Gyukics Gábor versei

látók nem emlékszik éjjeleinek egyetlen álmára se fekete betűk a sötétben egy tisztánlátó el tudná olvasni őket de tisztánlátót egyet sem ismer nyitva hagyja az ablakot amíg lehet de amíg a fenyőerdő csendje észre nem veszi a nyitott ablakot addig csak az ereiben utazó vér zúgását hallja a jó emberek egy eltűnőben lévő faj tagjai…

Tovább
Lesi Zoltán versei

Kedves Rrosé Selavy, láttam a madárkalitkás asszamblázst, először összezavarodtam, miért vannak ezek a tárgyak bezárva, olyan mintha egy tüsszentést tartanál vissza. A kávékavargatás meg a kockacukor jutott eszembe, a Nosztalgia asztalánál. A márványkockák a rácsok mögött hasonlítanak rám, boldog queensi otthonomra, testvéremmel és anyámmal összezárva. Nem tudom, most nőnek vagy férfinek érzed magad, de vége…

Tovább
Tőzsér Árpád verse

Isten belső monológjáról Vándorlásaid legvégén szorozni, összeadni, kivonni illenék, s várni a kínok és bűnök szorzatainak végösszegét, a nemlét-zérót. De annyiszor megtetted ezt már ifjan, hogy e spirituális számtani műveletekkel, mondhatni, jócskán előre vagy: abban a hitben, hogy az ember, akár Thalész lapos Földje, úszó korong valami óceánon, mely óceánnak a széléhez érve a korong…

Tovább
Sebők György versei

Eseményhorizont Jöttek a pulthoz, azt hittem, sosem fogynak el. Én és ők, egy határ két oldalán, mit inkább lebontok, mint megőrzök, míg űrmértéket számolok, az időt záróráig. Egy pohár lesz, egy korsó, öröklétbe nyújtózó jövő idő. Sosem gondoltam, tömeg is tűnhet végtelennek, itt mindenki a saját középpontja felé húz, ilyennek látszik most az éjszakai égbolt,…

Tovább
Kántor Péter verse

A hallgatás falára Utólag persze könnyű lesz tisztán látni. Csak hát lesz-e valaha is utólag? És nincsenek-e most is figyelmeztető előjelek? Felemelt ujjak, összevont szemöldökök? Nem voltak-e és nincsenek-e komoly ellenvetések többek részéről, ismételten, kezdettől fogva? Ellenvetések, amiket soha nem lehetett volna csak úgy lesöpörni az asztalról. Mégis minduntalan le lettek söpörve az asztalról. A…

Tovább
Nádasdy Ádám verse

Közlési vágy Lakásban, délelőtt, vegyes szobákban, mind különböző hőmérsékletű, a falnak mondanám, ha értené, hogy miért borzongat a hőkülönbség. Hogy miért vágyom az egyenletesre. Vonatra, amely nem áll meg sehol, rádióra, mely csak zenét sugároz, könyvre, melynek minden lapja fehér. Mert nincs mit mondanom. Hallgatva járok szobáról szobára, ez kellemetlen, próbálom hozzáedzeni magam az utastársakhoz,…

Tovább
Halmai Tamás versei

Eltévedt, lehulló A vég kezdetleges. Egyetlen funkciója, hogy elfödi a folytatást. Tekintetedben egy eltévedt Amerikával oly egyedül vagy, mint a kerítésoszlopok sötétedés után. Azután mégis megvilágít a lámpatestek lehulló glóriája. Folyásirányok Turi Tímeának 1 A történetek néha visszafelé folynak. El a tengertől, irány a forrás! De a hegyek mélyén sötétség várja őket, nem szabad élet.…

Tovább
Farkas Arnold Levente versei

Az én fényem Hatodik cetli. Pócsmegyer, tizennyolc október huszon- négy, szerda. Názáretinek neveztek. Nem én húztam meg a lányok haját az is- kolában. Debrecenben van egy kép az oltár fölött, amin Szent Anna olvasni tanítja a gyermek Szűz Máriát. Nagyon megható, de amikor én testben él- tem, a nők nem tudtak ol- vasni. Ötödik cetli.…

Tovább
Peer Krisztián versei

Tölt A Pokol Tornásza biccentésre vár – mutatványszámba megy, ahogy az idő telik, nem úgy a felespohár. A Pokol Tornásza lassan tölt, és ha végzett, sem leszek elégedett. Hát fél ember vagyok én? Lassítsak a tempón? Templom a testem, hogy unatkozzam? Körtelikőr, ördögi kör. Hitler is emlős állat. A Windows folytatása más eszközökkel.   A…

Tovább
Fecske Csaba versciklusa

Síron túl Feleségem emlékére utolsó arc először a szag köszön rád az elhasználódott testek szaga a reménytelenség lehelete talpra állsz-e még kérdeztem köpcös kis kezelőorvosodtól akinek úgy fityegett arcáról a mosoly mint leázott plakát vihar után olyan férfi akit biztosan megcsal a felesége ha egyáltalán van neki maga még azt akarja hogy talpra álljon nézett…

Tovább
Kustos Júlia versei

bizalom nyolcéves vagyok, amikor a nyári táborban titkokat vallunk meg egymásnak, olyan dolgokat, amiket senki sem sejthet. és szabályunk szerint, még ha nem is hihetők, igaznak kell lenniük. apu májusban felkötötte magát. előttem a test lengése – hiába nem láthattam –, mint egy ágra száradt, barna falevél, a pók rángása a láb kitépte után, hervadó…

Tovább
Gömöri György versei

Régi glossza Petrihez „Minden költő infantilis”, Mert folyton-folyvást szeretetre vágyik. De ezt szavakkal veszi meg. Szinte megvész a szeretetért. Aztán vagy szeretik, vagy nem. Egyébként tudjuk: „kit anya szült, Az mind csalódik végül”. És kit nem szült anya? Visszatérés Zbigniew Herbert emlékének Inkognitó úr elgondolkodik milyen lenne ha egyszer álruhában térne vissza szülővárosába sűrű bajusszal…

Tovább
Kürti László versei

gyűjtemény volt egy képeslapgyűjteményem, azokról a bikinis csajokról, a kilencvenes években, akiknek mára egész biztosan lepergett fenekükről a tengerhomok. kitolt dombok az ég felé, pálmafás délelők, árnyéktalan élmény, nyári tenger, félrecsúszott kísérlet volt kitalálni, hogy melyik csípő, boltos medence milyen lelki alkattal tud csak beteljesülni igazán. látogatók, finnyás kóstolgatók vagyunk mi csak ezen a partvidéken.…

Tovább
Ágh István versei

Megszűnt szabóság Úgy néztem a szabót, akár egy örök dolgot, mint aki volt, s marad költözésem után is, akár a ház, ahol a szűkös műhely kuporgott az alagsorból nyíló ablakos ajtajával, én meg fölötte laktam, jöttem, mentem előtte, olyan biztosan ott volt, ahogy eljött a holnap, s mire a két hét nyári szabadság befejeződött, megtört…

Tovább
Péntek Imre versei

Szoross Ezen töpreng ország-világ: ki mostan itt a fő szoross? Választására nincs szabály, ő mégis minket ostoroz. Kinyitja a lezárt kaput, kapucnijával integet: Gyertek vacsorra jó fiúk, én osztom itt az elveket. Ha az éhkopp gyomorba vág, vár itt e sajgó régió, ezek játszanak ostobát, s nem értik (félre), mi a jó? S megmozdul lomha…

Tovább
Markó Béla versei

Világítás Amíg vannak élők, terjeszkedik a temető is. Meredek domboldalon kúszik egyre feljebb, talán a mennyország felé. Hatvanhét éves vagyok. Négy évvel idősebb halott apámnál. De halott anyámnak még mindig gyermeke lehetnék, tizenhét évvel fiatalabb vagyok nála most is. Leguggolok, hogy megigazítsam a félrebillent virágcserepet, és amikor hirtelen felegyenesedem, furcsán megszédülök, érzem, hogy mindjárt elesem.…

Tovább
Olty Péter versei

Sorbonne, 2007 Íme megjelent a többlet. Egy túl- exponált fotót mutat, melyen ha közvetetten is, de látható a fényfelesleg egy fehér pacában. Még a vízesés is elmosódik, hogyha lassú volt a zársebesség, jegyzi meg; tehát az istenarc túl- csordulása sem leírhatatlan. Többlet és hiány között különbség volna? – hümmögött a doktorandusz, mintha a fentiekre ráelőzne…

Tovább
Demény Péter verse

Yellowstone szeretnék lazacot fogni a yellowstone-ban ez a vágyam maradt miután az egyik boldogságomat elszúrtam a másikat megtaláltam felépítettem talán erre futja még iskolás koromban amerikába akartunk emigrálni nagyanyámnak nagyon fájt amikor elmondtam én meg nem értettem hát lehet szebb mint amerikában a diktatúra arra jó hogy maximálja az álmaid igaz hogy a gépfegyverkerítés mögött…

Tovább
Deák Botond versei

A lappangás kora A lehetséges csakis az, ami megtörténik. Az öreg emberek viszonylagos esettségét, egyformaságát talán csak a csökkent figyelem teszi, amivel feléjük fordulunk. A parkban történnek a tűzijátékhoz hasonló, apróbb katasztrófák. Vajon mit hordozhat gondolataiban ez a teljességgel szótalan, depressziós nő?! A lényével kérés, kérdezés nélkül is fáraszt minden ép és őrült, de nyitott…

Tovább
Szilánkok az üvegtestben

Létezik az a kicsit édeskés közhely, hogy az ember sosem felejti el az elsőt. Nos, Simon Márton Dalok a magasföldszintről című 2010-es debütáló kötete volt az első kortárs verseskötet, amelyért besétáltam a könyvesboltba, és saját pénzemből, gon­dolom, a nem kifejezetten busás egyetemi ösztöndíjamból megvettem. De nem csak emiatt emlékezetes ez a kötet. Annak a mindenekelőtt…

Tovább
Krusovszky Dénes versei

Szépen eltüntetnek Beindították a fadarálót odalent, most egy szót sem lehet abból érteni, amit egymásnak mondunk, ha mondunk egyáltalán, de hát úgy látom, mozog a szád, előbb a nagy ágakat vágták le láncfűrésszel, aztán a törzset döntötték el, és most ez a darálás, pusztul a délután, árnyékuk sosem lesz már, mozog a szád vagy csak…

Tovább
Poós Zoltán versei

Hibás téglák Sokáig nem tűntek fel a hibás téglák a sírokon. Rosszul égtek ki, távolról olyanok voltak, mint az ásványok. Néhány zöldes árnyalatú lett, de voltak lilák is. A nap úgy csillogott rajtuk, mint az eozinos házakon, ahol a gazdagok élnek. A Szent Mihály temetőben a szegények hibás téglákkal rakták körbe a sírokat. A hibában…

Tovább
Biró Krisztián verse

Duga-1 Ma temették az öreget, aki mindig az orosz fakopánccsal riogatott. Persze nem tudtuk, mi lehet az, egy harkályt képzeltünk el, ami valószínűleg szereti a vodkát. Az öreg volt vagy negyven kiló, és csak akkor láttuk, ha átpattant hozzá a labda. Olyan nevetségesen fenyegetett, hogy néha direkt az ablakát céloz- tuk-tuk-tuk. Aztán hamar megunva a…

Tovább
Ágoston Tamás versei

Mint az életében Jégeső veri a hullaházat. A ballonkabátos léleklátó apám fölé hajol a mennydörgésben. Belenéz a fülébe, orrába, szájába. Felegyenesedik, felém fordul, vastag keretes szemüvegéről csöpög a víz. Ne aggódj, fiam, mondja, sündisznó lesz. Másnap, a nyekergő ágyon gorilla ugrál. Apám lelke az: megismerem a szagáról. Csalódottan állok a küszöbön: sündisznónak örültem volna, az…

Tovább
Jenei Gyula verse

Isteni műhiba 3. rendkívüli eseményre készülök. az időpont még kérdéses, de a dolog elkerülhetetlennek látszik, s húsz éven belül valószínűleg megtörténik. még nem tudni, pontosan hogyan. talán a szokásos szív- és hasi panaszok, görcsök… a kínzó főfájások lehetséges okaként az agydaganatot kizárják. újabb leletek: vérszegénység, erőteljes süllyedés. a nyálkahártyán és a bőrön pontszerű bevérzések, a…

Tovább
Pál Sándor Attila versei

Ballada a halálról Lehet a halál még annál is félelmetesebb, mint ahogy most gondoljuk? Meglehet. Meglehet. Egy tudományos kutatás szerint ugyanis az agy jóval tovább működik annál a pillanatnál, amikor a test már nem ad életjeleket. Jóval tovább. Az emberek pontosan tudják és érzékelik tehát, amikor más emberek megállapítják, hogy meghaltak. Pontosan tudják. Egy ember…

Tovább
Grecsó Krisztián verse

Magánapokrif A mindeneim mára üres árkok, Kopár földsávok a kincstári mezőn, Kifosztott oltár a harmadik napon, Tucatnyi mérgezett varjú a tetőn. Róluk mondatott le, intett, az Úr, És elhagytak engem ők könnyedén, Mintha nem én szültem volna őket, Általam voltak, mert léteztem én. Nem az én testem ők, nem az én vérem kelyhe, Nincs szükségük…

Tovább
Nagy Kata versei

Kellékvers Az írás nem társas műfaj. Dolgok, amiket írás helyett csinálok, amikor nem vagy itthon: Kiengedem a fürdővizet. Nézem, ahogy megtelik a kád. Felveszem a kedvenc ingedet, a cserszömörce fantázianevűt. Nyitogatom a hűtő ajtaját. A víz kihűl. Később felpróbálom a menyasszonyi ruhámat, a fátylat, amiről nem is tudsz, végül a gyűrűt. Eltervezem, miket fogok kérdezni…

Tovább
Závada Péter versei

Peremvidék Semmi sem ismétlődik ebben az otthontalanságban, csak a napszakok, formák idegensége, hogy egy makacsul sötétedő zsibbadtság peremén nincsenek szavaim arra, amit majd látni fogok. Még a domboldalban sorakozó szélerőművek se ismerősek, pedig mintha csak egymás fehér, forgó árnyékai volnának, pláne az, amit nem emberi kéz alkotott. Naivitásom a kukoricással, nyírfákkal szemben zavarba ejtő. Bármit…

Tovább
G. István László versei

Üres körték Az üres körték foglalatát benőtte a fű. Ártéri képlet. A posványillat nem a tájból, hanem a bőrödből árad, szaga mégsem riaszt, csak eltántorít attól, hogy emberek közé menjél. Mocsár a tüdőben, a belekben. Talán egy béka is lakik ott, ahova nem látsz. Reggelente fortyogás, lassú erjedés a délelőtt. A gondozónő hűvös keze jégvigasztalás.…

Tovább