Csobánka Zsuzsa Emese verse

Az erdőjáró Aki indul, add fel rá a kabátot.Tétován ne ácsorogj hosszan,ne tartsd vissza, nyisd az ajtót.A szűkössé vált sál hadd lobogjon,érintse nap a nyakát, te ne fojtsad.Minek melegedne be rajta a kabát,lesz még tavasz levetni újra.Menjen, távolodva tőled izmos szelek várják.Ágak ölelik körbe helyetted,áldd meg őket. Karod add odaa friss hajtásokért, lombosodjanak.Légy az avar…

Tovább
Helyközi járatok

A város szíve egyetlen sziget. A Lee-folyó azt öleli körül, hidakon visz az út egyik ol­dalról a másikra, kerengőben járva a céltalan jöttmentek életét színesíti, mintha csak térfélcsere lenne félidőben. Egyetlen lemez két oldala, A és B, aztán a bakeli­tet meg kell fordítani, magától nem mozdul, vékony és érzékeny a tű, ami a hangokat előcsalogatja.…

Tovább
Csobánka Zsuzsa Emese versei

Örökmozgó Szitál az ég. A márciusi hóban elkopott nyomok szívlapáttal a vállukon támolyognak felém. Most a fagyott pocsolyában látom repedni a jeget, kitakart oszlop egy tört karú óriás szemtükrében. Hagyd a tájat. Kívülről fújod az oszthatatlan prímeket, egyedül állsz te is a hózuhogásban. Fejed felett gépek emelkednek, a szárny visszabillen, innen már csak egyedül mehetsz…

Tovább