Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Farkas Arnold Levente verse
87799
post-template-default,single,single-post,postid-87799,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Farkas Arnold Levente verse

A test

A próféta első verse
a gyomorból, Pócsmegyer,
tizenhét december egy,
péntek, amikor a temp-

lom nevét említi, a név-
telen templomét, az ősz-
re gondol a hallgatás,
el kell jutnia abba a

másik városba, ahol
nem laknak ismerősei,
talán szerencsésebb lett

volna rokonokra és üz-
letfelekre bízni ezt a
küldetést, ám tél van.

*

A próféta második verse
a gyomorból, Pócsmegyer,
tizenhét december kettő,
szombat, ám tél van, az

esztendő kegyetlen évszaka,
senki nem indul el isme-
retlen városok felé, a lé-
lek inkább a test mélyén

kerget kósza álmokat, az-
tán persze a sors, vagy a
névtelen idő, arra kény-

szeríti a tévedést, hogy
tengerbe vesse a végte-
lent, a szavak is hallják.

*

A próféta harmadik ver-
se a gyomorból, Pócsmegyer,
tizenhét december három,
vasárnap, a szavak is

hallják, hogy a türelem
megbocsátható, mert bá-
torság kell ehhez is, az
olyan mondatokhoz, ami-

nek nincs kiterjedése,
semmi se több önmagá-
nál, éppen ezért megle-

hetősen problematikus
fogalom az azonosság, hi-
szen különböző a név.

*

A próféta negyedik verse
a gyomorból, Pócsmegyer, ti-
zenhét december négy, hétfő,
semmi sem több, mint önma-

ga, az egyik egy távoli vá-
ros emlékezete, a másik
a tévedés illata, belebotlik
a betűk formájába a kéz a

néma papíron, lemásolja a
csönd a hallgatást, ahol
férgek vannak, kell lennie

árnyéknak is, megeteted a
disznót, a tűznek is enni
adsz, minden elviselhető.

*

A próféta ötödik verse
a gyomorból, Pócsmegyer,
tizenhét december hat,
szerda, minden elviselhe-

tő, ha már a létezés em-
lékezetét ládikóba zár-
ta a kéz, az angyalé,
abban a városban ta-

lálkoztunk, amelyikben
örökké felkötöd magad
február tizenkilencedikén,

én éppen egy telefonfül-
kéből léptem ki, és fon-
tosabb volt az árnyék.

*

A próféta hatodik verse
a gyomorból, Szigetmonos-
tor, tizenhét december hét,
csütörtök, fontosabb volt

az árnyék, a te árnyé-
kod a havon, mint anyám
hangja a kagylóban, a
tenger szavához szeny-

nyes jelentés tapad, csil-
lagokat rejt a hajófenék,
kabátok hajtókájára te-

toválták gondos női ke-
zek, azt mondtad, fur-
csák ezek a mondatok.

*

A test kilencedik
verse, Pócsmegyer,
tizenhét december
kilenc, szombat, ha itt

vagyok, a név halott,
a gyümölcs hamis,
talán a lélek is
találatot kapott,

valótlanságot mond
a néma bolond,
nem éri rothadás

szentedet, udvaron
nyári nyugalom
egyre mélyebbre ás.

*

A próféta ezerkilencszáz-
hetvenkilencedik verse a
gyomorból, Pócsmegyer, tizen-
hét december nyolc, pén-

tek, a szűz neve a gyermek
fájdalmában illatozik, a
harminchárom osztható
hárommal és tizeneggyel,

nyugalmam helyére nem
jutnak el, semmi sem le-
het több, mint önmaga,

természetesen a természet
sem azonos az idegen vá-
rossal, nem éri rothadás.

(Megjelent az Alföld 2018/4. számában.)

Farkas Arnold Levente

szerző: Farkas Arnold Levente
honlap e-mail
Farkas Arnold Levente 1979-ben született Nagyváradon, költő, író, drámaíró. Kötetei: A másik Júdás, Anyám teste. A Szentendrei-szigeten él, tanít.

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések