Tőzsér Árpád versei

Létfeledők 1. Fiatalon, furcsa, magánytól vonítószavaimat száműztem valahová belsődeklinációm tizenharmadik esetébe. (S közbenrejtegetett énem mit nem adott volna ahús-vér lányok egyetlen érintéséért!) S e „nem-tulajdonképpeni létemet”csak felerősítette bennem a társadalomelidegenedettség-sűrítménye. Egyik is, másik isa tudatom tudattalanjának mélyére nyomtabelső grammatikám személyragjait. A szocializmus komnatáinúgy haladtam át, mint kit meghipnotizáltak,Angiolieri asszony Cipolla termén: létfeledve,s nem volt, ki…

Tovább
Kósa Eszter versei

Egy idegen test változatai A test akvárium. Szájon át kiönt,ha közelít a hold. A mellkas vizébenaz álom parányi alga, lebeg. Nap-szakok partjain szárad, mint forróhomokpárnákon a nyál. Szívmedúzapumpál a belek korallzátonya felett. A test szoba, az állkapocsban tükör,nedvesen feszül. A vitrinszájban díszek,porcelánfogak. Mandulaoltár ragyog.Lassan szárad a gyomor, máj, garat,mint a vizes ruhák. Csontcsipeszekérhálók gubancos kötélsorán.…

Tovább
Oláh András versei

sufniba zárt emlékezet ropognak a gerendák        a sufni kopott ízületei a padlástér eresztékeiitt bújócskáztunk valahaa ládák és zsákok alkotta ösvények közötts a leghátsó zug homályábanrejtőzött a lelakatolt titokaminek végére járni sohasem tudtunkéltre kelnek a tüsszentésre ingerlő finom poroka pókhálók a cserép alá bújt darázsfészeka madártani megfigyelőállásahonnan át lehetett lesnia szomszédban bikinifelső nélkülnapozó fiatal tanítónőreakinek barnán elomló…

Tovább
Kiss Ottó verse

Vonatos dal Rokonok üzentek,vendégül látnának,pakoltam plüssöt ésa kedvenc párnámat.Mondták, hogy egyedülkellene utazzak,egyike volnék asok bátor utasnak. Látjátok, én most indulok                                           el az úton,nem tudom, hogy merre visz, de                                           túl a múlton,belenézek a jövő nagy                                           távcsövébe,az a jó, hogy semmi nincs ott                                           kőbe vésve!Látjátok, én most indulok                                           el az úton,nem tudom, hogy merre visz, de                                           túl…

Tovább
Péntek Imre versei

Fénylő tetők A zsákhuzat ismét elszakadt,dunyhája a mélységes kék ég,hallja, hogy trappolnak a lovak,elérve az opál messzeségét. Valaki űzi őket, nyergében ülve,pattint zsinóros ostorával,a vad cipók immár kihűlve,tarisznyája nyakában rá vall.  A fenyőág rezeg, madár repült el,borong a fénylő tetők csonkja,a moha mélységes mélyen zöldell,kialszik az alkonyvégi pompa. Visszaszökni Megrémült a fázós fecskepár,a fészek rezdült,…

Tovább
Márton Ágnes

Jó így, a semmivel vértezel            In memoriam Tarján Tamás Nem haragszom, de engesztela perc, csalogat és üldöz.Fülelek, mintha síneketfaggatnék, jön-e a lekésett vonat, mintha tölgy alá ásottcirmos kurrogását várnámegy idegen padláson, mint-ha változhatna a végkifejlet. Elkóborolnak a mesterek,mint szagigézett kandúrok,akiknek páholy volt ölünkés sortyogó tonik szavunk. Visszasandítasz: sorsfogó?Így hallatszik odaátról.Frappírozott Tom és Jerry,kergetőzést palástol,kibicnek…

Tovább
Géczi János versei

Lót felesége Több alakban állok.Mától eggyel többen.Ha megfordulhatnék,Lót nem látszódna,sem azok, akik elvezették,a szélből megalkotott eszményi formák. A két angyal, vállukra vont hátizsákkal,nem azért érkezett,hogy megvizsgálja a város bűnösségét,hanem ítélethozatalra.A zsákok mennykövekkel telveés homokviharokkal,szögről lógnak alá a hálófülkéjükben,akár a tevecsődör-herezacskó,az el nem követett,de bekövetkező bűnöktől súlyosan. Ott álltam, amikor megváltozotta mondatban az alany,s a jövő…

Tovább
Acsai Roland versei

Én igen, én nem Elveszi, visszaadná, de már elvette: nála maradhat.Megveszi, átveri, bármelyik oldala várja a partnak. Parttalan árad a víztelen, fénytelen tükre kiszárad.Mélyei őrzik a partot, viharra csak egymaga várhat. Meddig a rügy, mikortól virág, vagy gyümölcs? Átviszi ezt ismáshova, észrevétlen módon járja át fenti a lentit. Kezdete, vége se kezd vele semmit az…

Tovább
Gerevich András verse

Hamubogyók a tóparton 1. A hajnali tavon virágzik egy csukatetem,ezüstös víz nyaldossa porcelánhasát,porosodik, ahogy múlnak az évszakok,míg el nem jön peckesen a mai délután,frissen vasalt ingben, jóllakottan, üdén,szavait szurokként keni szét arcodon,letöri egyesével minden óráról a mutatót,igét hirdet, megváltást ígér, de a szájábanférgek ficánkolnak a fogai helyén, nyelvénekhalszeme van, amikor átölel és megcsókol,belülről vizsgálja meg…

Tovább
Tóth Kinga verse

mária imája I földre hullunk szédülő tekintetünk földre vetjükkommandósok jönnek szobrod elé csodát keresni10 gyémántért adnak a kereskedőksorsjegyet húznak rád adj hűségetférfiak nyúlnak utánad férfiak kutatjáklepleid gyermekek lótuszban énekelnekana hata o mama ana hata o mamarossz kezekbe kerülsz megtisztítoda kezet az agyagon meleged égeti aki törni jöttszámokat keresnek a kétségbeesettekglóriádba vakulnak hogy nyugalmat találjanaktalpad alatt…

Tovább
Marno János versei

Hiába Hiába menekültem annyiszora hibátlan szépségű barátomhoz,szótlanul mosolygott, amint meglátott,mire nyomban torkomra forrtak a szavak,és nem mertem krákogni, a köpésről nem beszélve,mivel a házban s a ház körül sehol egyporcelán köpőcsésze. Filmeket hívott előa barátom egy vizes, vörös helyiségben,a helyiség fala szorosan beleépült a földbe.Hideg volt, és barátságtalan, mint a barátom anyja,akinek őszülvén sípolni kezdett…

Tovább
Jász Attila verse

Feltámadás helyett. P/verziók                                 „menecnek orzaga” [i. múzeum-változat]  Az utolsó teremben is lekapcsoljaa biztonsági őr a villanyt éjszakára,ott maradsz bezárva, a kereszthalál fenyegető közelségerövid időre megint visszasimulhata sötétbe, csak türelem, ha van időd, lesz reggel,érdemes tehát a Kálvária helyettaz Angyali üdvözlettel kezdeni. [ii. aluljáró-változat]  Az aluljáró csikkel és aprópénzzelteleszórt betonpadlóján fekszikaz egek hajléktalanja,félkómásan, félrészegen, odamész…

Tovább
Nagy Márta Júlia versei

Hameln Egy átlagos utazás úgy kezdődik, hogy már az elejéntudod, min kell keresztülmenni. Lehasznált parkolóizgága füvektől áttört, morcos és magát mégis megadóbetonpályája. Felüljáró az általad fagyiházaknakkeresztelt nyomorsziget felett – ami nekednyomornak tűnik, másnak az ont otthonmeleget.Verzett bozót, ázott, kóbor állatok szőre,félbehagyott ipari Bábelek, a kiégett projektkoordinátorkezéből kicsúszó, ocsmányfekete kormány pöfögése.Alkalomadtán előhalászott régi szeretőd csak nekilelkes,…

Tovább
Gál Ferenc versciklusa

Járóföld Morzsálódnak a könyvek.A fehér várost széthordjákaz uszályok és a hangyák,én pedig a nyomukba szegődöm.Elhagyom a labirintusnak beillőszobákat naponta, emberi fejjel.Átvágok a vízjárástól függő kerten,eloldozom a csónakot, és kievezeka hűs ipari vizekre csak úgy magamban.Az áramlásra bízom, hogy elvigyena központi város szívébe, küldetésvagy raktári felsőruhák nélkül.Találgathatom, hogy mi jön utána,vagy a rám jellemző kissé torokhangúdúdolással…

Tovább
Győrffy Ákos verse

Oostende, Snorlax „Ahová estél, ott maradsz.A mindenségből ezt az egyet,ezt az egyetlen egy helyet,de ezt azután megszerezted.”(P. J.) Az izomsorvadás a végtagok folyamatos gyengülésével jár.Az izomszövetek zsírszövetté alakulnak.A folyamat vége a legtöbbször az,hogy miután a szívizmok és a bordaközi izmok is elzsírosodnak,a szív vagy a tüdő egyszer csak leáll. Zoli elektromos tolókocsival közlekedett már évek…

Tovább
Villányi László verse

Újra lehajolván Kollázs Pilinszky János naplóiból, töredékeiből „És újra lehajolván, írt vala a földre.”(János 8,8 – Károli Gáspár fordítása) Ezt a levelet most olvassákmostmiközben íromhát persze hogy postázatlan maradmég boríték se kell hozzálegyen erőm a lemosolygottakés megmosolygottak közé tartoznoma nehézségben vigaszomhogy így közelebb kerülheteka szerzetesi élet megvalósításáhozsivatagos napok jönneklevelenként kell félrehajtanom a puha erdőtmindmegannyi sebaz…

Tovább
Zalán Tibor verse

Csatangolás víz alatti városban Géczi Jánosnak Éjjel vihar volt a tengerenA Göncölszekér rúdjába beleakadt egy felhő és Kornatialvó szörnyeire borította az eget Verejtékben hevertem vackomon és a lezártszemhéjamon keresztül törővillámok szétverték agyambana repceföldeket Azt hiszem akkor nagyon féltem mert reggelverejtékben ázva hevertemnapszítta csontokból eszkábáltvackomon (A krokodil-sziklából kilép a bestia fogait csattogtatva a part feléindul A…

Tovább
Csobánka Zsuzsa Emese verse

Belső delta Az eső ébresztett.Órákkal korábban a zuhany hangja,hallgattam, merre viszi a víz a hordalékot.Aztán már nem feküdtem vissza,megvártam, míg hangos csobogássalmegtelik utánam a tartály. Akkorra már hetek teltek ela mozdulatlan hőségben.A résekben kopni kezdett a fény.Ő a pincébe költözött le,én a szobát napjábantöbbször felsepertem. Hajnalban a párkányról néztüka lámpagömbökben forgófénytelen éjszaka kásás, öblös testét.A…

Tovább
Fehér Renátó verse

Er-dő-sö-tét – Szereted ezt a fát?– Nem.– Miért?– Azért, mert mindig szelet kavar.(Pilinszky János és Baitz Borbála Bébi beszélgetése) Jelnyelven támad felkezeid közt az erdő.Könyékhajlatodba suhintasz,alkarodból születik a fa. Nem rámutatsz, ami fa.Nem elgondolod mint fa.Mutatkozik általad a fa.S kimondatik általad: fa. A fa, a fa, a fa, a fa.Baba. Babarbara. Borbála. Bébi.Jeled és neved…

Tovább
Halmai Tamás versei

Pilinszky elköszön Megszokni helyek rezdüléseit,saroktól sarokig az évszakokszándékát kiismerni, figyelemnélkül érteni bennszülöttek nyelvét,mint széljárást a fa: e tudománycsillapítja otthonná a helyets életté a halál enteriőrjét. Megkésve venni észre: a tükörfalra nem simul, oly sanda a sík.Magunk helyén a senkit látni benne;szánk helyett hátországunk mosolyog,bútorozott üresség. Amikora foncsort visszabillentjük magába,végre szemünkbe néz az idegen szem. Tudástól tudatosság…

Tovább
Pauljucsák Péter versei

Vertigo Nem vagyok néma,csak a szavaktól nyugatra járok,esetleg északra, ahol a farkasok.Nem vagyok állat,hiába szimatolok vérszagot a szélben,hiába tapadt szőrömre csomókban az éjszaka.Oldalra kellene, hogy fordítsalak,alátámasztani a fejet,mondani, amiket agyvérzéskor szoktak.Nem hiszem, hogy néma vagyok,csak a légzés sípja eltorlaszolja az utat.Nem hiszem, hogy állat,valami emberszerű les ki a vicsorgás mögül.Fújtat, belohol az erdőn nyílt résbe.Talán…

Tovább
Szlukovényi Katalin versei

Kásahegy mostanában minden reggel retteghogy neki kell vágjon a kásahegynekott mered előtte a hegynyi kásatápláléka ellenfele lakásaaz egész látóhatárt kitakarjaés egész nap akarva nem akarvamagát vakon reménytelenül fúrjavakondként a végtelen alagútbamert hiába halad hiába fáradfolyton beomlik mögötte a járatmíg esténként be nem fogadja végreaz álom öntudatlan menedékeés kicsit irigykedik Sziszüphoszraaki egyetlen sziklával megúsztas még haragudhatott…

Tovább
Juhász Róbert versei

Zajszűrő zörgünk valahonnan átfurakszik a házrepedésein a kutyaugatásmielőtt a többi neszbe olvadnaegy másodpercre gyereksírásnak tűnik kéményeket rajzolunkfüstölnek otthont hoznak a papírramegfakult vasárnap délutáni alvásokatborít el porral a forma halk zümmögése a közeli üzemből ütemeskopácsolás hallatszikharkályok keresnekvasférgeket az anyagban pénteken farsang lesz az iskolábanestére az arcra festett félelmetes kutyaportrényüszítve ázik le a kádban csontok roppannakálarcok tarajos…

Tovább
Nyirán Ferenc versei

A borotvák Szerezz be egy biztonsági borotvát,javasolta régen egy barátnőm, mert nembírta nézni reggelenkénti működésemeta Solingen borotvakéssel, neki köszönhetőenmára tucatnyi hipermodern készülékem van,igaz, ezek közül egyik sem alkalmas arra,hogy a forró vízzel teli kádban nyiszatolda csuklódat, ez amúgy is a gyáva figyelem-felhívók módszere, ha biztosra akarnálmenni, akad még néhány hagyományospengéd, és amúgy is hosszában kell…

Tovább
Szabó Imola Julianna versei

Majd elnézem Pilinszky János 100 Vasgolyó a szemgödörben. Éjjelre sárga halak vergődnek a kifeszített sátortetőn. Angyalok ciripelik fel a halandók bánatát, miközben útra kelünk. Párna és paplan nélkül. Hideg szél és metronóm. Fokról fokra merül bennünk a megváltás reménye. Trapéz és korlát a téli sírkert. Egyenes labirintus visz. Visszafelé már nincs tapasztalat. Merénylet csak az…

Tovább
Miklya Zsolt versciklusa

Dallam, a látnok Babiczky Tibornak, a negyvenedikre Selyme a parton Futok az út szélén, a gyepen,lépteim fűszálak tompítják,majd homok, avar, kőzúzalék,egy helyen a töltésre ömlöttnapraforgódarán megcsúszikmindig a lábam, sikamlóssáválik a talaj, selymes érzés,mint a sár mifelénk, feketeföldön, nem ilyen fád homokon,tengernemjárta tengerparton. Párosujjú fut így, ujjaitkissé terpesztve fogva talajt,mintha lábujjhegyen surrannamögötted, észre ne vedd futtát,hisz…

Tovább
Szálinger Balázs versei

Mikes Kelemen Zsigmond király nagyságán elmélkedik Úgy mesélik, mikor Zsigmond királyunkMegérezte Znaim ostromakor,Hogy közel a vég, a hadaitólBúcsút vett, a nagykapu elé járult, Bekérte magát a körülvett várba,A Szent Miklós templom boltja alattRendben lement a gyászmiséje, majdUtána, trónján érte a halála. Már azt hiszem, hogy csak a legnagyobbakTudnak a sértésről lemondani,Ami az élet. És van…

Tovább
Markó Béla versei

Elszámolás Igen, a feladat. Ha visszagondolok,azt hiszem, félreértettem valamit,amikor megkérdeztétek, hogyansikerült. Az előadás. A dolgozat.A távozás. Az érkezés. A látogatás.Az írás. Feladatnak véltem. Hogyrendben legyen, aminek nekifogtam.A bátorság. A helytállás. A szétszedés.Az összerakás. Aztán majd későbba szerelem. Ahogy elképzeltem.Akár a költők. Mert kötelességa harag is. A barátság. Hogy az isjó legyen. És ne csússzon félrea…

Tovább
Buda Ferenc versei

Ó, a hajdani szegények Ó, a hajdani szegények,kik a lét peremén éltek,kik minden reggel reméltekvígabb napot, könnyebb létet,s mindegy, péntek vagy nem péntek,ettek, csakis böjti étket,híg levesnek, főzeléknek,örvendvén üres kenyérnek,kihagyták az estebédet,s éhomra vágtak az éjnek,ama hajdani szegények,adózván ínségnek, télnek,szinte a semmiből éltek. Újév, 1951 Vörös téren víg az ünnep,Vonul a nép mindenünnen,Vörös katonák ügyelnek,Vígan…

Tovább
Louise Glück versei

Esős reggel (Rainy Morning) Nem szereted a világot.Ha szeretnéd a világot, lennénekképek a verseidben. John szereti a világot. Van egymottója: „Ne ítéljetek,hogy ne ítéltessetek!”  Ne vitasd ezt az értelmezést,miszerint nem lehetségesszeretni azt, amit az embernem hajlandó megismerni: a beszéd tagadása nema tudatosság elnyomása.Nézd meg Johnt, még ilyennyomasztó napon is dolgaitintézi odakint a világban.Az, hogy te…

Tovább