Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
A bizonyosság Csak azt tudom, hogy engem is koporsóba helyeznek majd, megborotválnak előtte, rám adják az egyik frissen vasalt nadrágomat és ingemet, amely oly sima lesz, akár az arcvonásaim, a többi ruhámat kidobják, nem kell a lom a házhoz, nem kell a megemlékezés, a gyász, a pátosz, azt mondják, a múlt úgyis csak akadályoz a…
Tovább
A néma ének Dér festi meg reggel a rétet, Bársony palástban jár a föld, Hátán fű nő, nem hallom, érzem, Lant szól, de elnyeli a köd. A puszta szó a lantos ujján. A hangja hóba dermed, A szája szól, a szája moccan, Lant húrja peng a csendben. Rögök peregnek porrá, végleg. Csak látom dalra költ…
Tovább
A kertem vad A kertem vad. Vad gyümölcsfáim vannak. Teremnek mégis ennek is, meg annak, aki csak leszedi, mindenkinek ad. Van elég szőlő. Sok. Édes. Fele vad. Félvad, ugyan most pont egészen vadul, nincsen megmetszve, össz’-vissza kanyarul. Ez zajlik, hordja a folyam a jeget, néztem elégszer, láttam már eleget. Leég a bőröm. A fű. A…
Tovább
Rengeteg: át sose vágtad Ezt tanuld meg: az álmok alatt nincsen semmi, csak egy rengeteg rágott széle. Úgy is mondhatnánk, bejárata. De nem lépsz be: egyszerre ott vagy. Megfogansz odabent. Ősi szavakból szőtték ezt az erdőt, át sose vágtad. Tabletta nem fog rajta, se kard. Van benne valami ádáz, levegôtlen, modoros. Összetett szemekkel figyelnek a…
Tovább
Ijedt zavarban felkapott lepel Mit tanultam tőled? Főleg a nyugalmat, aki sokat ugrál, nekimegy a falnak, nem a robbanás kell: fontosabb a kontroll, ne a kabátról írj, inkább csak a gombról, nem a teljesség kell, a lényeg: a részlet, csatok, övek, kapcsok, rövidáru-készlet, kis kincset keresni, sarat lepucolni, jobb ízű a munka, ha régi a…
Tovább
Csalárd ökör A 200 éves Arany Jánosnak, hódoló tisztelettel Este van, este, már lement a Nap is, setét lőn, mint a tenta, Nem ereget füstöt a kémény, S a kert-garádon át kilépvén Gereblye-nyél ha főbe kólint, Eperfa-lomb reája bólint. Röpkednek baglyok s denevérek, Czingár szúnyog örvend a vérnek, Földi béka, görög (vagy albán?), Lomhán mereng…
Tovább
Kikapcsolom a gépet Lementem a vízig. Huszonhét éve egész más volt a part. Csónakház állt itt, balra egy stég, szemetes minden és kihalt. Hova lettek a ferde fák mind? A holtág bűze megcsap. Hová a lomb, hová levél? Vagy ezt is képzelem csak? Áramló test, elszáradt évek nem hulltak még színére. Nedves hajunk indája lóg…
Tovább
A várhegyen pontban reggel hatkor kondult meg a Magdolna-templom nagyharangja, mikor az elitélteket elővezették. A napi zsolozsmázók mind ott voltak már a téren, a szép májusi napsütésben, de eszükbe nem jutott a máskor kihagyhatatlan ájtatoskodás. Meglepve pillantottak föl a környező házak tetejére, ahol az alsóbb cserepeket visszaszedték. Ilyen csodát sem láttak még, a gerendák közt…
Tovább
„Egy leszúrt felkelő tiszt mellett, aki már nadrágjáig le volt vetkeztetve, több vérrel bemocskolt iratot láttam heverni; valószínűleg a kozákok találták azokat a tiszt kirablása közben, s megint eldobálták, mert rájuk nézve nem volt értékük… A mellém beosztott egyik kozákkal (Összesen 5-en voltak!) felszedettem az iratokat és nagyon megörültem, hogy egy akkor igen fontos okmány…
Tovább
Elágazó sorsok erdeje (fészek) madár vagyok egy házra látok innen ahol emberek gyülekeznek énekem felhangosítom rákoppintok magamra hosszú volt a repülés idáig napokig tartó ébresztő mozgás és könnyű altató a légáramlatok pihéim közt járnak át meg át melegítenek és forrósítanak mintha csak napfényt beszívni ülnénk itt mindannyian a nap alatt s a fák közé nem…
Tovább
Tiszta sor Az El, Kondor, pláza idejéből Álljatok növekvő sorrendbe, gyerekek. Vagy csökkenőbe, nem oszt, nem szoroz, csak álljatok már nagyság szerint, az anyátok úristenit, és igazodjál normálisan. Akkor most felrajzolom a házirendelet. Aki beradír, az lesz az öltözős tisztasági felelős. Anyám törli magát ismerősei közül, anyám többé nem a saját ismerőse, nem lesz másé…
Tovább
Külön Azt hitte, büntetlen rugdalhat be ajtókat, mert a múlt, olyan, hogy elmúlt, ha tudja, már nem lesz legalább közte és közte, ami mindig is volt, hogy az én és a te. A másik meg, hogy így adok el véres rongyot, s veszek újra, már mióta unja a régit, vagy veszek le valami mást. S…
Tovább
Mondatok 1. Fordulásból, úgy képzelem, úgy adnám az elsőt. És a viasz bőrű isten üvegszeme megrepedne. Pofon lenne vagy rúgás, valamiért ez mindegy. De a mozdulat rebbenése, az ijedt állatoké ilyen. Vagy mintha polkába dőlnék, vetném a párom. Ahogy a hasadozott, lékelt földet ásta ősszel az apám. Huzalizmok, rostok feslett kötege pattan el ilyenkor. De…
Tovább
Okrúhly laz (587 m) egy napokkal ezelőtti sóhaj mostanában ideérő szelénél nem ismerek szívszorítóbb csapdát. mikor a sóhaj már rég feloszlott, és a szélnek nincs is hová visszatérnie, ezért mindenbe belekap, csak félrefésüli találomra a fenyvest a telepített erdő végtelenül hosszú, didergő folyosóin. egy korábbi tisztáson a sóhaj útjában egy angyal állt, száj nélkül. nem…
Tovább
Mi végre Mint amikor megmozdult a föld, s csak annyit érzékeltél, hogy benned is bizonytalanná vált minden abban a néhány másodpercben. Így élsz évek óta. „Július elején még nem vettem őszibarackot a piacon, mintha elodázhatnám a november eljövetelét.” Pillanatok sokaságát birtokolta, a késésben ért időben állomásról állomásra. Mit hoz a szél, nézi a reggeli felhőket,…
Tovább
Féreg A tárgyakra vetült nemben a kétség bizonyossága az álmatlan elé tárul. Ez elméletileg helytáll. Az érv, hogy tagadásával csak újból megerősíti a szkepszist ugyanakkor nem elég lágy, hogy aludhasson. Az újabb tagadástól mint- ha más szintre ereszkedne, s ezt kétségbe lehet vonni megint, mint maradék álmot. S ha kétsége megint mélyebb szinten nyer megerősítést,…
Tovább
Üres a ház. Együtt építettük régen. Az erdőben, a folyó mentén, mint a mesékben, élt egy ember, ő volt a barátom. Utoljára négy éve láttam, novemberben, az első szombaton. Üzenetet írtam neki a hóba. Szia, itt voltam, gyere haza, nagyon várlak. Folyton üzeneteket hagytam neki, beleírtam a homokba, a hóba, ráfirkáltam a párás ablakra, éjjelente…
Tovább
Olaj a vízen Vízen az olajszennyeződés, úgy emlékszem rád, nem tengerből merítem, a csapból se az folyik. De olajfoltos az emlékem mégis, mint tekintetedben az alkohol kenőzsírja, hogy amire nézel, az máshol van, nem ott. Amire most nézel, az hol van? Talán nem élsz. Két és fél éve nem tudni rólad. A bűzszalag, ami körbe…
Tovább
Kereset Másfél hónapja nem láttam. Külföldön dolgozik, de most azt mondja, nem megy vissza, mert nem fizették ki. Első itthoni vacsorája után magához int. Az állomás melletti garázssorhoz indulunk. A pajszert ő viszi. Lever egy újnak látszó lakatot. Felkattintja zseblámpáját – a fény benzineskannákon, befőttes üvegeken, tőkéken, deszkahalmon siklik, majd lemondóan újra és újra végigpásztázza…
Tovább
Szél után veszíteni szappantesttel kétoldalt feliratok oda bekormányoz oda beviszi és hideg összeszűkül a kád kicsap a víz csempe-négyzetháló sikló és csúszó sikló-menekülő tekintet ugrik a szem a száj alagútja habszemöldök betűcsúcsok ékezetkásák táblán hegyen vagy egy nyártölte vidám deszka villan habokban rámutat a ragtáblára igealakok piros négyzetekben mint egy hölgy szeme hullámkatalógus és térkép…
Tovább
Valaki követ bennünket a kerítés túlsó oldalán. Mi a gödrökkel szabdalt betonúton haladunk, a másik a zárt udvaron lépked, az egymásra hajigált szemeteszsákok felé. Amikor ő beleütközik a zsákokba, akkor mi még mehetünk tovább, egészen a falu széléig. A kutyák sem mernek majd megugatni minket, mindenki tudja, hogy itt a nagyapám az úr. Vannak dolgok,…
Tovább
Perzselt a késő délutáni nap. Szájharmonikázva mentem keresztül a lucernáson. A vetés végében erdő kezdődött. Ahogy fölpillantottam, szivárványszín legyezőformák bomlottak ki a hígkék égen. Volt ott az erdő és a lucernás között egy elvadult szőlő is, fehérre meszelt présházzal. Megint a napba néztem, és kinyílt a legyező, mint egy pávafarok. – Hány éves is voltál,…
Tovább
Folyó Ciripelés és brekegés: hangfolyó éjjel az erdőben. A távolban átúszik rajta egy kéken és vörösen villogó néma mentőautó: Kháron diszkóhajója. Víz A légkondi búgása hideg hangfolyó. Beszívja a párás hőséget, hallod a gép gyomrából a csöpögést és csobogást. Lélegzeted, kipárolgásod és felszálló izzadtságod kicsapódik, lecsepeg, csövek és csatornák érrendszerén át csurog a tengerhez. Többmilliárd…
Tovább
Oidipusz (1) Magad vagy a táj. Ujjaid a fák csontsovány gallyai, kopár dombfejtetőd bástyává koronázza a lemenő nap. Pórul járt öreg, kikapart szemüregedben botorkálsz faltól falig, remegő kezed magad elé kinyújtod. Mintha a koponyába befelé látnának a szemek, a járásokon végighalad pillantásod, a széksorok párhuzamosai egyre beljebb terelnek, míg a színpad mélyén kigyullad a test…
Tovább
A szürke ballonos álom újra kísértett A szürke ballonos álom újra kísértett. Egy vendéglő sarokasztalánál veled ültem, aztán másokhoz telepedtem, de a táskámat nálad hagytam. Időközben késő este lett, és mire visszajöttem, már nem voltál sehol. Egyedül maradtam a hodályszerű étteremben, gépzene szólt, táskám ott hevert a fehér abroszon, mint magányos test egy damasztlepedőn. A…
Tovább
Tűnődések az elmondhatóságról Nehéz elmondani ami történetesen elmondhatatlan Persze minden elmondható csak a kimondással sérülnek az anyagon a varratok az eresztékek A kifejezés kudarca botrány a szégyent mégis könnyed mozdulattal hangyát a reggeliző asztalról söpörjük le Ami bent marad ami nem válik kívül láthatóvá és itt a láthatón a hallást is értsük pazarlón virágot bont…
Tovább
Visszhangzó villanella Dylan Thomasnak ifjú hódolat – „Do not go gentle into that good night” Dúlt napok rendje éj sarába vájt Féregjárat – nem véd a kósza héj. Rés, rés – szavak közt fény ragyog szabályt. Idős kor bölcsnek vél zavart irályt – Homályba vész, mit égi csóva, kéj, Dúlt napok rendje éj sarába vájt……
Tovább
Jakov Oszeckij naplója (1910) Január 6. Több mint egy hétig betegeskedtem, ilyen súlyos beteg még sose voltam. Néhány napon át mintha csak álomban lettem volna, amelybe időnként beúszott anyám egy csésze teával, Vlagyimirszkij doktor meg más, ismeretlen valakik, akik részint igen kedvesek voltak, de a hátuk mögött állandóan felbukkant egy veszélyes, sőt félelmetes alak.…
Tovább
Isten-keresgélő Hol van az Isten? Mért van az Isten? Kellene már, hogy kézre kerítsem… Nézem a földben, nézem a fában, itt a vakondok, ott meg a szú van. Nézem az égen, nézem a tóban, saslibegésben, kajla kopóban. Hol van az Isten? Kis katicában? Hajnali fényben? Kerge cicában? Hold kerekében? Nap-zuhogásban? Mindig az egyben? Mindig a…
Tovább
Venezia (Venezia) Kísértetek városa, megroggyant falak, újjászületés, színek fölcsapó áradása, maskarák, a házaknak jelük van. Fekete és bájos, vizes hajjal érkezik, csalogányvér a borozó folyosóján, arra folyik a nevetés, ahol sósan kialszik a világűr. Érthetetlenül éneklő bariton a víz hálója fölött, falakat keresztelő fülemüledal. Egyetlen sík hullám űz a végekig egy madárrajt a lábam nyomából.…
Tovább