Inkognitóban

Négy országban érzem magam otthon: Magyarországon, Svédországban, Norvégiában és Angliában. Ezeknek az országoknak beszélem a nyelvét. Megértek minden feliratot, tudok beszélgetni a buszon vagy a zöldségessel. És itt vannak barátaim. Magyarországot minden évben meglátogatom. Itt laknak a rokonaim, de sok régi barát és kollega is van. Ezért imádok ott lenni. A hadiszállásom Debrecenben szokott lenni,…

Tovább
Szeles Judit versei

Szamosbecs Mályvák közé ültettek,hogy el ne dőljek,kipárnáztak, és az ölembegumifigurákat tettek,egy éves voltam,amikor a Nagy Árvízelmosta egész Becset,helikopterrel mentettek ki,hasmenésem volt,aztán lefertőtlenítettéka gumibabákat, a mályvátmeg apám kéziratait 1970-ről,amelyet aztán kilúgozvaközöltek, valaki más nevével. Bicikli A kis piros kempingbiciklithoztuk magunkkal a Trabantban,hogy gyorsabban felérjek aPetőfi utcán át a Bocskai térre. A téglajárdán, a fagyökerekendöcögött velem a…

Tovább
Szeles Judit verse

Háború Abban az évben a háborúmégsem szerdára esett. Amikor kisüt a nap,északon az emberekszabadságot vesznek ki,hogy lássák az égitesttorkából kitörő sugarakat,így figyelték délebbrea tüzérséget is, a rakéta-kilövők fényes torkát. Már keveseknek voltannyira ismerősa légoltalmi szirénák hangja,hogy összeránduljona gyomruk. Hanem a buszona diákok a telefonjaikonkeresték, honnan istört be a hadsereg,és hol tört ki az a háború,amire…

Tovább
Szeles Judit versei

Hóhatár Olyan utat választottunk,hogy a hegyek meredekek,a csúcsok hóval fedettek,de a lábukat langyosanmosogatja a meleg áramlat,és tengeri sünöket zabálnaka hófehér sirályok.Olyat választottunk,hogy az alpesi legelőktörpenyíreseiben iskövér bárányok kolompolnak,és ez elhallatszik messzire,a hóhatár fölé.Sas feszegeti a szárnyát,a rétisas, de itt tengerinek hívják azt is,óceáni az éghajlat, az áramlat,benne bálnák, ámbráscetek,palackorrú delfinek, vagy kisebbek,mint a norvég nevű…

Tovább
Szeles Judit versei

Kilátások Felmondták az öcséd albérletét, és elhatározta, a szívaortaműtétig kihúzza az utcán majd valahol. Elvégre a régi szép heroinista időkből az oslói hajléktalanok nagy részét ismeri. Úgy képzelte, elajándékozza az ingóságait, és kerekesszékkel vagy mankóval valahova eljut, mert mozgássérültbarát a norvég vasút, a közlekedéssel nem lesz gond, csak a hideggel. Pont most mondtak fel neki,…

Tovább