Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Falcsik MariPacsírtajaj „Megyek. Télbe itt ragadtpacsírta síratja párját a magasba.”– e megjegyzéssel találtatott SzendreyJúlia hátrahagyott papírjai közt Pacsírtajaj! S te? – Hallod-é?Hegedetlen sebembe váj,Legyilkolt nyarunk siratójaként,Gyászában csapongó madár. S mílyen remény az, Istenem? –Tested körűl a harci zajMíg némult, már nyugvó tetemedenŰlt meg a csönd hullámival? Vagy mellkasod még elevenNyíló husába belemart,Friss vér buggyant vas-ütte…
Tovább
Aki alszik, az „Emlékezet s remény”Petőfi Sándor: Pacsírtaszót hallok megint Aki alszik, mind beborulteget lát s vakító földet,párnáját maga alá gyűri, hogylegyen valamivel könnyebb. Aki alszik, a helyén van,Másik oldalára fordula test, kilát a testből a lélek,test szuszog, a lélek lendül. Aki alszik, épp elegetlát, mert befelé látogat,lát elég sokat magából, és látjól vagy pocsékul másokat.…
Tovább
Jóval a szezon vége után Petőfi emlékére Nem reccsen, nem gyémántkemény a fagy:a gyökérszagú levegő elég.Tóparti séta, búcsúvacsora,a gyertya is úgy jó, ha végigég. Harsányan írt, imperatív színekkel,ahogy a festő, Csontváry csinálta.A szabadság, a szerelem piros,a fű zöld, az ég kék, a szalma sárga. Ez a tél sáros, öreg, suttogó,a nád között a ködbe fut…
Tovább
Dirib-darab hazám Szárnyalni odafent ma is?Próbáltam így. Próbáltam úgy.Nem sikerült. Más kotta. Más idő.Költő, ne ébredezz! Aludj! Ne lelkesülj! Ne testesülj!Nem érdemes. Maréknyi por.Maréknyi csont. Minek keresni hát?Pacsirta nincs. Ki szól, mi szól? Írtam volna Petőfi-dalt.Pacsirtásat. Örömtelit.De itt most fülemile a divat.Csak esti énekre telik. Törik-szakad. Dirib-darab.Nincs nemzet. És nincs diadal.Rég elcsatolták a csatateret.Ki betakarna,…
Tovább
Eposzrészlet A gyökér 1 Jönnek utánam, jönnek értem, hiába folytatok rejtőzködő életmódot, végem. Hiába mondom, hogy nem ér a nevem, hiába látják, hogy ez itt az én helyem, nem hallanak, nem látnak, kiásnak másnak, tudják, megérem a pénzem, így aztán végem. Én teszem naggyá őket, azzal, hogy vagyok, hogy magamhoz hozzáférést adok, pedig dehogy adok:…
Tovább
Azt mesélték a faluban, hogy 1945-ben történt, közvetlen a felszabadulás idején, amikor Emmer Erzsébetet meggyanúsították. Nagyapám, aki ekkoriban a Pest megyei rendőrségen dolgozott és orvos volt, ugyanezt jegyezte fel a noteszébe. Erzsébet a három napos csecsemőjét egy kútba dobta a vastelep területén. A tanúkat a rendőrség később kihallgatta, ők voltak azok, akik ellátták a szüléskor.…
Tovább
A rejtekhely Évekkel korábban vágták ki az öreg olajfát.Négyen kellettek hozzá, a csavaros törzs –mint egy összetett gondolat a világról –csak nehezen adta meg magát. Most pedig bántó lett a földből kiálló csonk, ki kellettásni. És a rögök közül felszínre került egymárvány nőalak – egyik keze csípőretéve, a másik a tarkóján. „Eddig még soha nem…
Tovább
Én semmi nagyon vidám országom Sem különösebb szerencsétlenség nem volt,és váratlan sem igazán,hogy az lett, ami lett.Miért történt volna másként,hogy a wurstli, a szellemkastély,a patak árterén dülöngélő üres házak sora,a sárgán szomjazó puszta újra éledt,és dehogyis akart másféle pásztorokat,más szabályokat és olyan viszonyokat,melyeknek a bajlódás volna a legfőbb erénye.A születés, az élet, a haldoklás legyen…
Tovább
Fiat (voluntas tua) A halál fogadatlan kántora:sorra búcsúztatom barátaimat.S begyújtva már a fekete Fiat,amely értem jön: elmúlás torae versem is. Utam Fiatban kezdtem,nyolcszázötvenes piros kocsiban.Egyszerre voltam benne Pesten,s – nemcsak a rím kedvéért – Szocsiban. Így lett a kocsim neve Atma.Abban nősültem, írtam, háltam,s hogy mi egyebet tettem, csináltam,ki tudja immár azt ma.S hogyha majd…
Tovább
A zsákos bácsi kijött a házból, és a zsákot a kezében hozta. Odabent volt az udvaron, mi meg a kerítésen kívül, az utcán, még nem is annyira közel, és amikor elindult, nem arra indult, hanem hátrament a kicsi, ráncos öreg a kicsi, ráncos háza előtt a fejébe nyomott nagy kucsmában, amely nagyobb volt majdnem, mint…
Tovább
Krisztina a zuhanykabin falának nyomta az egyik combját, és a lábai közé irányította a zuhanyrózsából kijövő vizet. A vízsugár nem volt erősre állítva. Igazából nem is lehetett másmilyenre állítani, mivel pár héttel korábban, miközben Krisztina azért tekergette, hogy másfajta fokozatot és vízsugár-formációt is kipróbáljon, a zuhanyrózsa fejrészében eltört valami. Krisztina akkor mindjárt szólt Gábornak, és…
Tovább
A csörömpölésre ébred. Fél hat, világos az ég. A csörömpölést nem tudja megszokni. A ház előtt várakozó busz pöfögő motorját igen. A szelektív kukák két utcával lejjebb vannak, mégis olyan, mintha az ablak alatt zúznák szilánkosra az üveget. Zsákutca, a végén fordított irányú körforgalom. Buszvégállomás. Kérdezte a sofőrt, miért fordított irányú. A sofőr megvonta a…
Tovább
A szemeteskukát Isten az íróknak teremtette, mondja Margaret Atwood a YouTube-hirdetésben, mielőtt elindulna a zene. A szemeteskuka a barátod, gyűjtsd csak benne a teleírt oldalakat. Lenézek az enyémre, hét elején ürítettem, néhány koszos papírzsebkendőn kívül nincs benne más. Kezdjük máshogy a történetet, folytatja. Mondjuk úgy, hogy sötét volt a farkas gyomrában. Nincs türelmem tovább hallgatni,…
Tovább
Világatlasz 1. A kiutazás Az árboc ernyedt, szélcsend van.Nehéz hasú sirályok ringanak a hajón,szemükből visszacsillog a viaszosvászon színe.Az ebédlőasztal háborog.Tányérjaim tele élelemmel, matrózaimévekre elegendő ételt pakoltak rájuk:kerek zsemle, medvesajtok, két darab szalonna,középen só, bors, paprika szeletelve.Most mindennél fontosabb, hogy kicselezzem őket.Elég egy ígéret a horgony kivetésére, és átverem mind.Fúj a szél.Azt képzelem, ezt a csatát…
Tovább
kürtök és poharak nyelvünk az üldözés hatására változikés a hegyek születésével megjelenneka hegyek szülte látomások kürtök és poharak szólalnak meghalottainkra tesszük neveinketaz eső majd elkoptatja mindetde már nem aggódunkott leszünk mindenhol a szavakat megelőző gondolatokbanvillámok cikáznak kivilágosodika földön fekvő halak tátogásaleolvasható lesz amit régóta tudunkaz üldözőket magához szólítja a tenger elmozdulni a vonalaktól széteső házak…
Tovább
A halál Elmentem a háborúba, uram, mert meg akartam halni, igen, úgy ahogy mondom, elegem volt az életből, torkig voltam vele, hánytam tőle, öklendeztem, jött ki belőlem, bugyborékolt fölfelé, egy ismerősöm férje így halt meg, igen, annyit ivott, vedelt színész létére, nem is tudom, hogyan tanulhatta meg a szöveget, meg miként is léphetett fel, hogy…
Tovább
A porhaza meghódítása Egy másik édenbe űzte ki őket.Nem is űzte: hagyta, hadd menjenekkócos fejük után, repesni, szívhadd teljesüljön félős mellkasukban,legyen szabadság a világosságból.A kapuban a kerub gyöngy derűvelbiccent, a kilépőknek szép utatés édes sorsot kíván. Ami várjaőket, túl van az ártatlanság jussán.Azóta nem az én az alanyaaz embernek, hanem a nyelv, az ének,a költészet,…
Tovább
x x halihó halihóhova lesz ami jóami jó hova szálljön az ősz lekaszál jön az éj feketénkülön ágy te meg énhol a rév hol a parta remény hova tart mi motoz mi zörögver a szív dübörögfeketén jön az éjcsak aludj te ne félj hunyorog csak a vágyte meg én külön ágyhova száll ami jóhalihó halihó (Megjelent az Alföld 2022/6-os számában,…
Tovább
Ott kényelmes Miért keltetek fel ennyire korán?A halottak sem bírnak aludni.Ott ülnek a sírköveken mind.Lelökik, összetörnek a mécsesek.A borostyán rajtatok is túl.Az emlékezésnek nincs évszáma.A fájdalomnak nincs dátuma.Korábban feküdtetek le.Meséljetek a kényelem rögeiről.A rögeszméitekről. Hol a töröttgondolat, az utolsó kilégzés?Annak a párája melyik mennyezeten.Van-e nálatok feljebb?És onnan van-e végső belátás?Miért aludtatok el ennyire korán?Még nappal…
Tovább
Hősöm Mást nem bír X, csak a macskatévét nézinappalt éjszakává téve.Ez bizonyos értelemben home office. Patkányok Doom II-n játszanak, lövöldöznek,Romero harap is, de csak a képernyő túloldaláról.Csimpánzok vezényelnek a joystickkal, bele-ragad a fogukba a jutalomkeksz. Fekete vonalas, viharváró kék szárnytükör, szinte szürke.Egy szajkó, csőrében gyalogcincér, majd fésűsbagolylepke. Messzire hordja a tölgymakkota fától, párat bele is…
Tovább
A kendő „…az Ő sebei által gyógyulunk mi…” (Ézsaiás) A véres saru.Véres lábfejek.Vérvörös lesz a fehér kendő is,ahogy a kereszt!Jézus.Kezei.Válla.Lábfejei.Vedd le a mocskos kötényt, mielőtt bejössz!Moss kezet az evés előtt!Igenis, Anyám!Miért különbözik ez az este minden más estétől?Méltatlan vagyok, Anyám! Mi az igazság?!Ha nem hallod meg, senki sem mondhatja meg neked!Elkezdődött, legyen hát!Húsomnak húsa,…
Tovább
A meder és a sziget A hegyvidékről az egykori folyó medrébeköltöztek, ahol a házak fölött mindig pára ül.Ködnek mondják, de sejtik maguk is, hogyfelhőivel az eltemetett víz eredt nyomukba. Az idő folyvást kavarog felettük.Örvényeiben lebegnek végig a szobákon,várva az éjszakát, amikor az áramlat lassul,és a hold messzebb csalogatja a hullámokat. Olyankor kiülnek a partra, megszárítják…
Tovább
A hallottak alapján már nem volt túl sok kedvem használni a mosdót, és lehet, hogy csak azért álltam meg ott szemben, hogy bosszantsam a fickót. De utána eszembe jutott, hogy a kórház elég messze van, és hogy az illető, bár fölmosót vagy bármi más, takarításhoz használatos eszközt nem láttam nála, talán mégiscsak rendet tenni volt…
Tovább
Haszid példázat Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek szemében,kimossa a tegnapi látványt,előmossa a holnapi látványt,átöblíti a látás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amire nem kell nézni.Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek fülében,kimossa a tegnapi hangot,előmossa a holnapi hangot,átöblíti a hallás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amit nem…
Tovább
Amit a versnek Onnan indul el, ahonnan egyáltalán nemvolna szabad, a stabilitás keresi hazáját. A régenritkaságszámba menő pillanatok hétköznappáváltak, kiszakadni, szintet ugrani vagy lépnilegalább. Ami normális esetben nyelv, az letta talaj, minden történő mozdulatom csiszol rajta.Azt akarom, hogy a földút egyszer véget érjen,akkor is, ha utána nincsen más, csak szakadék. Vetkőzni kellene, bújni, ordítani, hogy…
Tovább
Mari álma, járványidőben Ez a vonat nem térben megy, hanem időben.Sokszor megáll, egyre többen szállnak le róla,olyanok is, akiket jól ismertem gyerekkoromban.Reméltem, hogy velem maradsz,és nem szállsz le, hogy segítsél egy utasnak,akinek csak idáig szólt a jegye,vagy akinek átszállást rendelt a céljaegy másik, gyorsan tovarobogó vonatra. Teleki József naplójából Látogatóban voltam LunevillébenStanislas száműzött lengyel királynál,*meghívott…
Tovább
Kazánház Nagy a hó, kell az út, legalább a kapuig.Futok a seprűért, a lapátért.Míg túrom a havat, fél szemmela hóroncsot nézem a kerítés mellett,amely tegnap még hóember volt. Parazsat nyomtam az arcába,hadd lásson. A homloka beomlott,tenyerembe dőlt, sírva futottama kazánházba. Anya teát hoz, megitat.Apa kinn tornázik az erkélyen.Vattacsomót ragaszt az arcára,amely egész a földig ér.Bizony,…
Tovább
Csavargófej Mednyánszky Lászlónak 1 tele a szívem kővelúgy bolyongok a világbantrencséntől párizsigtekintetekkel a bőröm alattmit akar ez a piszkosgyűrött öreg kutyaaki ráadásul egy váci fuvarost szeretettez nem is emberha lehetne ledöfnénekmiért lógok ki a vacsoráikbóla báljaikból a szerelmeikbőlmiért nem védem a hontaz emberiséget ahogy kellde ettől az ő kelljüktől én mindigfesteni kezdtemmegbotránkozásaiktól szerettem belemindenkibe akibe…
Tovább
Rondel/28 Madarak hangja Madarak hangja az enyém,hangszigetelt szoba az erdő.A fák lombja, mint sárga felhő,miből levél hullik, a fény. Fűben lila virág, szerény.A szívről leesik a nagy kő.Hangszigetelt szoba az erdő,madarak hangja az enyém. S a pókfonál túlsó feléna külső hang lesz újra belső.Most ősz van, és most újra felnőaz égre a vadlúd-remény. Madarak hangja…
Tovább
Felezőszonettek Vér a kukoricalevélen Segítség segítség a művészet haldoklik Vagymár meg is halt Nem Fehéregyházánál szakadt megegy történelminek is nevezhető tévedésszámunkra Művészet Dzsidával-e vagy egy kozákollóval döfték le az embert s találkozott-eamott Karaffával akit halála előtt mégleköpött mindegy Vér a kukoricalevélen Vér a kukoricalevélen Leköpött mindegyHalála után majd találkozik Karaffávalaz ollóval ledöfött ember S dzsidára…
Tovább