Deák Botond verse

Kijelentkezés Menj innen, nincs itt számodra semmi,vissza se gyere! dD. többedmagával vanaz intézetben, mindannyian a kijelentkezés,kivonulás utáni, gyatra állapotban; néha körbekerékpározzaa környéket, megáll, mindig tudja, hol van, csakvégignéz az úton, olyan, mint egy ember arca,egy kibaszott ronda arc, kóstolgatja az utakat,az utak szakértője lesz, ez az út biztos körbemegyaz egész földön, lefekszik a betonra, egy…

Tovább
Deák Botond versei

A lappangás kora A lehetséges csakis az, ami megtörténik. Az öreg emberek viszonylagos esettségét, egyformaságát talán csak a csökkent figyelem teszi, amivel feléjük fordulunk. A parkban történnek a tűzijátékhoz hasonló, apróbb katasztrófák. Vajon mit hordozhat gondolataiban ez a teljességgel szótalan, depressziós nő?! A lényével kérés, kérdezés nélkül is fáraszt minden ép és őrült, de nyitott…

Tovább
Deák Botond versei

a fordulat hálót fon a hév döngő és sikító álmot mostanában nem őrülök meg már kora reggel hagyom inkább a világot, bár tudom, a síromat ásom és jajongva ömlik a folyóba minden perc, mégis ha a boldogság nem ilyen lenne nem ez amiről gyakran biztosítanom kell magam, hogy valami ilyesmi az élet, akkor ez a…

Tovább