Visky András verse

Kilenc följegyzés az elszakadásról Szirák Péternek

egyedül az anya  
folyton az elszakadás  
a csönd a sír 

*

talán mégis a kertbe
az ablak elé 
hogy lássam hogy nincs

*

vonszolom viszem
hordom hurcolom
nem neheztelek Lélek

*

fölemelni még egyszer
mint egy lehántolt
jéghideg nyárfát

*

mennyi mulasztás
szemközt az elmúlással
hány félrehallás

*

mint a lélegzet
a test melege
ahogy még összeérünk

*

mondhattad volna
akkor amikor
horpadt párna monitor

*

ujjaim az arcodon
a kézfejeden
csak én érintek

*

leszakadhatna
(nem szakad le)
megnyílhatna (zárva marad)

(Megjelent az Alföld 2022/5-ös számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Zoltai Bea munkája.)

Hozzászólások