Sopotnik Zoltán versciklusa

Angyalkaparó János nyelve Angyal János boncmester a mai naptól „Rög, a szerzetes”-kéntfolytatja tovább. Új nevével nyelve is változik kicsit, bármélyen érteni így sem fogja senki. Csak pár kitaszított érsek,meg a beteg állatok, akiket ápolni szokott a templomalatti kórházban. A hit kegyelméből János mondataimégsem reménytelenek. Bár szavai szúrnak, mint a szögek,hanghordozása, akár egy durva bozót surrogása.…

Tovább
Sopotnik Zoltán versregényrészlete

Angyalkaparó  Glenn Gould lát, látó A látó asszony először azt hitte, gúnyolódom,mikor azt mondtam, a szentimentalizmus szent.Majdnem kizavart a keskeny vályogházból. Szívesenírtam volna zongoradarabot róla Glenn Gouldnak,mondtam még utána valamiért. Olyat, hogy sírjaössze a száraz zongorát, hogy fényesedjen tőle acigány gettó széle, olyat, amitől felszámoljákmagukat a veszélyes algoritmusok. Erősen meglepődött,de bölcs maradt, beleszagolt a zsíros…

Tovább
Sopotnik Zoltán verse

Rög „Akit őrültekházában ápolnak, az legalább valaki.”(Fernando Pessoa) Megint az angyalhullás, és én megint a leesőketszámolom. Rög, a szerzetes, aki a templom alattiállatkórházban segédkezik, gyógyszereket hoz nekem.Beteg állatok auráját fogja fel, azokból készíti, mondja,és ez már meg sem rémít, fel sem készít semmire. Töröttcsontokat, széthúzott gerinceket látok magam előtt, mikoriszom az első üvegcséből. Kicsit félek…

Tovább
Sopotnik Zoltán verse

A REMÉNYHEZ: Újraérkezettek                 Belső Trianon, kiáltja a Hátrahagyott, ahogy meglátja az első vonatot, ami átlépi a határt, Nógrád megyéét, az Elfelejtett Polgárokét, amin beszállítják a nyomorultakat, a bénákat, a félbénákat, a kar- és lábnélkülieket, az                elmebetegeket plusz a másként gondolkodókat, főleg a másként gondolkodókat, amin szállítják Nógrád szívébe a munkanélkülieket és a gyanús közmunkásokat…

Tovább
Sopotnik Zoltán verse

A reményhez: Vérmegye Kiment a vér Nógrád megyéből, mondja az Első, ahogy nézi az elhagyott házakat, üres disznóólakat, a sóhajtozó csirkeudvart, ebből a faluból bizony kiköltöztek, a templom tetejéről leverték a réz- keresztet, feldarabolták a büszke padokat, a falakról egyben szedték le a freskót és vitték magukkal, a kocsmában pohár- és korsócserepeken áll a plébános,…

Tovább