Krusovszky Dénes verse

Áttetsző viszonyok 1. Szamarat bottal verni,madarat kalitkába zárni,kutya nyakába koloncot kötni,ökör orrába vaskarikát dugni,liba torkát csőre húzni,medvebocsot forró lemezre tenni,tehén tőgyére szivattyút fogatni,fecske fészkét bottal leütni,darázs odújába mérget fújni. 2. Közben meg, tényleg,                      mindez az enyém,mutatnék körbe,                      de nem találom a kezem. 3. A szerelmesek, mondják, gyakranannyira azonosulnak egymással,hogy átveszik a másik tulajdonságait,megváltozik az ízlésük,átalakul…

Tovább
Petőcz András versei

Valami                                            Paul Verlaine Arthur Rimbaud-nak valami kicsinke szalon– feküdni félcsupaszonvalami várkastély alatt– nekünk most ennyi maradtígy menekülünk valami test ami pőre– világít barna bőrevalami kicsiny parázna– úgy tesz mikéntha fáznatiszta libabőr valami múlt ami itt volt– mintha kabáton – rúzsfoltvalami aprócska kertrész-ben a megvénhedt kertész– gondozza éppen valami abszint mert részeg– aki mindig a…

Tovább
Marno János versei

A kétség                              Sz. Cs. emlékének Gyötör a kétség, hogy mért vagyokinkább rosszul, mint sehogy. Halottbarátom fotóján egy mocsártükrében lógnak az égbe a fák.Kérgük fehére a felhőkbevesződve hamar úszna tovább –csakhogy a fotó szélcsendjenem hagyja cserben ott a nyomát. Fertőtlenítés                              „A könny a hagyma magva!”                                  Mariann-nak Ma mintha sokkal tüskésebb volnéka tegnapinál, rózsásabb…

Tovább
Jenei Gyula verse

Helyzetek a hatalom megváltoztatja az embert, ahogya kiszolgáltatottság is. meg a közhelyek, a gondolkodásisémák. utóbbiak például egyformává teszik azokat, akikakár a legfényesebb szelekbe is szerelmesednek bele, akára legőszintébb hittel. a hatalom megváltoztatja az embert.de mi nem? apám idézgette kamaszkoromban (perszeez is közhely!): ostoba, aki negyvenévesen ugyanúgygondolkodik, ugyanazt hiszi, mint húszévesen. akkormég elvhű voltam, nem akartam…

Tovább
Csikós Attila: Arccal a romantikába

A romantika szerette az átiratokat, mondja a tanár úr, és elnyúlik a padon. A lába kilóg az asztal alól. Zokni-szandál. Pesti értelmiségiek között ez a totál para, a peccatum originale. De egy profnál valahogy nem zavar. Lötyögteti a borát, és Schumannról mesél. Fesztelenül, hangosan gondolkodik koncert után. Most épp arról beszél, hogy Liszt egy levelében…

Tovább
Szlukovényi Katalin versei

Hóember A közepe: hiány. Torkomban a gombóc.Öklömbe szorítom, kemény, hideg.Addig gyúrom, hempergetem szavakban,míg teste nő: így megragadható,birkózunk a fagyban kifulladásig,mert görget a teremtés kényszere,pedig legkésőbb tavaszra elolvada mindenkori hóember, de mostmég hízik, lassan nálam is nagyobb lesz,éjszaka az ablakon át merőn,világtalanul néz: gyerekkísértet. Nincs mit tenni Caplatunk a nagy büdös semmibekifeszített, keskeny és véges pallóna…

Tovább
Hartay Csaba versei

Nélkülük Az évszakokban ott a halál sérthetetlen fensége.Hogy mint a növekvő ítélet, rám is rabság és kín vár.Az évszakokat hagyjuk itt, ez az egyedüli bizonyosság.Télkívüli élmény túloldali létünk. Nemlétünk.Nem menekülsz meg. Besoroznak a folyosón várakozva.Az őszben ott a túlélés gyengülő izommunkája,hogy az utolsó korhadt ágkar is átnyúlik, elér.Milyen az a távoli, rég elhullott, de ma…

Tovább
Somorjai Réka versei

Az én apáim Az én apáim Nyugatra szöknek. Impotenskarjaikkal ölelik anyámat, aki évek ótanem mossa ki az összeizzadt lepedőt.Mint nászajándékot, félreteszi a közelgődepressziónak. Az én apáim meztelenülindulnak útnak, lompos kutyáikat lenyírják,hogy pótolják kihullott hajukat.A hiány mindig érthetőbb.A testben új csatornákat nyit két szervközött a rák. Az én apáim fehér esőfelhőttolnak maguk előtt. Két háborúnyi nagyapalemázsált…

Tovább
Marno János verse

Keletlenül                                                Haninak Álmomban pucér pincérek szolgáltak felegy tengerparti vendéglő teraszán,fürgén, elegánsan cikáztak a citrom-sárga abroszú asztalok között,nem bánom, mondtam a lányomnak, egyszer énis megkóstolhatom a tenger gyümölcseit,öröm engedelmeskednem a lányomnak,álmaihoz igazítanom a napvilágot,egy palack fehérbort is rendeltünk,mivel úgy tudtuk, pénz áll a házhoz mégmásnap, épp annyi, amennyiért még nemkerülsz magadban szégyenpadra a tükörelőtt a…

Tovább
G. István László versei

Kutyaszem Kutyaszemekkel ébredtem reggel. Kevésbéláttam a színeket. A szivárvány hét sávjahelyett fakó árnyalatok tömbjei úsztakát egymásba, mint akinek higanycseppcsúszkál a szemgolyóján. A tükörbenlátszott, mind a két szemem egy kutyáé.Megörültem, mostantól hűségesen követlek,akárhová mész. Nem számoltam azzal,hogy a kutyatekintet irritáló. Hatalmasterheket tettem arra, akire néztem. Mindenkijárását felhőként ülte meg a súly, enniadni, simogatni, sétálni vinni, egyáltalán,kezdeni…

Tovább
Izsó Zita versei

A második erdő Az ágya feletti képenolyan sűrű erdő,mint egy gyertyákkal telepakolt torta.Ha elkezdeném számolni a fákat,valószínűleg pont addig jutnék,amennyi idős lesz néhány nap múlva,de felesleges lenne ünnepelni,úgysem fogna fel belőle semmit. A nővérek azt mondják,már egy ideje nem beszél,ezért betűtésztával etetik.De ahogy egyedül hagynak minket,megnyalja a száját,és szóba hozza a kiszáradt folyót. Mert mindenki…

Tovább
Sopotnik Zoltán verse

Rög „Akit őrültekházában ápolnak, az legalább valaki.”(Fernando Pessoa) Megint az angyalhullás, és én megint a leesőketszámolom. Rög, a szerzetes, aki a templom alattiállatkórházban segédkezik, gyógyszereket hoz nekem.Beteg állatok auráját fogja fel, azokból készíti, mondja,és ez már meg sem rémít, fel sem készít semmire. Töröttcsontokat, széthúzott gerinceket látok magam előtt, mikoriszom az első üvegcséből. Kicsit félek…

Tovább
Jász Attila versei

Fausztina nővér* betegnaplójából [DE. Presszióvers] Ha festenék az éjféli üres, neonvilágította peronokataz állomáson. A sínek sötét, hideg csillogását. A néma és reménytelen várakozást. De mégis.Pár perccel később már egy újabb nap lehetőségével, bár távolabb még a fénytől, és sokkal közelebba sűrű sötétséghez. És mégis, mégis, mégis. [VAKREMÉNY. Demensvers]                                                Takács Zsuzsának és Lanczkor Gábornak Egy…

Tovább
Orcsik Roland versei

Eutanázia Megvénült a hálószobánkelőtti cseresznyefa az utcán.Beköltözésünk első évébenmég utoljára lédús, roppanócseresznyével köszöntött.Bőségesen termett, nem is győztükenni, a járókelőknek is jutott.A kukacoknak is ízlett.Pedig akkor már elleptéka termeszek, védekezés gyanántgyantát csorgatott a beteg törzsén.Ám ezzel magával is végzett,kiszáradt a kérge. Már nemterem semmit, csupán évről évrea búcsú fanyar gyümölcsét.A csillogó gyanta gennyesauraként borítja a sebeit.Itt…

Tovább
Schein Gábor versei

Ó, rinocérosz 58. 1746-ban egy holland hajóskapitány, Douwemout van der Meer Indiából Európába hozott egy újszülött rinocéroszt. Útközben olajjal kenegette a bőrét, és kapitányi jogaival élve, még a hajón megkeresztelte. A rinocérosz a keresztségbenSzent Klára nevét kapta. A hajó Leidenben kötött ki, ahonnan van der Meer és Clara a Rajnán folytatta útját.A partmenti városokban sokan…

Tovább
Buda Ferenc versei

Idő suhog Idő suhog: hátamon a vessző. Rokka pörög: fordul az esztendő. Füvem java szikkad lekaszálva.Fehérül a fiaim szakálla. Magamhoz Nyájatlan pásztor, földtelen paraszt –száz éve, hogy egy szál botot faragsz.Törődj bele: kész nem lesz már soha –tán ha visszanő ága és boga. Vakon Hol a paritás, mi a veritás,ha a léted széteszi azefemeritás?Vakon bolyongsz…

Tovább
Pintér Kitti verse

érintő (○) spotifyról tett be zenét és ellötyögött a mikróiga tetején hagyta a mobilját hogy ne legyen útbanúgy forgott mint egy kis esésű folyónlehorgonyzott hajómalom propellerjeahogy a cigit tekertem behúzta a firhangotne lássanak ránk a belpesti szomszédokfoszforeszkáltak a posztóra tűzöttpazar műanyagok a sötétbenolyan sovány voltmikor elhelyezkedett éreztem az ölemenkényelmetlenül kiálló farkcsontjáthogy ne essen hanyatt elővigyázatosságbólátfogtam…

Tovább
Mosások, taxisok

Anekdotikus útirajz Ma mosunk. Így döntöttünk Jével tegnap este, természeten szükségből, illetve hiányból, s mivel Irvana lakásán nincs mosógép, a neten pedig csak Hrasnoban találtunk mosodát, na jó, hát akkor nekivágunk a külvárosoknak, és Lukavicáig meg sem állunk. S mire visszaérünk, ki is mosnak, meg is szárítanak. Egy Tin Ujević-kötetet csempészek a vászontáskámba, a hátizsákomat…

Tovább
Csobánka Zsuzsa Emese verse

Az erdőjáró Aki indul, add fel rá a kabátot.Tétován ne ácsorogj hosszan,ne tartsd vissza, nyisd az ajtót.A szűkössé vált sál hadd lobogjon,érintse nap a nyakát, te ne fojtsad.Minek melegedne be rajta a kabát,lesz még tavasz levetni újra.Menjen, távolodva tőled izmos szelek várják.Ágak ölelik körbe helyetted,áldd meg őket. Karod add odaa friss hajtásokért, lombosodjanak.Légy az avar…

Tovább
Horváth Veronika verse

Önmagával határos Elmesélni a szerb állomásfőnököt. Ahogy nem érted a nyelvet, csak a kiabálás,                hangsúly, hanglejtés árulja el, hogy épp családi dráma van.Egy másik családra gondolni, az öregemberre, akinek a kertjében húzódott a határ.                Hogyan kapálod meg a földedet, ha átmenni nem lehet?Találsz-e odaát szomszédot, hogy a szőlőt csápra kösse?                Elmesélni, ahogy a sötét villanypóznák…

Tovább
Jász Attila versei

Valóságmásolatok között. Útinapló Fausztina és Andrea nővér Hallstatt környékén                                                                                                               Mottó nélkül (autópályakert) A hátsó ablakban a kelő Nap vörösével indulunk. Szokás szerint késve egy kicsit. És nemcsalódom, a varjak már az út mentén, a fűben bogarásznak. A védőkerítésen túlról egy agancsos lény néz vissza, szemében kedvesség, jó utat kíván.A halott sünök már nem üzennek…

Tovább
Szeles Judit versei

Hóhatár Olyan utat választottunk,hogy a hegyek meredekek,a csúcsok hóval fedettek,de a lábukat langyosanmosogatja a meleg áramlat,és tengeri sünöket zabálnaka hófehér sirályok.Olyat választottunk,hogy az alpesi legelőktörpenyíreseiben iskövér bárányok kolompolnak,és ez elhallatszik messzire,a hóhatár fölé.Sas feszegeti a szárnyát,a rétisas, de itt tengerinek hívják azt is,óceáni az éghajlat, az áramlat,benne bálnák, ámbráscetek,palackorrú delfinek, vagy kisebbek,mint a norvég nevű…

Tovább
Gál Hunor versciklusa

széntorna 1. \ feldarabolt 1.1 test vagy. ösztöni képlet,átlók, szögek erőszakos elegye,ki önuralmat csak gondolatban,együttérzést szóban gyakorol,egy anya önző vegyjele.anyag vagy. halott sejt,ki nem érti, mit jelent a gyermeki fájdalom,széklábhoz kötözve két súlyos dróttal,pedig voltál gyermek, s bár nem ismerlek,bizonyosan te is jártál apró lábakon.de téged nem kötöztek meg,csontjaidat nem ásták el,nem fektették sósavval teli…

Tovább
Gerevich András verse

Határok 1. Először csak egy vékony repedés volt,kavics, fűcsomó, az aszfalton eldobált csikkek,mint a bőr finom ráncai a szem körül,kis félszigetek, szeplő, anyajegy, szőrpiheés a dudori szemölcs, mely az izzadságoteltereli, ahogy keskeny ívben gurul le,végig az arcon, csöppé gyűlik az állon,ahonnan a mellre pöttyen, a mellbimbómellett fut egyre lejjebb a forró, csapzotttesten a köldökig, ahol…

Tovább
Marno János versei

Képzetek a régiekhez képest                         Szpéró és a Vak Pipi néni emlékének Tévéképzetek a falnak fordulvabefelé, mielőtt elaludnékrajta. Vagy belehalnék feldúlva, mégmegpillantva magam a régi utcavillanyoszlopának árnyékábanácsorogni, mintha lett volna miért.Csavargatni zsírosodó hajtincsemetaz ujjam köré, eltűnődve, vajonérezni-e, hogy karnyújtásra tőlemegy meglett cseresznyefa ága duzzad.Hó semerre, de azért este már fagy.Nekidőlök, lám, a szálkás oszlopnak.Nincsen remény,…

Tovább
Kovács Edward versei

A táj emlékezete Szikkadt koponyaként domborodika táj, tátongó szemüregei sejtetik csupána kérges idegnyúlványok erdőtüzeit,a végigperzselt látványt, a porladt köveket,a széttöredezett felszínt, melyet ismétegybefoghat az emlékezet, mint a lepkekét szárnya közti részletet, ha lenne,akár a földből az égre meredő kőhalmok,melyek újból helyreállíthatók, máskéntés másként rendeződik újra rajtuk mindenkarcolás, a szemmel nem látható,a felejtés olvasatlan kéznyoma.  Arcképül…

Tovább
Krusovszky Dénes versei

Észrevételek (1/3) Az út mellett, az ároktól beljebb,de még nem egészen a szántóföldön,egy satnya bokor alá behúzva,a senkiföldjén két fehérműanyag nyugágy. * Azt mondta, ha összpontosítok,sikerülni fog, de nem sikerült. * Ahogy kiemelem a rég elhervadtcsokrot a sírkő mellett állóvirágtartó edényből, pontosan az a szag. * Félbehagyni sem könnyebb. * A tizenharmadik születésnapjárakapott egy papagájt,…

Tovább
A majom szeme

Ne vedd fel! Dr. Kreutzer direkt olyan időpontot választott a hazamenetelhez, amikor a felesége nincs otthon. Tudta, hogy péntekenként mindig kommunikációs tréninget tart egy multicég dolgozóinak, és már korán elindul Rákosszentmihályra, rögtön azu­tán, hogy a gyerekeket leteszi az iskolában. Tíz óra elmúlt, a tréning már rég el­kezdődött. A pszichiáter látta, hogy a kocsi nincs a…

Tovább
Sopotnik Zoltán verse

A REMÉNYHEZ: Újraérkezettek                 Belső Trianon, kiáltja a Hátrahagyott, ahogy meglátja az első vonatot, ami átlépi a határt, Nógrád megyéét, az Elfelejtett Polgárokét, amin beszállítják a nyomorultakat, a bénákat, a félbénákat, a kar- és lábnélkülieket, az                elmebetegeket plusz a másként gondolkodókat, főleg a másként gondolkodókat, amin szállítják Nógrád szívébe a munkanélkülieket és a gyanús közmunkásokat…

Tovább
Átlépések

Ma temették a bácsit, aki tudta, hol vannak a határok. Nagyanyám sógora volt, Só­gorbácsinak hívta az egész család. Ángyom elment a paphoz, és azt mondta neki: az uram ismerte a határokat. Ő volt az utolsó, aki ismerte. Az ő halálával eltűntek a határok is. Ezentúl minden összefolyik. Elsüllyednek a határjelző kövek. Fű növi be a…

Tovább