Repülőtéri váró, koszlott fény, koszlott semmi, ülnek. G. középkorú, X. fiatalabb. Bármit látunk a párbeszéd alatt-fölött stb., hasznára van.
G: Akkor most kezdjük elölről.
X: Ez valami álom, ugye? A világítószürke öltönye. Sírásók, ha visszalátogatnak, az ilyen.
G: Megtisztelő.
X: Mintha már álmodtuk volna egymást. Maga nekem ismerős.
G: Ön. Önöződünk. És azért erre ne vegyen mérget. Hogy álom. Illetve, hogy fölébred. Bár ez a pillanatnyi helyzetében mindegy.
X: Mért, milyen a pillanatnyi helyzetem?
G: A pillanatnyi helyzete attól függ, a megbízóm elhiszi-e, hogy kegyed nem hazudik.
X: Pontosabban, hogy az illető nő nem hazudik, ugye?
G: Van neve. Grisdeláné.
X: Nem tudtam. Ön viselkedik úgy, mint aki mindent tud.
G: Olyan nincs, hogy mindent.
X: Anyám neve? Taj-szám? Ilyesmik?
G: Nem. Hanem például, hogy onanizált-e közben. Ki-e verte. A péniszt.
X: Nem, kérem.
G: Na látja, ezt se mondta eddig, hogy nem. Egy kurva szóval se. Lesz ott még kis ez-az. Motiváció. Tehát este nyolc körül megérkezett a szállodába.
X: Meg. És a boy utánam hozta a szóban forgó bőröndöt. Ami egyszercsak el volt cserélve.
G: A boy nem emlékezett magára.
X: Nem csodálom. A lényeg, hogy fölhozta. Aránytalanul nagy bőrönd.
G: Nagyon drága bőrönd.
X: Azt nem tudtam. Úgy kaptam kölcsön. Egy barátom nagynénje, amíg utazott, illetve élt, ezt használta. Félig se volt a cuccommal. Hét napra, nyár közepén mivel töltöttem volna meg?
G: Nehéz bőrönd volt. Kirívóan. Erre tanú van.
X: Na látja. Mert nem az enyém volt. Csak hajszálra olyan, a fazon, a szín.
G: Mahagóni. Úgyszólván törhetetlen műanyag, egy Sybles és fia.
X: Bizonyára. A boy lerakta a poggyásztartóra. Hozzá se értem, lementem vacsorázni.
G: Szarrá izzadva, már bocsánat.
X: Szarrá. És találkoztam helybeliekkel, a pincér, a mittudomén.
G: Nem emlékeztek magára. Mit evett?
X: Pizzát. Utálom a halat. Ült egy nő, három asztallal arrébb. Rám nézett, de nem hiszem, hogy látott. Ahogy egy lombon vagy egy üveg vízen átmegy a szemünk.
G: Ott ült. Nézte önt. Mégsem emlékszik rá.
X: Rajta se volt semmi megjegyezhető. Jól öltözött fehér harmincas.
G: Látta enni, inni, fizetni, bármi?
X: Nem. Ülni láttam. Futólag. Aztán visszamentem a szobámba. Ledobáltam, ami volt rajtam, farmer, edzőcipő, egy izzadt, világos ing, lezuhanyoztam.
G: Előre megfontolt szándékkal.
X: Büdös voltam, izzadt voltam. Maga nem szokott zuhanyozni?
G: Ön.
X: Ön. És kinyitottam a bőröndömet.
G: A Grisdeláné bőröndjét.
X: Azt én nem tudhattam.
G: Dugig volt női ruhával, és nem tudhatta? Kurva drága ruhákkal, női szandálokkal, bugyikkal, bassza meg, és nem tudhatta?
X: Akkor már igen.
G: Mért nem hívta azonnal a recepciót?
X: Mert fázni kezdtem, ezért, átmenetileg, fölvettem a pizsamáját. Egyáltalán nem turkáltam, ott volt legfelül, két pizsama és egy baby doll.
G: Összekeverte a saját pizsamájával, mi?
X: Nem, csak fáztam.
G: Aha, fázott. És egyszer csak bele lett bújódva. Egy idegen női bőrönd női pizsamájába a büdös csődörszutykos testével.
X: Igen. Sajnos, azonosak voltak a méreteink, sőt.
G: Sőt?
X: Kicsit nagy volt rám. Itt-ott.
G: És valahogy más ember lett, ugyebár. Anyukája sose engedte az ilyesmit, apukája se. Csak vágyakozott egy körömcipő után a szuterénben, nézte az utcán elhaladó nők lábait, mert sokat volt szobafogságban, apja rendszeresen verte, magát is, az anyját is, a nadrágszíj Paganinije, lóversenyre járt, kártyázott.
X: Nem, kérem, ez tévedés, apukámat nem is ismertem, anyukám harisnyaszemfelszedő volt. Hetediken laktunk, liftbe fognak temetni bennünket, mondta az anyukám. Egész gyerekkoromban kis puha csomagokat hoztam-vittem iskola után a mindenféle néniknek. Volt egy spirálfüzet, név, cím, combfix, térdfix, bokafix.
G: Na ugye. Pfuj. Magára húzkodta őket a liftben.
X: Egyáltalán nem.
G: Pfuj. És aztán?
X: És aztán megláttam az illető…
G: …az illető áldozat…
X: …fényképezőgépét. Innen jött a gondolat, hogy lefotózom magam.
G: A Grisdeláné Nikon fényképezőgépével, a Grisdeláné pizsamájában.
X: Hát igen. Sajnos pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Mindenkiben lakik egy magánszínész. Egy Aranyoskám, ha érti. Afféle vicces üzenet a palackban. Elképzeltem, hogy az illető előhívatja a filmeket, hazaviszi, végignézi. Érti?
G: Repülőtér, felhőtakaró, felülről a tenger, a forró város buszból, sziklák, székesegyház, halpiac, naplemente, vitorláshajó.
X: Igen. S akkor egyszer csak jön ez. Ez a nem várt fordulat. Meglepetés. Leesik az álla.
G: És arra nem gondolt, hogy nem egyedül nézi meg a nő, hanem rögtön a férjével, akitől kapta ezt az utat a születésnapjára, és az ott szembesül egy ilyen helyzettel a nappaliban? És elsápad, hebeg, összeomlik, vagy úgy csinál, de nincs mit tenni, ott virít egyik vigyorgó bajszos egérszar a másik után a feleséged ruháiban, az egész kibaszott mocskos pornó.
X: Nem, nem pornó.
G: Mégis minek nevezné?
X: Rossz viccnek. Gyerekesnek. Ha nincs ott a bőrönd tetején a kis Nikon, vagy ha nem látom a számlálóján, hogy van hely…
G: Akkor?
X: Akkor nem jut eszembe… ez a dolog.
G: Hogy széttúrjon egy idegen bőröndőt, és több rendbelileg lefényképezze magát egy idegen nő legintimebb holmijaiban? Darabról darabra.
X: Nem túrtam szét, hanem szétraktam az ágyon óvatosan, mert ez volt a lényege, hogy ne lehessen észrevenni semmit, ott legyek és ne hagyjak nyomot. Ehhez az kell, hogy minden úgy maradjon, ahogy volt, mármint a bőröndben. És ami azt illeti, a legintimebb holmikhoz nem nyúltam, kérem, a pizsama volt a maximum.
G: És a fürdődressz? A gálám kifordul.
X: Sajnos, az egyik fürdődressz is, de hamar levetettem. Ahogy mindegyiket. Épp csak lekaptam benne magam. Volt, hogy a tükörből, volt, hogy önkioldóval, nem voltam e téren gyakorlatlan. Ilyen jó gépem persze sose volt. Kifejezetten siettem, úgyszólván versenyöltözés.
G: Aztán szépen összehajtogatta, visszarakta.
X: Haladéktalanul. Pontosan a helyére.
G: És persze nem tudta, kinek a poggyászában turkál.
X: Nem, kérem. Ez nem volt szempontom. Amikor visszacsuktam, akkor néztem meg a fogantyún a kézzel írt slejfnit, hogy Mrs. G. 909. Hívtam a recepciót, hogy fel vagyok háborodva, ez és ez történt, én a 707-es vagyok, hazatértem az esti programomról, s lefekvéshez készülődve döbbenten láttam, hogy a bőrönd, amit felhoztak a szobámba, nem az enyém. És ez hallatlan, hogy csak így elcserélik emberek poggyászát.
G: Még föl is háborodott. Ügyes.
X: Csak logikus. Azonnal intézkednek, mondták, jött a boy, megnézte a cédulát, elsápadt a sárga képe, tördelte a kezeit. Elvitte a bőröndöt, hogy mindjárt hozza az enyémet, illetve, ugye, a barátom nagynénjéét. És öt perc múlva hozta is. Majdnem sírt, hogy őt most ki fogják innen dobni. Hát, ha ez a Mrs. G. botrányt csap, könnyen elképzelhető, mondtam. Mrs. G. miután átvette a kulcsot, elhagyta a szállodát, és semmi jele, hogy azóta visszatért volna, felelte az a szegény fiú. Elképzelhető, hogy nem is tud az esetről, kérdeztem. Bólogatott, ha van isten az égben, nem tud semmit. Akkor maradjon is így, nem emelek panaszt, mondtam, gondolom, a recepciós kollegája se akar ebből ügyet csinálni. Végtére is nem történt semmi a történteken kívül.
G: És hogyhogy nem találkozott vele a hét nap alatt? Nem ismert rá a bőrönd tartalmára a Grisdelánén?
X: Nem egyediek voltak, hanem drágák, már bocsánat.
G: De hát csak látta.
X: Nem emlékszem, kérem, rossz megjegyző vagyok, nagy a szálloda, másik strandra járt, én későn reggeliztem, az illető biztos korán.
G: Még csak nem is követte? Nem figyelte, hogy zaklatott-e? Hogy látszik-e rajta valami?
X: Nem.
G: Nem lett bele szerelmes, nem akart vele találkozni, megismerkedni, bármi?
X: Nem, kérem, nem lettem szerelmes.
G: Csak hogy tudjon róla, a férj válik. Hogy őt megcsalják, és ezt a perverziót még le is fényképezzék, azt nem nyeli le. Elege van abból a nőből, akit még csak meg se lehet jegyezni. Soha nem lehetett, soha.
X: Nagyon sajnálom. Rossz vicc volt.
G: Rossz vicc? A szatír az szatír. Börtönbe fogom csukatni.
X: Töredelmes megbánást fogok tanúsítani. Mindent elmondok a bíróságon.
G: Na, még csak az hiányzik! Különben is, ki hinne magának? A sorsjegyen nyert last minute útjával.
X: Már bocsánat, de önnek ki hisz majd?
G: Nekem bizonyítékaim vannak! Tanúm van.
X: Ha rám gondol, pillanatnyilag arra van tanúja, hogy vétlen a feleség. De arra nincs, hogy nem ön bérelt fel, hogy kompromittáljam a… Grisdelánét, és én ezt a hm, túl kreatív megoldást választottam.
G: Micsoda hernyóputtony maga! Mit akar ezzel mondani?
X: Hogy maga ejteni tetszik a szatírkodás vádját, Grisdela úr, ha nem tévedek.
G: És?
X: Én pedig láttam a pasit abban az étteremben. Ült a bizonyos nővel szemben. Nekem hátulról, de ezen lehet finomítani. Világos ing, farmer, edzőcipő, göndör haj, esetleg bajusz is. Ez magyarázza, miért nem volt Mrs. Grisdela a szobájában, még tíz óra után sem.
G: Aha, ügyes.
X: Csak logikus.
G: Látja, hogy nem tudok mindent?
X: Látom.
G: Akkor most kezdjük elölről.
Eltűnnek, sötét, valami motozás, egy utas fölébred.
A jelenet a Budapest Bábszínház Szikszai Rémusz rendezte Dekameron 2023 című előadásához készült.
(Megjelent az Alföld 2023/6-os számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Balogh Kristóf József munkája.)
Hozzászólások