Isten-keresgélő
Hol van az Isten?
Mért van az Isten?
Kellene már, hogy
kézre kerítsem…
Nézem a földben,
nézem a fában,
itt a vakondok,
ott meg a szú van.
Nézem az égen,
nézem a tóban,
saslibegésben,
kajla kopóban.
Hol van az Isten?
Kis katicában?
Hajnali fényben?
Kerge cicában?
Hold kerekében?
Nap-zuhogásban?
Mindig az egyben?
Mindig a másban?
Hogyha keresnéd
benn a zsebedben,
épp kikukucskál
fenn az eszedben.
Szél fuvoláján
küldi a hangot,
küldi az epret,
küldi a mangót.
Küldi a márványt,
küldi a rozsdát,
méhek az Istent
mind beporozzák.
Itt is, amott is,
ott se, meg itt se,
isteni bukfenc,
épp ez a kincse.
Kergetem egyre
én is az Istent,
csörtet utánam,
bújik a nincsben.
Bújik a vanban,
fűsuhogásban,
engedi néha,
hogy kipecázzam.
Hogyha a markom
összeszorítom,
csobban a vízben,
elviszi titkom.
Ám ha lehunyom
két szemem, itt van,
csak maradásra
kell kitanítsam…
Hasbeszéd
Beszélek otthon, iskolában,
a buszon, a villamoson,
már mindenki a fejét fogja,
észrevétlen odébb oson.
Lyukat beszélek a fülekbe,
a puskacsőbe is lyukat,
lyukat beszélek a sajtokba,
és minden zokni kilyukad.
Lyukat beszélek a zárakba,
a kulcs majd azon csusszan át,
lyukat beszélek céltáblákba,
kilyukasztom a tű fokát.
Lyukat beszélek barlangokba,
alagutat a föld alatt,
akkora lyukat, hogy a metró
egy ideje abban szalad.
Anyám azt mondja, nem normális,
hogy valaki ennyit beszél,
lyukat beszélek a hasába,
és átfütyül rajta a szél.
Bottal ütés
Házunk előtt, házunk előtt
de sok ember jár gyalog,
a friss hóba pecsételve
össze-vissza lábnyomok.
Kicsi talpak, óriás talpak,
koppanó sok tűsarok…
Peckesen járt, kullogott csak?
Mondjátok meg, lábnyomok!
A sok kósza nyom között ő
üzenetet nem hagyott?
Taposott szívet a hóba?
Vagy sóhajtott egy nagyot?
Mindhiába, nem találom
hol haladt a lányka át,
kiszaladok egy nagy bottal,
azzal ütöm a nyomát…
Rend a lelke
Rend a lelke mindennek,
rend van a szobámban.
Az asztalon van egy könyv,
azon meg egy ág van.
Az egy nagyon fontos ág,
azért van a könyvön,
árbóc lesz majd belőle,
addig kicsit őrzöm.
Ott azon az árbócon
hever az én sapkám,
sokszor van rá szükségem,
máshová nem raknám.
Szép rendben a sapkámon
van egy almacsutka,
csomag rágó, pár zsepi,
meg egy száraz bukta.
Pohárban egy fogkefe,
fésű, toll, vonalzó,
a tetején szép rendben
alig használt alsó.
Jobb adni
Jobb adni, mint kapni,
főleg ha rohadt,
nyomd a más kezébe,
aztán meg szaladj!
Jobb adni, mint kapni
a tojáslevest,
pörköltedre öntöm,
öreg, most nevess!
Jobb adni, mint kapni,
főleg az egyest,
látszik a tanáron,
örül egyenest.
Jobb adni, mint kapni,
főleg a pofont
vagy a hasbarúgást,
ennyi, köszi, pont.
Osztálytárs
Sunyi, mint a gázszivárgás,
hazudik, mint a vízfolyás,
csúnya, akár a jégverés,
és büdös, mint a főtt tojás.
Na jó, annyira nem sunyi,
csak nem tudsz rá számítani,
ha rábízom a titkomat,
mindig megtudja valaki.
Tán nem annyira hazudós,
csak néha csöppet beijed,
és akkor mindent letagad…
Esküszik, nem mondott ilyet!
Csúnya, de nem is annyira,
hátulról jól mutat szegény,
ha vaksötét az éjszaka,
és egy vödör van a fején.
Annyira mondjuk nem büdös,
csak eláll a lélegzeted,
száz méterről érzed szagát,
amúgy irtó helyes gyerek.
Asztali tikitaki
Szorgosan
üti-veri
Lacika az icipici
labdát.
Fáj neki?
Nem fáj.
Jó ez az asztali
tikitaki,
püföli a
Lacika a
kipikopi labdát.
Isteni,
de remek a
tenyerese,
nyesegeti
a fonákot.
Hálót rezgeti,
ide keni,
oda keni,
mint az uzson-
nát a nagyi.
Hej, Laci,
pörgeti,
csavarosan
megtekeri,
utazik a labda.
Odabenn
utazik a
levegő,
de ki sose
jöhet ő.
Ám ha a
Lacika
rátapos a
lasztira,
szabadul a
levegő.
Pingponglabda
reccs,
véget ér a
meccs.
Nyári zötyögés
Takadam, takadam, tamtam,
zötyögünk vonaton, zaj van,
zötyörög odakinn minden,
de remek kirakós, ingyen!
Zötyörög a mezőn róka,
zötyögős a tehén borja,
zötyörög temető, templom,
de nekünk zötyögés nem gond.
Bereped a tojás héja,
eheti a gyerek még ma,
kilötyög kicsikét kólám,
olyan is a piros pólóm.
Kicsit az utazás piszkos,
de azért odaérsz biztos!
Nagyihoz vonatoz két bocs,
ez a terv nem is oly titkos.
Ideér kalauz bácsi,
jegyeken lyukakat vág ki.
Lekezel valahány fecnit,
jegyen át a világ tetszik!
Na, megáll a vonat, kissrác,
a jegyen, a lyukon mit látsz?
Odasüss, nagyi már ott van!
Lefelé, lefelé, gyorsan!
(A versek megjelentek az Alföld 2016/9., gyerek- és ifjúsági irodalom tematikájú számában.)
Hozzászólások