Neve?
Eleinte csak lopakodva követett,
szinte félénken osont a hátad mögött.
Ezt teszi mindenkivel. Aztán vagy
szembefordul vele az ember, vagy
sosem látja meg az arcát, mert csak
megy előre vakmerőn, mint a vak ló.
Az utóbbi években egyre gyakrabban
érezted a jelenlétét, már nem csupán
a tarkódon landolt egyébként kellemes
lehelete. Ez meglepő, mert rothadás
bűzös szagát várná az ember, de lehet,
ez is csak valami csel. Meg-megérintette
ruhádat, sőt olykor a bőrödet is. Ez néha
bizsergető érzés, de legtöbbször inkább
fájó, s nyomában újabban kiserken
a vér. Hanem a minap úgy alakult,
hogy eléd keveredett. Talán te hívtad,
vagy magától merészkedett színed elé.
Vártál valami rettenetet, de oly ismerős
volt már a szaga, hogy meg sem lepődtél,
ahogy hátratolta kapucniját, és rád meredt
az az üszkös arc. Kezét nyújtotta, hogy
bemutatkozzon, de félreütötted azt
a karmos balt, mert sosem jobb kézzel
akar illetni. Ismerlek, mondtad neki.
Tudom a nevedet is.
Hagyj még kicsit.
Valamire várva
Átszervezted az életed, nem mehetsz
bárhová bármikor, igyekszel úgy intézni
mindent, hogy otthon legyél, elérhető,
nehogy akkor jöjjön az újabb baj, nehogy
úgy kelljen rátalálnod, amint vérző fejjel
fekszik a konyhakövön, ezért hajnalban
kelsz, boltba, piacra nyitáskor mész, hogy
mire felébred, mellette lehess, ismerősként
üdvözlitek egymást a hajnali kutyasétáltatókkal,
megvan a napi rutinod évek óta, reggel
ágyazás, este ágyazás, gyógyszerek kikészítése
napi három alkalommal, az étkezés nem egyszerű,
és már a járókeret sem biztonságos, ezért
kíséred mosdóba, vécére, felsegíted a fotelből,
hasznos találmány a nadrágpelenka is –
nincsenek már könyvbemutatók, dedikálások,
de még csak közönséges sörözések sem a
barátokkal, amióta egyszer épp akkor történt
meg a baj, mentők, sürgősségi, majd neurológia,
azóta szigorú napirend szerint élsz, persze, ne
tagadd, ennek is megvan a kényszerű előnye,
most be tudod pótolni restanciád az olvasásban,
évek óta csak gyűltek már egyre a könyvek, kis
utak, ösvények apró szobádban a polcokra már
fel nem fért Gutenberg-galaxis fényévei között,
közben veled egykorú vagy fiatalabb barátaid
sorra dőlnek ki mellőled, nyilván terve van még
veled alkotódnak. Nézheted, ahogy napról napra
maradoznak el a dolgok. Amúgy mit remélsz még?
(Megjelent az Alföld 2022/11-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, L. Ritók Nóra grafikája.)
Hozzászólások