A falakon kívül
Mindketten azon voltak, hogy
ünneppé varázsolják az estét.
Gyerekkorom összes félelmét
és szorongását láttam alakot
ölteni. Amikor hazajött,
elmondta, hogy fodrásznál volt.
Egyedül téged találtalak
alkalmasnak arra, hogy meg-
osszam veled bíborom gondját
és dicsőségét. Hogy akkor mi van,
ha ezek közül írunk be
bármit. Milicistát nem látok.
És Gül Baba a szívére
mutatott. Mert a boldog lop.
*
A férfiak legfeljebb attól
a nőtől fogadják el vagy
kívánják meg, hogy gyereket
szüljön, akiért bolondulnak.
Kár ezen megbotránkozni,
az élet ilyen. A bőre nem
issza be a könnyet. A vágyak
kútja betemethetetlen.
Mindenféle periódusok
voltak. Kisebb vagy nagyobb. Én
csak a hidegtől szenvedtem.
Díszkíséret nélkül jár velük
vadászni, s fakupával köszönt
vissza az áldomásiváson.
*
Megtörtént az árulás, amire
vágyott. A gyilkosok arról
ismerszenek meg, hogy ölnek.
Így érzi magát biztonságban,
mondta a lány. Mint a vándor
általában. Engedelmességet
ígért és javulást fogadott.
Messze, a szerelvény vége felé
mozgott valami szürkeség. És
nagy kár lenne értetek, a nagy
koponyátokért. Talán nincs is
nagyobb megnyilvánulása,
mint az illata. Mert itt van
virág, míg az ember szeme lát.
*
A tüzet a fa alatt már
elborította a hamu.
Mindnyájan részegségnek ott
jutalmát veszik. Ez a tárgy
a szülőt jelképezi, mert
kezében tartva kevésbé
érzi elhagyatottnak magát.
A falakon kívül sötétséggé
vált a levegő. De ez persze
a fiúkat magasról nem
érdekelte. Nyilvánvalóan
tudta, mit keres. Ez a meg-
jelölés az ő élete
folyamán telt meg értelemmel.
*
Ugyanilyen vagy az ágyban.
Megírta, hogy vörös cárizmus
lett, kultúraellenes, gyilkos
rendszer. Ha a lány megbotlott,
nem nyúlhattam utána. Ágyat
ad nekem, de pokrócot, párnát,
lepedőt csak holnap. Mert végül
is nem az a lényeg, hogy semmi
se változzon, hanem hogy ne
erőszakosan. A tünékenyt
próbálom megragadni. Érezte,
izgalmas lesz, amit ma fog
papírra vetni. Majd szó szerint
felolvasta a következőket.
*
Abból talán megértik, hogy
valóban nincs több pénzük, nem
húzható le a bőrük, javítsák
meg annyiból, amiben meg-
állapodtak. Mikor nálunk
az ötvenes években még
autója se volt senkinek.
Tudja, én egész életemben
arra vártam, hogy elmondjam
valakinek, hogy a reménység
olyan, akár a felejtésre
való képességünk. Addig
mellettem állt a temető-
pincér, mint egy görög szobor.
*
Nem két, egymástól eltérő
vagy különböző titok, épp
csak a kifejeződésük más,
és az is más persze, ahogy
most másfelől akarom tetten
érni. Különös érzés volt, hogy
némely titkok milyen egyszerűek.
A szája feltűnően erős,
az ajka és a száj környéke
szinte uralja az egész arcot.
Vagy legalábbis nem annyival
okosabbak, amennyivel több
figyelmet kívánnak meg tőlem.
Ez azonban nem volt nagy eset.
(Megjelent az Alföld 2025/9-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Lévai Ádám tollrajza.)
Hozzászólások