Rondel/28
Madarak hangja
Madarak hangja az enyém,
hangszigetelt szoba az erdő.
A fák lombja, mint sárga felhő,
miből levél hullik, a fény.
Fűben lila virág, szerény.
A szívről leesik a nagy kő.
Hangszigetelt szoba az erdő,
madarak hangja az enyém.
S a pókfonál túlsó felén
a külső hang lesz újra belső.
Most ősz van, és most újra felnő
az égre a vadlúd-remény.
Madarak hangja az enyém.
Rondel/29
Hűvös volt
Hűvös volt és sötétedett.
A hegyoldalban piknikezni
kezdtünk mégis, s néztük a lenti
fákat, házakat, völgyeket.
Anya, apa és a gyerek,
és nem járt éppen arra senki.
A hegyoldalban piknikezni.
Hűvös volt és sötétedett.
Minden új nap régi lemez.
Halkult a madárban a verkli,
mintha semmi nem lenne, csak mi ‒
pillanatok és életek.
Hűvös volt és sötétedett.
(Megjelent az Alföld 2022/4-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Subicz István munkája.)
Hozzászólások