Feketeáfonya
Nem kell aratni, vetni.
Egy kobak száz boka,
Egy koma száz lova,
Ordasság megszületni
Bárhova máshova.
Előlünk napok bújnak,
De vannak eszközül éjek,
Az okok megokulnak,
Ha kerülnek körülmények.
*
Ez is csapás, bokrét,
Hogy kivert az eged,
E kis csapás, onnét,
Hogy ide vezetett.
Vesd magad messze el,
Rázd le a pinceberket,
Ha nem, megereszkedel,
Elnyesik embernyelved.
Száz lator egy ménes.
Bennem megbízhatsz néha,
De szétnézz, mert véges
A mersz fénye-árnyéka.
*
Lábunktól lentebb rajzanak,
Földbe álltak a múlt hetek.
Üvegen gyűlnek a párkák
És tócsákba ablak alatt.
Neked már nem terítenek,
Percet se aludtál át.
Sóvá meredve napokat
Ültél mélyeken, csak kezed
Alatt fonódott fonat,
Hajadból tincseket szegett,
Csilingeltél, hogy bárka lesz.
(Itt ugyan kinek szánva ez.)
Elfogy, azt mondtam, nem fog az,
Mondtad, most kopasz vagy, kopasz.
És fogyatkozik homlokod,
Pedig mindened ott lobog.
Valami egek szürelme
Hajt. Agyagból fonódó bárka.
Együvé kettőnk türelme,
Bokrét. Vár a rianásra.
*
Félálom savanya leve.
Kapkodva szüretelnek,
Héjam sosem lesz fekete,
Fenyegetnek a kertek.
Bárha korán letépnek,
Földem előre ássa más,
Elkap mindig a fészek,
(A titok a titok nyitja)
Gyökerem, ágam vár vissza.
*
Riadás,
mellédébredek.
Felgyökerezem rád magam,
Bogamat szuszakolom.
Rokkává járatod kezed,
Csak úgy vagy már, hogy bárka van,
Dereden fut a korom.
*
Nem kell vetni, se aratni.
Ki a karámból kimarad,
Első záporig marad ki.
Földig lenőnek a hajak.
A talajt éjfélék lakják,
Lakatja őket sárga lösz.
Melyikőtök az igazság?
Vagyok, jössz, óvlak, hátralöksz.
Talpadon rőzseláng üszke,
Jártadat zúzmara zúzza,
Szájadban áfonyatüske,
Gyümölcsén sápad a húsa.
(Megjelent az Alföld 2021/12-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, M. Nagy Szilvia munkája.)
Hozzászólások