Tatár Sándor versei

Halálmegvető kényelem

Sem semmilyen lakatlan szigetre,
sem a sűrű, hiúzos, vadkanos rengeteg erdő
mélyére, sem égbeszökő hegy csak sasok lakta
csúcsára, sem sáskacsemegével hívogató
végtelen pusztába nem vonulok el.
És ugyanígy: sem Wall Street,
sem kairói nyüzsgés, sem Las Vegas.
Nemhogy az Idegenlégióba vagy a
felkent X/Y kampánycsapatába –
még a helyi akvarista vagy filatelista klubba
(szerintem nálunk nincs is ilyen, de ez most
érdektelen) sem jelentkezem;
                 nem tanulok már meg
szanszkritül (finnül se), szörfözni, síelni sem,
de még csak autót vezetni sem (pedig hát…).
– Ambíciótlan, pállott unalmat árasztó,
fotelhez- és desktop-képernyő-elé-nőtt
agg(-jelölt?).         Azzal menti, igyekszik
emészthetővé tenni
önmaga előtt és számára a helyzetét,
hogy úgysincs több rikító-tarka papagáj
a lakatlan szigeten, több rovar a sűrű,
zöldhomály-erdőben, több hópehely
nem cukrozhatja fehérré a felhők közé törő
hegyek süvegét, több fűszál a téres pusztán
végigszántó szélben nem hajladozik,
mint ahány szóban ő dúskálhat-vájkálhat-válogathat
(pedig csak két nyelvet tud úgy-ahogy), ahányat
a fény felé tarthat, lelkes-kíváncsian szaglászhat,
ahánnyal eljátszadozhat,
ahánynak húsát
              leszopogathatja a csontjáról,
ahányat (igazságtalanul, mert miről tehetnek
ők?!) viszolyogva kiköphet.
És van itt „még valami”, ami (aki) miatt,
bár ha kívülről pillant rá, úgy látja maga is:
nem lehetséges ehhez más standard viszonyulás,
csakis a lesajnáló részvét –
mégis képtelen helyzetét szánnivalónak,
reménytelennek élni meg:
TE.

Azért az mégis…!

A világ menetébe beavatkozni
(függetlenül attól, milyen lehetősége
van erre a magamfajta mitszámítnak)
macerás, és – már ha valaki nem vércinikus
vállrándító – micsoda felelősség!
Sose vágytam rá; így, hajlott
koromban meg már végképp nem.

De némely pillanatomban, mégis,
szeretnék szunnyadó hatalmat,
talonban tartott erőt,
amilyen
az épp tétlen markoló vezető-
fülkéjében a mobilján kaparászó
gépkezelőé.

(Megjelent az Alföld 2022/1-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Tóth Vivi munkája.)

Hozzászólások