A kertem vad
A kertem vad.
Vad gyümölcsfáim vannak.
Teremnek mégis
ennek is, meg annak,
aki csak leszedi,
mindenkinek ad.
Van elég szőlő.
Sok. Édes. Fele vad.
Félvad, ugyan
most pont egészen vadul,
nincsen megmetszve,
össz’-vissza kanyarul.
Ez zajlik,
hordja a folyam a jeget,
néztem elégszer,
láttam már eleget.
Leég a bőröm.
A fű. A komputer.
Jött ki a házból ásóval
a fater.
Most… árva énekem, mi vagy te?
Ennyi
volt, ennyi marad,
le fog majd peregni.
Túl-süt a nap,
mindez túlzottan éget,
most már szépecskén
kivárom a végét.
(Megjelent az Alföld 2017/6. számában.)
Az Arany-bicentenárium alkalmából az Alföld szerkesztősége „s feledett régi dalra émed” címmel meghívásos költőversenyt hirdetett. A kiírás egyetlen megkötése az volt, hogy a pályaműveknek tartalmazniuk kellett a „Most… árva énekem, mi vagy te?” Arany-verssort. Kukorelly Endre a fönti verssel csatlakozott a pályázathoz.
Borítókép forrása.
Hozzászólások