Lanczkor Gábor versciklusa

Zen (részletek) Elhagyom a házat.Egy orosz versből maradt meg bennem ez a sor,akár egy fölszívódó varrat.Sosem olvastam a verset. A tévéből érkezett az üzenet,egy középkorú vagy idősödőszínésznő megrendüléseként kaptam a sugallatot, hogy kisfiú,lesz, amit sohasem hagysz el, valami,aminek nem pusztán egyetlen hasonlataaz egyetlen,hanem ekként a három másik pólusa isegy kölcsönös, teljes ki-oltódásban. * Mint az…

Tovább
Szaturnuszi mesék

Elérkezettnek látom az időt, hogy legalább magamnak számot adjak arról a reflektálatlan viszolygásról, amit a német nyelvterületek iránt érzek. Nyelv, amiben nincsenek nemek. Tizennégy évvel ezelőtt három hónapot tölthettem ösztöndíjasként egy Stuttgart melletti alkotóházban. Három tavaszias hónapot. Nyár elején jöttem haza, és a szüleimnél, Bozzaiban, a régi szobámban fejeztem be az előző ősszel, még Londonban…

Tovább
Lanczkor Gábor szaturnuszi meséje

Hamuháza Kacifánt főfelügyelő idegesen fészkelődött a székén, Aztán megvakarta barna vizslafülét. – Itt valami nem stimmel – mondta ki félhangosan, Aztán fölállt katonás rendben tartott íróasztala Mögül, megigazgatta maga alatt a széket, És rögtön vissza is ült rá, amint az szokása volt fejtörés közben. Jó félórával ezelőtt, amikor elhagyta otthonát, És elindult a kapitányságra (Méltóságteljes,…

Tovább
Szaturnuszi mesék

Perzselt a késő délutáni nap. Szájharmonikázva mentem keresztül a lucernáson. A ve­tés végében erdő kezdődött. Ahogy fölpillantottam, szivárványszín legyezőformák bomlottak ki a hígkék égen. Volt ott az erdő és a lucernás között egy elvadult szőlő is, fehérre meszelt prés­házzal. Megint a napba néztem, és kinyílt a legyező, mint egy pávafarok. – Hány éves is voltál,…

Tovább