Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Lakatos-Fleisz Katalin: Szabadulás A szabadság egy olyan viszonyfogalom, amely az én és a környezet között lévő kapcsolódásból ered. Az egyén csak akkor nevezheti magát szabadnak, ha személyes és jogi értelemben vett korlátozottsága megszűnik. A szabadság hiánya gúzsba köti az embert, s minél jobban érzi ezt, annál inkább tör benne felszínre szabadulási vágya. Ebben a szabadulási…
Tovább
Vida Kamilla: Demográfiai csúcs A Kónya–Pető-vita megrázta a rendszerváltás korának nyilvánosságát. Kónya Imre az elszámoltatás és a bűnök megtorlására hivatkozva üdvözölte, míg Pető Iván az európaiságra és a jövőbe tekintésre alapozva határolódott el a Zétényi–Takács-féle törvényhatározattól. Pető álláspontja a jelenlévőket haragra gerjesztette, míg a tévénézőkre a tömeg indulata tett mély benyomást. A javaslatot végül az…
Tovább
Dés Márton: Dürüm és bánat A címbéli hangzatos kérdésre nem tudok – és tulajdonképpen nem is akarok – definíció értékű választ adni. Hiszen a költők, a versek és a kötetek újra és újra felteszik ezt a kérdést, és jó esetben egyszersmind újabb és újabb válaszkísérletekkel is szolgálnak. Most Simon Márton kiadójának, a költészetre szakosodott Okapinak…
Tovább
Nelio Bidermann: Lázár, fordította Fodor Zsuzsa A polgári regényformák történeti beágyazottságukból eredő sajátossága, hogy referenciális hálójukat szerző és olvasó egyaránt érti – közös nyelvet beszélnek. Utaláshálójuk nem irodalmi céllövöldeként működik, ezért az interpretációs munka nem válik szükségképp irodalomelméleti zsargonnal folytatott zsonglőrmutatvánnyá. A polgári regény és a modernista nagyepika alapvetőnek tekinti szerző és olvasó abbéli kölcsönös…
Tovább
Nelio Biedermann: Lázár, fordította Fodor Zsuzsa Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégei Németország, Ausztria és Svájc voltak. Ennek apropóján Nelio Biedermann tartott felolvasást Lázár című regényéből – ráadásul két alkalommal is. Szükség is volt erre: a svájci szerző körül akkora az érdeklődés („felhajtás”), hogy még így is voltak jó néhányan, akik nem fértek be a…
Tovább
Egy dal társasági története Bródy János és Koncz Zsuzsa tiszteletére Bródy János Ha én rózsa volnék kezdetű dala enciklopédikus módon foglalja magába a folklórt és az irodalmi előzményeket, valamint a beatzene, majd a társasági zenélés szempontjait. A szerző 1969-ben, stílusgyakorlatként írta egy ismert népdal, a Megkötöm lovamat… dallamára. Először 1973-ban énekelte koncerten, majd hamarosan Koncz…
Tovább
Kiss László: Mindig, ha jön az este Kiss László (1976–) virtigli gyulai író, ott született, oda tért haza, ma is egykori alma materében, az Erkel-gimnáziumban tanít magyart és történelmet. A társadalmi emlékezetért felelős civil oktatási szervezet, a Zachor Alapítvány kulturális nagykövete. Sok történetéből, novellájából, kötetéből kiderült már (pl. Szindbád nem haza megy, novellák, 2003; Árnyas…
Tovább
Ádám Szilamér: Kafarnaum „[E]gy folyékony modern világban élni, amely köztudottan egyetlen bizonyosságot ismer el – annak bizonyosságát, hogy a holnap nem lehet, ne legyen és nem is lesz olyan, mint a ma – az eltűnés, a szétfoszlás, a kitörlődés és a meghalás naponta ismétlődő próbáját jelenti; vagyis, áttételesen, a nem végleges halál, a visszatérő feltámadások…
Tovább
Seres Lili Hanna: Istenek a körfolyosón Seres Lili Hanna második kötete körül egy olyasfajta hype-ot érzékeltem, ami megerősített abban, hogy a közérthető, hiteles szerzőkommunikáció, a társadalmi problémákra rezonáló szövegtéma-választás és a könyvmegjelenést megelőzően felpörgő folyóiratközlések igenis képesek ráirányítani a figyelmet egy fiatal alkotó munkájára. És itt nem valamiféle multikampányokat megszégyenítő marketingstratégián szeretném rajta kapni a…
Tovább
Tolvaj Zoltán: Árvajel Tolvaj Zoltán nagy ívű, majdnem hatszáz oldalas, a 2026-os Ünnepi Könyvhétre megjelent regénye, az Árvajel arra tesz kísérletet, hogyan lehet hiteles módon elbeszélni az individuális és társadalmi bomlást, hogyan lehet az iszonyatból – a fülszöveg szerint – „lenyűgöző katedrálist” emelni. A szöveg középpontjában álló töredezettség ugyanakkor nemcsak téma, hanem poétikai működésmód is:…
Tovább
Horváth Adél: Sok ördögök Horváth Adél debütáló kötete izgalmas műfaji hibrid, tudatosan lépi át a magaskultúra és a populáris irodalom határait, miközben egyik zsáner mellett sem kötelezi el magát. A Sok ördögök talán a middlebrow fogalmával ragadható meg a legpontosabban mint „közérthető, de gondosan megírt, irodalmi igényű, szórakoztató”, a kifinomult, minőségi, rétegolvasóknak szánt ún. „magas”…
Tovább
Hungarian Literature as World Literature, szerk. Hajdu Péter és Z. Varga Zoltán Csak egyetlen évet kellett volna várni azzal, hogy a Hungarian Literature as World Literature című kötet Goethe „Weltliteratur” fogalmának kétszáz éves évfordulóján jelenjen meg. 1827 óta gondolkodunk ugyanis arról, hogy miként határozható meg a világirodalom, milyen viszonyban van egymással nemzeti és világirodalom, hol…
Tovább
Gimesi Dóra: Teknősidő, Rofusz Kinga illusztrációival „Különös dolog az idő. Néha pár percnek tűnik egy egész év, máskor évszázadok telnek el egyetlen délután alatt.” Lujza és Buba élethosszig tartó barátságának elbeszélését a kiadó 5–8 éves korig ajánlja az olvasók figyelmébe. Gimesi Dóra és Rófusz Kinga legújabb kötete, a Teknősidő az idő viszonylagosságának allegóriájával keretezi Lujza…
Tovább
Édouard Louis: Monique szökése, fordította Pataki Pál, Napvilág, 2025 A Monique szökése Édouard Louis második olyan regénye, amelyhez édesanyja életéből merít ihletet. Gyakorlatilag ott veszi fel a fonalat, ahol azt az Egy asszony küzdelmei és átváltozásai (Napvilág, 2024) végén letette: részeges, bántalmazó férjétől megszabadulva Monique az isten háta mögötti észak-francia falucskából Párizsba költözik egy újabb…
Tovább
Harcos Bálint: Széria („Állapotaink súlyosak.”) Tartozást törlesztek éppen. Egyfelől az Alföldnek egy rég megígért és hosszan tologatott kritikát írok meg/fejezek be, hogy írásom a könyvet másfél-két évvel követve jelenjen meg. Másfelől – szándékosan fellengzősen mondom – a magyar irodalom, illetve a kritikai nyilvánosság adósságát is törlesztem. Úgy látom ugyanis, hogy Harcos Bálint „visszatérő” kötete egy…
Tovább
Mécs Anna: Rutin ,,[E]gy szétvert test, ami nem találja, merre induljon, épphogy / csak felugrik a buszra, épphogy eléri a reggeli-esti rutint, épphogy / nem veszélyezteti önmagát és másokat, vezetni nem mer, és nem / akar.”[1] – Kállay Eszter innentől a kőcsönd már nem fenyeget című versében egy loholó, időbe zárt anyát látunk, jobban mondva…
Tovább
Füzi László: Fent és alant. Németh Lászlóról Mintha az utóbbi időben kevesebb szó esne Németh László életművéről. Hallom: lehetséges, hogy a középiskolai tananyagban sincs a méltó helyen. Közben eszembe jutnak a nyolcvanas évek, amikor még élt Vekerdi László, Grezsa Ferenc, Monostori Imre, Hölvényi György, Kocsis Rózsa vagy Olasz Sándor az életmű elemzői közül. Velük és…
Tovább
Mezei Gábor: az állomány felszámolása Mezei Gábor legújabb verseskötetének szövegeit áthatja az apokaliptikus hangoltság – ám ez az apokaliptikusság nem merül ki a köznyelvi, klasszikus „világvégi” képzetekben. Nem pusztán egy katasztrófa utáni, az antropocentrikus perspektívától való elmozdulásában érhető e diszpozíció/állapot tetten – nemcsak az ember hiányában vagy fokozatos eltűnésében –, hanem a textusok mélyebb, a szó eredeti…
Tovább
Urfi Péter: Sansz Urfi Péter elsősorban közéleti újságíróként ismert, bár irodalmi berkekben sokan emlékezhetnek kritikusi tevékenységére is – ha másért nem, a Hátországi naplóról írt bírálatának vállaltan hatásvadász, provokatív felütése miatt („Nádas Péter hülye.”). Az utóbbi időben a 444 munkatársaként dolgozó Urfi első könyve, az Isten háta mögött (2022) a katolikus egyházon belüli visszaélésekkel foglalkozó…
Tovább
Avagy: mit várnak el a magyar olvasók a kortárs bűnügyi regényektől? A krimi napjaink egyik legnépszerűbb szórakoztató irodalmi műfaja, amely az elmúlt években az irodalomtudomány figyelmét is egyre inkább felkeltette. A krimi vagy detektívregény pontos meghatározása korántsem egyértelmű, mivel a műfaj számos alzsánert foglal magában. Sarah J. Link ezért nem merev definíciót alkalmaz, hanem visszatérő…
Tovább
Tallár Ferenc: Mítosz és regény. Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című művének értelmezése Dosztojevszkij műveit, különösen A Karamazov testvéreket olvasni olyan, mint egy hatalmas labirintusba tévedni. A regény kijelölt ösvényén haladva újabb és újabb műfaji elágazásokba, mellékutcákba, csomópontokba futunk. Elsőre könnyű lehet eltévedni ebben az útvesztőben, és ha igazán érteni szeretnénk, mi rejlik ebben a bűnügyi…
Tovább
Pöttyös és Csíkos – Tanulmányok a Móra Kiadó klasszikus könyvsorozatairól, szerk. Hermann Zoltán, Kalavszky Zsófia, Mészáros Márton, Pataki Viktor Kiemelkedő gesztusok azok, amelyek túllépnek a szövegek szoros elemzésén: nemcsak tágabb irodalomtörténeti és szociokulturális keretben értelmezik tárgyukat, hanem a jelenből visszatekintve közelítenek meg generációkat meghatározó könyvpiaci jelenségeket. Ez a kötet a híres, elsősorban fiatal lányokat célzó…
Tovább
Reménytövis – Kortárs keresztény versantológia, szerkesztette Kisfaludy Zsófia Antológiákról írni hálás feladat. A szerzőkre vonatkozó bírálat nélkül lehet méltatni a szerkesztő összetett munkáját, amely a vállalkozás mértékéből eredően csak dicséretet érdemel. Így bátran leírható: a Kálvin Kiadó legújabb, több mint 500 oldalas válogatása minden tekintetben jelentős kötet. A kiadó és az egyházi sajtó is komolyan…
Tovább
Veszprémi Szilveszter: Vijjogók A Vijjogók markáns fordulatnak tűnhet Veszprémi Szilveszter első kötete, a Helyek, ahol rám öröm vár után. Míg az utóbbit főként a felnövéstapasztalat, az otthonkeresés témája és a falu–város dichotómia szervezi, az új könyv eltávolodik ettől a személyes beszédmódtól. A könnyen beazonosítható versbeszélő helyét egy teljes szólamhálózat veszi át, versről versre ismerünk meg…
Tovább
Alekszandr Etkind: Szodoma és psziché. Tanulmányok az ezüstkor szellemtörténetéről, ford. Pálfalvi Lajos Az 19. századvégi és a 20. századeleji orosz alkotók munkássága a mai napig foglalkoztatja az irodalomtudomány, a filozófia és a kultúrtörténészek képviselőit. Alekszandr Etkind kultúr- és eszmetörténész Szodoma és psziché. Tanulmányok az orosz ezüstkor szellemtörténetéről című, 2024-ben Pálfalvi Lajos fordításában megjelent monografikus terjedelmű…
Tovább
Szita Szilvia: A tenger felszámolása Szita Szilvia A tenger felszámolása című verseskötete 2025-ben jelent meg a Parnasszus Könyvek kiadásában. A kötet meghatározó tematikai csomópontjai a kirándulás, a természetjárás, az elindulás motívuma. Szita költői repertoárját ezek a témakörök mindig is meghatározták. Az első, 2016-os Térkép nélkül kötete kifejezetten az utazásokra, az ember és természet viszonyára fókuszál.…
Tovább
Leo Perutz: Leonardo Júdása, ford. Tatár Sándor Valamennyi szerző vágya, hogy bekerüljön az irodalmi kánonba – ezzel is megmenekülve a feledés homályától. A kánont övező aggodalom nem alap nélküli, ugyanis miközben az jó orientációs pont az olvasók számára, egyszerre agresszív zsinórmérték is, mely olykor érdemtelenül nem vesz be bizonyos szerzőket, vagy dobja ki onnan a…
Tovább
Szolláth Dávid Mészöly Miklós című monográfiájáról „Mészöly általánosan elfogadott, mégis exkluzív szerzője a magyar irodalomnak. Életműve példája a modern művészet és a közönség közötti mindenkori szakadásnak.” – a monográfia Bevezetésében, a 19. lapon olvassuk e sommás, az egész vállalkozás megítélése szempontjából döntő fontosságú megállapítást.[1] Az általános elismertség – úgy is, mint a magyar próza alakulástörténetére…
Tovább
Sir Gawain és a zöld lovag, ford. Vaskó Péter A Sir Gawain és a zöld lovag igazi középkori történet, 14. századi angol románc Artúr király egyik leghűségesebb lovagjának furcsa kalandjairól. Szerzőjének nevét nem ismerjük, ráadásul a szöveg a középangol nyelv olyan dialektusában íródott, amelyet az angol anyanyelvű olvasók sem értenek szótár és történeti nyelvészeti előtanulmányok…
Tovább
Vannak költők, akik a világot történetként olvassák, és vannak olyanok, akik képként. Guillaume Apollinaire azok közé tartozik, akiknél a valóság nem események láncolata, sokkal inkább egymásra vetülő képek, tükröződések és érzéki rezdülések szövedéke. Költészetében a test nemcsak hús, a szerelem nemcsak szenvedély, az erotika pedig nem egyszerűen vágy. Mindezek együtt egy olyan metafizikai nyelvet alkotnak,…
Tovább