Emlék
Bőrödön éreztem a geotermikus vihart,
ahogy a napkitörés gigantikus mennyiségű
részecskével, plazmaállagú anyaggal
szórta tele a Föld mágneses erőterét.
Megváltozott az arcod tompa ragyogása,
ahogy a magnetoszféra összekuszálódott,
és vörösen izzott a déli félteke fölött az ég.
Tekinteted emléke bőrömbe égetett
geomágneses napfoltvakítás.
Vacsora
Nyolcszázmillió naptömeg súlyával
a világűrre nehezedő fekete lyuk
bújt meg eddig észrevétlenül
az univerzum középpontjában.
Fényét hatszáznyolcvan-millió évvel
az ősrobbanás után bocsátotta ki,
és tizenhárom-milliárd év alatt
érte el a Földet: bőrödről verődik vissza,
és magába szívják a levelek,
a tölgyfa, a tavi rózsa, a spenót,
fotoszintézissel beépül anyagukba.
Salátát és almás rétest eszel,
beépül testedbe a sokmilliárd fényév.
(Megjelentek az Alföld 2018/3. számában.)
Borító/cover: Geomagnetic Storm In Progress, NASA, 2011 (Flickr)
Hozzászólások