Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Háború Abban az évben a háborúmégsem szerdára esett. Amikor kisüt a nap,északon az emberekszabadságot vesznek ki,hogy lássák az égitesttorkából kitörő sugarakat,így figyelték délebbrea tüzérséget is, a rakéta-kilövők fényes torkát. Már keveseknek voltannyira ismerősa légoltalmi szirénák hangja,hogy összeránduljona gyomruk. Hanem a buszona diákok a telefonjaikonkeresték, honnan istört be a hadsereg,és hol tört ki az a háború,amire…
Tovább
A halálversköltő Halálversköltő vagyok. Hazámban, Japánban egy szamuráj, ha dicsőséges szeppukut követ el, mielőtt beleszúrná a kést a lágyékába, még elmondhatja a körötte ülő és őt figyelő közönségnek a saját halálversét, amely általában a lét mulandóságáról szól, vagy arról, hogy az élet csak egy álom, káprázat ésatöbbi. Ezt a verset természetesen nem ő, a szamuráj…
Tovább
Fáraók Peribszen Egy üres jel csókolta meg, Semmit sem vett észre belőle. Szeretetgolyókkal Felrakott markolatúHúspuha késtVágott bele. Atombomba nyers szívből,Amely a boldogság perceiben Jézussal szórja tele a földet. Jézus, a legpuhább bilincs. Amon, a pamutkés. Bangladesben pedig vastag téli bundát varrnakAz északi fehér embernek. Hór Sza Posztószemek az arcon. Vattakönny csurog.A hang nyál a száj szélén.A csap berozsdásodott…
Tovább
Félek, hogy el fog menni Keszthelyi Rezsőre emlékezvevagyok azzal, hogy nem tudom,hangozhat, ez hogyan történik,sán hangzik, ha néha is csak,testem, még ha sokszorde, ó, miért is hoztam ezt mostidenyúlnak a platánok árnyékaizen rám, kérem, egy takarót,ersze, majd, de hadd érzékenyüljekozásban ugyan, de ilyenképpen,alahogyan így, gyereket szeretnékersze, a rozmaringok velem, ahogyan meghal,de nem is tudom.dére, és…
Tovább
Hallójáratok Lábuk alatt ropog a hó,mint szájamban a pirítós.Leheletük a levegőben lógszaporodó jégcsapokban;ízlelőbimbóim avatottanválogatnak a só s a vaj között.Meggörbül a teáskanna csőre,reggeltől délig azon röhögök.Ideérnek-e idén a fagyok,ez a kérdés emészt épp a vörösnapkorong felmerülésével.Ha agyagból vagy kiégvejól, nincs mitől tartanod az égben.Éjszaka még sárgásfehér volt,most meg püspöklila púp a térdem. Felfázás Isten és…
Tovább
Kilenc följegyzés az elszakadásról Szirák Péternek egyedül az anya folyton az elszakadás a csönd a sír * talán mégis a kertbeaz ablak elé hogy lássam hogy nincs * vonszolom viszemhordom hurcolomnem neheztelek Lélek * fölemelni még egyszermint egy lehántoltjéghideg nyárfát * mennyi mulasztásszemközt az elmúlássalhány félrehallás * mint a lélegzeta test melegeahogy még összeérünk * mondhattad volnaakkor amikorhorpadt…
Tovább
Felhőfoszlányok a hajnali fűben Részletek Slaggal locsolni mezítláb a füvetnyáron alkonyatkor, belefeküdnimeztelenül a magasra nőtt csalánba,hogy érezd a fantasztikus bizsergést,ahogy fájdalomból kellemes érzés lesz,amilyen az élet, ha jól csinálod, és nemfélsz az esetleges fájdalmaktól, melyekgyengeségünk jelei, de csak erősebbekleszünk tőle végül, bármennyire nehézis elhinni, de lehet fordítva is csinálni,lefeküdni a fűbe, nézni a csillagokat éslocsolni…
Tovább
hibátlan mint repedések a hibátlan pohárona zuhanás előtt egy fél pillanattalígy vagyunk mi is még önmagunk feleimnegyedeim nyolcadaim és a többiegészek a törtben míg fehér karjainkmint az orvosok némán összehajolnaka gépen baljós képlet ábrázolódikiksz egyenlő valamivel de nincsen okaggodalomra várjunk míg többet tudunkpár adattal és a te lelkeddel és ate lelkeden száradó nedves szemekbennémán összehajoló…
Tovább
Végtelen nyolcas Holik Tündének köszönettel a sorokért Hányingerrel kezdődött hajnalban.Talán az étel miatt forgolódtam kényszeresen,egyik irányban sem találva nyugtom.Mindig a csinálás, a teljesítménnyel mért létezés,az egyre pöffeszkedő határidőnaplóban a listakényszer.A feladatok, a kredenc, a szennyes és a por,és ablakot sem ártana végre,hogy tisztábban lássak át a dolgokon.Újabb és újabb ajánlatok a jóllétre,hirdetések a Facebookon,a…
Tovább
Lebontják a házunk Lebontják a házunk,látod, apa,már csak a falak állnak. Az volt a szobám, nézd,és mi vagyunkazok az árnyak. Ott volt az ágyam,ott tanultam járni,ott nevelkedtem. Apa, állj mostide mellém,és fogd meg a kezem. Látod, most dől le a fal,most borul leaz emlék. Tudod, apa, idemég most ishazamennék. Kapu az égre Éjjel olyan helyen…
Tovább
Azt mondja, álmában képtelen megenni a csirkeszárnyat. A panír alatti bőrös hús belecsomósodik a szájába, a hányinger kerülgeti. De nem ébred fel rá, a kukába köpi az egészet. A panírmorzsák kopognak a sörösüvegeken. Az apja dobja oda a betétdíjas üvegeket, amelyeket neki kell reggel kihalászni, és a CBA mögötti visszaváltóig elcipelni. Fütyül a szél a…
Tovább
A körtefakorszak Ferike nagyapja halála előtt kezdődött, és akkor borult virágba, mikor Anyuka már az anyósát is elföldelte, és csak ők ketten éltek a nagy házban. Azaz volt egy kutyájuk is, kis fekete, Sutyinak hívták. Ferike módszeresen tanítgatta: kergetőzött vele, beterelte az óljába, Sutyi engedelmesen a helyére forgolódott, kilógatta a fejét egy kis fülvakarásra, és…
Tovább
Árvíz Debrecenen, Mátészalkán át Jánkmajtisra vitt vonatunk,az Isten áldjon meg benneteket, rebegték felénkaz összeomlott házak közül a fejkendős nénikék,egy félénk kisfiú, Borbély Szilárd, olyan kíváncsisággalállt az út porában, mint tíz év előtt én a beregszászi utcán,tizenhét évesen kalandosnak tűnt katonaruhát viselni,még sapkát is adtak hozzá, kevertük a maltert, hordtuka téglákat, olyan büszkeséggel, mintha mi építenénkaz…
Tovább
Vers egy Aczél-sor töredékével A rózsák színe sosem tűnt el.A piros rózsák pirosak maradtak,a fehér rózsák fehérek maradtak,a sárga rózsák sárgák.Fogyatkoztak előlünk a sivár bakterházak. A sor fölé görnyedtenfolytattam a munkát, szaggattam a gyepet,a lósóskát, s eszembe jutott,hogy 1997-ben, avagy korábban,1983-ban tűnt fel,majd évre rá el.Olykor így, s olykor úgy,félévekkel váltva. Időnként darabokban bukkant elő,…
Tovább
Öregkori líra Aczél Gézának születésnapjára szeretettel, gondolva sok-sok jókedvű vagy épp szomorkodó együttlétre 1. Az öregkori líra akkor születik, amikor a költő öreg, vagy nem öreg, de az olvasó szempontjából régen meghalt, esetleg fiatalon. Így válnak öregkori vagy kései versekké az életkorban még idősnek egyáltalán nem tekinthető költők versei is. Az első versszak erről a…
Tovább
Ezek a furcsa kockák Variációk Aczél Géza-verskockákra Ezek a furcsa kockák, a bedobozolható létezés,az örökös küzdelem a kockacukrokba csempészhetőédességdózissal a keserűség ellen. Instant leveskockák,a forróvíz permanens hiánya. A költő az ízekköltöztetési szolgáltatója. Persze, geometriailagezek legfeljebb „csak” négyzetek, téglalapok, négyszögek,bár az egyik oldaluk még így is reménytelenül cakkos.Ha viszont a kockás füzetből indulunk ki, akkor térképzeteknélkül…
Tovább
Köszöntő Aczél Gézának Lám csak: az első 75 lepergett!Sok más ilyenkor csöndben elseperget,Te meg tempósan szántasz, vetsz s aratsz.Irigyelhet sok (párt)munkás, műparaszt,ki a rizsát ontja ránk félfövetlen.Győzd hát e klímasokkot is töretlen,s hanyatt ne lökjön semmiféle szél.Maradj, Gézám, mindvégig jó acél! (Megjelent az Alföld 2022/3-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Toró József…
Tovább
Aczél 75 Már öreg volt fiatalon is. És persze nagybeteg. A fél város gézabácsizta, holott még be sem töltötte a negyvenet. Itt fájt, ott fájt, itt szúrt, ott szúrt, sokat sejtető, jelentőségteljes arckifejezéssel nyomogatta a hasát. Felszisszenve jelezvén környezetének, amikor – s ez meglehetősen sűrűn előfordult – fájó pontra, beteg szervre talált, netán egyenesen egy…
Tovább
Csokonai Vitéz Mihály ébresztése Csokonai Vitéz! Versnek őt vedd elő,olyan gazdag mező, olyan tág mézelő,tele virágokkal a nektárt úgy ontja,máshová röpülni világnak porontya,édességet ont ránk, mely az ember ínyétúgy tölti el jóval, ma már el se hinnénk,hogy régidejéből még ma is eláraszt,únott világunkra fölfrissítő kontraszt. Egy sor tizenkét szótag. Beméri mindet,majd páronként raggat a sorokra…
Tovább
Két szempár között a legrövidebb út Mikor újra felnéznék,a jobb szemhéjam zárvamarad. Vannak napok,amikből nem szégyenmár délelőtt elmenekülni. Átkelés egy másik életbe,tizenöt méter magasan,egy kifeszített drótona háborgó beton felett.Két szempár közötta legrövidebb út. Mi történt, amígsötétben voltam,és mire gondoltam,mielőtt lehunytama szemem? Rád, és hogykönnyeddé.Könnyűvé. A legvékonyabb ágak végén is Ahogy megérintem a törzsét,mint egy hosszúra…
Tovább
A tenger Örülni olyan, mint amikor besüt a nap,mégis felkapcsolva hagyod a villanyt.Egy régi fotót nézel, családi ebéd – az eszcájgon most élesebb a fény.Feltűnik egy tekintet is, ami képeskisimítani a tengert, de nem bír ela gyűrött asztalterítővel. Örülni olyan, mint nyugtázni a kertenátvonuló rovarok forgalmát. Felismernia fát az erdődben, amely elsőkéntküzdötte fel magát a…
Tovább
séta az égi ösvény felé a hóhatár alatti temetésekena fák címere fölöttnincs szükség kötelező szabályokraa kerület körvonalazásárafelesleges kötelezettségeink meghiúsításáraszigorúságrakönyörtelenségre csak az ösvényt kell megkeresniegy sziklás orom hátánkövetni egy sekély szakadékotegy száraz hasadékotdögevő madarakat hívni a halottak földjérehogy feldarabolt emberek– kiknek lelke már felszállt az égbe –testrészeivel táplálkozzanakazt hiszedegyikük te vagy az érzéketlenség felismerése eltévedt hajamban…
Tovább
Kívánság egy lagziban találkoztam velea terem félreeső zugában ülttolószékében gubbasztvavidám hangokkal összefröcskölvelátszott rajta hogy nem kíván részt vennia mulatságban észrevétlen szeretett volnamaradni hogy senkit se zavarjontizennégy éves volt tudta jólcsak pár éve van hátra hazatoljalakkérdezte az apja a fiú bólintottde az udvaron meggondolta magátszép derült nyári éjszaka volta nappali hőség már alábbhagyotta borzongató hajnal még…
Tovább
A térség grammatikája -nak Miért nem megy sohasem hallodlassíts mert nem megy éjjelnappal a szervezetben a só a vér a légnyomás kopnak az erek a szív köpdkoppan a kavics lassíts mert nem megysem előre sem hátra fékezz tolat avonat vizes kancsó az asztalontöltsél miért nem lassít hajtsd leaz ablakot sohasem hallod nézzkörül ott a tó…
Tovább
Az arcomat nézem a képernyő jobb felső sarkában. Sárgás, puffadt, mintha nem lenne semmi tónusa. A szemem alatti területet elpattant, kitágult erek színezik zöldeslilára. A hajam lapos. Régen szőkére festettem, de egy éve nem jutottam el fodrászhoz. Széles, mindig zsírosnak ható sávban nő le a festék, lassan a halántékomig ér. Ha összekötöm, szemből barnának, hátulról…
Tovább
Életrajzi kísérletek A csörtetés Az elhagyatott strandon éjszakamit kerestem, hullott levelek,fehér és kék hullott csempék,nevek, melyekre alig emlékszem,hogy mi adta a fényt, nem tudom már,de biztosan nem borult sötétbe minden,hiszen láttam akkor, és még mindig látok,repedésekből tört elő a gyomnövények vigasza,viaszos cseppek ültek a fűre, betonra,izzott minden, de szigorú titokban,az elhagyatott strandon éjszaka,üvegszilánkok szikráztak az…
Tovább
Kecskés és felesége olyanok voltak, akár az első emberpár a bűnbeesés előtt. Naphosszat alsóneműben tébláboltak garzonlakásukban, egyáltalán nem zavartatva magukat önnön mezítelenségüktől. Egyelőre nem is fenyegette őket a kiűzetés édenkertjükből. Tetemes hátralékot halmoztak ugyan fel az elmaradt közüzemi díjakból, s a devizahitel törlesztőrészleteit sem fizették, a télvízre való tekintettel azonban éppen kilakoltatási moratórium volt érvényben.…
Tovább
A térképről nem lehet lemenni, regényrész 153 a nagyváradi Securitate pincéjében kötöttünk ki, a Barátok utcája és a Fő utca sarkán, amikor leszálltunk a teherautóról, katonák álltak sorfalat nekünk a bejáratig, mi meg lehurcolkodtunk a szűk lépcsőn, a pincében Anyánk várt ránk Ferenc elsőszülött testvérünkkel, ezek a mi szekusaink már induláskor leadhatták a drótot, hogy…
Tovább
Torony, gólyahíd, raktár A felhők folyton változnak, mögülüka Fárosz magas tornya integet,mobilkuruttyolást áraszt magából,görög nyelvtant, Debussy-s kvinteket. A gólyahídon örökké meleg volt,mezítláb állva odasült a talpam;voltaképp soha nem használta senki,csak állt a napsütésben, zengve halkan. A raktárban sötét volt és hideg.A súrlódásmentesség volt a lényeg,az elképzelés állványrendszerébecímkés fiókként passzoltak a tények. Minden torony: tömény igyekezet.Minden…
Tovább
Kovidkor, kint Hódolat Csokonainak Szemet verő fénybenTúlkék olaszéggel,Vidám álorcábanJön a természet szembe velem.Éles ellenszéllel,Élet-ígéréssel,Frissítő ájerrelEgészen körülfog, átölel.Napos nevetéssel,Aerosol könnyével,Vírusos aurávalTélen is halálosan szeret. blake vɜːs blake vɜːs-ben írni nem bilincsbár szabadnak lenni kella vers előtt alatt utánannak ki énekelde ez a fogság nem utál-atos: ez indít elismeretlen vers-soron soha nem tudhatodhova érkezel (Megjelent az Alföld…
Tovább