Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Egy költő (En dikter) Rég abbahagyta, hogy papírt és tollat használjon. Helyette rengeteg apró, fekete hangyát enged rá egy fehér márványlapra, amitől szinte magától egy új nyelv születik. Annyi az egész, hogy a megfelelő pillanatban leönti az írást olvadt üveggel. * Az élet elmarad. Aludjunk továbba következőeonig. A nap úgyis mindjártszupernova lesz,tök mindegy. Kötelező oktatás…
Tovább
Aznap éjjel ketten voltak ügyeletesek. A harmadik nővér a műszak kezdetén telefonált oda, hogy belázasodott a kislánya, nem hagyhatja magára. – Nem baj, dehogyis – mondta Ágnes erőltetett kedélyességgel –, megoldjuk, tényleg. Volt már ilyen. Hét kórterem, bennük öt-hat ágy. Közel negyven ember. Ha csak egyszer cserél mindenki alatt pelenkát, és egyszer ad inni, már…
Tovább
Osztozkodás (Répartition – Consommation)[1] I. A vér a hasfalon át vájta ki magát, az előzmények adtak rá okot,eltérő igazságok szülik a vitát, a szerelmes szó hagyhat csak nyomot. A szomszédom elhagyta a lakásomat,a konyhásnő megérkezett.Ha magamnak vettem volna bútorokat,nem történnének mindezek. …
Tovább
A dögkút Én kerültem sorra. Lemásztam.Addigra már a levegőt haraptuk,nem laktunk jól.Lázlegyeket tapostam, mezítláb,cipőre sem jutott pénz.Sebekbe öltöztem, vakarództam,kóbor csontok fodrászoltak.Megérkeztem. Alattam a beteg hús.Lábujjaim átütötték a szaftos kérget.Belesüppedtem a belek gőzölgő barlangjába,valaha ez egy legelésző tehén volt.A nagybátyám által lopott zsebkéscsúszkált az öklömben.Simogattam a gerincét, a fokát,a markolatát, a hegyét;kihasítottam vele a bordátés a…
Tovább
Most már a boldogságról fog szólni minden. Ezt Ernő bácsi mondogatta, a vigyorgós bicikliszerelő. Minden héten egyszer körbejárta az összes házat a faluban, hogy megtudakolja, mindenkinek rendben van-e a biciklije. Négyfajta bicikli akadt a faluban: a gyerekek BMX-szel vagy Pionýrral jártak, a felnőttek pedig vagy kopottas Libertákkal, vagy azokkal az ormótlan, rozoga gépekkel, amiket egyszerűen…
Tovább
„you can hear it in my accent when I talk” (Sting) Szeretem ezt a padot. Alsó hangon kötődöm hozzá. Harmadnapja térek vissza ide az Angolparkba egy ezüsthal minimalista szobra mellé. Három nap nem sok, mégis mindenfajta időjárási körülmények közepette befogad, kivéve hóban-fagyban. Helyet foglalok a baltikumi szélben. Ingemet észrevétlenül átitatja a szemerkélő eső. Menedékem a…
Tovább
Szimuláció M Nem, már nem emlékszem a részletekre, csak néhány szilánkra,hogy ott lapul továbbra is a megbántottságom iránta,ahogy elsőre még közönyt hazudva állok, ahogy ott„nem mutatom”, „tartom magam”, de váratlan ellágyulok,és az apátiám elárul, bókolásba átcsap, át,úgy hízelegve, mintha én kérném az ő bocsánatát,hisz ebből, ebből itt, hogy „ő meg én”, hiányzik egy bocsánat,és teljesítem,…
Tovább
A vállalkozó odabök a mutatóujjával: a műanyagvödörben tégla- és salakdarabok, meszes faltömb. – Valami népi. Összeállt textúrák fekszenek a sárga diszperzites vödörben, cement, kőpor, papír, tapéta, és valóban, valamiféle ruhanemű foszló szálai is látszanak. Bólintok. Próbálok nem köhögni, irritálja a torkom a kőpor, fegyelmezetten fulladozok, de a végsőkig elnyomom, ne törjön ki belőlem. Paraszt vagyok,…
Tovább
Tátogás, írásjegy, sikoly, ugatás, hangyahús 1956. július 16. A Zöldkereszt üvegkazettás ajtajaelőtt várakozik az ötvenes férfinincs semmije, csak egy lyuk a nyakán,meg az ing alatt a bordák, hús híján.Későn esteledik, nyár van, későre jár.Hús az asztalon sincs, ha a hangyátfekete morzsának tekintem, amitamúgy is cipelni látszik, vagy fekvő„g”* betűnek, a régi Géczi János nyomán.Nővérem…
Tovább
Kagylómítosz „Egy izzó tőr, most már csakÁlom, mint az árkádsor…”(Simon Balázs: Az arktikus bika) Villant, mint az álom, a homokközepén a kövezett út, a tengerindigókék, hosszú libbenése.Liftek a hullámok, fel-le hoznakmegmaradt képeket, kagylókbelsejében történetek elnyújtottpillanatait. Rózsaszín barlangfalelőtt két kéz találkozik a fülledtdélutánban; a hőben nincs határ-vonal. Izgatottan rezegneka színek. Az ég messze nyúlóenfilade, egymásba nyíló…
Tovább
Kijelentkezés Menj innen, nincs itt számodra semmi,vissza se gyere! dD. többedmagával vanaz intézetben, mindannyian a kijelentkezés,kivonulás utáni, gyatra állapotban; néha körbekerékpározzaa környéket, megáll, mindig tudja, hol van, csakvégignéz az úton, olyan, mint egy ember arca,egy kibaszott ronda arc, kóstolgatja az utakat,az utak szakértője lesz, ez az út biztos körbemegyaz egész földön, lefekszik a betonra, egy…
Tovább
Tehát a styxi Úgy kezdődött, hogy nemVolt egy szöveg se jó, nyomodbanKanyarítani, azt a körmondatot,Lectisterniumra, élvezetre ésFeddő fintorra termett szájjalIgazítani a tőled tanult lélegzethez,A belélegzés ívébe csak, amiMellkast tágítva pusztít, és ígyÁtemel, Istenek tüdeje bírja,A kőboltozatot, ahogy egy peploszEmelkedik, kőráncait elrendeziEgy ismeretlen rendből származóSzándék, a gyász kevert dolog,Ha a mondás csavarmenete élőtÉs halottat egybebotlaszt, ígyIncselkedik…
Tovább
Két poszt 1. Hogyan érkezik, ha betoppan,s ha elmegy, miképpen távozik,arról semmi nem tudható, pedigjól értesültek, akik hallgatnakróla. Megkülönböztethető vagysem a látomástól a valóság,s mi teszi azokat, mint a lencse,kicsivé vagy naggyá? Hogy fénybőlburok feszül rajtuk, a tekintetérzékelheti-e? Egyszer aztmondom róluk, reggelente tisztazöldek, máskor, hogy a szín a szemadománya. Hiába hazudozok,igazam van így is, úgy…
Tovább
Citromelégia A bezártságot ünneplendő későn kelsz,ennyivel kevesebb a tehetetlenség.Megeteted az arcot, ami a fuldoklásakváriumában lakik. Adsz neki kávét.Alufólia gyűrődései csillámlanak.Minden kezdet. Az átváltozás valódi fájdalma,hogy ugyanaz maradsz.A szégyen kategóriái, katedrái, katedrálisai.Az utcára kilépni: ahogyan az iszonyú.Aztán ahogy az iszonyú is érdektelen lesz,a változás, ahogyan változik. Egy zsánerjelenet hátterébenvalaki a magasba emelve tart egy követ.Te mélyen…
Tovább
A szemközti épület harmadik emeletén mindig ég a villany. Jobbról az első ablak, a konyha. Nálunk is ott a konyha, hét négyzetméter, épphogy elférünk az asztalnál. A hűtő kint áll az előszobában, a tetején tartjuk a kulcsokat és a sapkákat. Már többször jártunk a szemközti házban, de a barátaink semmit sem tudnak arról a férfiról,…
Tovább
Halálgyakorlatok (RINGLISPÍL) 1 Valahol otthon lenni, abban az időben,abban a saját időben, kinyújtott, elnyújtott időben, ami nincs, csak volt, demégis azt szeretnéd, hogy legyen, mert szorít,présel Ez az idő, és félő, hogy már a kötőszavak sem lesznek, mirehazaérsz, hova haza?, abba a múltba, az övébe,a tiedbe, a gyerekkorodéba, ahol ott van még nagyanyád, a kicsikonyhában…
Tovább
Kutyadal én nem tudom, mi a szabadság,de olvastam róla sokat. és vágytam is,mert akkor még hittem a költőknek,elhittem nekik,hogy az jó, anélkül élni sem érdemes.de nem tudtam, merre keressem,s hogy milyen lehet.és nem tudtam, hogy végülmit is keresek. én nem tudom, mi a szabadság.először azt hittem, fel kell nőni hozzá,hogy ne a szülő, a tanár,hogy…
Tovább
Volja Talán költői túlzás hát szia, csak ideértél, nem, nem azt mondtam, hogy késtél, sőt, örülök is, hogy várnom kellett rád, megnyugtató, ismerlek, és ez azt jelenti, hogy teljes körültekintéssel abszolváltad a feladatot, igen, az ideérkezés feladatát, hogy biztos senki sem követett, meg ilyesmi, na, érted, gyere utánam, ez egy nagyon precíz gép, odafigyel a…
Tovább
panorámatelek azt a ruhát vettem neked, amin az aranycsíkoktekergőztek. az örökkévalóságnak szeretünk,de mint az ünnepélyes, emelkedett pillanatok,feslenek, kopnak, málnak le rólunk, kikanyarognakalólunk, akár a boldog útjaink. pattan a csat,lehúzom rólad a blúzt, meztelenül a kopott szőnyegenegymásra emlékezünk. sírunk, félni már nincs mitől.majd fested magadra újra – szemspirál, rúzs, zöldes,kaméleonszínű szemhéj – életünk egykori kontúrjait. ékszerek,…
Tovább
Pompeji messze van 1. (A Vezúv) A nagybátyám akkor nálunk lakott,mert Misenumban horgonyzott a flotta.Anyám déltájt egy nagy füstoszlopotvett észre távol, mely elárasztottaa fél eget, mint piszkos, szürke lomb,amit a füstoszlop lassan kibont. Azt nem láttuk, hogy melyik hegyből tört föl.Anyám a bátyjának riasztva szólt,ki éppen akkor jött ki a fürdőből,s egy pergamentekercs fölé hajolt,hogy…
Tovább
Miklós Tamásnak A kezdetről beszélek, figyelj. Amikor reped, jössz; az a végszavad. Amikor morajlik a víz, amikor Héraklész-erejű árhullám ragad magával, visz, cibál, húz kifelé egy ismeretlen erő, lök előre, taszigál kíméletlenül, majd mint a dagályos tenger, húz, szív vissza a mitologikus idők grafitszürkéjébe, na, az a te időd, kicsikém; akkor jössz, nincs más megoldás.…
Tovább
Háttér A Terek ciklusból A véres vízben kampós kötelek.A tetemet a fedélzetre vonják,hullámzó zátony, csillámló homokzsák,a résen kifordulnak a belek. A szonár befogta az éneket.Sok-sok halász jön, mind teszi a dolgát,késsel a fényes, tömör farokhoz lát,combig csizmában, vödrökkel temet. Süllyed a nap és fogy a bálnatest.Az óceánban gyűrűzik a dallam,a kék háttér most feketedni kezd,…
Tovább
Uniformisok könyve (George Grimes: Craig Bryce, Camber Sands, 1995.) Egy láb. Átlagos.A homokban elmosódott mása. A levágott szárú farmeramputált részének fájdalmaárnyékot vet a láb izomzatára. Arc helyett láb, én helyett láb,identitás, szexus, lélek helyett láb. A hiány lába, féllábnyi férfi,a forró homok égette láb. Lépéskényszerbe kényszerülő,instabil láb. A kettős tagadások emberi álványzata. Nem nagy,nem kis,…
Tovább
Azokban a napokban, amikor felszusszant a város, s a korábbi szigorú járványügyi rendelkezések után megnyíltak az addig szigorúan zárva tartott üzletek, vendéglők, mozik, olyan előre várható gyilkosság híre rázta meg a kisvárost, amely brutális voltával meghaladott minden képzeletet. Nem verekedés közbeni gyilkosság, nem is önvédelemből okozott halálesetről volt szó, hanem olyan bérgyilkosok által végrehajtott kivégzésről,…
Tovább
Égfájó – álmok Bartusz-Dobosi Lászlónak Égfájó, még lehet, a sejtők hosszán, hárít, hihet, s ha ősz töm,hisz érzi mosolyát, igám, révül a közeli padfény, a kert az ösztön,vonnánk – minap, rég, itt köszönt, féltett vendég, hisz mondhatom,bánat, név tiltva, tanár úr, ma így váratlan, beszél az útról,vennénk – bent épp ne, hányadik álmom, az emlékezés…
Tovább
Éjtől éjig Éjtől éjig az idő végteleneljátszani az üdvösséggels megküszködni a kárhozattal. * Alkonyodik. Odakint galamb-csapat köröz szorgosan, siető-sen, sűrű, zárt kötelékben.Éles fordulóknál a legszélsőkmegszaporázzák szárnycsapá-saikat: le ne maradjanak:fegyelmezettek, akár a katonák. * A galambok elülte után jókoravarjúsereg jelenik meg. Keletiirányból napnyugat felé tarta-nak: éjjeli nyugvóhelyükre. Asereg magva, a derékhad sűrűtömegben, erőteljes szárny-csapásokkal tör előre,…
Tovább
Az alagsori fürdőszobát és az előszoba csempézését még éppen a járvány kitörése előtt, februárban sikerült befejeznie. Mint mindig, most is gondos munkát végzett, és mint mindig, most is maradt egy apró részlet, amit nem fejezett be, akárcsak a középkori mesterek, akik így jelezték, hogy az isteni tökélyt földi halandó nem közelítheti meg. A törülköző szárító…
Tovább
A Megváltó bármilyen hihetetlen mindazamit mond és tesz higgyetek nekiaz idő őt igazolja majdaz ő vére csurog a keresztfána szögek ütötte sebekbőlaz ő horpadt melléből szakadnak kivégső kétségbeesésében a fájdalmas szavakés visszhangoznak kongó évszázadokon átéli éli lamma sabaktani lelke mintégő erdőben madár riadtan verdesamit atyja Ábrahám által Izsákkaltervezett egyszülöttjével megtesziő a Fiú igazán nem tehet…
Tovább
Hagyaték Álmomban megörököltem a kutyátokat.Öreg és loncsos szőrcsomó, mint egy elfáradt szerelem,ami csak megszokásból él.Ti távolodtatok, az állat ott maradt.Riadtan néztem szét magam körül, mint egy tetthelyen –ha ti már nem vagytok,ki fog enni adni majd neki?Rajtam kívül senki nem volt a térben,a tanácstalanság lett az örökségem,hogy akkor én leszek az a ziháló jelenlét,aki végigkíséri őt. A…
Tovább
Kettőezerhúsz Sosem láttam mégilyen békésnek a várost:téli fényekben fürdő arcok,rózsaszínné némuló gitárszó,galambszárnyak tompa repdesése. Akinek van füle, hallja. Idegenek, akiketa véletlen sodort ma össze,mosolyogva búcsúznak egymástól. Esto fidelis usque ad mortemet dabo tibi coronam vitae – egy több milliárd éves, fagyottkőszikla belép az atmoszférába,a Moszkváról kifut az utolsóNégyeshatos. Nyelvemlékek I. Eddig bírtam elnyújtani ezt a karácsonyt…
Tovább