Ayhan Gökhan versei

Önbizalmad tizenkilenc sora

az összes használt mondat rejtekéből előmásszon,
érintést megtámasztott tenyerek,
kiátkozott növényeink, a húsevők
szára int, hogy igen, mehet,
megérkezést visszatartott szomjasabb türelem,
szomjas erdő vándorol a közelünkben,
az összes használt mondat
beszélgetéseink teremtéshosszain sétáljon át,
ismerősségig széthordja
állatszőr a magvakat,
katasztrófa az erdőt,
ha nem találna meg termékenység,
beszélgetéseink teremtéshossza petefészeknél súlyosabb,
ágazzon ez a termékenység szét,
ha szuszogásod medrébe dől,
párnát formáz a tenyered,
ha szuszogásod dőlésszögén
önbizalmad vadmacskának hív,
menekült mindenestül megmenekül.

Tollak és tengerek

tollal tömött párnád magához tér, összeszedte magát,
párnákból kikelt madarak viszik, visszhangozzák, hozzák
köztünk a hírt, mint Noét a galamb, hogy érintkezésről
alkotott teóriáink legveszélyesebb pontján a part
folytatása homokdűne, ráléptem, mint kagylóra kiskorú láb,

ne sértsen meg és ne sértsen fel érvrendszerek
logikája, valóságig hatolt tengereken a szorongás
ne teljen meg, mint léggömb melle, repítsen
érvek és logika uralta anyaország határain túlra,
a tollak megbosszulják maguk, és visszafoglal

madarat a saját párnája, légnemű érintkezést
teóriája, ágrólszakadt galamb ágrólszakadtan
viszi, visszhangozza, hozza a hírt, hogy a sós part
legveszélyesebb pontján a léggömb nem vesz levegőt,
valósága felébred madarak és tengerek között.

Távozásod tizenhat sora

Vas Vikinek

miután a lakást megszabadítottad a súlyodtól,
a veszteség egy pontján a Föld összes
világítótornya lábad elé szórja a fényt, és a Föld összes
mérlege várja, hogy rálépj,

a lakás mérlege, hogy leléptél róla,
mérlegre tett életünk fordulópontja, világítótornya
elvesztegetett időnek szégyelli magát, völgy,
ahol hiányod rituálisan leölt állat csontja visszhangozza, völgy

vagyok, ahol hiányod világítótornyok és mérlegek
alkatrészeiből gyűjt magának rituáléjához alapanyagot,
nem mellesleg a karodtól HÉV-megállókra,
világítótornyok fényéveire,

mióta elhagytad, kileng a lakás, mint az inga,
mióta kiléptél az ajtón, befelé fordultam, mint egy ajtó,
mióta a karod alkotta völgy ajtaja bezárt, mint a karod,
mióta elhagytad, a lakás nehézsége növekedésnek indult.

(Megjelent az Alföld 2022/1-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Tóth Vivi munkája.)

Hozzászólások