Gyukics Gábor

az evezős    az evezős mindig észrevétlenülhozza létre saját valóságátgerincoszlopra improvizálnem törik meg lapátjaa horpadt vízenárverésre bocsátjaa hátrahagyott hullámokatháta domborulmellkasa megfeszülvízre írt történetehatározza megmindennapjait a parton szétszedi és más helyenújraépíti faházáthogy ne álljona hajópadlót áttörőifjú fák útjábacsónakjátviharban isvízre bocsátja jégtorlasz eltávolítása         vannak még lopott délutánokpazar sétányokon elbeszélgetvealig venni észreamint mindenfigyelmeztető jel nélküldagályos öblökké folynak gólyalábakon…

medencében                                                                                     fejest ugrottminden hossz előttelolvasott egy versszakotés az ötven méter alattaz agyába véste ahány versszakannyi hossz amikor végzettaz uszoda büféjébenelszavalta az éppenjelenlevőknek ázott kéken maszatos papírokat hagyottaz öltöző szemetesében szabaduló aktus fény mocskolta be pedánsan rebbenő arcát a begyakorolt tekintély e fagyott héját hordágyon kiterített világunk ellenéresem képes felfogni az ellenállás jelentőségétbizalma szétmorzsolódik önző gesztusaiban…

séta az égi ösvény felé a hóhatár alatti temetésekena fák címere fölöttnincs szükség kötelező szabályokraa kerület körvonalazásárafelesleges kötelezettségeink meghiúsításáraszigorúságrakönyörtelenségre csak az ösvényt kell megkeresniegy sziklás orom hátánkövetni egy sekély szakadékotegy száraz hasadékotdögevő madarakat hívni a halottak földjérehogy feldarabolt emberek– kiknek lelke már felszállt az égbe –testrészeivel táplálkozzanakazt hiszedegyikük te vagy az érzéketlenség felismerése eltévedt hajamban…