Ioan F. Pop versei

innen már visszaforgathatatlan (de acum nu mai putem da înapoi) visszából lett előre.és senki sem gyújt már fényt kietlen pupillánkba.megvadult csendek tespednek az éj petyhüdt bőre alatt,a füstszínű partra vonuló görcsök közt.az életről pedig megtudtam dolgokat a meg nem születettektől.a hozzánk csobbanó űrhullámokat megtöri az éj hangja.az idő viharos múlásában ragadt gesztusok közt.elfogytak szavaink, melyekből…

Tovább
Jennifer Elise Foerster versei

Árny versek (Shadow Poems) (részlet) Úgy tűnt, a háború a végéhez közeledik. A még el nem hurcolt névtelen embereka nyári szárazságra hagyták termésüket. Íjjal szájukban, észrevétlenül haladtak,pisztrángért, kristályért gázoltak át a folyón,a keleti domboldalon sűrű venyige. A napfelkeltét figyelve utaztak napokig,a nádasban elveszve mindent hallottak. Földigilisztát, mennydörgést,tegnapi mohát, a reggel türelmes partjait. Ereklye    (Relic) Egy…

Tovább
Ott voltam

Esterházy Péternek A közreadó feljegyzése: Először csak legyintettek rá. Mármint a gondolatra. Ám aztán, amikor kezdett terjedni, mint valamilyen új vallás vagy járvány, a törvény teljes szigorával léptek föl ellene. Ám ekkor már nem lehetett feltartóztatni. Fanatikus rajongói már több százezren voltak, de maga a mérkőzés – mint valami a lelket mételyező, a résztvevők fizikai…

Tovább
Csizmadia Bodza Réka versei

szivárgás oldd le nyelvemrőla nehezékethogy vízre szállhassakha kikelsz az ágybólinni mészaláhajolsz a csapnakhasad előtt össze-gyűröd a hálóingetgondolkozzki mossa megKrisztus lábaitcethal a szárazföldrajta az imbolygótömbházak egyikébente vagycsepp fordulálladról nyakadrafogyasztja magáthideg csíknem esik belea lefolyóbaruhád issza megvisszafekveaz árnyalatokkalsötétebb folttala kényelmetlenségtőlnem alszol tovább ívás a fűszálnaktavaszíze vanelvágtakezemmost kopikéle a számbancsatorna mellettülökemberek ástákhogy elvezessékvalahováa vizetén mégmarasztalnámnem értemhonnan lesznekbele a…

Tovább
Sínautó

Lassan döcög előre a keskenynyomtávú sínen Kecskemét felől Bugac irányába egy fura jármű. A burjánzó gaz nagyban akadályozza a haladásban. A sínautó fél óra múlva beér a faluba. Négy szerelő száll ki a kopott karosszériájú járműből. A húsz éve szabad ég alatt álló kézihajtányt kezdik vizsgálni. Közben felébrednek az éjszakai fagytól dermedt növények és állatok.…

Tovább
Dávid

Miért akkor haltak meg? Éppen akkor adódott rá alkalom, vagy én kellettem hozzá? Miért én? Saul helyére kellett új király, vagy előlem takarították el a régit? Mi volt a tervetek? Kiknek a terve? Volt terv? Vagy csak azt akartátok, hogy úgy tűnjön, mintha lenne? Ha nincs, kell, hogy legyen? Kinek kell? Saul nem volt jó…

Tovább
Payer Imre versei

Rengés Elkészült a házad?Rengés kezdődik.Moraj dobta, gyorsuló robaj.Széjjel zúzza a fényt.Árnycserepet szór éveidre.Hiába keresed magadbana csillanó üdvöt.Mintha régi-régi könyvbenírták volna vala:az alvilági istenekelhajították a káosz lándzsáját.Remeg az épületed.Hogyan mondanád így a köznekközlésed, a temetett közöknek?Mi itt a miért? Kietlen házhelyentalpad alatt kavics csikorog.Repülőgéprobaj. Kettévágott azúr.Viszi a reggel a pirkadatot.Vörös sárkány aranyló mezőn.Úsznak lassú felhők –időtlen…

Tovább
Karácsony a Dunán

Csont Volt egy vékony, magas lány a faluban, az osztálytársunk lett két évre, többször lebukott, és végül minket is elhagyott. Máig nem emlékszem, mikor és hogy tűnt el, semmi konkrétum nem maradt meg. Mert amikor ez történt, elvesztettem az érzékelésemet. Heteken át csak bóklásztam, kiléptem az időből. Jártam az öblöt, a nádast, és dobáltam a…

Tovább
Toroczkay András versei

Kétely „At eighteen our convictions arehills from which we look; at forty-fivethey are caves in which we hide.”(F. Scott Fitzgerald) Fél évvel azután, hogy meghalt anya,bementem a Casinóba, ami terménybolt lett azóta.Ott volt egy srác, A-nak hívom. Szőke, lágy beszédű,előtte tequila. Valamiért mellé ültem, és beszélni kezdettanyáról. Azt hiszem, akkor már nyár volt.Fél évvel azután,…

Tovább
Négybe szelt sünmáj

A Groszcsek vadász nyulat fogott. Varjak keringtek fölötte, mint negatív hullócsillagok, és átkokkal károgták tele a szürke ég széleit. Ahogy a levegőbe szagolt, érzett némi kakukkfüves, zelleres illatot. Régi kányabecsináltlevesét, amit a Welzersheimék rókagombával bolondítottak meg állítólag egy kicsit. A nagyapjától tudta ezt, aki erdős volt Tab mellett valamikor, és telente minden héten négy madarat…

Tovább
G. István László versei

A béke esélye Amikor nincsenek nevek, merta lent nyugvó, zavartalan ég mindentoda feltükröz, fent kanyarognakkiszáradt sárcsomók közt az utak,felfelé hull a túlérett, darázsvájtakörte, kútba dobott kavics fentpörög, mint lapjavesztett érme,amin a fej vonaltalan mintája,egy arctalan hős rajza felhőfoszlánybanoszlik el, amikor hold, nap éscsillagok odalent, víz alól gyújtjákderengésbe a másik arcát, mindenfénycsík vízgyűrűként ragyog, mindenúj nap…

Tovább
Zalán Tibor versei

Fövenyparton Az óra akkor állhatott meg Az idő nem Azidő szerencsére szarik az órákra és afélreérthető érzelmekre Végül csak annyitkellett megértenie az őszinteségnek egyponton találkoznia kell a durvasággal Atöbbi már menni fog magától gondolta Ahogyeddig Szóval szórta be az álom parcelláit Az ábránd parcelláit sóval szórta be a szélAzt gondolta magáról neki menni fog hogy…

Tovább
Csobánka Zsuzsa Emese verse

Outsider, 41                                 KJI munkái elé Bennem egyre hosszabbra nyúlnaka szalmabálák árnyékai,nyár vége van, létem halkan neszez.Öleltem már annyit, tudjam, ha valaminek vége lesz,és hazudni is kész voltam a pirkadó parketta lépteit idegen lakásban.Osonni az évszakok tanítottak,41 év, a fenébe is, hogy lett ennyi most,utánaszámoltam, de bárhogy forgatom,a múló lét számlákat nem fedez. Villant a gép, laptop fényében…

Tovább
Szijj Márton verse

Nesto I. Nesto Fontanelli messziről jöttItália szülötteitt egyszerűen póknak hívták minél kisebb annál jobb súgta voltministránsának egyszerés hogy nemcsak halálig dea feltámadásig magához láncoljaaz ő gyermekeit és hogy Isten mellett ülnekannak jobbján majd mindahányanmézízű kislányok paradicsomában nemsoká minden hajadon tudtasorra kerül nincs menekvésa kis falu útjainak hálójábanakár muslincák a házakés keresztespók a templomnincs angyal kinek…

Tovább
Lidérc

Pályi András nyomán Hajnalban a varjak keltenek fel, ellepték az udvart, fekete tőlük a csűr meg a tornác. Mindig a fenyőfára ülnek, meg az öreg kút kávájára. Álmomban is hallom a károgásukat, a varjak nem alszanak. Igaz, mostanában összefolyik a nappal meg az éjszaka. Fel kellene kelni, Sári is mondja, mikor nagy ritkán meglátogat. Jön,…

Tovább
Vezetékes telefon

Még szerencse, hogy napközben bementem az egyetemre, és befejeztem egy beadandóm is. Most bűntudat nélkül téphetek. Ha maradt volna füvem, akkor a délután azzal megy el, hogy azt szívom, ha nem lett volna, és tudom, nem is lesz, a nap mély agóniába süppedve telik, mondván „mit értem el az életben, ha huszonkét évesen még egy…

Tovább
Imre Ábris verse

Tajték mikor a kerti csap elárasztjaa homokozó építményeit és alagútrendszerétvize kivájja majd belepiaz árkokat ereket elágazásokatderék ólomkatonámként sodródom az árbancsak ajtók csak kapuk csak ablakokbárhová lépünknyitnikék nyitnikékszakadnak be szárnyaika hányástól való fulladást már megszoktama holttestek átjárják testnyílásaimatzakatol bennem a mozgásitt mindent a víznek építettemtudja ezt az ólomkatona isazonban lépten-nyomon igyekszik gátakat emelnimentve ami menthetőtestével torlaszolná…

Tovább
Petőcz András versei

Lehetne így Cambridge-be, O-nak Lehetne kiabálni is. Nem találom a szavakat,hiába keresem, a szekrényalatt is néztem, nem, nem,nincsenek sehol. Ki kellene beszélni mindent. Akkor nem lenne semmiháború, akkor nem lehetne!,fiókból, ha előszedett mondat,még az is segít. Lehetne így, együtt, magányosan. Menekült vagy, ahogyan én is.Elhagyott szavakat keresek,hogy végre elmagyarázzam,mit is, és miért. Váltott lovakkal sietek…

Tovább
Légrádi Gergely kisprózái

Apám Ő az, ott. Látod? Nézem a fiamat, ahogy nézi a képet, rajta az apámmal. Ő a nagyapád. Ekkor láttam utoljára. Nem sokkal azután készült a kép, hogy felállt az asztaltól, a kávéház teraszáról. Ahol én ültem, néhány pillanattal korábban még vele szemben. Nem is tudom, hogy kiáltani akartam vagy utána menni. Talán mind a…

Tovább
Falcsik Mari verse

Falcsik MariPacsírtajaj „Megyek. Télbe itt ragadtpacsírta síratja párját a magasba.”–  e megjegyzéssel találtatott SzendreyJúlia hátrahagyott papírjai közt Pacsírtajaj! S te? – Hallod-é?Hegedetlen sebembe váj,Legyilkolt nyarunk siratójaként,Gyászában csapongó madár. S mílyen remény az, Istenem? –Tested körűl a harci zajMíg némult, már nyugvó tetemedenŰlt meg a csönd hullámival? Vagy mellkasod még elevenNyíló husába belemart,Friss vér buggyant vas-ütte…

Tovább
Kukorelly Endre verse

Aki alszik, az „Emlékezet s remény”Petőfi Sándor: Pacsírtaszót hallok megint Aki alszik, mind beborulteget lát s vakító földet,párnáját maga alá gyűri, hogylegyen valamivel könnyebb. Aki alszik, a helyén van,Másik oldalára fordula test, kilát a testből a lélek,test szuszog, a lélek lendül. Aki alszik, épp elegetlát, mert befelé látogat,lát elég sokat magából, és látjól vagy pocsékul másokat.…

Tovább
Nádasdy Ádám verse

Jóval a szezon vége után Petőfi emlékére Nem reccsen, nem gyémántkemény a fagy:a gyökérszagú levegő elég.Tóparti séta, búcsúvacsora,a gyertya is úgy jó, ha végigég. Harsányan írt, imperatív színekkel,ahogy a festő, Csontváry csinálta.A szabadság, a szerelem piros,a fű zöld, az ég kék, a szalma sárga. Ez a tél sáros, öreg, suttogó,a nád között a ködbe fut…

Tovább
Markó Béla verse

Dirib-darab hazám Szárnyalni odafent ma is?Próbáltam így. Próbáltam úgy.Nem sikerült. Más kotta. Más idő.Költő, ne ébredezz! Aludj! Ne lelkesülj! Ne testesülj!Nem érdemes. Maréknyi por.Maréknyi csont. Minek keresni hát?Pacsirta nincs. Ki szól, mi szól? Írtam volna Petőfi-dalt.Pacsirtásat. Örömtelit.De itt most fülemile a divat.Csak esti énekre telik. Törik-szakad. Dirib-darab.Nincs nemzet. És nincs diadal.Rég elcsatolták a csatateret.Ki betakarna,…

Tovább
1688

Eposzrészlet A gyökér 1 Jönnek utánam, jönnek értem, hiába folytatok rejtőzködő életmódot, végem. Hiába mondom, hogy nem ér a nevem, hiába látják, hogy ez itt az én helyem, nem hallanak, nem látnak, kiásnak másnak, tudják, megérem a pénzem, így aztán végem. Én teszem naggyá őket, azzal, hogy vagyok, hogy magamhoz hozzáférést adok, pedig dehogy adok:…

Tovább
Emmer Erzsébet

Azt mesélték a faluban, hogy 1945-ben történt, közvetlen a felszabadulás idején, amikor Emmer Erzsébetet meggyanúsították. Nagyapám, aki ekkoriban a Pest megyei rendőrségen dolgozott és orvos volt, ugyanezt jegyezte fel a noteszébe. Erzsébet a három napos csecsemőjét egy kútba dobta a vastelep területén. A tanúkat a rendőrség később kihallgatta, ők voltak azok, akik ellátták a szüléskor.…

Tovább
Babiczky Tibor versei

A rejtekhely Évekkel korábban vágták ki az öreg olajfát.Négyen kellettek hozzá, a csavaros törzs –mint egy összetett gondolat a világról –csak nehezen adta meg magát. Most pedig bántó lett a földből kiálló csonk, ki kellettásni. És a rögök közül felszínre került egymárvány nőalak – egyik keze csípőretéve, a másik a tarkóján. „Eddig még soha nem…

Tovább
Darvasi László verse

Én semmi nagyon vidám országom Sem különösebb szerencsétlenség nem volt,és váratlan sem igazán,hogy az lett, ami lett.Miért történt volna másként,hogy a wurstli, a szellemkastély,a patak árterén dülöngélő üres házak sora,a sárgán szomjazó puszta újra éledt,és dehogyis akart másféle pásztorokat,más szabályokat és olyan viszonyokat,melyeknek a bajlódás volna a legfőbb erénye.A születés, az élet, a haldoklás legyen…

Tovább
Tőzsér Árpád versei

Fiat (voluntas tua) A halál fogadatlan kántora:sorra búcsúztatom barátaimat.S begyújtva már a fekete Fiat,amely értem jön: elmúlás torae versem is. Utam Fiatban kezdtem,nyolcszázötvenes piros kocsiban.Egyszerre voltam benne Pesten,s – nemcsak a rím kedvéért – Szocsiban. Így lett a kocsim neve Atma.Abban nősültem, írtam, háltam,s hogy mi egyebet tettem, csináltam,ki tudja immár azt ma.S hogyha majd…

Tovább
Rémeim

A zsákos bácsi kijött a házból, és a zsákot a kezében hozta. Odabent volt az udvaron, mi meg a kerítésen kívül, az utcán, még nem is annyira közel, és amikor elindult, nem arra indult, hanem hátrament a kicsi, ráncos öreg a kicsi, ráncos háza előtt a fejébe nyomott nagy kucsmában, amely nagyobb volt majdnem, mint…

Tovább
Befejezem, amit te félbehagysz

Krisztina a zuhanykabin falának nyomta az egyik combját, és a lábai közé irányította a zuhanyrózsából kijövő vizet. A vízsugár nem volt erősre állítva. Igazából nem is lehetett másmilyenre állítani, mivel pár héttel korábban, miközben Krisztina azért tekergette, hogy másfajta fokozatot és vízsugár-formációt is kipróbáljon, a zuhanyrózsa fejrészében eltört valami. Krisztina akkor mindjárt szólt Gábornak, és…

Tovább