Farkas Gábor versei

[hangtalan kékleni]                                        kabai lóránt emlékére A semmibe kapaszkodó szilánkokszerinte ugyanúgy fénylenek, mint akézfogásba rejtett gyűlöletminta,vagy mikor szégyenből viszünk virágot. Azt állítja a magányról, hogy tanít,akár a falra rótt árnyék felette.Hallgat a csengő – erdő jött helyette,eloldotta a keresést, dolgait, mindent. Most csendben van, mint az üresség.Beszéljünk meg – vetem fel – egy ügyet még.Nem…

Tovább