Marno János versei

A kétség                              Sz. Cs. emlékének Gyötör a kétség, hogy mért vagyokinkább rosszul, mint sehogy. Halottbarátom fotóján egy mocsártükrében lógnak az égbe a fák.Kérgük fehére a felhőkbevesződve hamar úszna tovább –csakhogy a fotó szélcsendjenem hagyja cserben ott a nyomát. Fertőtlenítés                              „A könny a hagyma magva!”                                  Mariann-nak Ma mintha sokkal tüskésebb volnéka tegnapinál, rózsásabb…

Tovább
Jenei Gyula verse

Helyzetek a hatalom megváltoztatja az embert, ahogya kiszolgáltatottság is. meg a közhelyek, a gondolkodásisémák. utóbbiak például egyformává teszik azokat, akikakár a legfényesebb szelekbe is szerelmesednek bele, akára legőszintébb hittel. a hatalom megváltoztatja az embert.de mi nem? apám idézgette kamaszkoromban (perszeez is közhely!): ostoba, aki negyvenévesen ugyanúgygondolkodik, ugyanazt hiszi, mint húszévesen. akkormég elvhű voltam, nem akartam…

Tovább
Szlukovényi Katalin versei

Hóember A közepe: hiány. Torkomban a gombóc.Öklömbe szorítom, kemény, hideg.Addig gyúrom, hempergetem szavakban,míg teste nő: így megragadható,birkózunk a fagyban kifulladásig,mert görget a teremtés kényszere,pedig legkésőbb tavaszra elolvada mindenkori hóember, de mostmég hízik, lassan nálam is nagyobb lesz,éjszaka az ablakon át merőn,világtalanul néz: gyerekkísértet. Nincs mit tenni Caplatunk a nagy büdös semmibekifeszített, keskeny és véges pallóna…

Tovább
Hartay Csaba versei

Nélkülük Az évszakokban ott a halál sérthetetlen fensége.Hogy mint a növekvő ítélet, rám is rabság és kín vár.Az évszakokat hagyjuk itt, ez az egyedüli bizonyosság.Télkívüli élmény túloldali létünk. Nemlétünk.Nem menekülsz meg. Besoroznak a folyosón várakozva.Az őszben ott a túlélés gyengülő izommunkája,hogy az utolsó korhadt ágkar is átnyúlik, elér.Milyen az a távoli, rég elhullott, de ma…

Tovább
Somorjai Réka versei

Az én apáim Az én apáim Nyugatra szöknek. Impotenskarjaikkal ölelik anyámat, aki évek ótanem mossa ki az összeizzadt lepedőt.Mint nászajándékot, félreteszi a közelgődepressziónak. Az én apáim meztelenülindulnak útnak, lompos kutyáikat lenyírják,hogy pótolják kihullott hajukat.A hiány mindig érthetőbb.A testben új csatornákat nyit két szervközött a rák. Az én apáim fehér esőfelhőttolnak maguk előtt. Két háborúnyi nagyapalemázsált…

Tovább
Marno János verse

Keletlenül                                                Haninak Álmomban pucér pincérek szolgáltak felegy tengerparti vendéglő teraszán,fürgén, elegánsan cikáztak a citrom-sárga abroszú asztalok között,nem bánom, mondtam a lányomnak, egyszer énis megkóstolhatom a tenger gyümölcseit,öröm engedelmeskednem a lányomnak,álmaihoz igazítanom a napvilágot,egy palack fehérbort is rendeltünk,mivel úgy tudtuk, pénz áll a házhoz mégmásnap, épp annyi, amennyiért még nemkerülsz magadban szégyenpadra a tükörelőtt a…

Tovább
G. István László versei

Kutyaszem Kutyaszemekkel ébredtem reggel. Kevésbéláttam a színeket. A szivárvány hét sávjahelyett fakó árnyalatok tömbjei úsztakát egymásba, mint akinek higanycseppcsúszkál a szemgolyóján. A tükörbenlátszott, mind a két szemem egy kutyáé.Megörültem, mostantól hűségesen követlek,akárhová mész. Nem számoltam azzal,hogy a kutyatekintet irritáló. Hatalmasterheket tettem arra, akire néztem. Mindenkijárását felhőként ülte meg a súly, enniadni, simogatni, sétálni vinni, egyáltalán,kezdeni…

Tovább
Izsó Zita versei

A második erdő Az ágya feletti képenolyan sűrű erdő,mint egy gyertyákkal telepakolt torta.Ha elkezdeném számolni a fákat,valószínűleg pont addig jutnék,amennyi idős lesz néhány nap múlva,de felesleges lenne ünnepelni,úgysem fogna fel belőle semmit. A nővérek azt mondják,már egy ideje nem beszél,ezért betűtésztával etetik.De ahogy egyedül hagynak minket,megnyalja a száját,és szóba hozza a kiszáradt folyót. Mert mindenki…

Tovább
Sopotnik Zoltán verse

Rög „Akit őrültekházában ápolnak, az legalább valaki.”(Fernando Pessoa) Megint az angyalhullás, és én megint a leesőketszámolom. Rög, a szerzetes, aki a templom alattiállatkórházban segédkezik, gyógyszereket hoz nekem.Beteg állatok auráját fogja fel, azokból készíti, mondja,és ez már meg sem rémít, fel sem készít semmire. Töröttcsontokat, széthúzott gerinceket látok magam előtt, mikoriszom az első üvegcséből. Kicsit félek…

Tovább
Jász Attila versei

Fausztina nővér* betegnaplójából [DE. Presszióvers] Ha festenék az éjféli üres, neonvilágította peronokataz állomáson. A sínek sötét, hideg csillogását. A néma és reménytelen várakozást. De mégis.Pár perccel később már egy újabb nap lehetőségével, bár távolabb még a fénytől, és sokkal közelebba sűrű sötétséghez. És mégis, mégis, mégis. [VAKREMÉNY. Demensvers]                                                Takács Zsuzsának és Lanczkor Gábornak Egy…

Tovább
Orcsik Roland versei

Eutanázia Megvénült a hálószobánkelőtti cseresznyefa az utcán.Beköltözésünk első évébenmég utoljára lédús, roppanócseresznyével köszöntött.Bőségesen termett, nem is győztükenni, a járókelőknek is jutott.A kukacoknak is ízlett.Pedig akkor már elleptéka termeszek, védekezés gyanántgyantát csorgatott a beteg törzsén.Ám ezzel magával is végzett,kiszáradt a kérge. Már nemterem semmit, csupán évről évrea búcsú fanyar gyümölcsét.A csillogó gyanta gennyesauraként borítja a sebeit.Itt…

Tovább
Schein Gábor versei

Ó, rinocérosz 58. 1746-ban egy holland hajóskapitány, Douwemout van der Meer Indiából Európába hozott egy újszülött rinocéroszt. Útközben olajjal kenegette a bőrét, és kapitányi jogaival élve, még a hajón megkeresztelte. A rinocérosz a keresztségbenSzent Klára nevét kapta. A hajó Leidenben kötött ki, ahonnan van der Meer és Clara a Rajnán folytatta útját.A partmenti városokban sokan…

Tovább
Buda Ferenc versei

Idő suhog Idő suhog: hátamon a vessző. Rokka pörög: fordul az esztendő. Füvem java szikkad lekaszálva.Fehérül a fiaim szakálla. Magamhoz Nyájatlan pásztor, földtelen paraszt –száz éve, hogy egy szál botot faragsz.Törődj bele: kész nem lesz már soha –tán ha visszanő ága és boga. Vakon Hol a paritás, mi a veritás,ha a léted széteszi azefemeritás?Vakon bolyongsz…

Tovább
Marno János versei

Képzetek a régiekhez képest                         Szpéró és a Vak Pipi néni emlékének Tévéképzetek a falnak fordulvabefelé, mielőtt elaludnékrajta. Vagy belehalnék feldúlva, mégmegpillantva magam a régi utcavillanyoszlopának árnyékábanácsorogni, mintha lett volna miért.Csavargatni zsírosodó hajtincsemetaz ujjam köré, eltűnődve, vajonérezni-e, hogy karnyújtásra tőlemegy meglett cseresznyefa ága duzzad.Hó semerre, de azért este már fagy.Nekidőlök, lám, a szálkás oszlopnak.Nincsen remény,…

Tovább
Kovács Edward versei

A táj emlékezete Szikkadt koponyaként domborodika táj, tátongó szemüregei sejtetik csupána kérges idegnyúlványok erdőtüzeit,a végigperzselt látványt, a porladt köveket,a széttöredezett felszínt, melyet ismétegybefoghat az emlékezet, mint a lepkekét szárnya közti részletet, ha lenne,akár a földből az égre meredő kőhalmok,melyek újból helyreállíthatók, máskéntés másként rendeződik újra rajtuk mindenkarcolás, a szemmel nem látható,a felejtés olvasatlan kéznyoma.  Arcképül…

Tovább
Krusovszky Dénes versei

Észrevételek (1/3) Az út mellett, az ároktól beljebb,de még nem egészen a szántóföldön,egy satnya bokor alá behúzva,a senkiföldjén két fehérműanyag nyugágy. * Azt mondta, ha összpontosítok,sikerülni fog, de nem sikerült. * Ahogy kiemelem a rég elhervadtcsokrot a sírkő mellett állóvirágtartó edényből, pontosan az a szag. * Félbehagyni sem könnyebb. * A tizenharmadik születésnapjárakapott egy papagájt,…

Tovább
Bekezdések miután elolvastam Frank O’Hara Töprengések vészhelyzetben című, végre magyarra fordított kötetét

Frank O’Hara: Töprengések vészhelyzetben, ford. Gerevich András – Krusovszky Dénes Mivel tegnap éjjel nem tudtam befejezni a kötet olvasását, pedig milyen rövid, reggel gyors készülődés után elmegyek a Rokuschba inni egy kávét, enni egy lazacos bagelt, aztán pár cigaretta és egy pohár almalé mellett befejezem az olvasást. Vérbő, felvillanyozó életes költészet. Hazafelé beugrom a boltba,…

Tovább
Lövétei Lázár László verse

„de csak mindig a rosz” Leállhatnál végreKedves Rich –Mondod unottanSzinte naponta kapsz levelet azellisisland@email.ellisisland.org címrőlEgészen pontosan bizonyos Richard P. FloodtólAki állítólag a Statue of Liberty-Ellis Island Foundation Vice PresidentjeMindössze 35 dollárért „Founder” lehetsz –ÍrjaSőt you’ll receive our limited-edition Founders MedallionA Szabadság-szobor félprofiljávalKell a halálnak „Medallion” –Mondod unottanVan neked érmédKettő isAz egyik 1800-ból egy réz 3…

Tovább
Kántor Péter verse

A határon Nem lesz ott semmilyen jel,se egy nagy fa, se egy kőkereszt,se egy folyó, se egy híd,se egy rozsdás vasúti sínpár,nem lesz egy fekete kutya se,vagy ha lesz is, egy fekete,nem üzen neked semmit,se ő, se a gazdája, egyszőke, lófarkas fiatal lány,aki pórázon vezeti,és főként nem lesz egy tábla,rajta felirattal, amiből tudnád,hogy odaértél, ott…

Tovább
Marno János verse

Faék az oldalasban Vágjunk bele.Vágjunk.Gyengélkedni jöttünk a világra.Tűnékenyen, mint a kámfor.Világos, és ennek a világnak nincs párja.Akkor belevágunk?Reggel van, öt óra.Egyedül vagyok kis szobámban.Valaki átszaladt a füvön.És többé nem tudta fellelni.És többé nem tudott felelni.És többé nem volt mit tenni.Briliáns barátom, akit ez idáigmindenütt csak a pályamester fiakéntaposztrofáltam, ám időközben,vagyis az ő váratlan ádventihalála és…

Tovább
Mezei Gábor versei

fényudvart keríteni amit a dolgokról tudsz, az egy hely,ahol elhelyezed magad. a liget feléhajolsz, beszélsz tárgyairól, kezedügyében apró vésők, szegek, ollók,alig látsz. a szürke anyagot kettészeliegy bádogpatak, a színhelyes, élesenbarnuló hegyháton lelassítod azeróziót. lejjebb földdel telt öböl,hullámait igazítod. rögeit fested,hallgatod dús csobbanásait. mégiselfogy a délután, az élő felvételenszemcsés, oszló felhők, felületekmúló változatossága, a szálcsiszoltfű nullába…

Tovább
Oláh András versei

fonákságaink csak az éjszakákat tartod fönn nekem szigorú számadásban – így van ez mióta elbillent szívünkben a merőleges – emlékszem: lábaid magad alá húzva gubbasztottál a fotelben a kandallóban száraz fahasáb ropogott vártam hogy megtörd a csöndet közben a számokat soroltam némán – kilencvennégyig jutottam: lám másfélpercnyi hallgatásban elfért az életünk – kilenc és négy……

Tovább
Fenyvesi Ottó versei

Paloznak overdrive # Újra az úton,pereg a film, a road movie.A vízparton a Canned Heat játszik,Woodstock legendái. Csak ketten vannak a régi csapatból:a dobos Adolfo Fito de la Parra és Larry Taylor basszusgitáros.A többiek új fiúk.Nem értik a régi időket,persze a mát sem nagyon.On the Road Again – Woodstock dallama.A Canned Heat csörömpöl.Volt virág a…

Tovább
Érzékek irodalma (Öt nap-pont)

Hajnali betűminták Amíg kócolja szétrezeg terítőna bor Bőre pergamen Hieroglifáiismeretlen röpülést mímelővadlibák Tapintja és emlékezika verejték éjjeli üzenetére Reggeli barangolás Nyelve végigsiklik forró tájakonÉdes dinnyelé és elfáradt mentaElidőzik Meglódul ÖsszegyűjtiÖsszekeveri S akár a nyári borvégzetesen szétömlik a szájában A dél rombolása A lépés elnyeli az árnyékátFüggönyként hull alá a kék a sárgaA Műhely falára festett…

Tovább
Kabai Lóránt versei

álló nap szíves türelmünket és megértésünket kérték, a késések voltak menetrendszerűek, a debreceni nagyállomáson több vonat vesztegelt, mint egy kezemen megszámolni;a másik foglalt ismét – hibáival kecses ez a nap. „engem az érdekel, ami szépség nélkül tetszik” – írtam egyszer, hogy mára belássam, ez talán merőben személyes szépségtulajdonítás,de a saját élmény megosztható. akár egy szemsarokban…

Tovább
Miklya Zsolt versei

Végig Végül is vállalhatatlan, tette még hozzá. Megnyugvást érzett abban a pillanatban. Úgy ment le róla az egésznek a terhe, mint korty tiszta víz a nyelőcsövén futás után. Végiggondolta újra életét, pillanat alatt állt össze, gömbvillámszerűen, bár utóbbit csak olvasmányaiból ismerte, úgy-ahogy. Épp erről van szó. Úgy-ahogy vállalhatatlan. Kortyonként fogta fel, nem dolga, ne tegye.…

Tovább
Waldsee (Válaszlevelezőlapok)

milyen rettenetes vagy milyen gyönyörű dologról írjak, hogy akkor is megértsd, ha ott a mozdulatlan vizet és a csendes erdőt elnézve már semmit nem akarnál megérteni az itteni életünkből: én ilyen messziről könnyen elhiszek bármit, csak írjál majd részleteket, hogy jobban el tudjalak képzelni ott a tó partján vagy inkább a vízben, hiszen nyár van,…

Tovább
Megjelent az Alföld 2020. februári száma

Februári számunkban izgalmas és fajsúlyos 19. századi tanulmányblokkal jelentkezünk: Eisemann György, Milbacher Róbert, S. Varga Pál, Vaderna Gábor és G. István László dolgozataival. A szemle rovatunkba Dobos István Szerb Antal magyar irodalomtörténetéről ír, Balogh Gergő Kulcsár-Szabó Ernő könyvéről, Zelei Dávid Keresztesi József kritikáiról, Szabó Bernadett Schein Gábor regényéről, Papp Máté Sütő Csaba Andrásról. Verseket Csobánka Zsuzsa Emesétől, Villányi Lászlótól, Lackfi Jánostól, Olty Pétertől, Nyerges Gábor Ádámtól, Fellinger Károlytól, Tábor Ádámtól és…

Tovább
Simon Bettina verse

Vékony jég Anyám, amikor legutóbb együttástunk a kertben – virágágyásokatgondoztunk önkéntes alapon a főtéren,amiről nem tudott a közvezetőség,ezért este mentünk, és titokban léptük átaz elkerített részt –, azt mondtanekem – valójában csak úgy maga elé,mert a sötétben nem láttam az arcát,és ő se nézhetett rám, vagyis pontosabbazt mondani, maga elé mondta – halkan,nehogy lelepleződjünk –…

Tovább
Kiss Ottó versei

A bátyám öccse (Vonat) Bizonyos dolgokrólaz ember nem szívesen beszél.Vagy azért, mert nem akar,vagy azért, mert nem illik.De van, amikor kikívánkozikbelőlünk az is, amirőlnem kellene beszélnünk. Belőlem például most az kívánkozik ki,hogy tavaly névnapomra a bátyámhallókészüléket vett nekem ajándékba,mert azt gondolta, hogy azzal meghallom azt is,amit egyébként nem szoktam meghallani.Ha például el kell raknunk a…

Tovább