Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Aczél Géza versei
88615
post-template-default,single,single-post,postid-88615,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Aczél Géza versei

(szino)líra

torzószótár

anyagias

valami ostoba szivárvány ívei alatt szánalmas ahogy apró morálban őrlődve egész életünkben csak számolgatunk nehogy átlépjük a becsület küszöbét mikor na­gyobb szelet zsíros kenyérrel próbálkozunk sodoma kertjei mögött mivel rögtön merengni kezdünk a tisztes ősökön akiknek távoli tekintetében is ott a megütközött gesztus ha az örökül hagyott türelmes élet netán a rend üteméből az ácsingózás öblös tereibe vált hol bármikor rád zuhanhat az anyagias világ csábos képzete amelyben rela­tívvá is válik az egyszeri élet jogos kényszere tobzódjon bár körös körül szenny­ben a világ s hiába keresnéd visszafelé szépelegve a harmóniát jeles költőnk is imígyen kesergett a líra törékeny hangszerén másfélszáz éve örök hatalmak mint hazatérő csürhe hogy rohannak moslék szagát ha szél orrukba hozza egymást elütve sír­va ordítozva hogy ki legyen előbb a vályúnál amelybe aztán menten beleáll ezek szerint körötted így lesz a bűn egyetemes újra kell gondolnod morális ingoványokra épült rendszered melyben a vágy s tisztesség netán egymásra talál de már nincs időm újra kezdeni ezt az iskolát így magával ránt gyorsan a hiány

anyagpazarlás

újságpapírba anyám talán sosem csomagolt uzsonnát bár erre pontosan nem em­lékezem akkor még nem volt élmény a szép papiros ezért jobban kihagy a tétova em­lékezet igaz sokkal több celluloid nem is ülte meg a zord ötvenes éveket lelki szemeim előtt csak durva tapintású barna lepedő lebeg mibe hol szalonnadarabok ke­rültek máskor kopottnak tetsző öltönyök anya ezek gondos szétnyírásával éberen az anyagpazarlás ellen ügyködött a korabeli print ugyanis kellett másra lírai köz­be­vetéssel ma sem maradna mindig magára ahogy egykor ha apánk csalódottan fá­radt esti széke mellé letette mivel az olvasottaktól messze szállt a kedve hasznossá vált tehát a matéria ablakpucolásra csillogott is a városi folklórban a maszatos üveg utána de megpihent olykor félreeső rozoga stelázsira szállva vagy gondos la­pokra vágva budiban teljesedett benne az otthon intim magánya máskor hamis ve­zér­cikkekbe burkolva került a sánta deres bácsihoz a lyukas talpalnivaló visszafelé ez a szűkre szabott élet mégis milyen megható ha a médiában a gazdag csürhe rablott tengereihez affektálva elvonul demagógiáról és éhről sértetten vitázva

anyajegy

két sör között mondom a kocsmában a dokinak mert míg eszméletlenül nem visz­nek fémesen csillogó szörnyű műszerei közelébe nem megyek hisz gyávának is szü­letnek néha gyermekek szóval hogy egyre több kellemetlenné váló testemen az anya­jegy kamasz koromban még csak egy volt nem is túl csúnya a vállamon mégis némi szégyen öntött el ha a napfény verte nyári strandokon a fakult kék fecskében a kuncogó lányokhoz közeledtem akik ráadásul aprólékos kéjjel vizsgálták át a tes­ted kölcsönösen persze legfeljebb a középpontba szúrni tekintetünket nem volt mindenkinek mersze hogy kilesse göndörödik-e már a lábak hajlatában némi erotika az­tán egyszer csak ideértünk friss bőrünket májfoltosra cseréltük az öregedés mond­ja riadozó szavaimra doki barátom s míg újabb italomat búcsúként bevágom te­szek egy kört a tudomány felé a pettyek ötven fölött felborult anyagcserére vallanak alighanem a vastagbélrák végletes tünetei kavarognak a pocak alatt de a doki nyugodt mindez a korral is jár mondja szakmailag né­hány horrorisztikus le­hetőséget is előhozva hogy bizton láthassuk a katasztrofális holnapot

(Megjelentek az Alföld 2018. októberi számában.)

Borítókép: Kagor (Wikimedia Commons)

Aczél Géza

szerző: Aczél Géza
honlap e-mail
Aczél Géza 1947-ben született Ajakon. Költő, irodalomtörténész, avantgárd-kutató, az Alföld folyóirat korábbi főszerkesztője.

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések