Villányi László versei

Árvíz Debrecenen, Mátészalkán át Jánkmajtisra vitt vonatunk,az Isten áldjon meg benneteket, rebegték felénkaz összeomlott házak közül a fejkendős nénikék,egy félénk kisfiú, Borbély Szilárd, olyan kíváncsisággalállt az út porában, mint tíz év előtt én a beregszászi utcán,tizenhét évesen kalandosnak tűnt katonaruhát viselni,még sapkát is adtak hozzá, kevertük a maltert, hordtuka téglákat, olyan büszkeséggel, mintha mi építenénkaz…

Tovább
Géczi János verse

Vers egy Aczél-sor töredékével A rózsák színe sosem tűnt el.A piros rózsák pirosak maradtak,a fehér rózsák fehérek maradtak,a sárga rózsák sárgák.Fogyatkoztak előlünk a sivár bakterházak. A sor fölé görnyedtenfolytattam a munkát, szaggattam a gyepet,a lósóskát, s eszembe jutott,hogy 1997-ben, avagy korábban,1983-ban tűnt fel,majd évre rá el.Olykor így, s olykor úgy,félévekkel váltva. Időnként darabokban bukkant elő,…

Tovább
Háy János verse

Öregkori líra Aczél Gézának születésnapjára szeretettel, gondolva sok-sok jókedvű vagy épp szomorkodó együttlétre 1. Az öregkori líra akkor születik, amikor a költő öreg, vagy nem öreg, de az olvasó szempontjából régen meghalt, esetleg fiatalon. Így válnak öregkori vagy kései versekké az életkorban még idősnek egyáltalán nem tekinthető költők versei is. Az első versszak erről a…

Tovább
Csehy Zoltán verse

Ezek a furcsa kockák Variációk Aczél Géza-verskockákra Ezek a furcsa kockák, a bedobozolható létezés,az örökös küzdelem a kockacukrokba csempészhetőédességdózissal a keserűség ellen. Instant leveskockák,a forróvíz permanens hiánya. A költő az ízekköltöztetési szolgáltatója. Persze, geometriailagezek legfeljebb „csak” négyzetek, téglalapok, négyszögek,bár az egyik oldaluk még így is reménytelenül cakkos.Ha viszont a kockás füzetből indulunk ki, akkor térképzeteknélkül…

Tovább
Buda Ferenc verse

Köszöntő Aczél Gézának Lám csak: az első 75 lepergett!Sok más ilyenkor csöndben elseperget,Te meg tempósan szántasz, vetsz s aratsz.Irigyelhet sok (párt)munkás, műparaszt,ki a rizsát ontja ránk félfövetlen.Győzd hát e klímasokkot is töretlen,s hanyatt ne lökjön semmiféle szél.Maradj, Gézám, mindvégig jó acél! (Megjelent az Alföld 2022/3-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Toró József…

Tovább
Az örököreg

Aczél 75 Már öreg volt fiatalon is. És persze nagybeteg. A fél város gézabácsizta, holott még be sem töltötte a negyvenet. Itt fájt, ott fájt, itt szúrt, ott szúrt, sokat sejtető, jelentőségteljes arckifejezéssel nyomogatta a hasát. Felszisszenve jelezvén környezetének, amikor – s ez meglehetősen sűrűn előfordult – fájó pontra, beteg szervre talált, netán egyenesen egy…

Tovább
Győri László versei

Csokonai Vitéz Mihály ébresztése Csokonai Vitéz! Versnek őt vedd elő,olyan gazdag mező, olyan tág mézelő,tele virágokkal a nektárt úgy ontja,máshová röpülni világnak porontya,édességet ont ránk, mely az ember ínyétúgy tölti el jóval, ma már el se hinnénk,hogy régidejéből még ma is eláraszt,únott világunkra fölfrissítő kontraszt. Egy sor tizenkét szótag. Beméri mindet,majd páronként raggat a sorokra…

Tovább
Sirokai Mátyás versei

Két szempár között a legrövidebb út Mikor újra felnéznék,a jobb szemhéjam zárvamarad. Vannak napok,amikből nem szégyenmár délelőtt elmenekülni. Átkelés egy másik életbe,tizenöt méter magasan,egy kifeszített drótona háborgó beton felett.Két szempár közötta legrövidebb út. Mi történt, amígsötétben voltam,és mire gondoltam,mielőtt lehunytama szemem? Rád, és hogykönnyeddé.Könnyűvé. A legvékonyabb ágak végén is Ahogy megérintem a törzsét,mint egy hosszúra…

Tovább
Poós Zoltán verse

A tenger Örülni olyan, mint amikor besüt a nap,mégis felkapcsolva hagyod a villanyt.Egy régi fotót nézel, családi ebéd – az eszcájgon most élesebb a fény.Feltűnik egy tekintet is, ami képeskisimítani a tengert, de nem bír ela gyűrött asztalterítővel. Örülni olyan, mint nyugtázni a kertenátvonuló rovarok forgalmát. Felismernia fát az erdődben, amely elsőkéntküzdötte fel magát a…

Tovább
Gyukics Gábor versei

séta az égi ösvény felé a hóhatár alatti temetésekena fák címere fölöttnincs szükség kötelező szabályokraa kerület körvonalazásárafelesleges kötelezettségeink meghiúsításáraszigorúságrakönyörtelenségre csak az ösvényt kell megkeresniegy sziklás orom hátánkövetni egy sekély szakadékotegy száraz hasadékotdögevő madarakat hívni a halottak földjérehogy feldarabolt emberek– kiknek lelke már felszállt az égbe –testrészeivel táplálkozzanakazt hiszedegyikük te vagy az érzéketlenség felismerése eltévedt hajamban…

Tovább
Fecske Csaba versei

Kívánság egy lagziban találkoztam velea terem félreeső zugában ülttolószékében gubbasztvavidám hangokkal összefröcskölvelátszott rajta hogy nem kíván részt vennia mulatságban észrevétlen szeretett volnamaradni hogy senkit se zavarjontizennégy éves volt tudta jólcsak pár éve van hátra hazatoljalakkérdezte az apja a fiú bólintottde az udvaron meggondolta magátszép derült nyári éjszaka volta nappali hőség már alábbhagyotta borzongató hajnal még…

Tovább
Orcsik Roland verse

A térség grammatikája  -nak Miért nem megy sohasem hallodlassíts mert nem megy éjjelnappal a szervezetben a só a vér a légnyomás kopnak az erek a szív köpdkoppan a kavics lassíts mert nem megysem előre sem hátra fékezz tolat avonat vizes kancsó az asztalontöltsél miért nem lassít hajtsd leaz ablakot sohasem hallod nézzkörül ott a tó…

Tovább
Oxigénhiány

Az arcomat nézem a képernyő jobb felső sarkában. Sárgás, puffadt, mintha nem lenne semmi tónusa. A szemem alatti területet elpattant, kitágult erek színezik zöldeslilára. A hajam lapos. Régen szőkére festettem, de egy éve nem jutottam el fodrászhoz. Széles, mindig zsírosnak ható sávban nő le a festék, lassan a halántékomig ér. Ha összekötöm, szemből barnának, hátulról…

Tovább
Krusovszky Dénes versciklusa

Életrajzi kísérletek A csörtetés Az elhagyatott strandon éjszakamit kerestem, hullott levelek,fehér és kék hullott csempék,nevek, melyekre alig emlékszem,hogy mi adta a fényt, nem tudom már,de biztosan nem borult sötétbe minden,hiszen láttam akkor, és még mindig látok,repedésekből tört elő a gyomnövények vigasza,viaszos cseppek ültek a fűre, betonra,izzott minden, de szigorú titokban,az elhagyatott strandon éjszaka,üvegszilánkok szikráztak az…

Tovább
Felnyílt a szemük

Kecskés és felesége olyanok voltak, akár az első emberpár a bűnbeesés előtt. Naphosszat alsóneműben tébláboltak garzonlakásukban, egyáltalán nem zavartatva magukat önnön mezítelenségüktől. Egyelőre nem is fenyegette őket a kiűzetés édenkertjükből. Tetemes hátralékot halmoztak ugyan fel az elmaradt közüzemi díjakból, s a devizahitel törlesztőrészleteit sem fizették, a télvízre való tekintettel azonban éppen kilakoltatási moratórium volt érvényben.…

Tovább
Visky András

A térképről nem lehet lemenni, regényrész 153 a nagyváradi Securitate pincéjében kötöttünk ki, a Barátok utcája és a Fő utca sarkán, amikor leszálltunk a teherautóról, katonák álltak sorfalat nekünk a bejáratig, mi meg lehurcolkodtunk a szűk lépcsőn, a pincében Anyánk várt ránk Ferenc elsőszülött testvérünkkel, ezek a mi szekusaink már induláskor leadhatták a drótot, hogy…

Tovább
Nádasdy Ádám versei

Torony, gólyahíd, raktár A felhők folyton változnak, mögülüka Fárosz magas tornya integet,mobilkuruttyolást áraszt magából,görög nyelvtant, Debussy-s kvinteket. A gólyahídon örökké meleg volt,mezítláb állva odasült a talpam;voltaképp soha nem használta senki,csak állt a napsütésben, zengve halkan. A raktárban sötét volt és hideg.A súrlódásmentesség volt a lényeg,az elképzelés állványrendszerébecímkés fiókként passzoltak a tények. Minden torony: tömény igyekezet.Minden…

Tovább
Tábor Ádám versei

Kovidkor, kint Hódolat Csokonainak Szemet verő fénybenTúlkék olaszéggel,Vidám álorcábanJön a természet szembe velem.Éles ellenszéllel,Élet-ígéréssel,Frissítő ájerrelEgészen körülfog, átölel.Napos nevetéssel,Aerosol könnyével,Vírusos aurávalTélen is halálosan szeret. blake vɜːs blake vɜːs-ben írni nem bilincsbár szabadnak lenni kella vers előtt alatt utánannak ki énekelde ez a fogság nem utál-atos: ez indít elismeretlen vers-soron soha nem tudhatodhova érkezel (Megjelent az Alföld…

Tovább
Didi Xénia versei

Gipsz Sosem szerettem a gipszet, mert hideg volt, és fehérnyomot hagyott bőrömön, anyám a kórház mosdójábansúrolta le rólam, de az emlékek nyomát nem lehet lemosni.Tudtam, hogy beteg a hátam, ezért történik ez velem,hogy a rám öntött gipszből készítik el a vázat,anyám mindig sírt, miközben mosdatott, és azt ígérte,ha kibírom, ülhetek az ablak mellett a vonaton.…

Tovább
Segítség

Dr. Novák belép a nyárligeti börtönbe, és az ügyeletesnél előveszi igazoló iratait. Hívták ide, tehát nem lehet gond a beengedéssel, de azért eltart némi ideig az ellenőrzés. Az elmeorvos eközben a személyzeti körlet folyosóján díszelgő faliújságot nézi. Középen Vitéz lófő dálnoki Miklós Béla fényképe. Alatta az ideiglenes kormányfő levele-nyilatkozata, melyben minden rendvédelmi dolgozót lelkiismeretes munkára…

Tovább
Michal Tallo versciklusa

A sötétség könyve (Kniha tmy) (részlet) III a tengerhez utazom. a tengerben semmi sem él, de nem senki, hiszen útközben a helyiek legendákat mesélnek klánokról, amelyek tagjai önként merültek a felszín alá, és örökre a vízben maradtak. nem értem a helyiek nyelvét, ezért történeteket találok ki. a tengerhez autó visz, ami nem az enyém. az…

Tovább
Ezt a szobát nem lehet megenni

(Táto izba sa nedá zjesť) A szüleim beírattak a rajzszakkörbe. Ülök a szakkörön, rágom a ceruzám végét, mintha a szobám lenne, a fülesemben szól a metál. Kértem Silviát, hogy jöjjön ő is, de nem akart. Ülök a teremben, nem ismerek senkit, ha kiveszem a fülest, csak a ceruzák kapirgáló hangját hallani, meg az óra ketyegését…

Tovább
Elena Hidvéghyová-Yung versei

Címerkép: királynő hollóval (Kráľovná s havranom v erbe) Mélységes az éj; elhalt minden, csak az éjszakailények távoli hangjahallatszik kintről, s te megint ugyanazt a rítust végzed:visszaadod a sötétet a sötétnek,kétségbeesetten keresed a fényt. Megidézeda fény minden alakját, s az ősrégi oltár előtt előhúzodkebledből a férfi arcképét,a férfiét, aki halálra sebzett: megidézedaz igazságot és a jóságot, demindenekfelett a szerelmet – s ha feljebb emeled tekinteted,az értékes ikont elhomályosítja egy másfajta…

Tovább
A te szobád

(Tvoja izba) Ütemezni Endre szobájából átköltözöl a nappaliba. A döntés hátterében az áll, hogy mégis a nappaliban dolgozz, és amikor átviszel néhány dolgot, akkor eszedbe jut, hogy ott maradj. Nem viszel át mindent, nincs kedved; állsz a szobában, nézed a bútorokat és a tárgyakat, és azon töprengsz, hogy mit tartasz másodlagosnak az életedben, mi nélkül…

Tovább
Pál Sándor Attila verse

Hortus Conclusus              Térey Jánosnak Az a szó, hogy föld, nem tudom, mikortóljelenti csak az elomló, barnás rögöket,a sárga homokot, a fehér csigaházakatrejtő tőzeget – ha egy dinoszauruszcsontotlelhetnék! –, a sarat, gumicsizmákfagyott talpnyomait őrző, szilárd talajta lábunk alatt ebben a családban.Amíg csak az úgynevezett emberemlékezetér, a férfifelmenők fejében holdak,katasztrálisok vagy kataszteriek,négyszögölök, ha meglékelhetnéd koponyájukat,mindegyikük dombos,…

Tovább
Kürti László versei

new age öltözködési tippeket olvasolneten, pedig temetésre készülsz.a halottnak új ing, új öltöny,néhány személyes ékszer.neked meg jó lesz, amibenaz anyádén voltál. akkor istél volt, emlékszel? bokáigálltunk a hóban, még össze-tartott a család, tapadt a hó.hatalmas hógolyókat kellettvolna görgetnünk, ott a sír-kertben. emberibb lett volna,de összetartozva sirattuk így is,nem úgy, mint fogunk az öregén,az idein, latyakos…

Tovább
Szaturnuszi mesék

Elérkezettnek látom az időt, hogy legalább magamnak számot adjak arról a reflektálatlan viszolygásról, amit a német nyelvterületek iránt érzek. Nyelv, amiben nincsenek nemek. Tizennégy évvel ezelőtt három hónapot tölthettem ösztöndíjasként egy Stuttgart melletti alkotóházban. Három tavaszias hónapot. Nyár elején jöttem haza, és a szüleimnél, Bozzaiban, a régi szobámban fejeztem be az előző ősszel, még Londonban…

Tovább
Izsó Zita versei

A vendégség vége Attól félünk, úgyiseljönnek majd,akikről megfeledkeztünk, és számonkérik,miért nem voltunk ott,miért nem jöttünk időben,pedig ők vártak ránk, de minem szólaltunk meg, nem mondtuk el,hogy ne töltsenek még,nem kérünk több cukrot a kávéba,nem szóltunk, hogy fázunk,vagy hogy megy a vonatunk, közben egyre nehezebb letta kabátunk a sok süteménytől,amit azért rejtettünk gyorsan a zsebünkbe,hogy nehogy észrevegyék,nem…

Tovább
Korpa Tamás versei

Jelenés a Sorában és akkor a nyílt utcárólberepült, berepült a Sora nagyáruházba,berepült és vitorlázni kezdett a filigránalumíniumpolcok közöttegy sirály,leparkolt a tengerigyümölcsök pultján, de ügyet semvetett a vérvörös ikraszemekre,sem az ízletes makréla-pasztára, hidegen hagyta a szusibár,berepült, vijjogva, mint a mentőautó,tapicskoltnéhányat a szárnyaival, leparkolt, majdkönnyedénkimanőverezett az éjszakába,benyelte a senkiföldje, ez a hajadon,mi pedig álltunk,továbbra is csak álltunka…

Tovább
A fodrász

Sokan mondták már, hogy a vágóhídhoz túl közel nem érdemes fodrászműhelyt nyitni. Nevettem rajtuk. De sosem szabad nevetni a rossznyelveken. A gonoszok a jóakaróink, mert a szemünkbe mondják a bajt, ami fenyeget. Nem tudtam, nem értettem. Pedig a mesterem azt mondta, hogy mindent tudok. Nemcsak a szó szerinti szakmáról, mert ez a szakma bármilyen nehézségeket…

Tovább