Lehetséges, hogy a díj odaítélését indokolandó elegendő lenne annyit mondani: Visy Beatrix 2013-ban debütált az Alföldben, s azóta nem volt olyan évfolyama a lapnak, amelyben nem szerepelt, s gyakorta nem is csak egyetlen írással. Értekező prózai szerzőink között ez alighanem egyedülálló teljesítmény, mint ahogy egyre kevesebb példát találni arra is, hogy egy literátor a történeti kutatásai mellett nem fogyatkozó érdeklődéssel és alapossággal kövesse a kortárs irodalom fejleményeit. Visy Beatrix pályáját Babits-olvasóként kezdte, Az európai irodalom történetéről írott értekezésével doktorált, később bekerült a szerző műveinek kritikai kiadásán dolgozó kutatócsoportba. Az ott végzett filológiai munkával összhangban rendszeresen ad közre Babits-értelmezéseket, ezek közül az egyik legfrissebb az Alföld idei májusi számában jelent meg. Költészettörténeti dolgozatai bizonyítják, hogy olyan sokak által elemzett klasszikusok befogadástörténetét is képes érdemben gazdagítani, mint a Kocsi-út az éjszakában, az Eszmélet vagy épp a Valse triste. Erre poétikai iskolázottsága, kimunkált interpretációs szempontrendszere és olvasói érzékenysége teszi képessé. Világos és meggyőző gondolatmenetű tanulmányai nem csupán a szűk szakmának szólnak, de jól hasznosíthatóak a középiskolai és egyetemi órákra való felkészülés során is. Visy Beatrix munkásságában hasonló súllyal szerepelnek a 20. század második felének prózatörténetére összpontosító közlemények: visszatérően foglalkozott Mészöly Miklós, Lengyel Péter és Nádas Péter műveivel, többek között az emlékezet, a felejtés és a fénykép összefüggéseinek távlatából. Az irodalmi alkotás médiumközi vizsgálata idehaza mások mellett épp az ő írásai által lett teoretikusan megalapozott és meggyőző eredményeket hozó. Az Alföldben közölt első szövegei az ekphraszisznak a kortárs magyar regényben azonosítható szerepével foglalkoztak úgy, hogy a médiumelméleti megfontolásokat a szövegelemző módszertan részévé tették.
Túlzás nélkül állíthatjuk: nincs olyan komolyan vehető reflexiós műfaj, amely hiányozna Visy Beatrix kritikusi kelléktárából. Az elmúlt harmadfél évtizedben éppen úgy írt tanulmány értékű nagykritikát a legfrissebb irodalmi termésről, mint ahogy számos bírálatot, könyvismertetőt, ajánlót. Mivel mélységében ismeri a történő irodalmat, képes lényeglátóan megmutatni az aktuális fejleményeket, meggyőzően argumentálni értékítéleteit. Sokat tett és tesz azért, hogy a kortárs női irodalom egyenrangúként legyen jelen a kritikai nyilvánosságban – nem ideológiai, hanem esztétikai érvék alapján. Érzékenyen figyel arra a világra, amely körülveszi, ezért is számíthat olvasói figyelmére. Visy Beatrixot megbízhatósága és munkáinak színvonala teszi a lapszerkesztők ideális munkatársává – az Alföld-díjjal ezt köszönjük meg neki.
(Az Alföld szerkesztősége 2025-ben is odaítélte három kiváló szerzőjének az Alföld-díjat: Ágh István költő, író, műfordító; Pataki Viktor irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő és Visy Beatrix irodalomtörténész, kritikus és kapta idén a rangos kitüntetést. Ágh István október 19-én elhunyt. A díjról és átadásáról még tudtuk értesíteni, azonban a szerkesztőség legnagyobb sajnálatára már csak posztumusz kaphatja meg az elismerést. Az Alföld-díjakat a Debreceni Irodalmi Napok keretében adtuk át 2025. november 5-én a Kölcsey Art Caféban.)
Fotók: Szirák Sára
Hozzászólások