Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
15. Egy folyóról meséltél a múltkor, hogy olyan, mint itt az utca. Halforgalom szorgos, végtelen körútja, utcahossza. Nem szabad kilépni, mondják, forgalomban szigetnyi járda. Mindig feléd indultam el, mindenképp jó irányba. Szint alatt gyilkos halak a szag felé, hogyha úsznak. Vérszagra gyűlnek és nagy rajuk még nagyobbra duzzad. Én vagyok mindegyik hal, az is, amelyik…
Tovább
Borbély Szilárd Az étkezőkocsiban ül. Fehér nadrágban kortyolgatja a fekete teát, udvarias zakóban könyvet olvas. Emberek cserélődnek az asztaloknál, az álmosító kattogás függönye mögött. Hirtelen feleszmél, mint akit hasba rúgtak. Fut valami a tájban, valami öreg és idegen, ráncos kicsi kezét a csillámló ablakra nyomja kívülről. Ő csak nézi. Nem tudom, miért, kiért, mióta már.…
Tovább
Reggeli józanság Ha nem unnád, elmondanám ezt néked: mikor egy hétfő reggel arra ébred az ember, hogy kész, pont ennyi az élet, minden rendben: vekker, reggeli, széklet, most már ami volt, mindig az lesz végleg, világos minden vonatkozó képlet: még hátravan úgy harminc aktív éved, és működik, csak monoton, de tényleg helyére kattant minden apró…
Tovább
Műfajok útvesztője Gondolatok a szótárban: Egyet gondolsz, mást mondasz, valami harmadikat írsz le. Egy napon azt mondják, vegyészmérnök lettél, készíthetsz arcpomádét vagy orvosságot. Azt mondják, bevezetheted az áramot a házba, azt mondják, kiveheted a vakbelemet. De nem ahogy éppen az eszedbe jut, hanem ahogyan azt a szabályzat előírja. Azt mondják, tervezhetsz házat, azt mondják revízió…
Tovább
Aranyvidék Arany buggyan a földből elő, Tér közepén törésvonal beáll. Hamarosan itt tornyok dőlnek el, És vöröset köhög a szentséges Jézus. A három templom terén most kezdik el Platók oltárától kihirdetni a törvényt. Ami népirtás, ma évődő, szinte pajkos, Ami folyó, fémesen folyik el. A mindenkori Kossuth Rádió A korábbi elit rendszerint odaszárad a bárka…
Tovább
Emléksorok egy régi felsülésre Hogy veled hol rontottam el, sőt hogy nem is volt elrontani mit, arra csak jóval később eszméltem rá. Azon a rögtönzött házibulin, ahol a szomszéd szobában a barátom is jelen volt, első szeretőd és még mindig szerelmed, ott akartál lefeküdni velem, aztán soha. Ilyen afrodiziákum többé nem adódott: hogy hátha ránk…
Tovább
izzadt vitorla egy bolygó bucskázik az ablakban mint a zsizsikes felvételen elvetődik a kép ugrik az üveg az űr a pilóta kezében forgó kormány jobbra-balra húz a hajó ide-oda gurul a súly az ülések körtáncba kezdenek kezek felfelé mutatnak az alacsonyabb másodpilóta érvel hogy most talán a piros kart és aztán megint balra mert közeleg…
Tovább
(szino)líra torzószótár anyagias valami ostoba szivárvány ívei alatt szánalmas ahogy apró morálban őrlődve egész életünkben csak számolgatunk nehogy átlépjük a becsület küszöbét mikor nagyobb szelet zsíros kenyérrel próbálkozunk sodoma kertjei mögött mivel rögtön merengni kezdünk a tisztes ősökön akiknek távoli tekintetében is ott a megütközött gesztus ha az örökül hagyott türelmes élet netán a rend…
Tovább
Mea maxima A két kis aloé vera egy ismert, nemzetközi áruházlánc növénygyárában látta meg a napvilágot. Mindannyiunk sorsában osztozva, felcímkézve, egy polcon várták, hogy valaki megvásárolja és hazavigye őket. Na, Marcel Morarunak és asszisztensének, Bogota Mária Rózsának pont ők kellettek. Legalábbis őket tették be a vásárlókocsijukba, a kábelek, kötelek, áramkörök, vörösborok, burgonyaszirmok és ásványvizes PET…
Tovább
A reményhez: Vérmegye Kiment a vér Nógrád megyéből, mondja az Első, ahogy nézi az elhagyott házakat, üres disznóólakat, a sóhajtozó csirkeudvart, ebből a faluból bizony kiköltöztek, a templom tetejéről leverték a réz- keresztet, feldarabolták a büszke padokat, a falakról egyben szedték le a freskót és vitték magukkal, a kocsmában pohár- és korsócserepeken áll a plébános,…
Tovább
Hamuháza Kacifánt főfelügyelő idegesen fészkelődött a székén, Aztán megvakarta barna vizslafülét. – Itt valami nem stimmel – mondta ki félhangosan, Aztán fölállt katonás rendben tartott íróasztala Mögül, megigazgatta maga alatt a széket, És rögtön vissza is ült rá, amint az szokása volt fejtörés közben. Jó félórával ezelőtt, amikor elhagyta otthonát, És elindult a kapitányságra (Méltóságteljes,…
Tovább
Nincs semmi az égen Nincs semmi az égen, csak a Nap, süti eszelősen arcomat. Hányadik, nem számít, ez a nyár, az idő úgy mállik, mint a sár. Kilencvenegy éved nem a vég, hátha még elér egy hajnal-ég? Verseket is írsz, lám, bármelyik éppúgy beszél tisztán, mint eddig. A bátyja Ugyanúgy főzi a lekvárt, mintha a…
Tovább
A zene szelleme Teslár Sámuel honvédszázados lábait a rosszemlékű segesvári csatában tépte le egy ágyúgolyó. A százados gyanútlanul haladt embereivel egy csalitoson át, amikor hirtelen ólomba merült a világ. Teslár orra vére eleredt a légnyomástól, először azt hitte, megsüketült, aztán elkezdte hallani és tapintani a zajt. Csodálatos volt. A század katonái teljesen megzavarodtak, az egyik…
Tovább
Tériszony A Terek ciklusból Többször elment a régi házukig, de végül aztán sose csengetett be. Nézett a jegyzékben az új nevekre, az a lakás már egész más úgyis. Hát ez a pasas meg mit bámul itt? – egy lakó végigmérte, beengedte. Igen, a kilencedik emeletre, ő is pont oda, elindult a lift. Tudja, szabadkozott, minden…
Tovább
Egy omlás fázisai Először kényszerítette térd re magában az embert A pál inkák tornyaiból ellátni a tengerig A partokon feh érlő csontvázakig A szépség mindig áldozattal jár Mint egy kórboncnok könyékig mocsokban Az esztétika iszapjában megmerítkezve fulladásig Aztán csak rálegyint Odébb rak ja magától a tárgyakat A magány az emlékek eltávol ításával kezdődik Nem fél…
Tovább
Mindig történik valami Egy ideje folyton attól rettegsz, hogy megkérdezik, mit csinálsz mostanában, hogy éppen mit csinálsz. Tudod, hogy nem valószínű, de ha megkérdeznék mégis, hisz tulajdonképpen valakinek meg kellene kérdeznie, de ha nem, hát nem, akkor te kérdezed, és ha ilyenkor valaki látna, rögtön felállna a metróban vagy a villamoson, az hétszentség, hogy…
Tovább
Az idő visszaforgatása valaki újból és újból visszagondol, valamire, ami megtörtént valaha, valamire, ami mindennapjai része lett, és amit nem tud elfelejteni soha már valaki újból és újból bejárja az utakat, jól ismert otthonok felé jól ismert lépcsőkön kapaszkodik felfelé, fel, egyre feljebb, míg el nem jut valami ismeretlenbe valami ismeretlenbe, ami már nem az…
Tovább
A sirály balladája Az ébredés sokkal nehezebb, mint ahogyan azt bárki gondolná. A szem csupán helyzetjelző fényszóró. Ülni saját, már közömbössé vált, tehát érzékelhetetlen szagodban, a besüppedő matrac szélén. Vándorlás az üres szobákon át. Éhség nélküli evés, gépies kávé- adagolás. A mosogatás megnyugtató tárgyiassága, a kosz, majd a hab lefoszlása az edényekről, a tiszta,…
Tovább
Hátrahagyott ars poetica Csak közvetett bizonyítékaim vannak arról, hogy mit takar az éjszaka, egy-két részletet kideríthetek talán, amikor reggel a hegyek mögül felgyűrődik néhány szürke felhő, akár a szennyes ruha egy töredezett szélű hatalmas kosárban. A fiókban heverő súlyos kalapácsból és az összeszorított szájú harapófogóból próbálom kitalálni, hogy milyenek a szegek, amelyeket Krisztus tenyerén és…
Tovább
Málnaföldek mindörökre Málnaföldek mindörökre, A homokbucka tövében az erdő, S te? Fiatalságod fogságában, Apád idénymunkásaként. Hajnali személyvonat Elsárgult üvegén át nézed A mindörökre szóló málnaföldeket. Milyen intim, szobaszerű egy személyvagon. Üveg alatt, fekete-fehér képeken a tenger. Foltozott, fekete műbőr ülésen Utaztok apád földjére, s a földről a piacra. Szerelmedet úgy hívják, Malina. Mutatóujjával nem csak…
Tovább
Irgalom meghalni otthon, saját ágyban, ingben, meztelen könyvek között meztelenül, meghalni mindenkinek, váratlanul, mintha egyenesen az égből kapnál ajándékot, elvesz egy kéz, elragad önmagadtól, megnyugodni, ahogyan Péter pap hirdeti vasárnaponként a tóközi kőszószékről, Kolozsváron, ötvenhét éves korában megnyugodott, mondja, és valami bibliai szakaszt olvas föl a lehetetlen összefüggések révült hitével, meghalni tárt szemekkel, mielőtt a…
Tovább
Félni való „Persze, hiszen neked fontosabb félnivalód van…” (Patrick Ness – Siobhan Dowd) Szerettem félni, mondaná, szobasarokban vártalak, sötét sarokban, álmos délután után. Futottam volna én veled, indultam volna, mondaná, de nem szól, nem beszél, mióta, nem tudom. Futottam boldogan, anyától el, sötét szobába és a fal mellett, szekrény mögé rejtőztem el, ölbéli kisgyerek. Nem…
Tovább
a fordulat hálót fon a hév döngő és sikító álmot mostanában nem őrülök meg már kora reggel hagyom inkább a világot, bár tudom, a síromat ásom és jajongva ömlik a folyóba minden perc, mégis ha a boldogság nem ilyen lenne nem ez amiről gyakran biztosítanom kell magam, hogy valami ilyesmi az élet, akkor ez a…
Tovább
Színek könyve Poszthumán jarmaniáda 15. Hogy mi az idő, azt abból látod, ahogy beáll a fotón a pillanat, aztán a fotó is kezd tönkremenni, besárgul, gyűrődik, hajlik, reped és mállik, a kép még ott van, az elképesztően szép arc, a nagy görög szemek, az orr és a száj harmóniája közti repedések, recék még őrzik a…
Tovább
Kilátások Felmondták az öcséd albérletét, és elhatározta, a szívaortaműtétig kihúzza az utcán majd valahol. Elvégre a régi szép heroinista időkből az oslói hajléktalanok nagy részét ismeri. Úgy képzelte, elajándékozza az ingóságait, és kerekesszékkel vagy mankóval valahova eljut, mert mozgássérültbarát a norvég vasút, a közlekedéssel nem lesz gond, csak a hideggel. Pont most mondtak fel neki,…
Tovább
Állat Mert maradt bennem apámból valami, ami mindig önmagát itatja, és minden este inni kér. És ahogy a vodka a gyomorszájhoz ér, csókolva nyit bennem utakat, nyílásokat tör fel egyre mélyebben a testben, az orromba ragad az illata, minden korty után, mint a kölnivíz. Lenyelni vodkát, mustot, cointreaut, 4711-et, likőrt és cogniacot, grogot és rumot,…
Tovább
Huszonöt évvel ezelőtt, Erdélyben történt látogatásunk alkalmával az egyik hargitai kis faluban az egész turistacsoportot megátkozta egy vén cigányasszony. Csíkszeredára menet uzsonnázni álltunk meg az apró helységben, s egy székelykapu tövébe letelepedve majszoltuk a vajas-szalámis zsemléinket, amikor odalépett hozzánk az a nő. Nem tudom, miért éppen a szakadt farmernadrágjában lezserséget imitáló fiatal orvost szólította meg,…
Tovább
Tudatom, jól vagyok Itt süt a Nap, színes, őszi falevelek hullanak vállamra. Ahol most élek, erdei vadak a társaim. Fát vágok téli tüzelőnek, gyümölcsökkel táplálkozom. Kávét főzök, töltök neked is. Beszélek hozzád az egyedüllétben, sorolom, amiket nem hallgattál meg. Tudatom, jól vagyok. Egy utolsó rönköt dobok a tűzre. Elhagyod a várost Megérkezvén a nagyvárosba rögtön…
Tovább
Collegium Josephinum 44 őszét egy katolikus internátusban éltem túl. Itt naponta Ave Máriát kellett imádkoznunk, ami nem lett volna baj, de hozzá térdelni is kellett, amit (mint zsidóból lett buzgó református) eléggé rühelltem. A koszt is alig volt ehető, még ma is borzongok a káposztás buristól. A „kedves nővérek” sem voltak mindig kedvesek. Féltek persze…
Tovább
Kézfogás a svéd királlyal Egyedül apámnak árultam el, hogy svéd vagyok. Megmagyarázni még nem tudom, csak érzem, a legmélyebb valómban, hogy svéd vagyok. Jelentsen ez bármit is. Apám általában mindig viccel, de néha mégis nagyon oda tud figyelni arra, amit mondok. És megérteni. Hogy a mondás csak a felszín, szavak, de a többi…, az több.…
Tovább