Daráld le ezt a könyvemet
Faludy György emlékére
Daráld le ezt a könyvemet,
mert súlyosabb, mert könnyedebb
és kétkedőbb is, mint amit
a rendszer ért és megtanít.
Tollrágók szörnyű mérge ez.
Humorral, ténnyel mételyez.
Elvont vagy túl is érthető?
Kályhába dugva éghető.
De én a tűzveszély miatt
elvetném ezt az ötletet.
Irány a fényes gépgarat!
Daráld le ezt a könyvemet.
Daráld le ezt a könyvemet.
Mumusként benne görnyedek,
és gyermekedre rátörök,
ha ujjal verssoromra bök.
Ne nyomja terhe polcodat.
Költőből ennyi úgyse kell.
(Meg ott a sok teátrum is…)
Mocsárba fojt a gondolat.
Az engedetlen mű hamis,
kifogyhatatlan ötletel,
és annyi másra kell a hely!
Pokolba hát a szörnyeket!
Pogány misére hív a gong.
A készüléken ott a gomb.
Daráld le ezt a könyvemet.
Daráld le ezt a könyvemet,
mert szél fakad, ha pörgeted,
s a szélből lesz a förgeteg.
Vírus tarol, meg háborúk.
Lapozz tovább! Ne nézd a vért!
A vers kolonc, a könyv a múlt.
Ne nyúlj a polcra több bajért!
Magadnak élj, a sok nyomort
elvégre úgysem értheted.
A sok világi szót okold,
a kor miatta tévelyeg.
Világod úgyis tönkremegy.
Daráld le ezt a könyvemet.
Daráld le ezt a könyvemet.
Csalóka tükre görbe lett.
Ki visszanéz, a képe torz,
groteszk alak, cseppet se vonz.
Ha nincs se net, se víz, se gáz,
s a bunkeredben rátalálsz,
reád mered, mint holmi vád,
e pincemélyi furcsa tárgy.
Papírba gyűrve istenek,
ezer mihaszna ismeret,
nektárból cseppnyi kóstoló,
asztalláb éke, porfogó.
Hajítsd a gépbe! Meglehet,
kezed titokban megremeg.
Ha sorba rendezett betűk
varázsa mégis körbevett,
kíméld meg ezt a könyvemet.
Eltűnt az év
Eltűnt az év. Kigyúl az óra lapja éberen.
A fény az éjszakába kóstol.
Doboznyi színes patronokból
a háztetőkre hull a félelem.
Az út a szép jövőbe nyitva.
Kutyákra néz az ég vonyítva.
Igyunk! Egy jó pohár tömény segít a szégyenen.
Ez itt az új. A szél lapozta könyv, a tiszta lap.
Tizenkét „rendbe tenni” hónap.
Háromszázhatvanöt gerezd a jónak.
A szép vasárnapok felizzanak.
Kinőtt ruhák, szél szórta pöttyök.
Ittál egy furcsa, drága löttyöt.
Eltűnt az év, de érthetetlen íze itt marad.
(Megjelent az Alföld 2023/6-os számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Balogh Kristóf József munkája.)
Hozzászólások