Miklya Zsolt versciklusa

Holdfonál 1 A bárányok hajába beletúrtál.Úgy borzoltad a zsíros éjszakát,mint harmattól remeg a hajló fűszál,mint szélfogóban hajladoz a nád.Nem gondoltad, hogy kinevet a Hold.Hol felbukkant, hol felhők mögé révedt.Mint ki egész nap próbált, gyakorolt,mielőtt éjjel pódiumra lépett.Szemed fehére izzott, mint az érc.Felrikoltott egy ágról szakadt jérce.Kötényzsebed elengedte a férc,míg udvarát a hang keresztülérte.Ez volt az…

Tovább
Acsai Roland versei

Hívta Varjak őszi évada érkezett el.Fél dióhéj úton elejtve fekszik,víz alól kivillan ezüstös érem.       Lázas a lányom. Még az este lázasodott be sajnos.Orra folydogált, feje fájt, korábbanment az ágyba. Éjszaka felriadt, és       hívta az anyját. Fény Békalencse tó tetején lebegve,búza szórva réce elé a földre,összegyűlt levéllepedő a tájon:       tarka örökség. Míg biciklivel tekerek feléd azúton,…

Tovább
André Ferenc versei

Madártávlat Nem felhő ez, csak kifogások.Céltalanul menekíted az eszközt.Télre lesz ágyad, lesz maradásodtériszonyos, vacogó verebek közt? Fürdik a porban az úr és a szolga,míg homokoznak a szimpatizánsok.Gyakorolj félelmet, csevegést.Nem börtön, ha ragyognak a rácsok. Volt akarásod mára bolyongás.Ugrálsz, míg kiperegnek a magvak.Hangodban csendül a gerinchúr:bő alamizsnát küzdj ki magadnak! Fűvel, sárral tömd el a hangjáttűrt…

Tovább
Vita nuova

Kihajolok az ablakon, cigarettára gyújtok. A feleségem leszaladt valakihez, gyorsan elszívok egy szálat. Három hete folyamatosan ez a rekkenő hőség, nem szereti, ha nyitogatom az ablakot. Azt sem, ha cigizek. Hőség és csörömpölés. A szelektív kukák két utcával lejjebb vannak, mégis olyan, mintha az ablak alatt zúznák szilánkosra az üveget. Közeledik a busz, a gumik…

Tovább
Balogh Endre versei

Egy ház lebontása Nem nagyon áll szóba senkivel,így mondják. Arról mit is mesélne,amit csinál. Más meg aligha érdekelheti.Úgy tűnik, a szomszéd lebontja a házat,amiben él. Először a bejárati ajtót veszi ki,az ablakokat, majd a beltéri ajtókat. Nemdolgozik sokat, csak öregesen, mindennap egy kicsit, hétvégén akkurátusanszünetet tart. Az udvarra hord halombamindent, letakarja ponyvával,ne láthassa a kíváncsi…

Tovább
Családom és egyéb hullafajták

Egyik ősapám, Josephus (Jozef vagy József) Gula nagykereskedő volt Bélaudvarnokon (jelenleg Szlovákia). Feleségét úgy hívták: Catharina Kraale. Fiát Michael Franciscus néven anyakönyvezték 1835-ben. Szépapám, Gullay Mihály Ferenc kilencévesen került szüleivel és testvéreivel Hódmezővásárhelyre. Temesváron és Bécsben járt iskolába, majd rőfös üzletet vitt, később szállítási vállalkozó lett. Neki és feleségének, Draskovics Hiláriának nyolc gyereke lett. Az…

Tovább
Győrfi Kata versei

a napon a melegtől fáradt tehenekalacsony tűlevelű foltokbanalszanak, mint elmosódottzebrák és vízilovak a tévéből.a szőrük megszívja magátmerev gyantával, kitinmaradékkal,bőrükbe beleáll a leszakadt pókláb. vérük tele van meleg szomjjal,az elmosódott algák és hínárokemlékével az itatóból.fejüket a napon hagyják,és szemhéjuk alatt káprázzákaz égre a fényes tejutat. a levegőben az égetett tarlóban hangyákháta pattog. tűzszaggalmegtelik a szám, s…

Tovább
Lanczkor Gábor versciklusa

Zen (részletek) Elhagyom a házat.Egy orosz versből maradt meg bennem ez a sor,akár egy fölszívódó varrat.Sosem olvastam a verset. A tévéből érkezett az üzenet,egy középkorú vagy idősödőszínésznő megrendüléseként kaptam a sugallatot, hogy kisfiú,lesz, amit sohasem hagysz el, valami,aminek nem pusztán egyetlen hasonlataaz egyetlen,hanem ekként a három másik pólusa isegy kölcsönös, teljes ki-oltódásban. * Mint az…

Tovább
Szeles Judit versei

Szamosbecs Mályvák közé ültettek,hogy el ne dőljek,kipárnáztak, és az ölembegumifigurákat tettek,egy éves voltam,amikor a Nagy Árvízelmosta egész Becset,helikopterrel mentettek ki,hasmenésem volt,aztán lefertőtlenítettéka gumibabákat, a mályvátmeg apám kéziratait 1970-ről,amelyet aztán kilúgozvaközöltek, valaki más nevével. Bicikli A kis piros kempingbiciklithoztuk magunkkal a Trabantban,hogy gyorsabban felérjek aPetőfi utcán át a Bocskai térre. A téglajárdán, a fagyökerekendöcögött velem a…

Tovább
Sebők György versei

Timelapse-töredékek I. Megtelhet-e végleg a holdCsillagok mint a körző hegyeFelkarcolt ég Tej csorog bele a fagyott mederbeMinden újra elapadTúlgyúl egy napMeghal II. Leperegnek a napok szemeid előttVeri a fény izzadó homlokodElhordozod-e a dél keresztjétAlattad a göröngyökLéptedre süppednekHány kiáltás zaklatja rázkódó velőd III. Lebontják előtted a várostValaha volt lakóiBenned várják megváltásukatOtthonok stroboszkópjaTízezer ébrenlét néhány perc alattA…

Tovább
Géczi János versei

A dolgok legmélye Mindkét szemében megduplázódika smaragdzöld színnel szegett pupilla,hogy a dolog legmélyére lásson.Kétségtelen, a mindenség legaljánfekszik, a kórházi betegágyon. Cimbora, ugyan merre és hovávezethet innen az út, nevezzemazt bárminek is, kérdi a kettőzötttekintetű árnyalak, az nem lehet,hogy ki idejutott, itt is marad. * Miféle műterem az, amelybennincs egyetlen mű sem? Elvitték mára befejezetteket? A…

Tovább
Gyukics Gábor versei

medencében                                                                                     fejest ugrottminden hossz előttelolvasott egy versszakotés az ötven méter alattaz agyába véste ahány versszakannyi hossz amikor végzettaz uszoda büféjébenelszavalta az éppenjelenlevőknek ázott kéken maszatos papírokat hagyottaz öltöző szemetesében szabaduló aktus fény mocskolta be pedánsan rebbenő arcát a begyakorolt tekintély e fagyott héját hordágyon kiterített világunk ellenéresem képes felfogni az ellenállás jelentőségétbizalma szétmorzsolódik önző gesztusaiban…

Tovább
Halmai Tamás verse

Identitások Egy mozdulatlan élet tömbjei.Elforgó kozmoszok alatt.Itt-ott környezet. Magát fölfediiszappal zsúfolt homokóra,tudatlanságok evolúciójaés tengerhez hűtlen halak. Identitások hevernek a fényben.Csupa eleven, csupa vétlencsupa varjaknak szóló látvány.Lények, leletek. Szétszórt genezis.A délután örök. Az este is.Érintés hűl az elválók kabátján. Szertekallódik, így próbál szerencsét,és eltántorul magától súrlódva,aki szeretné, hogy mindek szeressék;és elvezekli sejtjeit szurokbaa pőre test, e…

Tovább
Závada Péter versei

Egy alma határai Nemrég úgy döntöttem, hogy csakis kifelé figyelek, nyugtalan kedélyem csillapodásátreméltem tőle, ezért a környezet minél akkurátusabb és érzelemmentesebb leírására törekedtem.Mindegy, mire, csak ne az elhatalmasodópánikra koncentráljak. Nem gondoltam, hogy tartoznanekem bármivel is a természet, mely adósságátúgy volna hivatott törleszteni, hogy újabb és újabbhasonlóságokat enged fölfedezni önmaga és saját belső tájképem között. Éreztem, amit látok, nem elmém vetíti…

Tovább
Gömöri György versei

Széljegyzet Casanovához Casanova Bragadino szenátor házában lakikés míg a szenátor él nincs gondja semmireCasanova szépen hegedülmesterien kezeli ujjait és ez előnytjelent a nőknél akik közülnem mind hord szoknyát van aki fiúnak öltözikCasanovát izgatja a kétneműségde igazából neki a hölgy megtáncoltatása a fontos(nem kell hogy közben énekeljen is)bár nagyobb élvezet énekesnőt ágyba vinnimint ál-apáca-ringyót aki melleslega…

Tovább
Poós Zoltán verse

Az ébresztőóra Nem tudod úgy lefesteni a régi házfalát, hogy ne üssenek át a hengerekmintái. Öregszel, lassan egyformáklesznek a nyarak, és kikerülnek az időfennhatósága alól, az árnyékokmegnyúlnak, bekúsznak régi szobádba. Minden festés után másik teretkaptál vissza. A festés tüntette ela feledésre ítélt emlékeket.Egymáson futnak a hengermintái, akár a DNS kettős csavarja. A szobában nincsenek évszakok,sem…

Tovább
Hosszú az út hazáig

A terepjáró keresztülvágott a mezőn. A búza magas volt, ropogott a kocsi kerekei alatt. Szénaszag csapott be a letekert ablakokon keresztül, kimosta az orrunkból az égő házak és az üzemanyag szagát. Bámultam a végtelennek tűnő sárga mezőt az ég alatt. Ment le a nap. Tudtam, hogy egy órán belül jön a szürkület, aztán a sötétség.…

Tovább
Karafiáth Orsolya verse

A tószt „Az ilyesmi úgy kezdődik az embernél, hogyfenyegetve érzi magát a nap minden percében.”(Tar Sándor: Meghalni nem) 1. Hohó, hitel az nincs, mutat Kati a falra,és a Miszter úr röhög, hogy igen, hitel alma,de azért adjon csak még egy pálinkát nekia Kati, különben beveri a pofáját. Kati pofáját már többen beverhették,attól olyan ortopéd a…

Tovább
Nem gondolok az ég madaraira

Ruhátvegyél! Feketét! Térdigérjen! Avállad! Nemleszeztúlszínes? Csitulj már! Hogybeszélsznagyanyáddal? Na idefigyelj, Mama. Sehogy. Nem is vagy itt. Az ablaküvegben látom magam, úgy nézek ki, mint te azon a régi képen, amikor a ló előtt állsz, a vezetőszárat fogod, nyereg nincs, szőrén ülted meg. Csak a hajráf hiányzik, meg a Szicília-formájú anyajegy a szemem alól, leszedettem. Aválladiskinn!…

Tovább
Oravecz Imre prózája

Alkonynapló („A négy évszak”) Márai. Olvasom. Nem először. Utoljára évekkel ezelőtt volt a kezemben. Időnként elő kell vennem. Nem a regényeit. A naplóit. Ezt, vagy a Füves könyvet, vagy az Ég és földet. Segít. Addig legalábbis, amíg olvasom. (Láb 2) Megroggyantam. Szó szerint. Ha állok, nem egyenes többé a lábam, hanem tompa szöget alkotva térdben…

Tovább
Visky András verse

Somnambulans ütötték az arcát is amikor letakarták?tépkedték ágyéka fakó szőreit?a szomorúságtól kimerülve alszikéretlen almákat rejteget a pokróc alatt * amikor éjszaka elindultam a Hold utántisztátalan lelkek borultak le előttemés azt kiáltozták te vagy az Isten fiati is azok voltatok vigasztaltam a tisztátalan lelkekette is tisztátalan lélek voltál vigasztaltak a tisztátalan lelkek * azon az éjszakán…

Tovább
Fellinger Károly verse

Körteíz János mindenütt feltalálja magát,egyedül otthon, a lakásában nem.Amióta tudatosította ezt, márnem tudja nem tényként kezelni, ezért aztán évek óta ki nem mozdul alakásából, bárhova is ül, fekszik,odaragad magához, legyökere-zik, mint a tölgyfa, kiáll maga mellett. Egyszer télen hatalmas hangzavarraébredt, éjjel volt, kereste a villany-kapcsolót, eszébe jutott, az égőkipislant. Szokásától eltérően kinyitotta a fehér bejáratiajtót,…

Tovább
A hidak könyve

Vrbanja, Szarajevó* Ha megszakítja a nyarat az ősz ígéretét hordozó esőzés, amely már nem hasonlít sem a tavaszi záporokra, sem a nyári viharokra, a gomolygó melankóliában mindig arra gondolok, arra a hídra – ott mentem, a Skenderiján laktunk épp, a Tekija utcában, s útban az egyetemre a hídon vitt át az út –, azokra a…

Tovább
Jász Attila versciklusa

Amikor te magad vagy a hely szereted a saját kertedet, bár mosta fenti rész kiégett a naptól, egy részepedig megperzselődött, amikor a szélszétfújta a parazsat a tűzrakóhelyből, most nem szép, de mégis rendezett,és helyreáll majd teljesen, ha lesz eső,ami úgy gyógyít, mint a szeretet, a lenti, ház előtti rész kicsit eklektikus,minden nap öntözöd, bokrok, fák,…

Tovább
Deák Botond versei

A senkiföldjén Éjszaka őrülten rohannak a hajók, észbontósebesen, már áthatolhatatlan a sötétség, én mégistudom, hogy egyedül vagyok, és a szárazföld felétartok, beszélhetnék sokkal rövidebben is, de habelekezdek, nehéz abbahagyni!; egyébként nem tilosa képviselőt lefizetni dD., különben éheznének ugyebára senkiföldjén; nemsokára vége, minek ilyenkor egyhalott, akár egyetlen halott is?, mi választjuk a létet?, illünk-ea korba, amibe…

Tovább
Halálozási rubrikák

Hordták, hordták kifelé a halottakat, ott hevertek fekete zsákban, sorban. Több krimiévadra való test. De ezek nem hatásosan kitalált figurák voltak, hanem konkrét fickók, családdal, történettel. Nemrégen tutira az járt a fejükben, hogy befizetik a csekket, kifestik a polcot, összecsavarozzák az IKEA-s babaágyat, visznek az anyukájuknak sűrített paradicsomot, megdrótozzák a kerítést, legurulnak a szervizbe a…

Tovább
Endrey-Nagy Ágoston versei

Dikti Cserepes szájjal állok egy hajtűkanyarban.Bármiről kérdeznek, ugyanazt tudom felelni:ezeket a hegyeket. Szomorú görög férfiak ráncaikba gyűjtötték az árnyakat,elvitték mind, legyen hely másoknak mosolyogni.Telehordták velük apró házaikat,az egész család egyetlen szobába szorult.Faggatom őket, milyen érzés fuldokolni.Napszemüvegekről, kagylókról,partmenti sztriptízbárokról beszélnek. Körmük alatt homok, holdtalan álmaikbanvilágítanak a mészkősziklák. Imádkoznak,hogy erőfeszítésüket örök sötét jutalmazza.A paradicsom egy hűvös völgy,ahol…

Tovább
Markó Béla versei

Mi a hűség? Lehet, hogy mégis a hűtlenség a hűség?Nem úgy, hogy elhagyod, akit szeretsz,és hátat fordítasz a múltnak. Egy háznak.Egy utcának. Egy városnak. A hazádnak is,hogyha van. Másképpen gondolom ezt azegészet. El kell ugyanis döntened, hogymi az igazság. Vagyis melyik az igazi?Az-e, ami az évek során egymásra rakódottrétegek alatt talán még mindig érintetlen?Vajon azt…

Tovább
Szent Fruzsina a gangon

– Márta, Mária, Lázár és a fiam. Elválaszthatatlanok voltak ők négyen. Csak a gyerekek tudnak ilyen hibátlan barátságokat kötni, érdek, számítás nélkül. Márta magával ragadó volt, vicces, jókedvű, sokszor harsány, hihetetlen munkabírással.  –  Néha könyörtelen.  – Talán néha könyörtelen is. Bár ez túl erős szó. Mindenesetre szeretett utasítgatni. Ezt csináld, azt csináld, ha kellett, az…

Tovább
Barátok

Két teremtés a Liskánybokorba vezető úton. A bal oldalin kopott karimás sapka. Álla borostás. Orra pisze. Ő Putyi bácsi. A jobb oldalin nincs sapka. Fején a szőrzet rövid, de tömör. Fülei feltűnően nagyok. Ő Pepi. A nyárligeti piacról tartanak hazafelé. Putyi bácsi egyszer csak megáll, és leveszi Pepi hátáról a zsákot, amiben az el nem…

Tovább