Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Michel Foucault Varsóban Hol a kezed?, add a kezed!, a kezed!, húzd végig a péniszemen!, még merev, egy halott merev tárgy, add a kezed és fogd meg a farkam, a mutatóujjad dugd erőteljesen végbelembe, ez az egyetlen testrész, amely ép belőlem, az a tér, amelyet körülölel a simaizom, az egyetlen egészséges testrészem, és forradalmi!, add…
Tovább
Dörrenések a parkban Szombat hajnal. A lakótelep északi vége dörrenésekre ébredt. Szabálytalan időközönként törtek rá a lehunyt szemű házakra. Az ablakokban, mintha bábok lennének, kócos fejek bukkantak elő, kelletlenül tekintgettek jobbra-balra. Nem láttak semmit. A lakótelep tömbjei között sivár volt a hajnal, bármelyik lehetett az utolsó. A dörrenések nem erősödtek. A legjobb, amit tehetnek, hogy…
Tovább
Harangszóra várni Erről a templomról mindig egy erőd jut eszembe. Érdes, vastag falai meredeken törnek az égig, és mint a lőrések, a keskeny ablakok gyanakodva néznek a külvilágra. A magas, boltíves ajtón alig hatol át az Acélgyári út zaja. Csak néhányan ülnek az elülső padsorokban. Kezük összekulcsolva, zsíros rózsafüzér az ujjaik között, ha valamelyik elszakad,…
Tovább
A Főcsapos Az idő elforog lejár föl-le liftez az olajár a gázé úgyszintén labil de rá se ránts jő Vlagyimir Hírét hordozza hét határ őt magát három gépmadár s nem tudni melyiken csücsül ha híve vagy hát megbecsül Vlagyimir Vlagyimirovics viseli a te gondod is s modellje hasznos jó modell soha semmit nem kapkod el…
Tovább
Fél éve ülök a kádban, fél éve mentél el. Lábamat a csapra teszem, gyűrűs kezemmel lesimítom a hosszú, fekete szőrszálaimat. Anyád szerint olyan vagyok, mint Csíta a Tarzanból, ne csodálkozzak, ha nem jössz vissza hozzám. Közelebb hajol a tükörhöz és kiszed négy szőrszálat az állából. Egy órája készülődik, várom, hogy végre elmenjen. Fejem alatt törülköző,…
Tovább
Predesztináció Egykor az Úr a tenyerébe vett, és megpróbált saját arcára gyúrni, s már nincsen módom tőle szabadulni, ha felemel s kedvére nézeget, aztán csalódik, és a kínzott testet messze hajítja, pedig tudja jól, míg egy maréknyi sárért lehajol, hogy persze abba is lelket lehelhet, mégsem lesz más, mint akit eldobott, s ki élő volt…
Tovább
Átültetés Mit mondana a telefonba kedvenc mellékszereplőd, valami olyasmit, hogy megismered a puttonyosról, de mi az, hogy puttonyos, állsz a sarkon, fúj a szél, süt a nap, hajladozol, szirénaszó a kórház felől, kétüléses kisteherautó fékez előtted, és rájössz, hogy az utastér mögötti zárt raktér, az a puttony, kedvenc mellékszereplőd bikanyakú férfi farmeringben, lendületesen vezet, kerülgeti…
Tovább
Az akropoliszi kagyló A kagyló őrzi szülőhelye morajlását. Azt mondják. Ha füledhez emeled, elkaphatod a delfinek társalgását és egy repülőgép becsapódását. Megrázod, felsistereg az adóvevő. Fiatalok hangja keveredik az éterben, az eszköz megöleli, mégis elengedi, mint rája a prédának vélt palackot. A torkok dobolása egyszer csak elmaszatolódik, amikor bombák és forradalmak robbannak mellettük. Megint megrázod.…
Tovább
hungária krt. lassú esőcsíkok, záróvonalak lógnak épp középről. balra város, jobbra park. és a legbővebb nap 12 egyenlítői óra. közel a tét nélküli számvetés, a belátás súlyta- lansága. de ma sem tőled függött semmi, és azzal, hogy itt a nullponton túl levá- lasztod magad, könnyebbedni nem fogsz. gyökér nélkül csüngő levélsor, ebben a sajátos nehézkedésben…
Tovább
Fogadd el, fogadd el! Mibe bele nem szólnál? – csattant föl kísérőm, a Vak Remény. Meglepett a keménysége. Csak az életbe és a halálba, másba nem – feleltem dacosan. Megszállt az ellenkezés szelleme. Nem föladni, hajtogattam magamban. A gyerekonkológián a műtők előtt vártunk reggel nyolc óra óta. Aztán kijött egy sebész, és találomra odalépett egy…
Tovább
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig…
Tovább
Emésztés a holtak házában A pénz ugat, kutyánk a dögkútban vonítja épp a legutolsókat, magam az udvari budin böngészek a fölszeletelt hírlapok között. Régi álmom, hogy megszabaduljak a szartól, amit udvariasságból a népek tompán életnek hívnak. Nincs éle tudniillik a hangjuknak, sem fénye, amint a szarból mégiscsak aranyat csinálnak – lévén az ősök túlnyomó többsége…
Tovább
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig…
Tovább
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad…
Tovább
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad…
Tovább
Sakktábla A sírok között mászkáltam. Rettenetes rendben, ahogy sakktábla világos-sötét mezői követik egymást, váltakozva tűntek fel a csoportok, egyik a másik után, bezsúfolva álltak az apró sírhelyek körül, s minden másodiknál temettek, úgy, mint akik szülnek, mégis fegyelmezetten, valami papféle irányított szertartását követve, de rengeteg hullát tettek egy sírba, mindenki a magáét hurcolta, vonta, lódították…
Tovább
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig…
Tovább
Realitás Hitt is meg nem is a szemének, amikor látott. A férfi nagydarab húsokat árult, magáról vágta le a combját, a mellét, kinek-kinek igénye szerint, vigyétek, mondta, nektek adom, míg végül nem maradt más belőle, csak egy hang, alig hallható. Hitt is meg nem is a szemének, amikor látott. A nő a butikban szárnyakat növesztett…
Tovább
Boncolás a kőpadon Abból is látszott, milyen élettelen volt, hogy a hirtelen kapott szerelem rögtön átfolyt rajta, bele egy másik, gondosan őrzött vázába, ahol a poros krizantémok egymás után hervadtak el. A konditerem kék fényét bámulva sírt, rémülten attól, hogy ez csak párhuzam, ő pedig kísérlet. Hajnali vonatindulás Egyszer odament egy hajléktalanhoz, mert az reggeli…
Tovább
Előző hit És ha mondjuk nincs hazatalálás. Csak a bolyongás, mint vonatút, kivilágított vagonokkal. És átsuhanni minden pályaudvaron, kattogni éji síneken. Már leszállnál, de nem vár senki. Alagút, alagútba érkező távirat. Lecsavart életek, dohogó, utolsó pöfékelés, füstlombozatú távolodás. És ha mondjuk nincs hazatalálás, akkor az eltévedésben találok otthonomra. Tűz lobog az alagút torkában. Lángoló gyík…
Tovább
Oda-vissza Vettél nekem egy vonatjegyet oda-vissza mindenhova mindenhonnan de csak az út van benne és sehol sem szállhatok le különben sem vagyok megfelelő turista mondod rideg nevetéssel kísérve és én odaérek valahova mindenhova ismerem a világ összes vasútállomását láttam mindenkit elindulni és megérkezni mint téged csak köztes állapotok kikapcsolt fűtésű leoltott villanyú kupékban élek titkos…
Tovább
Hallgasson Jöjjön, megmutatom. Hallgasson. Hallgassa, ahogy kézen fogva jár a képe és a hangom, mely kásás anyagával fel-feltolul a felső regiszterekbe, ez azonban a kézfogásra csak még nyomósabb alkalom. S ha mégsem hisz nekem, hallgasson a szívére: elvégre ott vagyunk, az ország legrangosabb szívkórházában, vagy más szóval szanatóriumában. Ahol szanálják a magaféle eseteket, az elesetteket,…
Tovább
A bizonyosság Csak azt tudom, hogy engem is koporsóba helyeznek majd, megborotválnak előtte, rám adják az egyik frissen vasalt nadrágomat és ingemet, amely oly sima lesz, akár az arcvonásaim, a többi ruhámat kidobják, nem kell a lom a házhoz, nem kell a megemlékezés, a gyász, a pátosz, azt mondják, a múlt úgyis csak akadályoz a…
Tovább
A néma ének Dér festi meg reggel a rétet, Bársony palástban jár a föld, Hátán fű nő, nem hallom, érzem, Lant szól, de elnyeli a köd. A puszta szó a lantos ujján. A hangja hóba dermed, A szája szól, a szája moccan, Lant húrja peng a csendben. Rögök peregnek porrá, végleg. Csak látom dalra költ…
Tovább
A kertem vad A kertem vad. Vad gyümölcsfáim vannak. Teremnek mégis ennek is, meg annak, aki csak leszedi, mindenkinek ad. Van elég szőlő. Sok. Édes. Fele vad. Félvad, ugyan most pont egészen vadul, nincsen megmetszve, össz’-vissza kanyarul. Ez zajlik, hordja a folyam a jeget, néztem elégszer, láttam már eleget. Leég a bőröm. A fű. A…
Tovább
Rengeteg: át sose vágtad Ezt tanuld meg: az álmok alatt nincsen semmi, csak egy rengeteg rágott széle. Úgy is mondhatnánk, bejárata. De nem lépsz be: egyszerre ott vagy. Megfogansz odabent. Ősi szavakból szőtték ezt az erdőt, át sose vágtad. Tabletta nem fog rajta, se kard. Van benne valami ádáz, levegôtlen, modoros. Összetett szemekkel figyelnek a…
Tovább
Ijedt zavarban felkapott lepel Mit tanultam tőled? Főleg a nyugalmat, aki sokat ugrál, nekimegy a falnak, nem a robbanás kell: fontosabb a kontroll, ne a kabátról írj, inkább csak a gombról, nem a teljesség kell, a lényeg: a részlet, csatok, övek, kapcsok, rövidáru-készlet, kis kincset keresni, sarat lepucolni, jobb ízű a munka, ha régi a…
Tovább
Csalárd ökör A 200 éves Arany Jánosnak, hódoló tisztelettel Este van, este, már lement a Nap is, setét lőn, mint a tenta, Nem ereget füstöt a kémény, S a kert-garádon át kilépvén Gereblye-nyél ha főbe kólint, Eperfa-lomb reája bólint. Röpkednek baglyok s denevérek, Czingár szúnyog örvend a vérnek, Földi béka, görög (vagy albán?), Lomhán mereng…
Tovább
Kikapcsolom a gépet Lementem a vízig. Huszonhét éve egész más volt a part. Csónakház állt itt, balra egy stég, szemetes minden és kihalt. Hova lettek a ferde fák mind? A holtág bűze megcsap. Hová a lomb, hová levél? Vagy ezt is képzelem csak? Áramló test, elszáradt évek nem hulltak még színére. Nedves hajunk indája lóg…
Tovább
A várhegyen pontban reggel hatkor kondult meg a Magdolna-templom nagyharangja, mikor az elitélteket elővezették. A napi zsolozsmázók mind ott voltak már a téren, a szép májusi napsütésben, de eszükbe nem jutott a máskor kihagyhatatlan ájtatoskodás. Meglepve pillantottak föl a környező házak tetejére, ahol az alsóbb cserepeket visszaszedték. Ilyen csodát sem láttak még, a gerendák közt…
Tovább