Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Versek egy régi füzetből Graffiti (Rajz őszi tűzfalon) Hol a pipacs már? Hol van a tünde,a röpke?Anyja, a koranyár fölvette,fényben fürdette!Hol a pipacs már, hol van a tünde,a röpke?Rozsdált levél a gyalogúton:nyárfalevél, akáclevél. Fölveszek, kezemmel fényesítekegy didergő vadgesztenyét. A hegyi úton nem jön ember senki,csak az őszi szél szalad, beszél,csukja, nyitja a kertkaput.Ázik a hordó,…
Tovább
Putti Amália Helena Mária Róza(Vécse, 1897. január 10. – New York, 1931. november 27.) New York, 1931. A sült csirke piros szalaggal átkötött ajándékdobozban gőzölög az asztalon. Lia a földre sepri, a hús végigsiklik a padlón, langyos zsírja csúszós, barna foltot hagy. Még hallani, ahogy Walter becsapja maga mögött a hotelszoba ajtaját. Lia a karosszékhez…
Tovább
Tajti monológja a Nyáry-ciklusból Három értem aggódó feleség is lerohant egy társaságban Budán. Két bográcsban főtt az étel, a garázsban sütemények és pogácsák, na meg a pálinkám. Nagy, kétszintes ház a lejtőn, a lakásban térképek a falon. Itt él egy úr. Polgár, művész és vezető. Mint a társaság nagy része: polgárok és művészek és vezetők.…
Tovább
semmike megszökik mozdulatlan mindenkinn benns a kettő közt is: az arcánmint borostyánkőben a rovarszárny álmodban füstcsíkká letteka kerítés rácsaimondd csak itt meddig kellmeddig még pállani? szökés után letarolják hajada szálak szurkálják a válladatfázol fejed agyadig áthűlma rád nyitották a világűrt pókhálókból vitorlát szőnéllapockaszárnyakon röpködnélvégül egy bérc alá rejtőzölmegóv bár a súlya ledöngöl tüzelő macska vernyogbagzana…
Tovább
A feleségem a másik szobából átkiabál, talált egy halottat a duplaágyban. Szerintem még alszik, álmodik. Fülelek. A ház másik sarkában fekszem, ott fut le kívül az ereszcsatorna, minden csapadékról azonnal értesülök. Most kezd szemerkélni, de persze túl egyszerű lenne, ha ezt azonnal tudhatnám. Pici motozás van, mintha, fásult szívvel, de a melegség reményében sírna a…
Tovább
Korpusz „Van egy hely, amelyet neked kell betöltened.” (Platón) Egyedül a testAhogy a lemenő napbana színek szertefolynakkedvére tágul a szemés telítődik a tekintetmértéket vesz róla az estHáttérnek kabócák énekefélóránként harangzúgása langy valóságelmosódó díszleteiMár félni sem tudmintha nem rándulnabenne ideg Honnanhonnan is tudhatnámi jön el éjszaka?Egy végleges terv részekéntmit hoz rá és főleg miérta bűnpártoló…
Tovább
Gyerekkor Tábor Ádámnak Aki elsőként nézett oda, nem tudta, ahova néz, az erőszak helye, s aki ezt írja, tudja azt is, mára megszűnt épület, intézmény lenni, s vele megszűnt, aki nézte a majdan megszűntet, s aki ezt írja, hogy emlékezhet a megszűntet néző megszűntre, önmaga változatára, hova szűnt meg a figyelő, csodálkozó szem tulajdonosa, hogyan…
Tovább
Jelentés Szigorúan bizalmas! Címzett: Oprea ezredes, Politikai Rendőrség, Cluj Tárgy: A „Teológus” fedőnevű bizalmas nyomozás. A bizalmas nyomozást társadalomra veszélyes csoportban való aktív részvétel gyanúja alapján folytatjuk. Célunk a célszemély ellenzéki kapcsolatainak mélyebb felderítése, társadalomra veszélyes tevékenységének, magatartásának, megnyilvánulásainak bizonyítása, operatív és jogi erejű bizonyítékok beszerzésével. A „Teológus” fedőnevű célszemély (továbbiakban „Célszemély”) a tábornok elvtársnál…
Tovább
rémes biblia kanászkürtöt fújnak megintfecseg-locsog a sivatagmiért nem marad hallgatagaz ördög kísért megint megint honnan az ismerős dallamokdalra fakadt a házi patkánya földi féreg megriadt tánezért kopog most: jó napot! előbb csak ritkás a seregde aztán nő az áradataminek engedni nem szabadha arcunkra ül a döbbenet és bólogatnak vízfejekazért ne hidd hogy így helyesmert inkább…
Tovább
Hiába befolyásolom A fenébe is, minek kell kivárni,hogy valahogy dűlőre jussanak:intézzék el csak egymás közt a dolgot.Én várok. Nekem van időm. Az más kérdés, hogy ezeknek van-eköze a vágyaimhoz, hogy dobogvagy nem dobog a szív emelt ütembenaz eredmények hallatán. Én ezt hiába befolyásolom,bár összeszorítom mindenemet.Ha lágy és érett, az ölembe hull,az csak merő egybeesés. Ne…
Tovább
Egymást érik az autók a viharban, esőcseppek verik hangosan a szélvédőt. Csak akkor van szünet, mikor a szél beléjük kap, olyankor mintha meglendülne a kocsi is. Apa indexel, bal kezében a telefonját tartja. – Hova megyünk? – kérdezi Robi hátulról. – Miért kanyarodasz le, apa? – Kanyarodsz, nem kanyarodasz – korrigálja Hanna. Ő már akkor…
Tovább
A függőkertekről Akaratok félúttól távoli metszés-pontjára lelni a félúton találkozás helyett.Nabú-kudurri-uszur, Babilon királyanem állt meg a közös metszéspontnál.Az ott erejüket vesztő vektorokat, leopárd-gekkók sejtelmes nyomait visszakövettehosszan, új királynéja szívéig.És Nabú-kudurri-uszur oázist terveztetett,pumpáló smaragdszívet a sivatag közepén.Mert új királynéjának kietlen volt e vidék,ellenben sokat gondolt szülőföldje zöldlankáira, amelyek penészkéntismétlődtek mellkasában. A király nekifogott. Gyarapodjona gyönyörű kert,…
Tovább
Jártam a kertben Feljegyzések egy nyaralásról 1. Játszik Fészket ás a homokba, távol a víztől,hogy a parton gyűjtött kincseit megóvja.Majd iszappal dobálja meg,hogy nagyobb hullámokra hergelje, a tengert. A víz morajlani kezd, ő felugrik.Most két gyöngyöző fogsor vigyorog:nevet az óriás, játszik,nevet ő is, játszik az óriással.Háta mögött az ég és a tenger kékje,két lába alatt…
Tovább
Jövőképtelenül Az Antarktiszon egyre fogy a jégaz óceán is egyre melegebbTexasban egy roppant szélviharelkap szétszaggat épületeketde még ennél is rosszabb várható:vegyi anyaggal szennyezett folyóés mindent felperzselő napsugárlétharc ami az unokákra vársírva fakad az agg politikusmert látja már az alattomos jövőtszívét szorítja gond és félelemde már nem múlik rajta semmi semmi sem Baljós előjelek Óriási szíjhal…
Tovább
Metanoia Az Angyal megtérmindahány pillanatban. Kezes, hiszenkézmű a fény. A bűntudatgőgjében feredőzünk. Dúdoltunkban a testfeledi, hogy anyag. A világ ölelésből készül.Legszebb rózsa a tulipán. Legszebb tulipán az idő.Legszebb idő a rózsa. Dűnékből álmot Szárnyát a szamár lecsatolja,vihesse hátána templomtoronyra való keresztet. Lehántja az ember isa sötétet magáról.De ő a sötét, és a fényt hántotta le.…
Tovább
Tranzakciók V. álmomban: veterán kolibrim kalitkájánáljártam. hajszálvékony csőből potyogott száraz csőrébea nektár.álmomban: ahol már mindig tavaly van, olyan volta szobám.dáliadaráló a pulton, dúsan erezett szivacs,kőszín zakó a vállfán. a kereszthuzat munkássága,ha végül megmoccan. * kontakthibás csillag. parázslik, kihuny, föl-parázslik. * a bőröd egy ideig archiválja, hogy tiszta erőbőlmegszorítottalak. * kinyitja az ablakot, beereszti akallódó ékezetet.…
Tovább
A palackok Kopogtatás, de Fakelman nem hitte, hogy az ő ajtaján kopogtatnának, azt gondolta, egy harkály talált valamit egy fában, mondjuk egy csillogó ezüstgyűrűt, azt akarja kiszedni, elsőre nem ment, de másodszor is próbálkozott. Harmadszorra világos lett, hogy nála kopogtatnak, nyilván eltévesztették az ajtót vagy a házszámot, vagy a házszám stimmel, de másik utca, vagy…
Tovább
Pascal Pascal úr, mondta az apát, aki olvasta az értekezését.Fiam, mondta az orvos, aki megvizsgálta ödémás lábát.Blaise, mondta a nő, aki szeretkezni akart vele.A halálos ágyán, később, nem emlékezett a nevére.Nyúl, mondta, és Isten csodát tett.A tenyésztő, aki most ketrecben tartja,állítja, hogy Pascal úr boldog,olyan okosan néz, mint aki gondolkodik.Az étvágya kitűnő. A kiasszonyok fűvel…
Tovább
Éngép Ahogy jövök szembe, mikor közeledem, leveleken átszűrődő hártyafényben, ágak árnyékrácsaitól csíkozottan, mintha az arcomra varrtak volna egy másik arcot. Mintha a fejemre építettek volna egy eleven húsmaszkot, vagy még inkább, mintha soha nem is lett volna arcom. Ha voltam is valaki korábban, már nem emlékszem rá, nem tudom, hogy néztem ki, az emlékek helyén…
Tovább
A jeruzsálemi articsóka magyarul csicsóka, tehát krumpli. Semmi levél, semmi szív. Az articsóka alakjától is iszonyodik, ahogy a levelek körülölelik a belsőt, mint egy önmagát megevő szörnyeteg. A kényszeres szimmetriája taszítja, a fraktál, ami beszív és nem ereszt. Most, hogy újrakezdi az életét, ez is fricskának tűnik. Bezzeg a természet erőfeszítés nélkül újrateremti a tökéletes…
Tovább
Túl az áttetszőn János anyja túl van a nyolcvanon, úgyérzi, buszmegálló a világ vége,sietnie kell, nehogy lekésse abakancslistás kirándulást, mióta megműtötték, záratlan kapu lett aszája, óvja meg Isten a kígyót is az ilyen fájdalomtól, mondogatjaimádkozás közben, ha elfelejti a szent szöveget, régen, hogyha beteg volt, és szajkózta, hogy meghal, vagy legjobb lenne már feladni, valójában tízkörömmel kapaszkodott az életbe, de…
Tovább
Vécépapíros, izzadós százötven guriga vécépapír. vagy kétszáz. az elég sok. egybeépített szekrény félig megtelik, és mindenki boldog lesz,vagy legalábbis megnyugszik a szerkesztőségben, mertnéhányan ebből arra következtetnek, hogy a kiadó hosszútávratervez, és nem áll szándékában eladni a napilapot. egyelőre.s az is valami. megmaradni, túlélni a következő hetet, hónapot.fizetésre várni a pénztárszoba előtt, mert egyszerre csakegy mehet…
Tovább
Szent István-park, háború Mikor a parkra rávetül az éj,együtt nyugszik le játék és veszély. Zsendül a reggel és a fény vele,lassan leér az álmok ideje. A fiú öklöz, modellt áll a lány,kutya futkos egy röplabda után. Az éter férfihangja nem ereszt.„Légiveszély. Budapest. Budapest.” A pincemélybe süllyed a tüdő.A park üres. Lezárja az idő. És felnyúlnak…
Tovább
Debreceni beszéd A masszáddái erőd sziklamagaslatánazzal érveltem Térey Jánosnak,hogy ez a sor,Masszáddá nem eshet el újra,William Butler Yeatslegutolsó versének egyik sorával(Those banners come not in)titkos, bensőbb rokonságbanállhatna egy még meg nem születettmagyar vers részeként.Erre esküdnek föl avatásukkoraz izraeli hadsereg tisztjei,Masszáddá nem eshet el újra, nem,különböző variációkbanez a sor Térey János Protokollcímű verses regényénekizraeli fejezetében vissza-visszatér…
Tovább
Feljegyzések Kharón ladikjáról Gyűlölt Sztüx, örömtelen Akherón, ki tudná megkülönböztetnisodruk, redőik, hullámnyelvük határ a világ és a más között,mozgásuk átkelők érzik, holt lelkek, díjuk nyelv alá, szemhéj föléhelyezett érme, imbolyog a darab tölgyfatörzsből kimélyített lapos test, lebegő teher, lélekvesztő a tajtékzó vízfelszínen,siklanak a hegyes végek, felfelé mutatnak, a visszatérhetetlent jelzika leereszkedőknek, nem száll alá senki,…
Tovább
Vijjogók Akik látják, ahogy elfogy a szív A feltörő kukorékolására ébredünk,elsőként a bábaasszony jön rá,hogy nincs már segítség.A kukorékolásban is zihál,lihegése riadt, ijedten felcsuklik,eltűnik a hangja, ahogy ő is,el a szépsége, el az élete,reggelről reggelre fogy el tőlünk,szürkül, mint a múlt nyári meszelés,és a bábaasszonyunk tehetetlen,pedig tudja, mi történt, volt már ilyen,de ez erősebb nálunk,az…
Tovább
Bakonyicum Zsörk Egy újabb hazugságot kellett volnamegmagyaráznom. A földet néztem,aztán a beomló tetőt, beljebb egykemence helyét. Talán így volt, márnem emlékszem. Nem merem a régibútorok ajtaját kinyitni, s a templomkupoláján sarjadó növény nevét semtalálgathatom. Maradjunk ennyiben.Ezeket tudom: bársonyos tüdőfű, sok-térdű salamonpecsét. A kút fenekénmegcsillan a víz. Nem iható többé,de arcunkat visszatükrözi. Tanszünet Jobban ismered nálam…
Tovább
Magaságyás Oslo és Göteborg között Húsz évig éltem a nyugat-svéd Strömstadban,Oslo és Göteborg között számkivetve.Sokat gondoltam akkora somogyi Diogenészre,és a hordóra, amiben éltönkéntes száműzetésben.Kopár gránitsziklákon napoztam,mint a partra vetett kövér fókák.Vártam, hogy elérjeneka makrélarajok. Örökkécsak vártam és vártam,de soha nem történt semmi.Aztán lett egy kertem,mint a filozófusoknak, ahol fű,virág, gyógynövény és krumpli nőtt.Nyaranta folyton gazoltam,hogy…
Tovább
Varratos ékszer Álmomban volt egy lányom. Azt magyarázta,hogy ha megszületne, nem tudnám a karombantartani. Aki a feleségéhez és az anyjához isragaszkodik, annak szívében a lányának márnincs hely. Hiányzik egy darabja, amiahhoz kellene, hogy elegendő fűtőanyag,örök ráfénylés keletkezzen, úgy kell elképzelni,magyarázta, mintha elkülöníthető lenne néhányszövet, amely jótékony radioaktív sugárzássalég, és elegendő muníció, halálom után is, hogyőt…
Tovább
Közelítések két sor álomhoz szerelemtől ittasanvonatra szállnakbehunyt szemmel is látják egymástjegyüket nem kéri a kalauz akárha egy sziklának vetnék hátukats hallgatnák a tengert halomsírjaik alólnapfényre kászálódnak a hajléktalanokmegkóstolják a másik borátjobb időkön révedeznek akárha egy sziklának vetnék hátukats hallgatnák a tengert messzire hangzik vihogásukhirdetni kell a jókedvetkissé becsíptek az asszonyokaztán elnémítja őket a magány akárha…
Tovább