Tábor Ádám versei

Az áprilisi purgatóriumban Az áprilisi purgatóriumban sütkérezünk márnyári napsütésben vacogatunk a télvégi szélben a természet körében tisztulunk Vélelmeink tüze kiéget hideg- s héválló üres cseréppé res-ből akkor leszünk majd egésszé amint felsőbb létkörbe jutunk Addig az átmeneti állapotban sütkérezünk márnyári napsütésben vacogunk a még télvégi szélben az áprilisi purgatóriumban Szó    ég a közeli szavakat kell…

Tovább
Jász Attila versei

PADMA HUN, avagy a padon ücsörgés dicsérete i. [Fautyna nővér Debrecenbe utazás közben BSz-ra gondol – reggel, délelőtt] mai napig képtelen vagyok kitörölni a számát a telefonból. ami már nem is az övé nyilván. mintha várnám, hogy felhív, pedig nem szokott. inkább megjelenik váratlanul. bedobja könyvét a postaládába vagy becsönget, hogy megkerüljük-e a kacsás tavat,…

Tovább
Hartay Csaba versei

Nem enged Valamiféle belakhatatlan terasz. A sosem ér rá senki lombsustorgásával. Alkalmak és időpontok tülekednek árván. Nincs érkezés, csak vak várakozás. Hogy majd egy távoli nyárban. Hogy majd egy távoli életben, újra ifjúságban. Önsajnálatban, önvádban. Önhazugságban. Mit akarunk a nyártól? El kellene végre fogadni, hogy lángoló sörényű. Befoghatatlan. Nem enged becézést. Sem utálatot. A nyár…

Tovább
Székely Szabolcs versei

15. Egy folyóról meséltél a múltkor, hogy olyan, mint itt az utca. Halforgalom szorgos, végtelen körútja, utcahossza. Nem szabad kilépni, mondják, forgalomban szigetnyi járda. Mindig feléd indultam el, mindenképp jó irányba. Szint alatt gyilkos halak a szag felé, hogyha úsznak. Vérszagra gyűlnek és nagy rajuk még nagyobbra duzzad. Én vagyok mindegyik hal, az is, amelyik…

Tovább
Ágoston Tamás versei

Borbély Szilárd Az étkezőkocsiban ül. Fehér nadrágban kortyolgatja a fekete teát, udvarias zakóban könyvet olvas. Emberek cserélődnek az asztaloknál, az álmosító kattogás függönye mögött. Hirtelen feleszmél, mint akit hasba rúgtak. Fut valami a tájban, valami öreg és idegen, ráncos kicsi kezét a csillámló ablakra nyomja kívülről. Ő csak nézi. Nem tudom, miért, kiért, mióta már.…

Tovább
Szlukovényi Katalin versei

Reggeli józanság Ha nem unnád, elmondanám ezt néked: mikor egy hétfő reggel arra ébred az ember, hogy kész, pont ennyi az élet, minden rendben: vekker, reggeli, széklet, most már ami volt, mindig az lesz végleg, világos minden vonatkozó képlet: még hátravan úgy harminc aktív éved, és működik, csak monoton, de tényleg helyére kattant minden apró…

Tovább
Böndör Pál versei

Műfajok útvesztője Gondolatok a szótárban: Egyet gondolsz, mást mondasz, valami harmadikat írsz le. Egy napon azt mondják, vegyészmérnök lettél, készíthetsz arcpomádét vagy orvosságot. Azt mondják, bevezetheted az áramot a házba, azt mondják, kiveheted a vakbelemet. De nem ahogy éppen az eszedbe jut, hanem ahogyan azt a szabályzat előírja. Azt mondják, tervezhetsz házat, azt mondják revízió…

Tovább
Szálinger Balázs versei

Aranyvidék Arany buggyan a földből elő, Tér közepén törésvonal beáll. Hamarosan itt tornyok dőlnek el, És vöröset köhög a szentséges Jézus. A három templom terén most kezdik el Platók oltárától kihirdetni a törvényt. Ami népirtás, ma évődő, szinte pajkos, Ami folyó, fémesen folyik el. A mindenkori Kossuth Rádió A korábbi elit rendszerint odaszárad a bárka…

Tovább
Várady Szabolcs versei

Emléksorok egy régi felsülésre Hogy veled hol rontottam el, sőt hogy nem is volt elrontani mit, arra csak jóval később eszméltem rá. Azon a rögtönzött házibulin, ahol a szomszéd szobában a barátom is jelen volt, első szeretőd és még mindig szerelmed, ott akartál lefeküdni velem, aztán soha. Ilyen afrodiziákum többé nem adódott: hogy hátha ránk…

Tovább
Tornai József versei

Nincs semmi az égen Nincs semmi az égen, csak a Nap, süti eszelősen arcomat. Hányadik, nem számít, ez a nyár, az idő úgy mállik, mint a sár. Kilencvenegy éved nem a vég, hátha még elér egy hajnal-ég? Verseket is írsz, lám, bármelyik éppúgy beszél tisztán, mint eddig. A bátyja Ugyanúgy főzi a lekvárt, mintha a…

Tovább
Tóth Krisztina verse

Tériszony A Terek ciklusból Többször elment a régi házukig, de végül aztán sose csengetett be. Nézett a jegyzékben az új nevekre, az a lakás már egész más úgyis. Hát ez a pasas meg mit bámul itt? – egy lakó végigmérte, beengedte. Igen, a kilencedik emeletre, ő is pont oda, elindult a lift. Tudja, szabadkozott, minden…

Tovább
Zalán Tibor verse

Egy omlás fázisai Először kényszerítette térd re magában az embert A pál inkák tornyaiból ellátni a tengerig A partokon feh érlő csontvázakig A szépség mindig áldozattal jár Mint egy kórboncnok könyékig mocsokban Az esztétika iszapjában megmerítkezve fulladásig Aztán csak rálegyint Odébb rak ja magától a tárgyakat A magány az emlékek eltávol ításával kezdődik Nem fél…

Tovább
Kántor Péter verse

Mindig történik valami   Egy ideje folyton attól rettegsz, hogy megkérdezik, mit csinálsz mostanában, hogy éppen mit csinálsz. Tudod, hogy nem valószínű, de ha megkérdeznék mégis, hisz tulajdonképpen valakinek meg kellene kérdeznie, de ha nem, hát nem, akkor te kérdezed, és ha ilyenkor valaki látna, rögtön felállna a metróban vagy a villamoson, az hétszentség, hogy…

Tovább
Petőcz András versei

Az idő visszaforgatása valaki újból és újból visszagondol, valamire, ami megtörtént valaha, valamire, ami mindennapjai része lett, és amit nem tud elfelejteni soha már valaki újból és újból bejárja az utakat, jól ismert otthonok felé jól ismert lépcsőkön kapaszkodik felfelé, fel, egyre feljebb, míg el nem jut valami ismeretlenbe valami ismeretlenbe, ami már nem az…

Tovább
Pál Sándor Attila versei

A sirály balladája   Az ébredés sokkal nehezebb, mint ahogyan azt bárki gondolná. A szem csupán helyzetjelző fényszóró. Ülni saját, már közömbössé vált, tehát érzékelhetetlen szagodban, a besüppedő matrac szélén. Vándorlás az üres szobákon át. Éhség nélküli evés, gépies kávé- adagolás. A mosogatás megnyugtató tárgyiassága, a kosz, majd a hab lefoszlása az edényekről, a tiszta,…

Tovább
Markó Béla versei

Hátrahagyott ars poetica Csak közvetett bizonyítékaim vannak arról, hogy mit takar az éjszaka, egy-két részletet kideríthetek talán, amikor reggel a hegyek mögül felgyűrődik néhány szürke felhő, akár a szennyes ruha egy töredezett szélű hatalmas kosárban. A fiókban heverő súlyos kalapácsból és az összeszorított szájú harapófogóból próbálom kitalálni, hogy milyenek a szegek, amelyeket Krisztus tenyerén és…

Tovább
Tőzsér Árpád verse

Világ-advent Várakozunk. Megszoktuk. Mindig várunk valamit. A gyermek a felnőttkort, a felnőtt a megunt kormány bukását, s az öregember a Lét nevű kávézóban ül, s várja a Főurat, hogy lukas életét kifizethesse. Mosta- ni várakozásunkról csak ennyit: valahogy immár túl hosszúra nyúlik. Vergilius fél évszázadig várta Satur- nus eljövetelét, s már csak kétszer tíz évet…

Tovább
Térey János versei

Málnaföldek mindörökre Málnaföldek mindörökre, A homokbucka tövében az erdő, S te? Fiatalságod fogságában, Apád idénymunkásaként. Hajnali személyvonat Elsárgult üvegén át nézed A mindörökre szóló málnaföldeket. Milyen intim, szobaszerű egy személyvagon. Üveg alatt, fekete-fehér képeken a tenger. Foltozott, fekete műbőr ülésen Utaztok apád földjére, s a földről a piacra. Szerelmedet úgy hívják, Malina. Mutatóujjával nem csak…

Tovább
Miklya Zsolt versei

Félni való „Persze, hiszen neked fontosabb félnivalód van…” (Patrick Ness – Siobhan Dowd) Szerettem félni, mondaná, szobasarokban vártalak, sötét sarokban, álmos délután után. Futottam volna én veled, indultam volna, mondaná, de nem szól, nem beszél, mióta, nem tudom. Futottam boldogan, anyától el, sötét szobába és a fal mellett, szekrény mögé rejtőztem el, ölbéli kisgyerek. Nem…

Tovább
Deák Botond versei

a fordulat hálót fon a hév döngő és sikító álmot mostanában nem őrülök meg már kora reggel hagyom inkább a világot, bár tudom, a síromat ásom és jajongva ömlik a folyóba minden perc, mégis ha a boldogság nem ilyen lenne nem ez amiről gyakran biztosítanom kell magam, hogy valami ilyesmi az élet, akkor ez a…

Tovább
Csehy Zoltán versei

Színek könyve Poszthumán jarmaniáda 15. Hogy mi az idő, azt abból látod, ahogy beáll a fotón a pillanat, aztán a fotó is kezd tönkremenni, besárgul, gyűrődik, hajlik, reped és mállik, a kép még ott van, az elképesztően szép arc, a nagy görög szemek, az orr és a száj harmóniája közti repedések, recék még őrzik a…

Tovább
Szeles Judit versei

Kilátások Felmondták az öcséd albérletét, és elhatározta, a szívaortaműtétig kihúzza az utcán majd valahol. Elvégre a régi szép heroinista időkből az oslói hajléktalanok nagy részét ismeri. Úgy képzelte, elajándékozza az ingóságait, és kerekesszékkel vagy mankóval valahova eljut, mert mozgássérültbarát a norvég vasút, a közlekedéssel nem lesz gond, csak a hideggel. Pont most mondtak fel neki,…

Tovább
Terék Anna verse

Állat Mert maradt bennem apámból valami, ami mindig önmagát itatja, és minden este inni kér. És ahogy a vodka a gyomorszájhoz ér, csókolva nyit bennem utakat, nyílásokat tör fel egyre mélyebben a testben, az orromba ragad az illata, minden korty után, mint a kölnivíz. Lenyelni vodkát, mustot, cointreaut, 4711-et, likőrt és cogniacot, grogot és rumot,…

Tovább
Nyirán Ferenc versei

Tudatom, jól vagyok Itt süt a Nap, színes, őszi falevelek hullanak vállamra. Ahol most élek, erdei vadak a társaim. Fát vágok téli tüzelőnek, gyümölcsökkel táplálkozom. Kávét főzök, töltök neked is. Beszélek hozzád az egyedüllétben, sorolom, amiket nem hallgattál meg. Tudatom, jól vagyok. Egy utolsó rönköt dobok a tűzre. Elhagyod a várost Megérkezvén a nagyvárosba rögtön…

Tovább
Gömöri György versei

Collegium Josephinum 44 őszét egy katolikus internátusban éltem túl. Itt naponta Ave Máriát kellett imádkoznunk, ami nem lett volna baj, de hozzá térdelni is kellett, amit (mint zsidóból lett buzgó református) eléggé rühelltem. A koszt is alig volt ehető, még ma is borzongok a káposztás buristól. A „kedves nővérek” sem voltak mindig kedvesek. Féltek persze…

Tovább
Marno János versei

Piszkozat A szíve üres. A torkában dobog, buborék gyanánt, mely kipukkad s újrahólyagosodik, miközben ő még sehol sem tart a piszkozatával. Kórházi ágyon fekve dolgozik, mellette még egy ágy, azon aludt, és éjszaka odagurul majd át ismét visszaaludni. Az álom kút a nyelvhez, de talán jobb, ha nem túl mélyen merül bele, lévén ott már…

Tovább
Tőzsér Árpád versei

XXXVI. fejezet amelyben Maurice dʼEsparvieu az őrangyaláról és az Isten↔Sátán metamorfózisról elmélkedik   1913-ban, Párizsban már november 3-án leesett a hó. Kész volt az Angyalok lázadásának XXVII. fejezete, és Maurice dʼEspar- vieu, a híres dʼEsparvieu-könyvtár igazgatójának s tulajdonosá- sának irodalmi érdeklődésű, de kicsit tudálékos fia, valamint Ar- cade, Maurice volt őrangyala már a Római utca…

Tovább
Géczi János verse

Szöveghűség 1. A megroggyant zászlórúd tövében állok, rövid nadrágom a köldök fölé húzva, vértelen, pántos ingem világít, jobb vállamon be- tűzött sapka, nyakamban kendő. Bár bevégeztem az általánost. Zeng és danol az élet, zeneszó száll, ének. Ki sem fogy a nóta. Az új kenyér ünnepén, ébresztés után hasad el a konyhasátor vászna, a vasoszlop bokámra…

Tovább
Csobánka Zsuzsa Emese versei

Örökmozgó Szitál az ég. A márciusi hóban elkopott nyomok szívlapáttal a vállukon támolyognak felém. Most a fagyott pocsolyában látom repedni a jeget, kitakart oszlop egy tört karú óriás szemtükrében. Hagyd a tájat. Kívülről fújod az oszthatatlan prímeket, egyedül állsz te is a hózuhogásban. Fejed felett gépek emelkednek, a szárny visszabillen, innen már csak egyedül mehetsz…

Tovább
Grecsó Krisztián versei

Midőn saját szívéhez esméred rajtam most erejét ki búcsút szív így mutat az életem aljas szerepét játszom s úri közönség mulat van csücsköd tán kamrád a röntgenképen pitvarod örök ritmusod marad rád míg vágyaim firtatod okulj végre valami példán én vagyok én helyetted nem lehetsz egyedüli példány szegett szárnyadat levetted szív nem küldhet már a…

Tovább