Kettőezerhúsz Sosem láttam mégilyen békésnek a várost:téli fényekben fürdő arcok,rózsaszínné némuló gitárszó,galambszárnyak tompa repdesése. Akinek van füle, hallja. Idegenek, akiketa véletlen sodort ma össze,mosolyogva búcsúznak egymástól. Esto fidelis usque ad mortemet dabo tibi coronam vitae – egy több milliárd éves, fagyottkőszikla belép az atmoszférába,a Moszkváról kifut az utolsóNégyeshatos. Nyelvemlékek I. Eddig bírtam elnyújtani ezt a karácsonyt…
Tovább
