Emlék Bőrödön éreztem a geotermikus vihart, ahogy a napkitörés gigantikus mennyiségű részecskével, plazmaállagú anyaggal szórta tele a Föld mágneses erőterét. Megváltozott az arcod tompa ragyogása, ahogy a magnetoszféra összekuszálódott, és vörösen izzott a déli félteke fölött az ég. Tekinteted emléke bőrömbe égetett geomágneses napfoltvakítás. Vacsora Nyolcszázmillió naptömeg súlyával a világűrre nehezedő fekete lyuk bújt meg…
TovábbSzépirodalom
Szijj Ferenc verse
Harminchárom kísérlet D. 365 napja – Eperjesi Ágnes kiállítása az Inda Galériában, 2017. szeptember 7. – 2017. október 20. Ha nem kaparnám meg két körömmel, három körömmel, akkor talán egy egész vesztegzárat is kitöltene ilyen simán, kegyetlenül, mint amikor valaki már kora délelőtt mosolyog, és estig még mások is. Mindenféle testi képződmény helyett, mert…
TovábbMarno János verse
Az árva szó ének egy elliptikus trénerről (Dávidnak) Nemrég múlt dél, ha ez még számít valamit ebben a rohanó világban. Lábam már a lábtepsikben, markomban a két fogantyú, kezdjem óvatosan, kimérten, felfüggesztve tekintetemet a szemközti nyárfa hártyássárga lombkoronájára. Meg vagyok veszve néhány hete a természetért, kivéve a saját természetemet, amitől egy percre nem szabadulhatok, s…
TovábbKőrizs Imre versei
Olvasó Véletleneket keres, néha maga is eszközük. Engedni se kell, elég nem ellenállni, és akkor belülről láthatóak, mint a kés. De mi van, ha a penge a vajban fontos szervet ér? Lemondania épp erről? Hiszen mennyi szögből látszik minden másnak! * Már az is csoda, hogy mást is lát, mint a fehéret és a feketét.…
TovábbPayer Imre versei
A munkanaplóból Nem tudni, halott vagy kitörésre készülő vulkán közelében lajstromozom a kavicsok recéit. Merev, érdes, de leginkább hideg a közeg. Érzem, lehetett vagy még lehetne itt, de nem tudom már, mi. Körülírok. A készület folytonos és kényszeres. Részletes feljegyzést készítek a technikus védőöltözetéről és túrabakancsának gyűrődéséről is. Hátha szintén utalnak arra a bizonyosra. Viszem…
TovábbGál Ferenc versei
Ház körüli munkák 2. Ez a fáradt méz a legjobb napjaimra emlékeztet. Semmi kedvem bő esőktől hizlalt fűvel bajmolódni, vagy a cédulákhoz. Felvenni a fonalat, hogy akik lelki békéjüket lombsátorban vélik megtalálni, a kapunál loholnak. Hogy a jellegtelen kavics egykor szikla volt, vagy éppen kidekorált oszlop. Tény, hogy szopogathatom az ízek hiányára hangolódva, mielőtt az…
TovábbGéczi János verse
Baziliszkusz Fénymódban hull a nyír- s alkonyformán a szőlőlevél, amikor átmész a völgyön, zúgó űrszél a kozmoszon. Pondró a tölgyön. Látod minduntalan magad fölött veres vadmadártorkát a semminek, hiába káromkodsz vagy vetsz jelet a homlokodra. Idővál- táskor átvedlik a figurája, olykor csendbundájú, nyugodt állat, a neve át-átalakul alak- változással, itt pikkely borítja, ott toll fedi…
TovábbVági János novellája
Orgia A metropoliszok felett húzódó légterek egyre nagyobb kiterjedést öltenek, tudtam meg egy rádióműsorból, melyben brit kutató beszélt kutatásának részleteiről, kihangsúlyozva, hogy komoly aggodalomra ad okot a jelenség, mert a zajhatás befolyásolja a vérnyomást. Száznegyven alanyon végeztek kísérletet, a londoni Heathrow, a milánói Malpensa, a stockholmi Arlanda repülőterek közelében, és megdöbbentő eredményre jutottak, hangsúlyozta mély…
TovábbToroczkay András kisprózái
A macskák 1001 élete 1 Tél volt, sötét és barátságtalan. A fickó karórája kettes számrendszerben mutatta az időt. 11:32 volt. Tibikének magyarázta. Tibike a 10:30-as vendég, nyugdíjas tűzoltó. 11:32-kor már azt se tudja, hogy a világon van. De nem menne haza, amíg a pulton el nem alszik. Tibikét még soha nem hallottam beszélni. Szerintem néma.…
TovábbKiss Georgina versei
Viharvarjú A semmiből támadt viharfelhő: varjúapa föléd tornyosul, de szárnyát nem védőn tárja szét, a napot takarja ki előled. Elkomorulsz, és belül esni kezd, zubog, patakzik szakadatlan a bőröd alatt, esik este is, és esik egész éjjel, még reggel is, mikor az álmatlanság hideg verítékében úszó hálóinged a szennyeskosárra teríted. Tükörbe nézel, a kékesfehér fényben…
TovábbFenyvesi Ottó versei
Halott vajdaságiakat olvasva Munk Artúr * Hinterlandban a gyerekek hógolyókkal ostromolták a várat, majd meghegyezték a szuronyokat, s foglyul ejtettek egy kóbor macskát. Előbb kiszúrták a szemét, aztán a padláson felakasztották. * A katonák mind meghaltak a háborúban. Tizenkét gyerekes családapák. Doberdóban vagy Oroszlengyelországban. Érkeztek a piros pecsétes csomagok, bennük órák, gyűrűk, noteszek, fényképek, hazai…
TovábbTóth Kinga verse
Közben a lila cserepes úgy dobálja a virágokat ahogy a műanyagpipák esnek a szalagról a fújógépdoboz aljára belenyúlhatsz a granulátumteknőbe egy átlátszó lapáttal szórhatsz még bele a zsákból ennek a gyári doboznak az ajtaján át rálátni nagyon messzi hegységekre is ahol forgatási autók döcögnek levendulapermetet készíts amikor elkezdenek hullani a nyugalom miatt nem fogod sajnálni…
TovábbKorpa Tamás versei
Turniansky hrad (350 m) a kandallólapátra felsegítettem az izzó parazsat, és levittem a parkba. vártam, hogy ráhulljon türelmetlenül a hó. a parázs pezsgett, elevenen égtek el a hópelyhek. később a kastély háromszázhatvanöt szobájának összes derékig érő függönyét egyszerre mosták és szárították a tízhektáros parkban. hétszáz törékenységig dermedt, hófehér héj. séta olvadó réten: megkerültem a kastélyt.…
TovábbNémeth Zoltán verse
Michel Foucault Varsóban Hol a kezed?, add a kezed!, a kezed!, húzd végig a péniszemen!, még merev, egy halott merev tárgy, add a kezed és fogd meg a farkam, a mutatóujjad dugd erőteljesen végbelembe, ez az egyetlen testrész, amely ép belőlem, az a tér, amelyet körülölel a simaizom, az egyetlen egészséges testrészem, és forradalmi!, add…
TovábbSchein Gábor prózája
Dörrenések a parkban Szombat hajnal. A lakótelep északi vége dörrenésekre ébredt. Szabálytalan időközönként törtek rá a lehunyt szemű házakra. Az ablakokban, mintha bábok lennének, kócos fejek bukkantak elő, kelletlenül tekintgettek jobbra-balra. Nem láttak semmit. A lakótelep tömbjei között sivár volt a hajnal, bármelyik lehetett az utolsó. A dörrenések nem erősödtek. A legjobb, amit tehetnek, hogy…
TovábbJuhász Tibor prózái
Harangszóra várni Erről a templomról mindig egy erőd jut eszembe. Érdes, vastag falai meredeken törnek az égig, és mint a lőrések, a keskeny ablakok gyanakodva néznek a külvilágra. A magas, boltíves ajtón alig hatol át az Acélgyári út zaja. Csak néhányan ülnek az elülső padsorokban. Kezük összekulcsolva, zsíros rózsafüzér az ujjaik között, ha valamelyik elszakad,…
TovábbBuda Ferenc verse
A Főcsapos Az idő elforog lejár föl-le liftez az olajár a gázé úgyszintén labil de rá se ránts jő Vlagyimir Hírét hordozza hét határ őt magát három gépmadár s nem tudni melyiken csücsül ha híve vagy hát megbecsül Vlagyimir Vlagyimirovics viseli a te gondod is s modellje hasznos jó modell soha semmit nem kapkod el…
TovábbMagdolna gyapja
Fél éve ülök a kádban, fél éve mentél el. Lábamat a csapra teszem, gyűrűs kezemmel lesimítom a hosszú, fekete szőrszálaimat. Anyád szerint olyan vagyok, mint Csíta a Tarzanból, ne csodálkozzak, ha nem jössz vissza hozzám. Közelebb hajol a tükörhöz és kiszed négy szőrszálat az állából. Egy órája készülődik, várom, hogy végre elmenjen. Fejem alatt törülköző,…
TovábbMarkó Béla versei
Predesztináció Egykor az Úr a tenyerébe vett, és megpróbált saját arcára gyúrni, s már nincsen módom tőle szabadulni, ha felemel s kedvére nézeget, aztán csalódik, és a kínzott testet messze hajítja, pedig tudja jól, míg egy maréknyi sárért lehajol, hogy persze abba is lelket lehelhet, mégsem lesz más, mint akit eldobott, s ki élő volt…
TovábbGaraczi László verse
Átültetés Mit mondana a telefonba kedvenc mellékszereplőd, valami olyasmit, hogy megismered a puttonyosról, de mi az, hogy puttonyos, állsz a sarkon, fúj a szél, süt a nap, hajladozol, szirénaszó a kórház felől, kétüléses kisteherautó fékez előtted, és rájössz, hogy az utastér mögötti zárt raktér, az a puttony, kedvenc mellékszereplőd bikanyakú férfi farmeringben, lendületesen vezet, kerülgeti…
TovábbBorda Réka versei
Az akropoliszi kagyló A kagyló őrzi szülőhelye morajlását. Azt mondják. Ha füledhez emeled, elkaphatod a delfinek társalgását és egy repülőgép becsapódását. Megrázod, felsistereg az adóvevő. Fiatalok hangja keveredik az éterben, az eszköz megöleli, mégis elengedi, mint rája a prédának vélt palackot. A torkok dobolása egyszer csak elmaszatolódik, amikor bombák és forradalmak robbannak mellettük. Megint megrázod.…
TovábbMezei Gábor versei
hungária krt. lassú esőcsíkok, záróvonalak lógnak épp középről. balra város, jobbra park. és a legbővebb nap 12 egyenlítői óra. közel a tét nélküli számvetés, a belátás súlyta- lansága. de ma sem tőled függött semmi, és azzal, hogy itt a nullponton túl levá- lasztod magad, könnyebbedni nem fogsz. gyökér nélkül csüngő levélsor, ebben a sajátos nehézkedésben…
TovábbTakács Zsuzsa verse
Fogadd el, fogadd el! Mibe bele nem szólnál? – csattant föl kísérőm, a Vak Remény. Meglepett a keménysége. Csak az életbe és a halálba, másba nem – feleltem dacosan. Megszállt az ellenkezés szelleme. Nem föladni, hajtogattam magamban. A gyerekonkológián a műtők előtt vártunk reggel nyolc óra óta. Aztán kijött egy sebész, és találomra odalépett egy…
TovábbA szükség szükségszerűsége
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig…
TovábbMarno János verse
Emésztés a holtak házában A pénz ugat, kutyánk a dögkútban vonítja épp a legutolsókat, magam az udvari budin böngészek a fölszeletelt hírlapok között. Régi álmom, hogy megszabaduljak a szartól, amit udvariasságból a népek tompán életnek hívnak. Nincs éle tudniillik a hangjuknak, sem fénye, amint a szarból mégiscsak aranyat csinálnak – lévén az ősök túlnyomó többsége…
Tovább„Nem olyan könnyű letenni se”
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig…
TovábbFonalképek
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad…
TovábbFogott bábu lép
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad…
TovábbG. István László versei
Sakktábla A sírok között mászkáltam. Rettenetes rendben, ahogy sakktábla világos-sötét mezői követik egymást, váltakozva tűntek fel a csoportok, egyik a másik után, bezsúfolva álltak az apró sírhelyek körül, s minden másodiknál temettek, úgy, mint akik szülnek, mégis fegyelmezetten, valami papféle irányított szertartását követve, de rengeteg hullát tettek egy sírba, mindenki a magáét hurcolta, vonta, lódították…
TovábbMesterdalnokok
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig…
Tovább