Pintér Kitti verse

érintő (○)

spotifyról tett be zenét és ellötyögött a mikróig
a tetején hagyta a mobilját hogy ne legyen útban
úgy forgott mint egy kis esésű folyón
lehorgonyzott hajómalom propellerje
ahogy a cigit tekertem behúzta a firhangot
ne lássanak ránk a belpesti szomszédok
foszforeszkáltak a posztóra tűzött
pazar műanyagok a sötétben
olyan sovány volt
mikor elhelyezkedett éreztem az ölemen
kényelmetlenül kiálló farkcsontját
hogy ne essen hanyatt elővigyázatosságból
átfogtam a hátát is és észrevétlenül bedugtam
a hálós trikón egy ujjam kitapintani a nyirkos bőrt
még konokul előrebukó hajszálait sem szedte ki a szájából
tánc közben csak belehamuzott néha a zománcos vájlingba
sose mesélte el hogy gyerekként hangosan sírva szorította le
a sivalkodó jószág szőrbojtos farkát vágáskor
és miután kivéreztették ezt a lábost is ő vitte vissza az üstházba
magas homlokához tapasztotta csuklóját
valami másra akart gondolni
én meg egészen elérzékenyültem
attól hogy még ilyenkor sem képes gondolni rám
szellőztetni nem lehetett nehogy a szag kiszivárogjon a gangra
inkább a szemközti parkba mentünk le levegőzni 
de a belső udvaron még ráigazítottam a fejbúbjára a sapkát
felfeslett az anyag a széleken mert babrálta folyton
még ebben a hidegben is utált vastagon öltözködni
cuppogott a gumicsizmája az úttesten
ahol a havat már elkaparták
aztán belesüppedt teljesen a cipőtalpa
nézte a fák körött hogy felengedett a talaj
leguggolt és az alkarjával húzta maga köré a hóhányást
azt mondta lapátoljam gyorsan én is
és kerítsem el kívülről latorkerttel
míg eltűnt egészen a félfagyott hó mögött:

(Borítókép: Pixabay)

(Megjelent az Alföld 2019/12-es számában.)

Hozzászólások