Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Szolláth Dávid Mészöly Miklós című monográfiájáról „Mészöly általánosan elfogadott, mégis exkluzív szerzője a magyar irodalomnak. Életműve példája a modern művészet és a közönség közötti mindenkori szakadásnak.” – a monográfia Bevezetésében, a 19. lapon olvassuk e sommás, az egész vállalkozás megítélése szempontjából döntő fontosságú megállapítást.[1] Az általános elismertség – úgy is, mint a magyar próza alakulástörténetére…
Tovább
Sir Gawain és a zöld lovag, ford. Vaskó Péter A Sir Gawain és a zöld lovag igazi középkori történet, 14. századi angol románc Artúr király egyik leghűségesebb lovagjának furcsa kalandjairól. Szerzőjének nevét nem ismerjük, ráadásul a szöveg a középangol nyelv olyan dialektusában íródott, amelyet az angol anyanyelvű olvasók sem értenek szótár és történeti nyelvészeti előtanulmányok…
Tovább
Vannak költők, akik a világot történetként olvassák, és vannak olyanok, akik képként. Guillaume Apollinaire azok közé tartozik, akiknél a valóság nem események láncolata, sokkal inkább egymásra vetülő képek, tükröződések és érzéki rezdülések szövedéke. Költészetében a test nemcsak hús, a szerelem nemcsak szenvedély, az erotika pedig nem egyszerűen vágy. Mindezek együtt egy olyan metafizikai nyelvet alkotnak,…
Tovább
Zalka Csenge Virág: Kié az aranyalma?, illusztrálta Káposztás Judit Zalka Csenge Virág meseválogatásai úgy épülnek egymásra, mint egy folyamatosan bővülő gyűjtemény újabb meg újabb ciklusai, tematikusan és/vagy eredet szerint elrendezve. Mivel a válogatás szempontjai és módszerei rendszerint azonosak, a színvonal pedig egyenletes, az ember szinte azt gondolhatná, „csak” a konkrét mesék jelenléte vagy hiánya különbözteti…
Tovább
László Noémi: A mi iskolánk, illusztrálta Hatházi Rebeka Iskolás éveink juthatnak eszünkbe, ha a kezünkbe vesszük László Noémi legújabb, HUBBY-díjas[1] kötetét, és nemcsak A mi iskolánk címválasztás miatt, hanem mert a könyvtárgy maga is egy A5-ös méretű keményfedelű iskolai füzetre hasonlít. Azt, aki pedig már a 80-as években az iskolapadban ült, a kiadvány fedelének retró,…
Tovább
Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza, ford. Adamik Lajos Miért félénk (ängstlich) ez a férfi? Azért, mert csak néz, bámul, csodál és borzong, a gyakorlati életben nem nagyon vesz részt, mindvégig kívülálló, be nem avatkozó, meghúzódó. Ő az, aki hagyja a másikat beszélni. Egy körültekintő, óvatos, figyelő, reaktív, igen érzékeny európai férfi, aki fél attól,…
Tovább
Gömöri György: Soknyelvű életem „Patetikus felhang és szomorúság nélkül mondom, hogy a kettős kivérzés jegyében telt el az életem. Azóta nemcsak az önkényuralmat gyűlölöm, de a respublika és a demokrácia gyengeségei, olcsó színjátékai és önveszélyes elfogultságai láttán sem tudom a fejemet elfordítani. Nagyon sajnálom.” – írja Nádas Péter a Világló részletekben. Gömöri György visszaemlékezésében hasonló…
Tovább
A Fonó Budai Zeneház Barbárok-előadása a debreceni Országos Színházi Találkozón Móricz Zsigmond fűzős marhabőr csizmája volt látható pár éve a Petőfi Irodalmi Múzeum kamarakiállításán. Csak a csizma. Annak az életeszménynek az „emlékműve” lett ez a posztamensre emelt és vitrinbe zárt csizma, amit a tulajdonosa egész életében következetesen megvalósított: járta az országot, és hírlapi cikkben, riportban,…
Tovább
Szakolczay Lajos: Szabadság-tű. Irodalom, képzőművészet, színház Ahogy mondani szokás, nagy idők nagy tanúja Szakolczay Lajos, nemzedékének kiemelkedő irodalmára, fáradhatatlan munkabírású és elképesztő munkakedvű szerkesztője és kritikusa. Jelen kötet a maga 640 oldalával ugyan reprezentatívnak is tűnhetne – kiállítása mindenképpen az –, valójában azonban életútösszegző/-összefoglaló válogatás helyett „csak” az elmúlt bő másfél évtized anyagából szemezgető gyűjtemény…
Tovább
Petőcz András: Az anyáért, aki alszik Petőcz András verseskötete irodalmi és eszmei párhuzamokat épít fel. Irodalmi felvetéseiben és asszociációiban (példa)képei által visszatér korábbi kötetei inspirációihoz, költészeti-irodalmi intencióihoz Juhász Gyula és Juhász Ferenc, Szép Ernő, Csokonai Vitéz Mihály, Balassi Bálint, Batsányi János, Petőfi Sándor, József Attila, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós alakján keresztül. A beatnemzedék és beatköltészet…
Tovább
Országos Színházi Találkozó 2026, Csokonai Nemzeti Színház Debrecen, 6. nap Kaposvár és Szolnok után idén Debrecen adott otthont a – gyakran hangos szakmai viták centrumában, politikai-ideológiai töréspontokon álló – Országos Színházi Találkozónak, amelynek 6., június 20-i napján három előadást láthattunk a versenyprogramból. A szépség meggyilkolása (a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház), a Rinocéroszok (a Figura Stúdió…
Tovább
Országos Színházi Találkozó 2026, Csokonai Nemzeti Színház Debrecen, 3. nap Az idén a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban megrendezett Országos Színházi Találkozó harmadik napjának versenyprogramja két különböző változatát mutatta az idegen érkezésére épülő irodalmi művek feldolgozásának. Az ismeretlent ködös múltja miatt egyfajta misztikum és tisztelet övezi. Az újdonság ténye önmagában is vonzó, és egyfajta „befektetési lehetőségként”…
Tovább
„Ki az anya?” – kérdezi Jacques Derrida kíméletlen esszéje, és kiderül, hogy a kérdés aligha lehetne valódibb.[1] Hogyan születik egy irodalmi képződmény? – kérdezhetném ugyanezzel a kíméletlen kíváncsisággal. Egyáltalán mikortól tekintünk létezőnek, mikor veszünk észre egy újszülött irodalmi vonulatot? Derrida szerint a születés jelene nem egy kimutatható pillanat: akárcsak a halál pillanatát, a világrajövetelét és…
Tovább
Bertolt Brecht: Baal A Zentai Magyar Kamaraszínház előadása a debreceni OSZT-on A III. Országos Színházi Találkozó – melynek az I., 2024-es kaposvári és a második, 2025-ös szolnoki helyszíne után 2026. június 15-e és 21-e között a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen adott otthont – igen erős nyitónappal bírt. Az OSZT egyik célkitűzését, mely szerint az arra…
Tovább
Somogyi Tibor: A táska egy állat A táska egy állat című, 2025-ben megjelent első kötetében (Napkút Kiadó) Somogyi Tibor huszonkilenc novellán keresztül skiccel fel groteszk, ironizáló humorral mindennapi, mesebeli és disztópikus történéseket egyaránt. Nyelvi megformáltságukra való tekintettel ezek a darabok hemzsegnek a szóviccektől, jelenetező képei néha túl közvetlenek és riasztóan vehemensek, más helyeken pedig vakmerően…
Tovább
Láng Orsolya: Ház, délután Láng Orsolya költészetének lassan kibontakozó recepcióját figyelve nem meglepő, hogy a PRAE Kiadó gondozásában, még 2024 elején publikált kötetről csekély számú recenziót találtam (Lázár Kinga, „hiszen a kényelem logikája egy”, Helikon 2024/16.; Visy Beatrix, Figurák vitrinben, Élet és Irodalom 2024/24.), kevés moly.hu-s bejegyzést, szakmai díjak sem igen emelik ki a Ház,…
Tovább
Pólik József: Vetített démon Egyre kevésbé találja magát kilátástalan helyzetben az, aki a magyar filmtörténet tanulmányozására vállalkozik, hiszen színvonalas írások segítik a tájékozódást. A dokumentaristának, parabolikusnak vagy metafizikusnak nevezett formák elméleti feldolgozottsága csaknem a teljesség igényével megtörtént, miközben van egy korszak, pontosabban tendencia, amellyel jellemzően nem, vagy csak érintőlegesen vetnek számot a különféle szakmunkák. A…
Tovább
Borbás Andrea ‒ Csiszár Gábor, Oh, furcsa Élet. Ady Endre titkos szerelme Ady Endre közismert szerelmi kapcsolatainak feltárt történetei a magyar irodalom legpikánsabb sztorijai közé tartoznak. Az irodalomtörténet mindenekelőtt a „nagy versek” „nagy múzsáit” igyekszik közönség elé állítani, különösen, amikor ezek a szerelmi történetek olyan megbotránkoztatónak minősített tényeket mondhatnak a magukénak, mint a Léda- és…
Tovább
Gabriely György – Poletti Lénárd: Kész az egész. Közreadja: Németh Gábor – Szilasi László A klasszikus krimi műfaji sémáit dekonstruáló Kész regény a nyelv, a szimbolikus rend és a szemiotizáció, valamint az azokat megalapító és felforgató erőszak relációjában „vizsgálta” a regényszövet ontológiai, episztemológiai, morális vagy narratív rendjén sebet ejtő bűn – mondjuk úgy – teoretikus…
Tovább
Ókor 2025/2. – Erőszak Az antikvitás mint jelenkori reflexió Az Ókor folyóirat fennállása óta következetesen törekszik arra, hogy a klasszika-filológia, a régészet és a történettudomány eredményeit ne csupán egy szűk szakmai elit, hanem a művelt nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegye. A 2025/2-es lapszám azonban többet vállal az ismeretterjesztésnél: egy olyan tematikus blokkot állít össze, amely…
Tovább
Patricia Lockwood: Lesz még másik belőled?, ford. Morcsányi Júlia Reggel a „London Review of Books” Close Readings[1] című podcastjának új epizódját hallgattam. A felvétel hermeneutikus olvasatot nyújt Tolsztoj Ivan Iljics halála című regényéről. Hirtelen azt éreztem, hogy mintha rábotlottam volna a kulcsra, melynek segítségével Patricia Lockwood Lesz még másik belőled? című könyve elemezhetővé válik majd…
Tovább
Jonathan Sacks: Széttöredezett világunk gyógyítása. A felelősség etikája, ford. Beke Boróka Felelsz értem, ha téged kérdeznek rólam? Vagy azt feleled majd, hogy nem vagy őrizőm? Felelek érted, ha engem kérdeznek rólad? Vagy rád ejtem a sírás kockázatát? Megesik, hogy egymásra ejtjük. Akkor pedig reménykedhetünk benne, hogy a könnyek valóban „nem ismernek nemzetközi határokat”(135.), és a…
Tovább
Petőcz András: Magad vagy Egy szép verseskötet a magányról, az elöregedésről. Nehéz mindezt Petőcz Andrásra vonatkoztatni. Pedig ő írta. Olyan előzmények után, mint a gyász, az elengedés, az önvizsgálat vagy éppen a világ állapota. Vagy az örök téma: a múló és fogyó idő, ami persze szorosan összefügg az előző mondatban jelzett dolgokkal. Mégis nehéz ez…
Tovább
Zalka Csenge Virág: Cápatestvér. Népmesék félreértett állatokról, Megyeri Annamária rajzaival Zalka Csenge Virág évente vagy akár félévente megjelenő népmesekötetei között korábban is rendszeresen lehetett találni kifejezetten tematikus válogatásokat. A Széltestvér és Napkelte családi meséit, a Törpeszarvas és a déli álom trickster-meséit, a Világszép karácsony ünnepi meséit, vagy éppen a beszédes című Nagyvárosi népmesék hagyományos történeteit…
Tovább
Női íráshasználat és kéziratos kultúra a hosszú 19. században, szerk. Török Zsuzsa A kötet a nők 19. századi kéziratos kultúrában való részvételére fókuszálva mutatja be a ránk hagyott kéziratok kiemelt jelentőségét. A gyűjteményaz [ELTE HTK] Irodalomtudományi Kutatóintézete által 2021. október 21–22-én rendezett konferencia előadásainak tanulmányokká bővített változatait tartalmazza. A tanácskozáson tizenöt előadás hangzott el, a…
Tovább
Papp-Sebők Attila: Káté Kezdjük az elején. Puhakötésű, matt tapintású kötet, nem túl pici, nem túl nagy, jóleső kézbe venni. A borítón, melyet Szabó Imola Julianna tervezett, egy földre roskadt meztelen férfi és egy meztelen angyal látható, kitárt szárnya a férfi fölött. A meztelen férfi alakja kétszer is megjelenik a borítón, mintegy 360 fokban figyelhetjük meg…
Tovább
Elhangzott a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Toldy Ferenc kutatói díjának 2026. április 23-i átadásán az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében Ha vetünk egy pillantást a Szilágyi Márton MTMT oldalán sorakozó 621 tudós és tudománynépszerűsítő írás listájára, könnyen érthető válik, miért lehetetlen feladat egy ilyen volumenű irodalomtörténészi életművet tíz percben méltatni. Pedig ez az adat…
Tovább
Roberto Bolaño Távoli csillaga 15 év múltán 2010-ben Roberto Bolaño szinte lopakodva tűnt fel a magyar könyvpiacon, az Európa Kiadó gyors egymásutánban jelentette meg két kisregényét, az Éjszaka Chilébent és a Távoli csillagot, ebben a (fordított) sorrendben.[1] Ez egyrészt egybemosta a két szöveget, melyek azonban meglehetős távolságban vannak egymástól az írói életműben: bár 1996 és…
Tovább
Szenci Molnár Albert és a 16–17. századi peregrinatio academica (Studia Litteraria, 2025/3–4) A Studia Litteraria legújabb, „Szenci Molnár Albert és a 16–17. századi peregrinatio academica” című tematikus száma a maga kb. 370 oldalával monumentálisnak tűnhet egy átlagos folyóiratszámhoz képest, ugyanakkor ez nem is meglepő, hiszen lényegében egy konferencia szerkesztett tanulmányköteteként tekinthetünk rá. A lapszám anyagának…
Tovább
Hanneke Grootenboer: The Pensive Image. Art as a Form of Thinking „A lélek és a gondolati kép egy és ugyanaz.”Johann Friedrich Hennert (1733–1813)[1] Ha egy művészeti tárlaton megtekinthetnénk a régi holland mester, Adriaen Coorte (1665–1707) Csendélet naspolyákkal című festményét, szinte biztosan nyugtalanító gondolatok törnének elő a kép nézőiből (1. képmelléklet).[2] Holott a festmény témaválasztása nem…
Tovább