Németh Zoltán versciklusa

Fáraók Peribszen Egy üres jel csókolta meg, Semmit sem vett észre belőle. Szeretetgolyókkal Felrakott markolatúHúspuha késtVágott bele. Atombomba nyers szívből,Amely a boldogság perceiben Jézussal szórja tele a földet.  Jézus, a legpuhább bilincs. Amon, a pamutkés. Bangladesben pedig vastag téli bundát varrnakAz északi fehér embernek. Hór Sza Posztószemek az arcon.  Vattakönny csurog.A hang nyál a száj szélén.A csap berozsdásodott…

Tovább
Transzkulturalizmus és ubikvitás

A magyar irodalom szlovák nyelvű regényeiről Tanulságos vállalkozás megfigyelni az irodalomtörténetnek mint a romantikában kialakult műfajnak az egyes stádiumait, átmeneteit, válságát, kiterjesztését, hiszen a műfajok – mint ahogy az irodalomtörténet műfaja is – változnak az időben, új kihívásokra adnak választ, új lehetőségekre reflektálnak. Egy rövid esszé terjedelme arra kevés, hogy érvényes áttekintést lehessen adni erről…

Tovább
Multiteoretikus tétek – visszaforgatott traumák

Fodor Péter: Újrajátszás. Adalékok a sport mozgóképi és irodalmi emlékezetéhez A kortárs elméleti mező egyik jellemző vonása, hogy egyre inkább multiteoretikus tétek alapján szerveződik, vagyis egy konkrét értelmezés során több elméleti tér kontextusa lép mozgásba, többféle szótár elemei, sokféle területről érkező kulcsszavak lépnek interakcióba egymással. Egyrészt ennek következtében is válik/vált fokozatosan az irodalomtudomány egyre inkább…

Tovább
A metamodern mint antropológiai posztmodern?

Címtelen föld. Fiatal erdélyi metamodern líra (André Ferenc és Horváth Benji válogatásában) A Címtelen föld című, a Fiatal erdélyi metamodern líra alcímet viselő antológia tökéletesen professzionális munka, a legmesszebbmenőkig sikerre ítélt kötet. Adva van egy magyar közegben kisebbséginek, határon túli irodalomnak nevezett konglomerátum, nevezzük erdélyi vagy romániai magyar irodalomnak, amely, tegyük a szívünkre a kezünket,…

Tovább
Németh Zoltán: Kik ezek az emberek?

Besztercebánya, aranykor Négy-öt éve egyfolytában Besztercével álmodom. Pontosabban nem álmodom, hanem vele alszom el. Még pontosabban: az ébrenlét és az álom közötti időszakban napról napra, óráról órára, percről percre, másodpercről másodpercre idézem fel annak a tíz évnek az eseményeit, amit Besztercebányán töltöttem. Ott van előttem a műtőasztalon az egykori életem, mint egy óriásira nőtt piszkosfehér…

Tovább
Németh Zoltán versei

Tektonika Ponte Vecchio Egy vízcsepp furcsa módon életben maradt a Ponte Vecchión a hajnali zápor után. Délre már nyoma sem volt az esőnek, de ez a vízcsepp tartotta magát a lapos lazúrkövek titkos árnyékában. Az amerikai turista, John Giorgio cipőtalpa jutott hozzá a legkö- zelebb, amikor lába lecsúszott a szegélyről, de kb. 0,4 milliméter- re…

Tovább
Németh Zoltán verse

Altatódal Aludj, kis Édesem! Látod, mindenki alszik, a maci, a kutyus, minden baba alukál, még a rossz, gonosz gyerekek is alszanak, a börtöntöltelék-gyerekek is, sőt még a bűnöző gyerekek is alszanak a börtönben, aludj, aludj kis Édesem! Szundiznak a véres kezű kortalan-vén pedofil játékmacik, húzza a lóbőrt a gyilkos sárga szamár, aki ma is két…

Tovább
Németh Zoltán verse

Michel Foucault Varsóban Hol a kezed?, add a kezed!, a kezed!, húzd végig a péniszemen!, még merev, egy halott merev tárgy, add a kezed és fogd meg a farkam, a mutatóujjad dugd erőteljesen végbelembe, ez az egyetlen testrész, amely ép belőlem, az a tér, amelyet körülölel a simaizom, az egyetlen egészséges testrészem, és forradalmi!, add…

Tovább