Szeles Judit versei

Szamosbecs Mályvák közé ültettek,hogy el ne dőljek,kipárnáztak, és az ölembegumifigurákat tettek,egy éves voltam,amikor a Nagy Árvízelmosta egész Becset,helikopterrel mentettek ki,hasmenésem volt,aztán lefertőtlenítettéka gumibabákat, a mályvátmeg apám kéziratait 1970-ről,amelyet aztán kilúgozvaközöltek, valaki más nevével. Bicikli A kis piros kempingbiciklithoztuk magunkkal a Trabantban,hogy gyorsabban felérjek aPetőfi utcán át a Bocskai térre. A téglajárdán, a fagyökerekendöcögött velem a…

Tovább
Sebők György versei

Timelapse-töredékek I. Megtelhet-e végleg a holdCsillagok mint a körző hegyeFelkarcolt ég Tej csorog bele a fagyott mederbeMinden újra elapadTúlgyúl egy napMeghal II. Leperegnek a napok szemeid előttVeri a fény izzadó homlokodElhordozod-e a dél keresztjétAlattad a göröngyökLéptedre süppednekHány kiáltás zaklatja rázkódó velőd III. Lebontják előtted a várostValaha volt lakóiBenned várják megváltásukatOtthonok stroboszkópjaTízezer ébrenlét néhány perc alattA…

Tovább
Megjelent az Alföld 2024. januári száma

Alföld 2024/1. Januári lapszámunk tanulmány rovatának középpontjában Vörösmarty Mihály áll: Fried István az európai romantikus mozgalmak kontextusában vizsgálja az életművet, Z. Kovács Zoltán és Milbacher Róbert pedig a Csongor és Tündét tanulmányozza. Pusztai Gábor Kölcsey Ferenc műveinek holland fogadtatásáról ír. Verset Gergely Ágnestől, Nádasdy Ádámtól, Jász Attilától, Harcos Bálinttól, Mánya Kristóftól, Deák Botondtól, André Ferenctől,…

Tovább
„Széppé ültetni Isten fekete telkét”

Féja Géza: Tamási Áron nyomában Kortársai közül Féja Gézára Tamási Áron tette a legnagyobb hatást. Számtalanszor vallott erről, hasonló hőfokon: „Nem hiszem, hogy akad a rövid életben magyar író, akinek alakja, szelleme és művei közelebb kerülnének szívemhez.” (Tamási Áron nyomában, 117.) Életregénye szerint a nevét az 1920-as évek végén ismerte meg. Barátja, Simon Ernő, a…

Tovább
Géczi János versei

A dolgok legmélye Mindkét szemében megduplázódika smaragdzöld színnel szegett pupilla,hogy a dolog legmélyére lásson.Kétségtelen, a mindenség legaljánfekszik, a kórházi betegágyon. Cimbora, ugyan merre és hovávezethet innen az út, nevezzemazt bárminek is, kérdi a kettőzötttekintetű árnyalak, az nem lehet,hogy ki idejutott, itt is marad. * Miféle műterem az, amelybennincs egyetlen mű sem? Elvitték mára befejezetteket? A…

Tovább
Egy világpolgár vallomásairól

Gömöri György: Alkonyi séta Az 1934-ben született, jelenleg Londonban élő, irodalomtörténészként és a lengyel irodalom fordítójaként is ismert Gömöri György tizenötödik magyar verseskötete, az Alkonyi séta leginkább olyan, mintha az olvasó elé kiterítettek volna egy különböző tér- és idősíkokat tartalmazó tablót, amelynek a szerző a számára valamiért fontos pontjain ott hagyta a nyomát, illetve egyes…

Tovább
Gyukics Gábor versei

medencében                                                                                     fejest ugrottminden hossz előttelolvasott egy versszakotés az ötven méter alattaz agyába véste ahány versszakannyi hossz amikor végzettaz uszoda büféjébenelszavalta az éppenjelenlevőknek ázott kéken maszatos papírokat hagyottaz öltöző szemetesében szabaduló aktus fény mocskolta be pedánsan rebbenő arcát a begyakorolt tekintély e fagyott héját hordágyon kiterített világunk ellenéresem képes felfogni az ellenállás jelentőségétbizalma szétmorzsolódik önző gesztusaiban…

Tovább
Csengők, csöngettyűformák a magyar népi kultúrában

Bihari-Horváth László: Csengők a magyar népi kultúrában Mindig izgalmas fölfedezői és leírói feladat egy-egy népi, korábban nem reflektált tárgy- és szövegtípus (műfaj), szokás leírása. Kezdetektől izgattak az olyan jelenségek, mint a népi textíliák, pásztorszaruk, léckerítések, kapuk, házoromzatok díszítése; vagy éppen a népi üvegművészet. Így töltöttek el fölfedezői izgalommal kutató pályámban az ismeretlen nyelvi tájak; a…

Tovább
Halmai Tamás verse

Identitások Egy mozdulatlan élet tömbjei.Elforgó kozmoszok alatt.Itt-ott környezet. Magát fölfediiszappal zsúfolt homokóra,tudatlanságok evolúciójaés tengerhez hűtlen halak. Identitások hevernek a fényben.Csupa eleven, csupa vétlencsupa varjaknak szóló látvány.Lények, leletek. Szétszórt genezis.A délután örök. Az este is.Érintés hűl az elválók kabátján. Szertekallódik, így próbál szerencsét,és eltántorul magától súrlódva,aki szeretné, hogy mindek szeressék;és elvezekli sejtjeit szurokbaa pőre test, e…

Tovább
Závada Péter versei

Egy alma határai Nemrég úgy döntöttem, hogy csakis kifelé figyelek, nyugtalan kedélyem csillapodásátreméltem tőle, ezért a környezet minél akkurátusabb és érzelemmentesebb leírására törekedtem.Mindegy, mire, csak ne az elhatalmasodópánikra koncentráljak. Nem gondoltam, hogy tartoznanekem bármivel is a természet, mely adósságátúgy volna hivatott törleszteni, hogy újabb és újabbhasonlóságokat enged fölfedezni önmaga és saját belső tájképem között. Éreztem, amit látok, nem elmém vetíti…

Tovább
À la recherche, avagy a zsidó irodalom nyomában

Szántó Gábor: Törvényen kívüli őr „Van-e modern zsidó irodalom?” Szántó T. Gábor néhány évvel ezelőtt ezzel a címmel tartott előadás-sorozatot a Bálint Házban. A kérdés egyszerűnek tűnik, de miként Szántó 2022-ben a Scolar Kiadónál megjelent, a Törvényen kívüli őr című esszé- és tanulmánygyűjteménye is tanúsítja, az egyszerű eldöntendő kérdésre csak újabb kérdésekkel lehet válaszolni. És…

Tovább
Gömöri György versei

Széljegyzet Casanovához Casanova Bragadino szenátor házában lakikés míg a szenátor él nincs gondja semmireCasanova szépen hegedülmesterien kezeli ujjait és ez előnytjelent a nőknél akik közülnem mind hord szoknyát van aki fiúnak öltözikCasanovát izgatja a kétneműségde igazából neki a hölgy megtáncoltatása a fontos(nem kell hogy közben énekeljen is)bár nagyobb élvezet énekesnőt ágyba vinnimint ál-apáca-ringyót aki melleslega…

Tovább
Áthall(gat)ás a túlvilágra

Korpa Tamás: Házsongárd live „[A] Házsongárdból kezdte beszippantani / a sírokat az alagút, mint egy csillapíthatatlan tüdő” (Kolozsvári metró) – ezt a két sort idézném, ha valaki megkérdezné, milyen Korpa Tamás új verseskötete, a Házsongárd live. A kritikus rátekinthetne a szerző eddigi lírai útjára, az Egy híd térfogatáról-ra, az Insomniára vagy a legutóbbi kötetre, A…

Tovább
Poós Zoltán verse

Az ébresztőóra Nem tudod úgy lefesteni a régi házfalát, hogy ne üssenek át a hengerekmintái. Öregszel, lassan egyformáklesznek a nyarak, és kikerülnek az időfennhatósága alól, az árnyékokmegnyúlnak, bekúsznak régi szobádba. Minden festés után másik teretkaptál vissza. A festés tüntette ela feledésre ítélt emlékeket.Egymáson futnak a hengermintái, akár a DNS kettős csavarja. A szobában nincsenek évszakok,sem…

Tovább
A hangos könyvről

Konkoly Dániel: A hang kísértetei. A hangot reprodukáló technikai eszközök és a lírai hang konstellációi a XX. század első harmadának magyar költészetében „Amikor nem avantgárdról beszélek a könyvben, akkor is az avantgárdról beszélek” – hangzott el Konkoly Dániel könyvbemutatóján, mely önreflektív megállapítás tanulságos lehet, mert rámutat az avantgárd központi szerepére a kutatásban. A hang kísértetei…

Tovább
Hosszú az út hazáig

A terepjáró keresztülvágott a mezőn. A búza magas volt, ropogott a kocsi kerekei alatt. Szénaszag csapott be a letekert ablakokon keresztül, kimosta az orrunkból az égő házak és az üzemanyag szagát. Bámultam a végtelennek tűnő sárga mezőt az ég alatt. Ment le a nap. Tudtam, hogy egy órán belül jön a szürkület, aztán a sötétség.…

Tovább
Karafiáth Orsolya verse

A tószt „Az ilyesmi úgy kezdődik az embernél, hogyfenyegetve érzi magát a nap minden percében.”(Tar Sándor: Meghalni nem) 1. Hohó, hitel az nincs, mutat Kati a falra,és a Miszter úr röhög, hogy igen, hitel alma,de azért adjon csak még egy pálinkát nekia Kati, különben beveri a pofáját. Kati pofáját már többen beverhették,attól olyan ortopéd a…

Tovább
Élők és holtak közös térben bujkálnak

Sándor Iván: Amit a szél susog „Az én viszonyom a történettudomány tételeihez meglehetősen ambivalens. Lehetnek jobb, még jobb kategóriák, végtére a történelem, mondhatnám a sors mindannyiunknál erősebb, de a gondolat, a művészet tud valamit, amire a történelem nem képes. Feltárja az emberi helyzetet, és lehatol a dolgok okaihoz” – állítja Z., az író, Sándor Iván…

Tovább
A Jövő már itt van – hol a minisztériuma?

Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma, ford. Farkas Veronika Kim Stanley Robinson eredetileg 2020-ban megjelent regénye, A Jövő Minisztériuma, amelyet most már a hazai közönség magyar nyelven is olvashat, egy igen sikeres, számos (Locus-, Nebula-, Hugo- és World Fantasy-) díjjal elismert írói karrier csúcsa – és talán végpontja, ha hihetünk Robinson nyilatkozatainak. Ez a klímafikciós…

Tovább
Nem gondolok az ég madaraira

Ruhátvegyél! Feketét! Térdigérjen! Avállad! Nemleszeztúlszínes? Csitulj már! Hogybeszélsznagyanyáddal? Na idefigyelj, Mama. Sehogy. Nem is vagy itt. Az ablaküvegben látom magam, úgy nézek ki, mint te azon a régi képen, amikor a ló előtt állsz, a vezetőszárat fogod, nyereg nincs, szőrén ülted meg. Csak a hajráf hiányzik, meg a Szicília-formájú anyajegy a szemem alól, leszedettem. Aválladiskinn!…

Tovább
Oravecz Imre prózája

Alkonynapló („A négy évszak”) Márai. Olvasom. Nem először. Utoljára évekkel ezelőtt volt a kezemben. Időnként elő kell vennem. Nem a regényeit. A naplóit. Ezt, vagy a Füves könyvet, vagy az Ég és földet. Segít. Addig legalábbis, amíg olvasom. (Láb 2) Megroggyantam. Szó szerint. Ha állok, nem egyenes többé a lábam, hanem tompa szöget alkotva térdben…

Tovább
Visky András verse

Somnambulans ütötték az arcát is amikor letakarták?tépkedték ágyéka fakó szőreit?a szomorúságtól kimerülve alszikéretlen almákat rejteget a pokróc alatt * amikor éjszaka elindultam a Hold utántisztátalan lelkek borultak le előttemés azt kiáltozták te vagy az Isten fiati is azok voltatok vigasztaltam a tisztátalan lelkekette is tisztátalan lélek voltál vigasztaltak a tisztátalan lelkek * azon az éjszakán…

Tovább
Fellinger Károly verse

Körteíz János mindenütt feltalálja magát,egyedül otthon, a lakásában nem.Amióta tudatosította ezt, márnem tudja nem tényként kezelni, ezért aztán évek óta ki nem mozdul alakásából, bárhova is ül, fekszik,odaragad magához, legyökere-zik, mint a tölgyfa, kiáll maga mellett. Egyszer télen hatalmas hangzavarraébredt, éjjel volt, kereste a villany-kapcsolót, eszébe jutott, az égőkipislant. Szokásától eltérően kinyitotta a fehér bejáratiajtót,…

Tovább
Mit kezdjünk a sztereotípiákkal?

Kayla Czaga: Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon, ford. Kis Orsolya Amerika: végtelen autópályák, büfékocsik, alkoholista nagybácsi, dekoratív nagynéni, történeteket mesélő nagypapa, pulcsis nagymama. Szabadság és veszélyek, közösségek, emberek, lehetőségek mindenhol. Mi a baj ezekkel a sztereotípiákkal? Kayla Czaga verseskötete, a Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon azt mondja, az égvilágon semmi – és milyen jól teszi. Az általánosítások,…

Tovább
A hidak könyve

Vrbanja, Szarajevó* Ha megszakítja a nyarat az ősz ígéretét hordozó esőzés, amely már nem hasonlít sem a tavaszi záporokra, sem a nyári viharokra, a gomolygó melankóliában mindig arra gondolok, arra a hídra – ott mentem, a Skenderiján laktunk épp, a Tekija utcában, s útban az egyetemre a hídon vitt át az út –, azokra a…

Tovább
Polgárőr pácban

Bognár Péter: Minél kevesebb karácsonyt Meghökkentő Bognár Péter második regényének címe: Minél kevesebb karácsonyt. Jókívánságként inkább többre számítunk, főleg, ha a hirdetési piac szlogenjei is a fülünkben csengenek. Csakhogy a regényhős, az öregedő polgárőr fél az ünneptől. Mióta Oktáv elvált, és se kutyája, se macskája, nem szívesen szemez a sarokban a fenyővel. Annak sem tud…

Tovább
Jász Attila versciklusa

Amikor te magad vagy a hely szereted a saját kertedet, bár mosta fenti rész kiégett a naptól, egy részepedig megperzselődött, amikor a szélszétfújta a parazsat a tűzrakóhelyből, most nem szép, de mégis rendezett,és helyreáll majd teljesen, ha lesz eső,ami úgy gyógyít, mint a szeretet, a lenti, ház előtti rész kicsit eklektikus,minden nap öntözöd, bokrok, fák,…

Tovább
Acélváros legendáriuma

Zemlényi Attila – Kabai Lóránt: Vasgyári eklógák – A Beteg Kisfiú legendája A Vasgyári temető és a közelében lévő pálinkafőzde, a Bükk-fennsík, az Avas a kilátóval és a panelházakkal, a Dél-Kilián, a Fonoda utcalányai, a húszemeletes bérházról leugró öngyilkosok, a Molnár-szikla keresztje, Miskolci Laci, a helyi bolond, a Tiszai pályaudvar, Málik Roland költő, a miskolci…

Tovább
Megjelent az Alföld 2023. decemberi száma

Alföld 2023/12. Decemberi lapszámunkban közreadjuk a 2023-as Alföld-díjasaink laudációit: Bednanics Gábort Fodor Péter, Bodrogi Ferenc Mátét Lapis József, Győrffy Ákost Áfra János méltatta. Kilátó rovatunkban Melhardt Gergő ír Térey János Köztisztaság tér című költeményéről, Darvasi Ferenc íróval, szerkesztővel pedig Szöllősi Mátyás beszélget. Verset Kőrizs Imrétől, Takács Boglárkától, Pál Sándor Attilától, Jenei Gyulától, Izsó Zitától, Szegedi…

Tovább
Deák Botond versei

A senkiföldjén Éjszaka őrülten rohannak a hajók, észbontósebesen, már áthatolhatatlan a sötétség, én mégistudom, hogy egyedül vagyok, és a szárazföld felétartok, beszélhetnék sokkal rövidebben is, de habelekezdek, nehéz abbahagyni!; egyébként nem tilosa képviselőt lefizetni dD., különben éheznének ugyebára senkiföldjén; nemsokára vége, minek ilyenkor egyhalott, akár egyetlen halott is?, mi választjuk a létet?, illünk-ea korba, amibe…

Tovább