Önmagával határos
Elmesélni a szerb állomásfőnököt. Ahogy nem érted a nyelvet, csak a kiabálás,
hangsúly, hanglejtés árulja el, hogy épp családi dráma van.
Egy másik családra gondolni, az öregemberre, akinek a kertjében húzódott a határ.
Hogyan kapálod meg a földedet, ha átmenni nem lehet?
Találsz-e odaát szomszédot, hogy a szőlőt csápra kösse?
Elmesélni, ahogy a sötét villanypóznák közül egynek a tetején
még remeg némi világosság, a fénykör rezgésénél figyelni
a satnya muskátlit a graffitis betontömbben. Órák óta nem jött vonat.
Hiába kérdezed, az állomásfőnök se angolul, se németül,
se magyarul nem beszél. Idegen vagy ebben a határon túliságban.
Hallgatod, ahogy a barátaid gúnyt űznek a közhelyekből, de tudod,
hogy a te szádból sértő lenne ugyanez. Mindegy, hogy melyik
irányba indulsz, te nem azt, nem úgy léped át. Nincs miért bocsánatot kérned,
mégis furcsa bevallani, hogy határon belül, rendszerváltozás
után születtél, és magyarnak lenni akkoriban csak annyi volt,
hogy embernek lenni, mert azt hitted, minden ember magyar,
és újdonság volt, mikor kiderült, hogy van külföld, vannak más országok is,
és ott az emberek más nyelveken beszélnek. Meglepődtél akkor is,
mikor rájöttél, hogy ez nem is igaz, mert a legtöbb külföldön, ahova
eljutottál,
csak a feliratokat nem tudtad elolvasni, de minden szót értettél.
Nézed az állomáson a foltokat, a rozsdát, ahogy a síneket eszi, enyhe húgyszag
lengi be a peront, szép is a pusztulás, ez a sok barna folt.
A humor a var a sebeken, meg a hallgatás, szóval jobb lenne, ha inkább semmit
nem mondanál, mert nem tudod, hol a határ, mi dolgod mindezekkel,
mégsem hagyod annyiban, próbálkozol, hogy ezt a folyton magyarázatra szoruló,
hiányokból építkező köteléket megértsd. Lopott mondatokkal pótlod a hézagokat,
és a világban körbe nézve azzal nyugtatgatod magad, hogy minden ország
másféle ellentmondás. Minden ország, minden emberi kapcsolat – újra meséled
magadat magadnak esténként, hátha elárulnak valamit kordonok között
bukdácsoló félmondataid arról, mitől határolódsz el, és mihez tartozol.
(Borítókép: Pixabay)
(Megjelent az Alföld 2019/12-es számában.)
Hozzászólások