Világatlasz
1. A kiutazás
Az árboc ernyedt, szélcsend van.
Nehéz hasú sirályok ringanak a hajón,
szemükből visszacsillog a viaszosvászon színe.
Az ebédlőasztal háborog.
Tányérjaim tele élelemmel, matrózaim
évekre elegendő ételt pakoltak rájuk:
kerek zsemle, medvesajtok, két darab szalonna,
középen só, bors, paprika szeletelve.
Most mindennél fontosabb, hogy kicselezzem őket.
Elég egy ígéret a horgony kivetésére, és átverem mind.
Fúj a szél.
Azt képzelem, ezt a csatát megnyertem.
2. A búvár
Izzadok, a szoba belém préseli széleit.
Nagyanyám horkol, hálóinge félrecsúszott a mellkasán.
Kikelek az ágyból, belebújok a papucsomba,
a sötétben nagy, nehéz szörnyeteg vagyok, lépésem alatt
ropog a padló, bereped a konyhakő, felszakad a szekrény.
A felnyitott hűtő ismerős szaga,
zeller, felvágottak, elcsomagolt ebédmaradék.
Határok nélküli, végtelen térbe kerülök, csak az agyam zsong,
és forog velem a szoba, mintha kinn lennék és legbelül egyszerre.
Ilyenkor a gyorsaság számít,
hogy a víz ne érjen el hozzám, különben veszíteni fogok.
3. A másnapok
Madár repül az ablaküvegnek.
Lepattan róla, majd elnyeli a párkány.
Az ujjaim dagadt hullák, belenyomom őket a számba.
Emlékezz, milyen síkos volt az éjszaka!
Nagy, nedves száj, amiben magamra hagytak,
mint kibontásra váró ajándékot.
Ma nem megyek iskolába, elhatározom, beteg leszek.
Az ételt viszontlátni, mint a kapitány öröme a szárazföld okán.
4. A parton
Gödröt ások, és beledobálom az ebédem.
Sikerül néhány mintát találni,
az egyik széle rojtosabb, míg a másik önmagába hajlik.
Régi kazettákkal ásom ki az ötven centis mélyedést,
mert kazettából tart otthon a legtöbbet nagyanyám.
Mindegyik dal szövegét ismerem fejből,
és amikor ezeket hallva rázza őt a sírás, elszaladok a lyukhoz,
benyújtom a lábam, végül az arcom kerül sorra.
Kipörög belőlem a félelem.
Ebben a gödörben lakni volna a legjobb.
5. A taktika
Azt olvasom az interneten, a modellek vattán
és narancsleven élnek. Az egyik fórumtag írja,
hogy a narancslébe áztatott vattapamaccsal
nem járt sikerrel, napokig véreset hányt tőle,
és csak minden nehezebb lett azután.
Később füzetlapot ajánlanak neki.
Egy fórumbejegyzésekkel teli alagútban,
ötezer méteres mélyen
mindent összeprésel a nyomás,
levegőt venni sincs időm.
6. A fény
Amikor még nem ismerték a fotográfiát,
egy tükörszobában élt minden szellem.
Az agy dióhoz, az értelem galambhoz
volt mérhető. Ki mondja, hogy egy dió
kevesebb, a galamb pedig ostobább nálunk?
7. Az ősi nyelv
Nagyanyám szerint az lenne a legjobb,
ha örökre elnémulnék.
Kivághatnám a nyelvem,
tanulhatnám felszínének
domborzatát.
Azt a mohó vízrajzot,
ami ősi kincsek vidékére szült:
hol lennék térképek,
szótárak,
mérőszalagok nélkül?
8. A tengeribetegség
Sokáig elhiszem, nekem is lesz egy madeleine-em,
amibe véletlenül beleharapva mindarra
emlékezni fogok, ami idáig hozott.
Mint amikor a halott viperát megtalálja társa,
és egy életre megjegyzi a hely szagát.
Ha később újra megérzi az illatot,
beledermed a felismerésbe, és szörnyethal.
Ettől elhagy a bátorságom.
Valahányszor tükörbe nézek, háborogni kezd
a gyomrom, izzadtság ül ki a tenyeremre.
Riadt galambszemem, húsos szárnyaim
visszarántanak a mélybe.
Tévedhetetlen útjai vannak a testnek,
ki merne lelépni róluk?
9. A számok
A világ fölmérhető.
Sokan megrajzolják kezdő-, majd végpontjait,
és elindulnak rajta.
Csak mikor eltévednek történetükben,
hagyják őket magukra a számok.
De min lehet javítani?
Egy szám bizonyosságával
milyen félelem vitázhat.
Alexander von Humboldt hitt a világ
számmá alakításában. Majd beleszakadt
a szíve, amikor meglátott valami olyasmit,
ami természetének okán nem fért egyenletébe.
Ilyen volt isten, egy kesztyűként kitömött páva,
és a tenger sebfertőtlenítőhöz hasonló szaga.
10. Az expedíció
A Mariana-árok sebtapasztalat.
Felzabál embert, hajót, fényt.
Sötét van benne.
Ülök az alján, szoktatom a szemem
a közvilágítás hiányához.
Árnyakat látok.
Az egyik formára hozzám hasonlít,
húzza a lábát.
Milyen sötét van bennem.
(Megjelent az Alföld 2022/5-ös számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Zoltai Bea munkája.)
Hozzászólások