Závada Péter versei

Egy alma határai Nemrég úgy döntöttem, hogy csakis kifelé figyelek, nyugtalan kedélyem csillapodásátreméltem tőle, ezért a környezet minél akkurátusabb és érzelemmentesebb leírására törekedtem.Mindegy, mire, csak ne az elhatalmasodópánikra koncentráljak. Nem gondoltam, hogy tartoznanekem bármivel is a természet, mely adósságátúgy volna hivatott törleszteni, hogy újabb és újabbhasonlóságokat enged fölfedezni önmaga és saját belső tájképem között. Éreztem, amit látok, nem elmém vetíti…

Tovább
Gömöri György versei

Széljegyzet Casanovához Casanova Bragadino szenátor házában lakikés míg a szenátor él nincs gondja semmireCasanova szépen hegedülmesterien kezeli ujjait és ez előnytjelent a nőknél akik közülnem mind hord szoknyát van aki fiúnak öltözikCasanovát izgatja a kétneműségde igazából neki a hölgy megtáncoltatása a fontos(nem kell hogy közben énekeljen is)bár nagyobb élvezet énekesnőt ágyba vinnimint ál-apáca-ringyót aki melleslega…

Tovább
Poós Zoltán verse

Az ébresztőóra Nem tudod úgy lefesteni a régi házfalát, hogy ne üssenek át a hengerekmintái. Öregszel, lassan egyformáklesznek a nyarak, és kikerülnek az időfennhatósága alól, az árnyékokmegnyúlnak, bekúsznak régi szobádba. Minden festés után másik teretkaptál vissza. A festés tüntette ela feledésre ítélt emlékeket.Egymáson futnak a hengermintái, akár a DNS kettős csavarja. A szobában nincsenek évszakok,sem…

Tovább
Hosszú az út hazáig

A terepjáró keresztülvágott a mezőn. A búza magas volt, ropogott a kocsi kerekei alatt. Szénaszag csapott be a letekert ablakokon keresztül, kimosta az orrunkból az égő házak és az üzemanyag szagát. Bámultam a végtelennek tűnő sárga mezőt az ég alatt. Ment le a nap. Tudtam, hogy egy órán belül jön a szürkület, aztán a sötétség.…

Tovább
Karafiáth Orsolya verse

A tószt „Az ilyesmi úgy kezdődik az embernél, hogyfenyegetve érzi magát a nap minden percében.”(Tar Sándor: Meghalni nem) 1. Hohó, hitel az nincs, mutat Kati a falra,és a Miszter úr röhög, hogy igen, hitel alma,de azért adjon csak még egy pálinkát nekia Kati, különben beveri a pofáját. Kati pofáját már többen beverhették,attól olyan ortopéd a…

Tovább
Nem gondolok az ég madaraira

Ruhátvegyél! Feketét! Térdigérjen! Avállad! Nemleszeztúlszínes? Csitulj már! Hogybeszélsznagyanyáddal? Na idefigyelj, Mama. Sehogy. Nem is vagy itt. Az ablaküvegben látom magam, úgy nézek ki, mint te azon a régi képen, amikor a ló előtt állsz, a vezetőszárat fogod, nyereg nincs, szőrén ülted meg. Csak a hajráf hiányzik, meg a Szicília-formájú anyajegy a szemem alól, leszedettem. Aválladiskinn!…

Tovább
Oravecz Imre prózája

Alkonynapló („A négy évszak”) Márai. Olvasom. Nem először. Utoljára évekkel ezelőtt volt a kezemben. Időnként elő kell vennem. Nem a regényeit. A naplóit. Ezt, vagy a Füves könyvet, vagy az Ég és földet. Segít. Addig legalábbis, amíg olvasom. (Láb 2) Megroggyantam. Szó szerint. Ha állok, nem egyenes többé a lábam, hanem tompa szöget alkotva térdben…

Tovább
Visky András verse

Somnambulans ütötték az arcát is amikor letakarták?tépkedték ágyéka fakó szőreit?a szomorúságtól kimerülve alszikéretlen almákat rejteget a pokróc alatt * amikor éjszaka elindultam a Hold utántisztátalan lelkek borultak le előttemés azt kiáltozták te vagy az Isten fiati is azok voltatok vigasztaltam a tisztátalan lelkekette is tisztátalan lélek voltál vigasztaltak a tisztátalan lelkek * azon az éjszakán…

Tovább
Fellinger Károly verse

Körteíz János mindenütt feltalálja magát,egyedül otthon, a lakásában nem.Amióta tudatosította ezt, márnem tudja nem tényként kezelni, ezért aztán évek óta ki nem mozdul alakásából, bárhova is ül, fekszik,odaragad magához, legyökere-zik, mint a tölgyfa, kiáll maga mellett. Egyszer télen hatalmas hangzavarraébredt, éjjel volt, kereste a villany-kapcsolót, eszébe jutott, az égőkipislant. Szokásától eltérően kinyitotta a fehér bejáratiajtót,…

Tovább
A hidak könyve

Vrbanja, Szarajevó* Ha megszakítja a nyarat az ősz ígéretét hordozó esőzés, amely már nem hasonlít sem a tavaszi záporokra, sem a nyári viharokra, a gomolygó melankóliában mindig arra gondolok, arra a hídra – ott mentem, a Skenderiján laktunk épp, a Tekija utcában, s útban az egyetemre a hídon vitt át az út –, azokra a…

Tovább
Jász Attila versciklusa

Amikor te magad vagy a hely szereted a saját kertedet, bár mosta fenti rész kiégett a naptól, egy részepedig megperzselődött, amikor a szélszétfújta a parazsat a tűzrakóhelyből, most nem szép, de mégis rendezett,és helyreáll majd teljesen, ha lesz eső,ami úgy gyógyít, mint a szeretet, a lenti, ház előtti rész kicsit eklektikus,minden nap öntözöd, bokrok, fák,…

Tovább
Deák Botond versei

A senkiföldjén Éjszaka őrülten rohannak a hajók, észbontósebesen, már áthatolhatatlan a sötétség, én mégistudom, hogy egyedül vagyok, és a szárazföld felétartok, beszélhetnék sokkal rövidebben is, de habelekezdek, nehéz abbahagyni!; egyébként nem tilosa képviselőt lefizetni dD., különben éheznének ugyebára senkiföldjén; nemsokára vége, minek ilyenkor egyhalott, akár egyetlen halott is?, mi választjuk a létet?, illünk-ea korba, amibe…

Tovább
Halálozási rubrikák

Hordták, hordták kifelé a halottakat, ott hevertek fekete zsákban, sorban. Több krimiévadra való test. De ezek nem hatásosan kitalált figurák voltak, hanem konkrét fickók, családdal, történettel. Nemrégen tutira az járt a fejükben, hogy befizetik a csekket, kifestik a polcot, összecsavarozzák az IKEA-s babaágyat, visznek az anyukájuknak sűrített paradicsomot, megdrótozzák a kerítést, legurulnak a szervizbe a…

Tovább
Endrey-Nagy Ágoston versei

Dikti Cserepes szájjal állok egy hajtűkanyarban.Bármiről kérdeznek, ugyanazt tudom felelni:ezeket a hegyeket. Szomorú görög férfiak ráncaikba gyűjtötték az árnyakat,elvitték mind, legyen hely másoknak mosolyogni.Telehordták velük apró házaikat,az egész család egyetlen szobába szorult.Faggatom őket, milyen érzés fuldokolni.Napszemüvegekről, kagylókról,partmenti sztriptízbárokról beszélnek. Körmük alatt homok, holdtalan álmaikbanvilágítanak a mészkősziklák. Imádkoznak,hogy erőfeszítésüket örök sötét jutalmazza.A paradicsom egy hűvös völgy,ahol…

Tovább
Markó Béla versei

Mi a hűség? Lehet, hogy mégis a hűtlenség a hűség?Nem úgy, hogy elhagyod, akit szeretsz,és hátat fordítasz a múltnak. Egy háznak.Egy utcának. Egy városnak. A hazádnak is,hogyha van. Másképpen gondolom ezt azegészet. El kell ugyanis döntened, hogymi az igazság. Vagyis melyik az igazi?Az-e, ami az évek során egymásra rakódottrétegek alatt talán még mindig érintetlen?Vajon azt…

Tovább
Szent Fruzsina a gangon

– Márta, Mária, Lázár és a fiam. Elválaszthatatlanok voltak ők négyen. Csak a gyerekek tudnak ilyen hibátlan barátságokat kötni, érdek, számítás nélkül. Márta magával ragadó volt, vicces, jókedvű, sokszor harsány, hihetetlen munkabírással.  –  Néha könyörtelen.  – Talán néha könyörtelen is. Bár ez túl erős szó. Mindenesetre szeretett utasítgatni. Ezt csináld, azt csináld, ha kellett, az…

Tovább
Barátok

Két teremtés a Liskánybokorba vezető úton. A bal oldalin kopott karimás sapka. Álla borostás. Orra pisze. Ő Putyi bácsi. A jobb oldalin nincs sapka. Fején a szőrzet rövid, de tömör. Fülei feltűnően nagyok. Ő Pepi. A nyárligeti piacról tartanak hazafelé. Putyi bácsi egyszer csak megáll, és leveszi Pepi hátáról a zsákot, amiben az el nem…

Tovább
Saját élet

Anyám nővére Drezda bombázásakor és utána A drezdai légiriadók alatt, bár őket nem érintette, nagyon csendben voltak: óvatosság volt ez, félelem, részvét, vagy talán maga a megelőlegezett gyász. Később aztán azonnal úrrá lett rajta a rettegés, ha hajnalban hirtelen megszólalt a férje ébresztőórája, felberregett a kertjükben a motoros fűrész, megdördült az ég, döngve becsapódott egy…

Tovább
Szabados Attila versei

Az áldozat A csirkét azonnal levágtuk. Vérétkutyáink nyalogatják a betonról.A megkopasztott állatot, mint egysápadt újszülöttet, két kézzelemeled fejed fölé. Árnyéka befedihomlokodat. Te nem nyúzol,az embertelen. Végtagjait vízbedobod. A fémtál alján szivárgó vérgomolyog. A tüdőt most az egyszermegkapom. Tegnap kazettánnéztük, hogy az ókori Egyiptombanminden szervet külön edénybe tettek.Arcodon undor, kiszakadt azepehólyag. Aranyszélű tényáronelém teszel szívet, tüdőt,…

Tovább
Horváth Eve versei

Fehérzaj Grímur lapátolja a havat. Vashang. Hófüggöny. Az óembert levetette, egyetlen flaneling,fején sportos usanka, keze durva, égőpiros. Bemegy a kunyhójába, ő maga építette, kicsikesparheltbe rakja a hasábokat. Ropog a fa, odakint ropog a hó. Rusztikus vágódeszkánrecseg a hagyma. Különben valószínűtlen csend, a fenyők ágai megadóan szórjákle fehér súlyaikat, és a láthatatlan is bevillan egy percre.…

Tovább
Stermeczky Zsolt Gábor versei

kettő közt Láng Orsolyának a mozgás nulladik fázisa a kapkodás.csak annyira számít hátrálásnak,amennyire készülődésnek a rajthoz:az egyik láb előrébb, mint a másik,de vajon melyik legyen melyik?(ez a kérdés persze csak a tudatlan szín-játéka, a gyakorlott mindig ismeri a választ.) lábbal és vonattal közlekedni ugyan-azon evolúció egy-egy szakasza.mindegy, melyik tart előrébb.ülésen rostokolva úton lenni,két sprintelés között…

Tovább
Péntek Imre versei

Egy jó nap Ma nem műtenek meg,nem jön érted a gurulós kocsi,és alvászavarral sem küszködsz,nem kell hashajtós vizsgálatra menned,a legocsmányabb orvosi rendelésre,nem reklamál a villanyműszolgáltató,és csökken a tavalyi havi bűntetőkamat.Még a kamatyolás sem kizárt mavalamelyik pornócsatornán.Kifogástalan a kiszolgálás a legzsúfoltabb délután,megkapod a rég várt levelet,melyben orákulumot rejtett el a hétpettyes boszorkány,és e-mailed is zökkenőmentesen gördülaz…

Tovább
Jöttment

Móra Tibi megsárgult újságpapíron hámozza az édesburgonyát. A lap sarka szamárfüles, nem látni tőle a dátumot. Ahogy Móra Tibi a gumót farigcsálja egy rozsdamentes acélpengével, idomtalan héjdarabok omlanak az időjárás-jelentésre s a bűnügyi hírek közé. Özönvíz előtti ventilátor zúg a plafonon, a lakatlan pókháló újra meg újra megremeg a ruhásszekrény és a könyvespolc közé kifeszülve.…

Tovább
Kiss Tibor Noé verse

mindenki roncs roncsok vagyunk Tar Sándornak felteszem a lábam az ablakpárkányra hintáztatom magam a műrattanszékenaz ablakkeretben három döglött poloska a sarokban pálcikalábú kaszáspóka vasszekrény ajtaja megremeg a huzatban zörög mint apa régi mazdájaa filmekben késsel vágják fel a borítékot nekem jó lesz hozzá a golfslusszkulcs isanya esténként a füstölgő vulkánokat nézi nem irigylem csak szomorú…

Tovább
Kürti László versei

ezotéria tudtuk, hogy egyszer véget ér, tervezgettük.vagyis nem tervezgettük, de erősödtünk,ha bejön a nagy szakításpróba, elporolbennünket az élet, akkor majd legyenhozzá erő, bátorság egymást végleg elengedni.nem ürügyek kellettek, nem egy vétlen hiba,vagy ostoba hazugságon kapni a másikat.nem is egy hétvégi nagytakarítás. régen mindenkönnyű volt, kivitted porolni a szőnyeget,ha szakadt, kidobtad, vagy bevágtad a kutyaalá. vettél…

Tovább
Sötét angyal

Félkörben álltunk, szemben a hozzátartozóinkkal. Mintha egy színházi előadás lett volna egy rémálomban. Egyetlen arcra sem emlékszem. Az emlékeim egy részéhez nem tudok hozzáférni. Mintha kiradírozták volna belőlem. Mások emlékeznek, én nem, a múlt létezésére alig van bizonyítékom. Amikor emlékezni próbálok, olyan, mintha kinyitnám a szemem a víz alatt. De nem a tengerben, hanem a…

Tovább
Lövétei Lázár László versciklusa

Lapok egy útinaplóból „Beat poetry lives”          – ezzel a matricávalragasztotta le valakiegy denveri szálloda parkolójábana „No smoking” feliratot,óvatos reménykedésre feljogosító gesztus,főleg a magamfajta megrögzött dohányosnak,de titokban abban bízom,hogy nemdohányzók is méltányolni fogjáka titokzatos ismeretlen lázadását –ha másért nem,legalább a költészet miatt. Denver, 2022. július 21. A Mount Evans csúcsán (4348 m) Jártam az Istennél,…

Tovább
Somogyi Zoltán versei

a vers az a nagy trükkje a versnekhogy fogsz egy amúgy közepes vagycsak éppen hogy jó mondatotés több sorba törve írod le máris sokkal jobban mutatolyan művészies lesz tőleés jóval nagyobb a hatása is valahogy jobban tetszik az embereknekakiket a hosszú tömött sorok csakmegijesztenék és untatnákmeg nem is tudnák követni gusztustalanidegesítő nyúlásukat régen mikor írtama…

Tovább
Absztrakt

Leletmentés a nyolcvanas évekből Sneff szemhéján átsütött a hajnali nap, kicsi villódzó fényekre ébredt, fölpillantott a mennyezetre, ahová a zsalugáter rései keskeny sávokat vetítettek. A fény húrjaira ébredni! Nincs ennél szebb dolog a világon. Mozdulatlan maradt. A sávokat nézte. Megszámolta őket. Egy, kettő, három, négy. 33 évem sávokban előttem. Játszott a gondolattal. Vajon a legszélesebb…

Tovább
Jacobsvilli horror

Se éhes, se szomjas, se fáradt, se boldog Hétfő reggel hét után tíz perccel indul a kecskeméti busz Kiskunhalasról, nyolc óra ötre ér a jakabszállási Nádas Vendéglő melletti megállóba. Dénes már vagy negyedórája fagyoskodott a mínusz három fokban. Egész testében remegett, kóválygott a feje, émelygett a gyomra, szemét elvakította a ragyogó, fehér hó. Kétpercenként újra…

Tovább