Lövétei Lázár László versciklusa

Lapok egy útinaplóból „Beat poetry lives”          – ezzel a matricávalragasztotta le valakiegy denveri szálloda parkolójábana „No smoking” feliratot,óvatos reménykedésre feljogosító gesztus,főleg a magamfajta megrögzött dohányosnak,de titokban abban bízom,hogy nemdohányzók is méltányolni fogjáka titokzatos ismeretlen lázadását –ha másért nem,legalább a költészet miatt. Denver, 2022. július 21. A Mount Evans csúcsán (4348 m) Jártam az Istennél,…

Tovább
Somogyi Zoltán versei

a vers az a nagy trükkje a versnekhogy fogsz egy amúgy közepes vagycsak éppen hogy jó mondatotés több sorba törve írod le máris sokkal jobban mutatolyan művészies lesz tőleés jóval nagyobb a hatása is valahogy jobban tetszik az embereknekakiket a hosszú tömött sorok csakmegijesztenék és untatnákmeg nem is tudnák követni gusztustalanidegesítő nyúlásukat régen mikor írtama…

Tovább
Absztrakt

Leletmentés a nyolcvanas évekből Sneff szemhéján átsütött a hajnali nap, kicsi villódzó fényekre ébredt, fölpillantott a mennyezetre, ahová a zsalugáter rései keskeny sávokat vetítettek. A fény húrjaira ébredni! Nincs ennél szebb dolog a világon. Mozdulatlan maradt. A sávokat nézte. Megszámolta őket. Egy, kettő, három, négy. 33 évem sávokban előttem. Játszott a gondolattal. Vajon a legszélesebb…

Tovább
Jacobsvilli horror

Se éhes, se szomjas, se fáradt, se boldog Hétfő reggel hét után tíz perccel indul a kecskeméti busz Kiskunhalasról, nyolc óra ötre ér a jakabszállási Nádas Vendéglő melletti megállóba. Dénes már vagy negyedórája fagyoskodott a mínusz három fokban. Egész testében remegett, kóválygott a feje, émelygett a gyomra, szemét elvakította a ragyogó, fehér hó. Kétpercenként újra…

Tovább
Harcos Bálint versciklusa

Széria 21 Véget ért – De: végső? „Nem volt több lépcső.” Itt, a léptekért – Az urakkifújni se magukat – (fent ácsorgás, értetlenül) „Hogyan tovább?” (De ő meg) „Csak ennyi volt?” (leül) „Helyet az újabb érkezőknek…!” (és) „A keretezés…” (kiválaszt egyet a rámák közül.) 22 Nap. A tenger egy lap.Az ég: félgömb. („Szélcsönd?!”) Árnyékod: volna.…

Tovább
Nyirán Ferenc versei

Neve? Eleinte csak lopakodva követett,szinte félénken osont a hátad mögött.Ezt teszi mindenkivel. Aztán vagyszembefordul vele az ember, vagysosem látja meg az arcát, mert csakmegy előre vakmerőn, mint a vak ló.Az utóbbi években egyre gyakrabbanérezted a jelenlétét, már nem csupána tarkódon landolt egyébként kellemeslehelete. Ez meglepő, mert rothadásbűzös szagát várná az ember, de lehet,ez is csak…

Tovább
Márton Ágnes versei

Engem vigyen Küszöbnyi jószág: csecsemő,mint egy vájni bágyadtpúderszín műköröm. Átlépni vagy sem.Vagy rátaposni. Korcogna-e a talpam alatt. Végül egy húsdeszkátteszek rá pallónak.Nem látszik, ahogy roppan. Amit nem látok, az nincs.Mint a szárnyasokszegycsonttaraja, a villacsont. Előbukkankésőbb a falatból, eltöröm.Ilyenkor kívánni kell. Bárcsak lehetnék iramtólsiketült csíta, ne pircegjenalattam filigrán avar. Szaladnék,mint tomtalan Jerry,akinek az epizódjait végigpörgetik egy…

Tovább
Tőzsér Árpád versei

Heidegger-margináliák Jegyzet H. előéletéhez A tübingeni kolostor konviktusában kétágy áll egymással szemben: tézis és anti-tézis. A huszonnégy éves Hölderlin azegyikben, a huszonhárom éves Hegel amásikban. Ha délre nyíló ablakukon ki-néznek, a meßkirchi templomtoronyralátnak, melyben épp a mínusz százéveskis Heidegger ministrál. A csodás kék-ségben viruló bádogtetős torony szá-munkra is ismerős: Hölderlin már 1800körül meghatározza egy versében…

Tovább
Vörös István versesregény-részlete

Harc az egyetemért „A cégtáblákat, cégéreket leszerelő és másutcákba elhurcoló, csínytevő diákok 1451-benegy tekintélyes özvegyasszony, Bruyères-néháza elől kiástak egy nevezetes mérföldkövet,melyet tréfásan régóta »pet-au-diable«-nak(ördögfingnak) neveztek. A követ elcipelték ésünnepélyesen fölállították a diáknegyedben.Az asszony panaszt tett, és visszakövetelte akövet. A város rendőrkapitánya, Robertd’Estouteville (…) igazságot akart szolgáltatni,a diákoktól elkobozta követ, s a Királyi Palotaudvarában helyezte biztonságba.”(Szegi…

Tovább
Nagy Márta Júlia verse

Szanálás I. Most még hársfakócosak, zsivajgók a reggelek,tompa morajlás a fülben a kocsmasláger, a nyár,mint színes nejlonfüggöny, gondtalanul libeg. Letört fülű faunkölyök vigyorog le rám,mintha súgná, mit kell ilyenkor mondani.Kutyaólportálok, galambdúchomlokzatokmeseerdeje hullatja leveleit, a hársak lombjaösszeér, fullasztó illatárkád. Mint egy absztrakt festményen, magamra öltöma nő álarcát, aki nem én vagyok – színjózanságban,dekázva gondot, kuporgatva némi…

Tovább
Marno János versei

Ne kerteljünk              „Viccel a halál!” Nem viccelek, meghalok. Nem halok meg,csak viccelek. Gyomorszájam behorpad,mint egy bádogkanna locsolófejjel,locsolórózsával, emlékezetembena rózsát eszegeti a rozsda –közhasználatra lett odadobvaa parcellák közé. Ott unatkoztamnyaranta a legelviselhetőbben,5-6 évesen, olvasni azonbanmár egész ügyesen olvastam, szintefolyékonyan. Folyékonynak láttama levegőt is a déli hőségben,meg lehetett főni benne a kövönülve, követve egy kövér csigajobbra-balra…

Tovább
Oláh András versei

kifosztva  svájci rendszámú kocsiból szállt kia múlt tárnáiból felszínre bukóképeket kereside már semmi sem ugyanazidegenként bolyong a térenegy padon maszatos rajz ejti foglyulhétköznapoktávolságtartásában élhiábavaló monológokat gyártmelyekből érezni az ürességetholott árubőség vanmégis olyan jó volna átsétálniabba a világbaami csak képzeletomladozó vakolatfalfirka a semmi ellenutcakölykök bukkannak előtávoli idők árnyékábólnevek után kutatmíg a telefon csipogásaöntörvényűn magába nem szippantjaaz…

Tovább
Mánya Kristóf versei

hiperbolák már csak a hiperbolafelhők vonulásaés a cigarettacsikkek az üvegszilánkoka mohásodó aszfalton a fák széthasadóárnyéka és az elporladó szögesdrótokbaakadt szuszogás a régi gyárépületnél a távolsági buszjáratok kabinfegyelmeés az út mentén guggoló sápadt arcúelővárosi villák mint megvénült gésáka közöttük terjengő csendpamacsok azemberek vetületei a nyersbeton falakon a telepített fenyvesek mátrixa a szemétbenbujkáló tobozok barna fogainak vacogásaegy…

Tovább
Sivatagi só

Zsidó bácsinak találtak valamit a fejében. Csak állt a térkép előtt, szótlanul, és a távolba meredt, talán lágyan remegő hangával borított réteket látott maga előtt, amelyeket emberi hang sosem borzolt, vagy otromba elégedettséggel terpeszkedő, világűrsötét tengerfelszínt, amelynek nincs semmilyen üzenete. Az arca sápadt és kifejezéstelen maradt, mint egy idióta szerzetesnek, aki addig ingerli a köré gyűlt köznépet, amíg egy…

Tovább
Sumonyi Zoltán versciklusa

Védőbeszéd I. Athéni férfiak! Hogy    miként hatott tirátok Perlőim vádbeszéde,    azt én nem tudhatom.Engem lenyűgözött a    meggyőzni szánt tiráda, Holott igazság-árnyék    se volt sok mondaton.Mondták, hogy óvakodni    ajánlatos lesz tőlem: Elsöprő szónoklattal    mindent kifordítok.Igen, mert ellentétben    velük, igazat mondok, S az igazság azoknak    elborzasztó szitok. II. Előbb a régi vádak    ellen kell védekeznem, Mert hát…

Tovább
Igazak

Az álrendőr Ahogy Igaz Gerő visszafelé gyalogolt a Kossuth Lajos sugárúton, két Szent Vince rendi apácát pillantott meg az út túloldalán. A két − ahogy a nép nevezte őket − szürke nénike lehajtott fejjel igyekezett a kórház irányába. Az előző század közepe óta a Szent Vince rendi apácák ápolták a betegeket a szegedi közkórházban, amely…

Tovább
Szabó Imola Julianna versciklusa

Spektrumzavar Pantone 732 Nem értem, ami érthető. Titkolni kell, pedig titkolózás nélkül is titok. Nem értik, ami érthető.A képek alagutat nyitnak. Belebújok, mint egy szúrós pulóverbe. Viszket a képzelet. Felsért. Sebeimbőlszínek folynak. Nem bírom őket megérinteni. Összefolynak a pupillámon, lekaparnám a körmeimmel.Csikorog a fogam, ha látom, hogy megmozdulnak a lencseszemek. A pikkely tekergése, a kövek…

Tovább
Géczi János versei

Angyalhullás Mintha a szórás lenne a tenger dolga,vizet permetez a tamariszkuszokra:akiket átjárt egészében a fény,állnak a félfény szkafanderében. Pirovác amúgy ódon és szomorúa mozgóképen, nyolcszáz év múlvaa kutyák a múlt utcasarkán fosnak,s a főtér kövére hull az angyalhulla. A bűze kábít és egészen édes.Hogy mennyi, de mennyi féle az éden,tudják, de nem mondják a visszatértek,elmondásra…

Tovább
Tóth Kinga verse

Elveszett lány Mint a halál Velencében megérkezik a csomagokkal ő is egy fiatal fiút keres vagy valaki máshelyezze kényelembe magát a csíkos napernyők alatt a balbech beach megfogja a szoba kék hajó világítja meg kürtölés az éjszakában a világítótorony nem fog ennyit kacsintani húzódnak vissza a vendéglátóembereka fagyizásba gyerekek hatolnak be átugranaka turistákon hangos-hangos család…

Tovább
Mezei Gábor versei

l.1. a vízsziget vonzásában a kipakolt épületben egyetlen, éles fényű, a plafonrólkét lánccal belógatott lámpa, egyenletes, átlátszó leplea rozsdamentes asztalon, szélein pontos metszés, beterítés felfed, átüt rajta a verejték, márkajelzés nélküli póló, hátánnyárvégi sórajz, ábrándos skicc a szabadulásról, a kiterjedésakarása, felette, figyelmeztetésképp, kulccsomó, négykopottfejű kulccsal, biztonsági zárhoz, közepes értékhatárig,garancia állandó szorongásra, mellette asztmapipa, egy USB-kábel…

Tovább
Dmitrij Danyilov versei

Az élet megy tovább (Жизнь продолжается) Van úgyHogy egyszer csak puffElkezdődik valamiValami olyanAmi még nem voltVagyishogy voltDe nem mostHanem egyszer régen Félelmetes dolgokTörténnekKatonai hadműveletIndul meg példáulAz egyik ország csapataiÁtlépikA másik ország határátÉs akkor aztán nincs megállásLövöldözés légitámadásokHadüzenetekMindkét oldalrólEgyesek támadnakMások védekeznekMind fenyegetik egymástA felek üzengetnek a világnakElőrenyomultunkEnnyi és ennyi kilométertKilőttünkGyerekes egy szóEz a kilőttünkMint a játszótérenKilőttünkEnnyi…

Tovább
Turi Tímea verse

Egy irodalmi tábor reggelén Tegnap mindenki táncolt, hideg esténmelengetett a megfeledkezés:és úgy tűnt, mintha nem lett volna túl rég,hogy ott voltam a másik oldalon. Pedig rég volt. És már megöregedtem.Vártam is rá, most már bevallhatom.A tapasztalat, az sokat segít,mert nem áll le a zsúfolt forgalom. Ezért mondtam, és mégsem értitek:a kétség nem kinőhető darab.Egy irodalmi…

Tovább
Farkas Arnold Levente versei

madarak röpte mintha egy hang azt mondaná,negyvenhét templomkert vonjaezüstbe a tájat, némaoltár fölött táncol az ősz,brácsahúr térdel távolabb,vonósnégyesből tépte kihajnalban a szél álmaita valóság neve, halottmadarak röpte karcoljaaz árnyék emlékezetét negyvennyolc valóság tévedősszel a templomkertbe, szedvalami gyógyszert a lényeg,oltár fölött madárfészek,vonósnégyesre két jegyetkeresztrejtvénnyel nyerhetek,háromszögekből teremtettkerek világot a kezdet,brácsahúr sebe az ének negyvenkilenc, a színészekidőnként azt…

Tovább
Gál Ferenc versciklusa

Járóföld Ezek a meghívások leleményesmesélővé tesznek. Legutóbb isláttattam a szirupontó fákattömörülni, le a sótlan vízig.Két vagy három alakot az orrban,ahogy más és más irányba néznek,míg a bárka nesztelenül siklik.Nem maradtam adósuk a döccenéssel,ahogy mindez cirkuszkocsi oldalárafestve mozdult. Kőhajításnyira a háztól,hová előző nap utánfutón érkeztem,a szülők baljós előjelnek vették.Kakast vágtak, én meg visszavonultam,hogy rendbe szedjem magam,a…

Tovább
Marno János verse

Vannak pillanatok            Rubásov, alias Szijártó Csaba emlékének Vannak illatozó pillanatok,mikor megszólalnak a békák, holéjjel, hol még az esti szürkületmohó békéjében, vacsoraidőben,a védett madarak vacsoraidejében,nem számít, hol, azért te ne lankadj,átkelsz éjjel egy viadukt alatt,a mezőn, az égen, tücsökhadzengi, visszhangozza a csillagokat,vannak, vannak, illatozó pillanatok,nem számít, hol, kint, hol? Odakinta régi tónál, mióta nem jártál…

Tovább
Kertész

Nagypapáék góréjában élt Kertész. Így hívtuk. Úgy nézett ki, mint egy növény. Csupa bütyök volt, mint egy túlburjánzott bonszáj, képtelen helyeken nőttek a bütykei, az orrán, a nyakszirtjén, az állán. Ezektől a körvonala ellenfényben girbegurba volt. Így mondta mama, girbegurba, mint a szentbékkállai kőtenger. A nagyszüleim háza egy régi temetőre épült, ez akkor derült ki,…

Tovább
Ismeretlen szerző verse

A brunanburhi csata (The Battle of Brunanburh) 1. Ezesztendőben Athelstan király, harcosok ura,főség-adó fejedelem, szintúgy fivére,Edmund herceg, örök-idős hírtnyertek hadakozásban kardok élével5. Brunanburh mellett. Pajzs-falakat rontottak,véd-palánkot vertek vasak csapásaivalEdward fiai. Ezen kiválóságotőseiktől örökül kapták, hiszencsatában gyakran vertek idegeneket,10.      védtek hazát és hont. Veszett az ellen,felföldiek és hajó-úsztatók   holtan hulltak. Hadfiak vérefolyt a földön, napkeléstől   reggel-időben,…

Tovább
William Carlos Williams verse

A veréb (THE SPARROW) Apámnak Ez a veréb aki idejön, hogy az ablakomnál üljön, inkább egy költői,mint természeti igazság. A hangja, a mozdulatai,a szokásai – az, hogy mennyire szeret a szárnyával verdesnia porban – mind ezt bizonyítják; persze, csak a bolhákmiatt csinálja, de a megkönnyebbüléstől vággyal telitüdőből felkiált – ez inkább a zenére jellemző,mint bármi…

Tovább
John Keats versei

Amikor először pillantottam Chapman Homéroszába (On First looking into Chapman’s Homer) Beutaztam a dúsgazdag világot,s megnyílt előttem sok szépséges állam,megfordultam több sziget-tartományban,hol Apolló-hű költők a királyok.Hatalmas tájról jöttek híradások,hol vak Homérosz trónol birtokában;tiszta derűjére mégsem találtam,míg Chapman bátor szóval nem kiáltott.Én meg – mint aki égre néz s befogegy új bolygót a távcső-optikán;vagy mint Cortez,…

Tovább
Georgi Mickov versei

Amikor sírunk (Когато плачем) Amikor Patrokloszt siratjukaz Íliász olvasásakor,és megrendülve nézzük„a halál kegyetlen művét”,(ez a verssor Kavafiszé),aki el nem ismer semmit, nem fogad elváltságdíjat, nem tűr halasztást,saját kifürkészhetetlenségében rejtezik,és mi csak nézzük, nézzük,ahogy holtan fekszik a talajon,mert még mindig vonzó és szép,nemcsak az ő halálát siratjuk,akaratlanul magunkat is elsiratjuk benne,azt, ahogy a halál Akhilleusz nélkül…

Tovább