Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Jász Attila versei
87979
post-template-default,single,single-post,postid-87979,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Jász Attila versei

Éjszakai játszótér

Egy táj részletei alakulnak a ködben.
A közmunkások fákat ültetnek a fagyott földbe.
Kutyasétáltatásból visszafelé
alig ismersz a játszótér környékére. Éjjel visszamész,

a sárga kivilágításban már egészen földöntúli.
Mintha kizökkentél volna az időből,
és kedvenc helyedre kerülnél vissza.
De mégsem ugyanaz.

Becsukod a szemed, a szél végigsimít arcodon.
Mikor kinyitod, kihunynak a fények.
Gyerekkori játszótered sötét, álombeli árnyai
rajzolódnak az éjszaka vásznára.

Paplan alatt

A turista boldogság nem érdekel.
A paplan alatt arányosan szavakat helyezek el.
Rendezgetem őket. Hatalmas, fáradt őszi legyek
repülnek elő belőlem észrevétlenül,

aztán hosszan időznek az ablaküvegen.
Idegesítőek és undorítóak. Nem tudom visszaparancsolni őket.
Mintha a halál szemével látnék, pedig csak álmodom.
Reggel majd minden más lesz kicsit. Mint mindig.

Újabb alkalom

Véletlenül betakartam egy lepkét.
A sötétben. Ott verdesett
a bőröm és a takaró között. Amikor lenyugodott kissé,
kiengedtem.

De nem repült el.
Visszabújt mellém egy kicsit.
Majd beköltözött a fogason lévő zakóm belső zsebébe.
Ott várja az újabb alkalmat.

Az indiák felé

Varga Benedeknek

Amikor Hernán Cortés de Monroy y Pizarro
Mexikóban partra szállt, parancsot adott,
hogy égessék el a hajóját. Így biztosította győzelmét.
Ne legyen más választása, vagy elbukik, vagy győz.

Ez az egyetlen lehetőség, hogy az ember komolyan vegye
magát. Úgy kell élni, hogy bármelyik napunk utolsó is lehessen.
Úgy kell festeni, hogy bármelyik képünk az utolsó lehessen.
Ha úgy alakul. Na. Bátran égessük el a hajónkat.

Álomtükör

Fölébredtem, és egy öreg, ismeretlen férfi nézett rám a tükörből.
Derzsi János, ismertem rá mégis kedvenc színészemre.
Aztán kitámolyogtam a fürdőből, hogy pár perc múlva újra visszamenjek.
Abban reménykedtem, hogy a színész

azóta eltűnt onnan. De nem. Hiába fésülködtem meg,
dörzsöltem az arcom törülközővel, ott maradt.
Visszafeküdtem hát aludni, hátha sikerül majd
valaki másként felébrednem. Most éppen álmodok.

Együttható

Barátom álmában aktuális kedvese fa volt.
Barátom roppant jó álmodásban.
Körbeásta kedvesét,
mivel szeretne mélyebb kapcsolatba kerülni vele.

De nem tudta átültetni.
A lány azt mondta, csak akkor sikerülhet megoldást találniuk,
ha elvágja a gyökereit.
Barátom valóban profi álmodó, és tudja,

hogy ez lenne a megoldás közös problémájukra.
Talán a lány üzente neki álmán keresztül,
amit ébren már mindketten tudtak.
Nincs meg a közös együttható.

(Megjelent az Alföld 2018/5-ös számában.)

(Borítókép: 24.hu)

Jász Attila

szerző: Jász Attila
honlap e-mail
Jász Attila 1966-ban született Szőnyön, jelenleg Tatán él. Költő, kritikus, esszéista, az Új Forrás főszerkesztője. Kötetei: Daidaloszi napló (1992, Tevan), Jelzések könyve (1996, Orpheusz), Miért Szicília (1998, JAK), Az ellenállás formái (2000, Kalligram), A szökés gyakorlása (2004, Kalligram), Fékezés (2006, Szignatúra Könyvek - Alexandra). Legutóbbi verseskönyve, a Boldog temető 2017-ben jelent meg.

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések