Amikor először pillantottam Chapman Homéroszába (On First looking into Chapman’s Homer) Beutaztam a dúsgazdag világot,s megnyílt előttem sok szépséges állam,megfordultam több sziget-tartományban,hol Apolló-hű költők a királyok.Hatalmas tájról jöttek híradások,hol vak Homérosz trónol birtokában;tiszta derűjére mégsem találtam,míg Chapman bátor szóval nem kiáltott.Én meg – mint aki égre néz s befogegy új bolygót a távcső-optikán;vagy mint Cortez,…
Továbbvers
Georgi Mickov versei
Amikor sírunk (Когато плачем) Amikor Patrokloszt siratjukaz Íliász olvasásakor,és megrendülve nézzük„a halál kegyetlen művét”,(ez a verssor Kavafiszé),aki el nem ismer semmit, nem fogad elváltságdíjat, nem tűr halasztást,saját kifürkészhetetlenségében rejtezik,és mi csak nézzük, nézzük,ahogy holtan fekszik a talajon,mert még mindig vonzó és szép,nemcsak az ő halálát siratjuk,akaratlanul magunkat is elsiratjuk benne,azt, ahogy a halál Akhilleusz nélkül…
TovábbA. K. Ramanujan versei
Egy folyó (A River) Maduraiban,a templomok és költők városában,akik városokról és templomokról énekeltek, nyarantaegy folyó kis patakká apada homokban,lecsupaszítva annak bordáit,szalmát és női hajat,ami eltömíti a zsilipkapukata rozsdás rudaknála hidak alatt, rajtuk mindenholjavítások foltjai,a nedves kövek csillognak, mint álmoskrokodilok, a száraz köveknapon ejtőző, borotvált vízibivalyok. A költők csak az árvízről énekeltek. Ő ott volt egy…
TovábbTerék Anna verse
Keleti Ültünk a csöndbena csempészekkel Kelebiána kocsma előtt,Isten tenyerén,meg a lépcsőkön, ésszívtuk egymás utána sok cigarettát,mindegyiknek tetovált volt akeze, lába, remegteka hidegben,mint megannyitátongó sebhely,bőrre vert, színes rajz. Nem indult el aznapa nemzetközi vonat,nem jött ki Belgrádbóla ráhulló bombák miatt,és mi vártuk a csempészekkelaz első hajnali vonatot,ami Józsefvárosba vitt.A hónunk alatt voltaz áru,az egész világ,vittem magammal…
TovábbTurczi István verse
Amikor folyékony Nap csurog a szívedbe Kemenczky Judit, géniuszfehérben Egyre mélyebben húzzák meg magukat a holtak.Nem beszélnek, nem éheznek, nem szomjaznak,nem nevetnek vagy gyűlölnek, csak titkolóznak.És várnak, mint hősüket a történetek.Dombok, boglyak, kazlak, felzúgó felhők,elhamvadó tölgyek, jegenyék, és annyi más.A megmaradó fény szürke szakadékaibahullnak az évszakok. Elvermelt csend. Langyos eső szitál a sárga, felázott síkon,mely…
TovábbMark Strand versei
A kert (The Garden) Robert Penn Warrennek Ragyog a kertben,a gesztenye fehér lombján át,apám kalapjának karimáján,amikor a murván sétál.A kertben, az időn kívül,anyám mamutfenyő széken ül:fény tölti meg az eget,a ruhájának hajtásait,mellette az összegabalyodó rózsákat. És amikor apám lehajol,hogy a fülébe súgjon valamit,amikor felkelnek indulásra készen,és a fecskék cikáznak,és a Hold és a csillagok együttlebegnek…
TovábbIoan F. Pop versei
innen már visszaforgathatatlan (de acum nu mai putem da înapoi) visszából lett előre.és senki sem gyújt már fényt kietlen pupillánkba.megvadult csendek tespednek az éj petyhüdt bőre alatt,a füstszínű partra vonuló görcsök közt.az életről pedig megtudtam dolgokat a meg nem születettektől.a hozzánk csobbanó űrhullámokat megtöri az éj hangja.az idő viharos múlásában ragadt gesztusok közt.elfogytak szavaink, melyekből…
TovábbJennifer Elise Foerster versei
Árny versek (Shadow Poems) (részlet) Úgy tűnt, a háború a végéhez közeledik. A még el nem hurcolt névtelen embereka nyári szárazságra hagyták termésüket. Íjjal szájukban, észrevétlenül haladtak,pisztrángért, kristályért gázoltak át a folyón,a keleti domboldalon sűrű venyige. A napfelkeltét figyelve utaztak napokig,a nádasban elveszve mindent hallottak. Földigilisztát, mennydörgést,tegnapi mohát, a reggel türelmes partjait. Ereklye (Relic) Egy…
TovábbCsizmadia Bodza Réka versei
szivárgás oldd le nyelvemrőla nehezékethogy vízre szállhassakha kikelsz az ágybólinni mészaláhajolsz a csapnakhasad előtt össze-gyűröd a hálóingetgondolkozzki mossa megKrisztus lábaitcethal a szárazföldrajta az imbolygótömbházak egyikébente vagycsepp fordulálladról nyakadrafogyasztja magáthideg csíknem esik belea lefolyóbaruhád issza megvisszafekveaz árnyalatokkalsötétebb folttala kényelmetlenségtőlnem alszol tovább ívás a fűszálnaktavaszíze vanelvágtakezemmost kopikéle a számbancsatorna mellettülökemberek ástákhogy elvezessékvalahováa vizetén mégmarasztalnámnem értemhonnan lesznekbele a…
TovábbPayer Imre versei
Rengés Elkészült a házad?Rengés kezdődik.Moraj dobta, gyorsuló robaj.Széjjel zúzza a fényt.Árnycserepet szór éveidre.Hiába keresed magadbana csillanó üdvöt.Mintha régi-régi könyvbenírták volna vala:az alvilági istenekelhajították a káosz lándzsáját.Remeg az épületed.Hogyan mondanád így a köznekközlésed, a temetett közöknek?Mi itt a miért? Kietlen házhelyentalpad alatt kavics csikorog.Repülőgéprobaj. Kettévágott azúr.Viszi a reggel a pirkadatot.Vörös sárkány aranyló mezőn.Úsznak lassú felhők –időtlen…
TovábbToroczkay András versei
Kétely „At eighteen our convictions arehills from which we look; at forty-fivethey are caves in which we hide.”(F. Scott Fitzgerald) Fél évvel azután, hogy meghalt anya,bementem a Casinóba, ami terménybolt lett azóta.Ott volt egy srác, A-nak hívom. Szőke, lágy beszédű,előtte tequila. Valamiért mellé ültem, és beszélni kezdettanyáról. Azt hiszem, akkor már nyár volt.Fél évvel azután,…
TovábbG. István László versei
A béke esélye Amikor nincsenek nevek, merta lent nyugvó, zavartalan ég mindentoda feltükröz, fent kanyarognakkiszáradt sárcsomók közt az utak,felfelé hull a túlérett, darázsvájtakörte, kútba dobott kavics fentpörög, mint lapjavesztett érme,amin a fej vonaltalan mintája,egy arctalan hős rajza felhőfoszlánybanoszlik el, amikor hold, nap éscsillagok odalent, víz alól gyújtjákderengésbe a másik arcát, mindenfénycsík vízgyűrűként ragyog, mindenúj nap…
TovábbZalán Tibor versei
Fövenyparton Az óra akkor állhatott meg Az idő nem Azidő szerencsére szarik az órákra és afélreérthető érzelmekre Végül csak annyitkellett megértenie az őszinteségnek egyponton találkoznia kell a durvasággal Atöbbi már menni fog magától gondolta Ahogyeddig Szóval szórta be az álom parcelláit Az ábránd parcelláit sóval szórta be a szélAzt gondolta magáról neki menni fog hogy…
TovábbCsobánka Zsuzsa Emese verse
Outsider, 41 KJI munkái elé Bennem egyre hosszabbra nyúlnaka szalmabálák árnyékai,nyár vége van, létem halkan neszez.Öleltem már annyit, tudjam, ha valaminek vége lesz,és hazudni is kész voltam a pirkadó parketta lépteit idegen lakásban.Osonni az évszakok tanítottak,41 év, a fenébe is, hogy lett ennyi most,utánaszámoltam, de bárhogy forgatom,a múló lét számlákat nem fedez. Villant a gép, laptop fényében…
TovábbSzijj Márton verse
Nesto I. Nesto Fontanelli messziről jöttItália szülötteitt egyszerűen póknak hívták minél kisebb annál jobb súgta voltministránsának egyszerés hogy nemcsak halálig dea feltámadásig magához láncoljaaz ő gyermekeit és hogy Isten mellett ülnekannak jobbján majd mindahányanmézízű kislányok paradicsomában nemsoká minden hajadon tudtasorra kerül nincs menekvésa kis falu útjainak hálójábanakár muslincák a házakés keresztespók a templomnincs angyal kinek…
TovábbImre Ábris verse
Tajték mikor a kerti csap elárasztjaa homokozó építményeit és alagútrendszerétvize kivájja majd belepiaz árkokat ereket elágazásokatderék ólomkatonámként sodródom az árbancsak ajtók csak kapuk csak ablakokbárhová lépünknyitnikék nyitnikékszakadnak be szárnyaika hányástól való fulladást már megszoktama holttestek átjárják testnyílásaimatzakatol bennem a mozgásitt mindent a víznek építettemtudja ezt az ólomkatona isazonban lépten-nyomon igyekszik gátakat emelnimentve ami menthetőtestével torlaszolná…
TovábbPetőcz András versei
Lehetne így Cambridge-be, O-nak Lehetne kiabálni is. Nem találom a szavakat,hiába keresem, a szekrényalatt is néztem, nem, nem,nincsenek sehol. Ki kellene beszélni mindent. Akkor nem lenne semmiháború, akkor nem lehetne!,fiókból, ha előszedett mondat,még az is segít. Lehetne így, együtt, magányosan. Menekült vagy, ahogyan én is.Elhagyott szavakat keresek,hogy végre elmagyarázzam,mit is, és miért. Váltott lovakkal sietek…
TovábbBabiczky Tibor versei
A rejtekhely Évekkel korábban vágták ki az öreg olajfát.Négyen kellettek hozzá, a csavaros törzs –mint egy összetett gondolat a világról –csak nehezen adta meg magát. Most pedig bántó lett a földből kiálló csonk, ki kellettásni. És a rögök közül felszínre került egymárvány nőalak – egyik keze csípőretéve, a másik a tarkóján. „Eddig még soha nem…
TovábbDarvasi László verse
Én semmi nagyon vidám országom Sem különösebb szerencsétlenség nem volt,és váratlan sem igazán,hogy az lett, ami lett.Miért történt volna másként,hogy a wurstli, a szellemkastély,a patak árterén dülöngélő üres házak sora,a sárgán szomjazó puszta újra éledt,és dehogyis akart másféle pásztorokat,más szabályokat és olyan viszonyokat,melyeknek a bajlódás volna a legfőbb erénye.A születés, az élet, a haldoklás legyen…
TovábbTőzsér Árpád versei
Fiat (voluntas tua) A halál fogadatlan kántora:sorra búcsúztatom barátaimat.S begyújtva már a fekete Fiat,amely értem jön: elmúlás torae versem is. Utam Fiatban kezdtem,nyolcszázötvenes piros kocsiban.Egyszerre voltam benne Pesten,s – nemcsak a rím kedvéért – Szocsiban. Így lett a kocsim neve Atma.Abban nősültem, írtam, háltam,s hogy mi egyebet tettem, csináltam,ki tudja immár azt ma.S hogyha majd…
TovábbNagy Tamás versei
kürtök és poharak nyelvünk az üldözés hatására változikés a hegyek születésével megjelenneka hegyek szülte látomások kürtök és poharak szólalnak meghalottainkra tesszük neveinketaz eső majd elkoptatja mindetde már nem aggódunkott leszünk mindenhol a szavakat megelőző gondolatokbanvillámok cikáznak kivilágosodika földön fekvő halak tátogásaleolvasható lesz amit régóta tudunkaz üldözőket magához szólítja a tenger elmozdulni a vonalaktól széteső házak…
TovábbHalmai Tamás
A porhaza meghódítása Egy másik édenbe űzte ki őket.Nem is űzte: hagyta, hadd menjenekkócos fejük után, repesni, szívhadd teljesüljön félős mellkasukban,legyen szabadság a világosságból.A kapuban a kerub gyöngy derűvelbiccent, a kilépőknek szép utatés édes sorsot kíván. Ami várjaőket, túl van az ártatlanság jussán.Azóta nem az én az alanyaaz embernek, hanem a nyelv, az ének,a költészet,…
TovábbBuda Ferenc verse
x x halihó halihóhova lesz ami jóami jó hova szálljön az ősz lekaszál jön az éj feketénkülön ágy te meg énhol a rév hol a parta remény hova tart mi motoz mi zörögver a szív dübörögfeketén jön az éjcsak aludj te ne félj hunyorog csak a vágyte meg én külön ágyhova száll ami jóhalihó halihó (Megjelent az Alföld 2022/6-os számában,…
TovábbHartay Csaba verse
Ott kényelmes Miért keltetek fel ennyire korán?A halottak sem bírnak aludni.Ott ülnek a sírköveken mind.Lelökik, összetörnek a mécsesek.A borostyán rajtatok is túl.Az emlékezésnek nincs évszáma.A fájdalomnak nincs dátuma.Korábban feküdtetek le.Meséljetek a kényelem rögeiről.A rögeszméitekről. Hol a töröttgondolat, az utolsó kilégzés?Annak a párája melyik mennyezeten.Van-e nálatok feljebb?És onnan van-e végső belátás?Miért aludtatok el ennyire korán?Még nappal…
TovábbMárton Ágnes versei
Hősöm Mást nem bír X, csak a macskatévét nézinappalt éjszakává téve.Ez bizonyos értelemben home office. Patkányok Doom II-n játszanak, lövöldöznek,Romero harap is, de csak a képernyő túloldaláról.Csimpánzok vezényelnek a joystickkal, bele-ragad a fogukba a jutalomkeksz. Fekete vonalas, viharváró kék szárnytükör, szinte szürke.Egy szajkó, csőrében gyalogcincér, majd fésűsbagolylepke. Messzire hordja a tölgymakkota fától, párat bele is…
TovábbTakács Nándor versei
A meder és a sziget A hegyvidékről az egykori folyó medrébeköltöztek, ahol a házak fölött mindig pára ül.Ködnek mondják, de sejtik maguk is, hogyfelhőivel az eltemetett víz eredt nyomukba. Az idő folyvást kavarog felettük.Örvényeiben lebegnek végig a szobákon,várva az éjszakát, amikor az áramlat lassul,és a hold messzebb csalogatja a hullámokat. Olyankor kiülnek a partra, megszárítják…
TovábbG. István László versei
Haszid példázat Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek szemében,kimossa a tegnapi látványt,előmossa a holnapi látványt,átöblíti a látás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amire nem kell nézni.Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek fülében,kimossa a tegnapi hangot,előmossa a holnapi hangot,átöblíti a hallás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amit nem…
TovábbHorváth Florencia versei
Amit a versnek Onnan indul el, ahonnan egyáltalán nemvolna szabad, a stabilitás keresi hazáját. A régenritkaságszámba menő pillanatok hétköznappáváltak, kiszakadni, szintet ugrani vagy lépnilegalább. Ami normális esetben nyelv, az letta talaj, minden történő mozdulatom csiszol rajta.Azt akarom, hogy a földút egyszer véget érjen,akkor is, ha utána nincsen más, csak szakadék. Vetkőzni kellene, bújni, ordítani, hogy…
TovábbTuri Tímea versei
Zsoltár női hangra Mi történik addig, amíg felszáll, mint a köd, a fájdalom?Egy társaságot nem úgy lehet kiismerni, hogy ki kivel beszél,hanem hogy ki kivel nem állna szóba semmi szín alatt.A férfiakat mindig akkor tudtam megérteni, ha nőnek képzeltem őket,és ekkor, elrejtett virág egy bársonyos kert mélyén,feltárult előttem titkos életük:sértettségeik, sok bánatuk, a kétely és…
TovábbGömöri György versei
Mari álma, járványidőben Ez a vonat nem térben megy, hanem időben.Sokszor megáll, egyre többen szállnak le róla,olyanok is, akiket jól ismertem gyerekkoromban.Reméltem, hogy velem maradsz,és nem szállsz le, hogy segítsél egy utasnak,akinek csak idáig szólt a jegye,vagy akinek átszállást rendelt a céljaegy másik, gyorsan tovarobogó vonatra. Teleki József naplójából Látogatóban voltam LunevillébenStanislas száműzött lengyel királynál,*meghívott…
Tovább