Jász Attila verse

Majdnem mindent 1. A mennyország talán a szomszéd kertsarkánál kezdődik, ha jól viselkedünk,akkor jövőre már itt, napsütés utánkönnyen jöhet zápor, de semmi sembiztos, az irgalom kiszámíthatatlan,és fordítva, viszont ő mindig megbocsát,szeretné, hogy már gyerekkorodbana mennyországban érezdmagad, a felhevült almákat a kertben nyárizápor hűsíti ehető hőfokúra, a tengerfelől szél szárítja, dörzsölifényesre, malváziát iszom a naplemente alatt,az…

Tovább
Vajna Ádám versei

falunap világháborús relikviák cserélnekgazdát benzinkútszagban, egérgerincroppan a gázpalackok között. faluszélifák katonás rendben, gyulladt térdű róka keringél az ady utcán. hol vagyunk,bukkan elő a kérdés a lassításrakényszerülő távolsági buszon.a templomtéren játékfegyvert pakolnak fehér lepedővel takart sörpadokraa búcsúsok, amíg bent öltönyös férfiakimáikba foglalnak egy szüzet. pár házzallejjebb valaki – a tiltás ellenére –füvet nyír. narancs hófogók a…

Tovább
Szijj Ferenc versciklusa

Ritka események Hosszú zsák Egy hosszú zsákból nézek kifelé,a zsák vége a lábammal talána lépcső aljában van, de nem érzekbelőle semmit. A szememben mit láthatnak,akik vezekelni jönnek, csak a nagy erőfeszítést,hogy legalább egy percig forogjon lassabbana Föld, vagy egy másodpercig,bármilyen kicsi ideig, és ne legyen természet,csak a puszta élet, és az is működjön inkábblogikai alapon…

Tovább
Zsembery Borbála: Judit

A nő kezében enyhén megremeg a puha, négyrét hajtott egészségügyi papír, amin lassan terjed egy folt. Friss, élénkvörös csíkok futnak szét minden irányba, a papír lassan elnehezül, az ujjbegyén érzi a nedvességet. –  Judit, bent vagy? A lábszárához hidegen hozzáér a WC-kagyló széle, éppen a letolt nadrág felett. Lába között nyúlós vér himbálózik. – Igen,…

Tovább
Nádasdy Ádám versei

Csapda Ha visszajönne a halott barát,nem barát volna már: az ismerősmosoly mögül kitűnne pőrén(halottak nem színlelnek!) a gyanakvás,hogy mire készülök, nem akarok-ecsapdát állítani – de esküszöm,én ilyet soha, még ha meg is fordulta fejemben, de ő volt az oka,ő sugározta a csapdát szorongva.Ezt nem lehetett szóba hozni persze,hiszen én ilyet soha, és belőle,ki mondja meg…

Tovább
G. István László versei

A rozsdafa A rozsdafa mint forgó fémkéreg nőttálmomban – nem volt földhöz kötve,álmok halála táplálta, a fontos éselfelejtett szavaké, fémes utóízek, amelyekaz emlékezés éteres terébenis nehezen előhívhatók. Gyökerenem kapaszkodott, csak, mint a hüllőlába vagy az áramütött béka vonaglótagja, ütemesen mozgott, mutatta a törzsvonalát, mindig ugyanazt. A törzs acélzsilett,ahogy a mosogatóban hosszan felejtettezüstkések pengéje forog alúgos…

Tovább
Egressy Zoltán versei

A nap végén A gyűrött fotón a háttérben naplemente tombolt,mintha rátévedt mesterséges intelligencia lettvolna, a két arcon a búcsú mámora ragyogott,megcsusszanóban volt a vágy szinte mindigjoggal vezeklő villamosa, és a szempárokbanmegcsillant valami zavaró, hideg fény, Mirellanapja volt, csütörtök, hűvös, és ahogy a képetnéztem én, azt kívántam, bárcsak rajta volnék,s a búcsúzás után láztól felforrósodva bárcsakmagamba…

Tovább
Terék Anna verse

Valahol Újvidéken Bagi Natáliának, aki előásatta velem a föld alól is ezt a verset Egyre élesebb a csend,felrémlik egyelakadt délelőtt,az ég színe, a várakozás,mintha még mindig csak állnék,kint felejtve, ott a házunk mögött. Május elseje volt,hűvös reggel, a fűnyálazta cipőmet,fázott a lábamon minden ujj.Az eget néztem, az utcamásik oldalát,ahonnan a nap kelt fel éppen,hideg volt,…

Tovább
Markó Béla versei

Maszk mögött a vers Az  égszínkék a távolság színe.Édeskés, émelyítő, megkékül minden,amikor messze van. A kő, a fa, a vászon,de még a sárga búzamező is. A vér is,a könny is, a nyál is. A megkékítőmesszeség. Égszínkék erdőrengeteg,égszínkék hegy, égszínkék mennyország,égszínkék Isten. Ezek szerint, ami közeli,az is távoli, ha égszínkék. Járványkornéha fehér, néha fekete, de legtöbbszörégszínkék…

Tovább
Harag Anita: Senki nem ment a közelébe

Össze kell keverni a vizet és a cukrot. Mézet tenni bele, főzni, és rákenni egy két végénél kilyukasztott csomagolópapírra. Száradás után zsinórt fűzni a lyukakba, és feltenni a lámpára. Magde a légyfogó közepébe kockacukrot is tett. Nem jönnek rá. A darazsak jönnének, de darazsak nincsenek. Magde nem érti, a legyek hogyan tudnak bejutni. Amikor kimegyek…

Tovább
Vass Norbert verse

Matt Egy nem túl keskeny hídról nézvegomolygó vászon a nyugtalan Duna,kamionszélvédőkön lehetneolajzöld örvényeit kikeverni. A homokpad sársárgája, ahogy a pillérnélköltő galamb burukkol, kavicsok,nedves kacsatollak a kilukadt szemeteszsáknál,az iszap mattbronza, amit a csónakmotor kavar föl,az elcsatangolt rosszcsont kutya zsömleszíne.Fák törzsén a moha, a lúdbőrző víztükörrerákötő, parttalan ég, a lágy szél ereje. A nem túl keskeny híd…

Tovább
Nagy Márta Júlia verse

A hóvakság balladája Minden be van havazva, minden be van havazva.Ki kellene kaparni alóla, de minden be van takarva.Lehet, hogy melegben van, megőrző tetszhalál ez,de attól még hideg van, minden be van havazva. Minden be van sarazva, minden be van sarazva.Kakaó és porcukor vegyül el így, mint a sár és a hó,minden be van sarazva,…

Tovább
Babiczky Tibor versei

Six-pack Miklya Zsoltnak a hatvanadikra Este volt, fújt a szél, nem hallottalak.Koponyaűrben kohósalak.Szemed tavában horogmagány,a mélyben tátogó halak.Úszóhártya lebeg a víz színén,a pupillád.És feljön a nap. Saját naprendszeredbena csillag te vagy,hat bolygó keringés fordul eléd,kitöréseid vannak, foltjaid,de egyazon égfogad magába végül téged s bolygóidat.Szabályos pályán jár az egyik,a másik szédül,szemed tavában felkavart iszap.Zölden derengő csendjétkínálja,…

Tovább
Gál Ferenc versei

Ház körüli munkák 62.                    Ma valahogy nem bírokmagammal. Félóránként eszem,egyetlen számot bőgetek a lejátszón,utakat mélyítek a hóba.Egy menetben jutok el a farakáshoz,nyújtott kanyarral a sírig.Még egyszer megnézem a postaládát,és az önismétlés gyönyörébőlerőt merítve belátom,hogy a gépinek beillő köddel együttmennyire nekem való mindez.A hidegtől csordogáló könnyeka doboló fülekkel.Az a másik ritmus, ahogy suhancokdöngetik a holtág jégpáncélját.Hozzáigazíthatom…

Tovább
Deres Kornélia versei

Kényszer Kanzlerin Azt mondjátok, normálisbékésebb napokba képzelni magam,elhúzniegy puha párhuzamost a fejben.De hol vannak győztes álmaim?Kit válogattak be főhősnek helyettem?Tégy úgy, mintha élnél.Úgy teszek. Valakinek itt kikapartáka szívét. Jó korán.Lecsiszollak. Vattavilág. Azt mondjátok, hűség köt a nevelőkhöz,szálak, amiket vasból szőttek, és aranyból,eltéphetetlen, fémes idegszálak.De én már láttam olyat, akit nem feszít,ha egyedül marad egy üreges…

Tovább
Zalán Tibor verse

Az idő múlékony illata (A múlt illékony ideje) Árkossy István képein eltűnődveTemplomba vagy álomba halandóelveszetten lép be – később talál rá a léteaz idő egymás alatti rostáinakvalamelyikén fönnakadva Kijózanítóébredés De előtte századok és zenékelszáradt rétegei telnek meg vérrel és színesolajjal Az időn átutazó vakon araszol létéérttovább és tovább mígnem a létezés az időbőlvisszanyúl érte Kék…

Tovább
Oláh András

tétjeink nincs más mint rezignáltan tudomásul vennielfogadni lenyelni hogy a szégyenkezés nem gyógyítkudarcot sem irigységet s a sóvárgás a valami másiránt természetes betegsége az emberneks ha lecsapták kezedről a nőt ha elhappoltáka pozíciót ha sárba döngöltek megtapostakcsak magadnak köszönheted mert te voltál gyengete választottad rosszul a barátaid te tévedtélte bénáztál te ültél fel rosszul a…

Tovább
Szalay Zoltán novellája

Matchball Semmire nem vágytunk jobban azon a nyáron, mint a bűnbeesésre. Én a Matchball új pincérnőjével estem volna bűnbe, de ő észre sem vett. Azután vált érdekesebbé a helyzet, hogy megtaláltuk a SIM-kártyákat a Dunánál. Karcsi beletette az egyiket a mobiljába, a PIN-je 1234 volt, és a névjegyzékben csupa arabos nevet találtunk. Aztán egyszer csak…

Tovább
Nincsen remény

Michel Houellebecq: Szerotonin, ford. Tótfalusi Ágnes Michel Houellebecq legújabb regénye már címével is félreérthetetlenül jelzi, hogy ezúttal minden korábbi művénél kendőzetlenebbül néz szembe írásainak egyik alapdilemmájával, nevezetesen, hogy elérhető-e valamiféle boldogsággal azonosítható nyugalmi állapot a jóléti nyugati társadalom polgára számára. Az emberi (sőt állati és egyes kutatások szerint növényi) szervezet kiegyensúlyozott működéséért felelős ingerületátvivő anyag,…

Tovább
Mátyás Győző novellája

Képrapszódia Rozsdás hétköznap késődélután, bágyadtan hunyorgó őszi napfény, a sugárút kisöccsének látszó rövid mellékutca, három-négyszintes házak aljában a főútról kiszorult üvegportálos butikok, közöttük középtájon átlagos bankfiók. Az utca két vége felől egyszerre kanyarodik be egy-egy férfi szegényes öltözetben, az egyiken koptatott farmer, kinyúlt póló, gyűrött széldzseki, a másikon divatjamúlt konfekcióöltöny, viseltes lenvászon ing. Óvatosan, körbe-körbepillantva…

Tovább
Beck Tamás novellája

Bűz Mentőautó száguld el szirénázva Nyári mellett, a falkaösztöntől vezérelt kutyák felvonyítanak a kerítések mögött a hang nyomán. A férfi dezodorjának illatanyagától agresszívvé vált darazsak zuhanórepülésben támadnak, Nyári kénytelen folyamatosan hessegetni őket. Hirtelen mozdulatai miatt messziről pantomimjátékosnak látszik. A mellékutca kiöblösödő torkolatában nagy testű autó tűnik fel, a volánnál ülő huszonéves csaj szemlátomást parkolóhelyet keres.…

Tovább
Nagy Kata versei

Egy szép őszi nap Hasonlatok jutnak eszembe a holdról,egy saját, nem olyan rossz, de versbe azért nem írom. Fenyők sziluettje a panelsor előtt, a szürkületfogsora a telepbe mar, az ég alján vékony csíkban habzik a fény. Fehér a semmi a nagyáruház polcain.A leértékelés kész átverés. Melleimben alszik a tej, kisbabám ínye alatt ébred a farkasösztön.Nyakába…

Tovább
Nádasdy Ádám verse

Határfajták Lehet egy kő, a földből épp kilátszó,lehet szögesdrót, ravasz, többszörös,lehet a nyílt tenger is körbe-körbe,ahol az égbolttal húz vonalat. Lehet egy év, ami után soha.Egy nap, amelytől kezdve mindig is.Egy fölismerés, amitől a lábada földbe gyökerezik, s nincs tovább. Lehet utolsó vasútállomás,légyzümmögés, tűző nap, őrkutya,mozdony jön odaátról, más olajszag,szabadságszínek, más név, más betűk. Határ…

Tovább
Markó Béla versei

Mentség Azt hittem régen, hogy éppen fordítvatörténik minden, és egyre könnyebbenviselem idővel a szenvedést, legyen szóegy gyorsan múló testi fájdalomról,vagy pedig arról a kínzó hiányérzetről,amely mindjobban eluralkodik rajtam,hogy ma is elmulasztottam, és holnap isel fogok mulasztani valamit, amitfeltétlenül meg kellett volna tennem,de mondom, ez régen is így volt, csakhogyakkor még hamar túltettem magam rajta,újabban viszont…

Tovább
Oravecz Imre kisprózái

Alkonynapló (Egy kísértetjárás vége) M.-mel kiskorában rendszeresen átjártam az ófalui Felvégbe, és megmutattam neki, hol állt a házunk, ki hol lakott, és hol mi történt velem. M. L.-lel ezt már nem cselekszem. Egy darabig a vasárnapi miséről némi kerülővel jöttem haza vele, de meg sem álltam, és nem mondtam semmit. Aztán ezt is elhagytam, mert…

Tovább
Wirth Imre versei

Azon a kiállításon aligvoltak nézők, és kiállítók isfonalat szorongattak izzadtan,amit a jegy mellé kaptak, nézték, hogy csurog a falakon a festék vödrökbe, a felszedett parkettamentén, aztán táncolt az a néhányember, ölelgette egymást férfiés nő, páran a régiek közül,más nem is kapott meghívót, csak ők,testükön viselték a vásznakat,szorosan feltekerve, mozognialig tudtak, de összedörzsöltékfestői felületük, nagy buli,ahogy…

Tovább
Nyirán Ferenc versei

Jugó Az alagsori étteremben stílszerűenpincepörköltet rendelsz. Piros,ütött-kopott zománcos lábasbankapod. Tőled délre ötszáz kilométerreeközben orvlövészek gyilkoljákaz utcára merészkedőket. Nőkvagy gyerekek, mindegy. Már csak ők maradtak a hegyekközött megbúvó városban.Meg az öregek, a semmirevalók. Bíborbanszületett Konstantincsontjai csörögnek a gránáttűzben. Ízlik a pörkölt, a ropogós kenyérhéj.Lágy belével kitunkolod a szaftot. Igen, fizethetsz kártyával. Előhúzolegy makk tízest. Viccesnek gondolodmagad.…

Tovább
Kerber Balázs versei

Egy lépésre Lilás-halk kavicsok között alszik a nap,a rózsaszínű ég egy leplet hajított le,és kókadt-barna a pad, nem messzea folyó már nem üdítő hidege, egy kutyaszimatol. Órát látni a halvány levegőben,mutatózene. Mennyi egy szilárd perc?Hogy mérhető a párkányfehér? Ha valakitámaszkodik, mint a tej. A fenti, bezárttáj. A csillagok házszámai, söprögetőködök. Kemény, szürke küszöb. A holdnálül…

Tovább
Falcsik Mari versei

Újév reggelére Tiszta, szép, hosszú álom újév reggelére.Nyílt víz, napsütés, hajó, tompasárgaés tengerkék suhanások. És sok fehér.Madarak, felhőrongyok, fények a fedélzeten.Rajta egymáshoz nyitott mosollyal forduló,okos, erős lelkű emberek: mi. Te is ott voltál.Meg te is. A gyerekek is mind. Ételt kínáltunk,egyik a másikának, ki mit hozott: kenyeret,gyümölcsöt, süteményt. Megbeszéltüka gondjainkat, amik a szárazföldön várnak.Egyszerre valamin…

Tovább
Kustos Júlia versei

tales of brave ulysses Sz. P.-nek I. a napfényt próbálomújrafesteni éjszakákon át. II. a célt figyelem, tudva,hogy lépésenkéntnövekszik duplájára a táv.ha gyorsabban szedem lábaim,az úton úgy bukok fel, mint részegek:szűkölő félelemtől telvea záróra után. III. hetek óta bolyongok széles kerületeiden át. IV. az árbóc gerincemmé lesz,körmöm alól a viasz kiolvad.láthattok,     de nem hallotok,hallok,          …

Tovább