Felezőszonettek A széparcú senkik Meghalunk és csak mi tudjuk nem vittük semmireAz arcunk szép Művészek irigyelnek bennünketérte És kölcsönkérik a fellépéseikhezMert mi üres forma vagyunk Ők meg töltött semmikVégzet hogy senki sem olyan amilyen szeretneGyönyörködünk a tükörképünkben és mély a vízPygmalion-könny hull Összerontódnak a képek Pygmalion sír összeroncsolódott képen Bárgyönyörködnék a tükörképében sodor a vízSenki…
TovábbZalán Tibor
Zalán Tibor versciklusa
Felezőszonettek A közhelyekről A közhelyekről próbálták meg győzködni egymásthanyatló levelezésük ezen szakaszábanValójában tanácstalanok s gyámoltalanokvoltak Megmerítkezés és feleszmélés közöttkutattak a keskeny ösvény után De inkább apusztulás hálója felé sodródtak Képernyőnsziget és matrac Egy film amit nem néz meg senki A filmet majd nem nézi meg senki A matrac aszigetnek ütődik A pusztulás hálójábanszétrobban a képernyő…
TovábbZalán Tibor versciklusa
Szulamit Felezőszonettek Üdítsetek almával, erősítsetek borralmert betege vagyok a szerelemnek Jöjj ki, éngyönyörűm, a fejem megrakodott az éjszakaharmatjával Nem akarok meghalni Nem teltemaz öleléseddel nem teltem be még Ezért félekszerelmem mégsincs olyan szerelem mi erősebba halálnál Száll a hold Rólunk ugat a sakál A sakál éji dala erősebb a halálnálNincs semmi szerelmem szorosabb a félelemnélEzért…
TovábbZalán Tibor versei
Fövenyparton Az óra akkor állhatott meg Az idő nem Azidő szerencsére szarik az órákra és afélreérthető érzelmekre Végül csak annyitkellett megértenie az őszinteségnek egyponton találkoznia kell a durvasággal Atöbbi már menni fog magától gondolta Ahogyeddig Szóval szórta be az álom parcelláit Az ábránd parcelláit sóval szórta be a szélAzt gondolta magáról neki menni fog hogy…
TovábbZalán Tibor versciklusa
Felezőszonettek Vér a kukoricalevélen Segítség segítség a művészet haldoklik Vagymár meg is halt Nem Fehéregyházánál szakadt megegy történelminek is nevezhető tévedésszámunkra Művészet Dzsidával-e vagy egy kozákollóval döfték le az embert s találkozott-eamott Karaffával akit halála előtt mégleköpött mindegy Vér a kukoricalevélen Vér a kukoricalevélen Leköpött mindegyHalála után majd találkozik Karaffávalaz ollóval ledöfött ember S dzsidára…
TovábbZalán Tibor verse
Csatangolás víz alatti városban Géczi Jánosnak Éjjel vihar volt a tengerenA Göncölszekér rúdjába beleakadt egy felhő és Kornatialvó szörnyeire borította az eget Verejtékben hevertem vackomon és a lezártszemhéjamon keresztül törővillámok szétverték agyambana repceföldeket Azt hiszem akkor nagyon féltem mert reggelverejtékben ázva hevertemnapszítta csontokból eszkábáltvackomon (A krokodil-sziklából kilép a bestia fogait csattogtatva a part feléindul A…
TovábbZalán Tibor verse
Az idő múlékony illata (A múlt illékony ideje) Árkossy István képein eltűnődveTemplomba vagy álomba halandóelveszetten lép be – később talál rá a léteaz idő egymás alatti rostáinakvalamelyikén fönnakadva Kijózanítóébredés De előtte századok és zenékelszáradt rétegei telnek meg vérrel és színesolajjal Az időn átutazó vakon araszol létéérttovább és tovább mígnem a létezés az időbőlvisszanyúl érte Kék…
TovábbÉrzékek irodalma (Öt nap-pont)
Hajnali betűminták Amíg kócolja szétrezeg terítőna bor Bőre pergamen Hieroglifáiismeretlen röpülést mímelővadlibák Tapintja és emlékezika verejték éjjeli üzenetére Reggeli barangolás Nyelve végigsiklik forró tájakonÉdes dinnyelé és elfáradt mentaElidőzik Meglódul ÖsszegyűjtiÖsszekeveri S akár a nyári borvégzetesen szétömlik a szájában A dél rombolása A lépés elnyeli az árnyékátFüggönyként hull alá a kék a sárgaA Műhely falára festett…
TovábbTűnődések Á.-val a hajnali teraszon
Megvárja, amíg elcsendesedik a ház, valami zene szól még halkan, nem csak a mozgás szűnik meg körülötte, de az övén kívüli életek valamennyi egyéb jele. Előbb a házban lélegző lakások némulnak el, azután a szemközti épületek ablakaiban is sorra elsorvadnak a fények. Felesége ilyenkorra már többnyire elmegy aludni a lakás felső szintjére. Lábát öregesen bebújtatja…
TovábbZalán Tibor verse
Egy omlás fázisai Először kényszerítette térd re magában az embert A pál inkák tornyaiból ellátni a tengerig A partokon feh érlő csontvázakig A szépség mindig áldozattal jár Mint egy kórboncnok könyékig mocsokban Az esztétika iszapjában megmerítkezve fulladásig Aztán csak rálegyint Odébb rak ja magától a tárgyakat A magány az emlékek eltávol ításával kezdődik Nem fél…
TovábbZalán Tibor versei
Tűnődések az elmondhatóságról Nehéz elmondani ami történetesen elmondhatatlan Persze minden elmondható csak a kimondással sérülnek az anyagon a varratok az eresztékek A kifejezés kudarca botrány a szégyent mégis könnyed mozdulattal hangyát a reggeliző asztalról söpörjük le Ami bent marad ami nem válik kívül láthatóvá és itt a láthatón a hallást is értsük pazarlón virágot bont…
Tovább