(DRIFTWOOD)
II. rész – Csak jussunk túl ezen
Szereplők
MARK, idősebb fivér
MANÓ, fiatalabb fivér
A szín helye északkeleti tengerpart Angliában, Hartlepool közelében. Napjainkban. Hosszú homoksáv. Kellékek nincsenek, csak pár uszadékfa és különféle döglött tengeri állatok.
Reggel. Manó áll döglött rákokkal körülvéve. Mark a közelben.
MANÓ: Nézd ezt a sok rákot. (Szün.) Arrafelé láttam még egy párat mocorogni, próbáltam bottal átfordítani, visszaterelni őket, de hiába. (Szün.) Nem fura, hogy ez is pont most van? Lehet, hogy… talán épp ugyanabban a pillanatban történt. (Szün.) Peter atya visszajött egy üveg borral, mikor hívtam, nem a templomból nyúlta, gondolom, nem díjaznák, leültünk és ittunk egyet a nagyszobában, hagyott nosztalgiázni, jólesett. Folyton visszamentem a kisszobába, hogy megnézzem, minden rendben van-e Apával, nyugodtan van-e, de hát hogyne lett volna, hát hogyne, talán inkább magam miatt csináltam, hogy nyugtassam magam, hogy lássam. Így. (Szün.) De olyan csendes volt. Olyan üres. Egy ponton még be is raktam egy ilyen tengeres hátteret, egy ilyen tízórás videót, nem néztem, csak hogy halljam, ment a telefonomról, csak hogy valami kitöltse a teret. De miért is? Máskor mindig behallatszik a tenger a szobájába. Tegnap nem. (Szün.) De ott kellett lennie. Nem jó, ez a vízállás. (Szün.) Peter aztán rendesen beivott, sztoriztunk jókat, és rólad is meséltem párat, de biztos megint rosszul emlékeztem. Aztán még elmondtunk egy-két imát. Aztán a pap hazament, beloggolt, és megcsináltunk egy ilyen küldetést, amiben ki kell iktatni egy zombikkal teli bázist a hegyekben, és akkor megint normálisnak éreztem magam. De közben kevésbé normálisnak is. De ne stresszelj, hogy nem voltál ott. Mert végül is, békés volt.
MARK: Nem tudom, mit mondjak. (Szün.) Úgysem tudta volna, hogy ott vagyok. Bocs, hogy nem voltam – bocs, hogy nem tudtam –, de úgy… elszaladt a tegnap este. (Szünet.) Mondd meg, mi a feladatom, mi a terv?
MANÓ: Szerinted a rákok hogyan gyászolják meg a halottaikat?
MARK: Mi?
MANÓ: Gondolom, van valamilyen menete. Mármint nem egy díszfelvonulás, annál sokkal visszafogottabb.
MARK: Manó…
MANÓ: De ugye ők oldalvást haladnak. Visszanézni nem tudnak. Gyászbeszédhez nem az igazi. (Szün.) Lehet, hogy össze kéne szednünk őket –
MARK: A rákokat?
MANÓ: Aha…
MARK: Nem fogok döglött rákokat gyűjteni.
MANÓ: Muszáj lesz –
MARK: Na. Mondd meg, mit kell elintéznem. Apával kapcsolatban, nem – ne nyúlj hozzá!
MANÓ: Szerzek még egy botot –
MARK: Bottal se!
MANÓ: De ez így nem jó!
MARK: Most nem ez a legfontosabb –
MANÓ (szün.): Beszélnem kell Ronnyval.
MARK: Ki az a Ronny?
MANÓ: A temetkezési vállalkozó. Reggel elvitte Apát. A városban van az irodája, de azt mondta, visszajön, itt találkozunk. Azt mondta, hoz valamit a bisztróból. Talán van ötlete erre a rossz vízjárásra is.
MARK: Ő csak foglalkozzon Apával, és ne ezekkel.
MANÓ: De ugye minden összefügg. Lehunyta a szemét, erre mindenütt… halál.
MARK: Ott kéne lennem ezen a megbeszélésen. Ha te nem vagy hozzá megfelelő lelkiállapotban…
MANÓ: Nem megbeszélés.
MARK: Nevezd bárminek, beszélgetés. Egyeztetés az előkészületekről –
MANÓ: Nem fontos.
MARK: De fontos.
MANÓ: Egyedül kell csinálnom.
MARK (szün): Haragszol rám? (Szün.) Ez most nem szólhat arról, hogy mit csináltam, vagy mit nem csináltam, az egy másik téma. Ez Apáról szól –
MANÓ: De nem Apáról szól. A találkozó Ronnyval. Magánügy…
MARK: Magánügy.
MANÓ: Mhm.
MARK: Beszélsz a temetkezési vállalkozóval, fél nappal azután, hogy Apa… de nem Apáról lesz szó.
MANÓ: Nem Apáról lesz szó.
MARK: A halála nem fog felmerülni a beszélgetésben –
MANÓ: De felmerül. Mond majd valami kedveset. Jó ember. Mint a fia, Donny is. Ő is benne van a Bandában –
MARK: Ronny és Donny…
MANÓ: Ronny és Donny.
MARK: Anyut hogy hívják, Connie?
MANÓ: Meghalt a karantén idején.
MARK: Ja, mhm.
MANÓ (szün.): Bírtad volna Bonnyt. (Szün.) Légyszi’, Mark. Gyors leszek –
MARK: Akkor én mit csináljak?
MANÓ: Még nem regisztráltam Apa halálát –
MARK: Aha.
MANÓ: Aha.
MARK: Mármint magadban, vagy –
MANÓ: Nem, van rá egy nyomtatvány.
MARK: Rendben. Akkor ezt megcsinálhatom?
MANÓ: Elküldöm neked az orvosi igazolást.
MARK: Online töltöm ki?
MANÓ: Asszem’ nem, A Nyilvántartási Hivatal a városközpontban van, hacsak, nem. Nemtom’…
MARK: Jó. Rajta vagyok. És ha beszéltél ezzel a Ronnyval – ez egyáltalán minek
a rövidítése, Ronald, Ronaldo?
MANÓ: Szerintem csak Ron.
MARK: Odajössz a szállásra, van ott egy jó nagy asztal, leülünk, írunk egy listát, haditervet, hogy miket kell elintézni…
MANÓ: Áh, ne, majd itt megbeszéljük.
MARK: (szün.): A tengerparton –
MANÓ: A tengerparton.
MARK: Itt kint? Így?
MANÓ: Ja.
MARK: De papírozni is kell. És ha rosszra fordul az idő…
MANÓ: Tengeri levegő. Jót tesz…
MARK (szün.): Oké. Na, majd meglátjuk.
Mark kimegy. Manó leguggol, rajzolni kezd a homokba.
*
Délután. Manó rajzol. Mark félbeszakítja.
MARK: Mondtam, hogy ne nyúlj hozzájuk –
MANÓ: Nem is nyúlok. Úgy volt, hogy a városba mész.
MARK: Mérgező. Mentem, jöttem.
MANÓ: Nem mérgező –
MARK: Fogadjunk?
MANÓ: Mentél, jöttél?
MARK: Bejelentettem a halálesetet. Még fizetni is kellett érte. Nem gond, csak meglepett. És szívesen állok minden mást is. Muszáj lesz, ugye? Elhoztam neked egy prospektust. Azt ugye tudod, hogy innentől megvonják a gondozói díjadat?
MANÓ: Ja.
MARK: Nem mintha olyan sok lett volna…
MANÓ: Ja.
MARK: De én majd megoldom. Találtam a neten egy segédletet, listát. Halálügymenet. Jó, nem így van fent. Hívtad már a bankokat, a biztosítósokat, egyáltalán volt biztosítása? Közmű, ügyvéd, össze kell szedned minden fontos papírt, az igazolványait… Nem azért, hogy nyomasszalak. De itt jövök én a képbe. Végül is ezzel foglalkozom, helyszíneket intézek, rendezvényt szervezek, mindent elrendezek. Te csak ásd elő a számlakivonatokat, okiratokat, mert neked van bejárásod az ingatlanba, gondolom, tudod, hol vannak ezek. A ház az ő tulajdonában van, ugye? Visszavásárolta, mikor kvázi ingyen adták ezeket. (Szün.) Szólj, ha ez most így túl sok…
MANÓ (szün.): Nem emlékszem, hogy beszéltem-e Ronnyval –
MARK (szün.): Jó. Na, hát én épp most láttam eljönni a partról, úgyhogy valószínűleg igen.
MANÓ: Ja. Beszéltem Ronnyval.
MARK: Akkor jó, hogy én is beszéltem vele, csak röviden, az előkészületekről. Bemutatkoztam. Köszönetet mondtam. Kiderült, hogy ismertem a feleségét. Mindketten ismertük, a suliban volt portás. A nagy bongyor hajú. (Szün.) Amikor te jártál, akkor már lehet, hogy nem volt ott. Jól vagy? Egy kicsit, mintha…
MANÓ: Aha
MARK: Megértem. (Szün.) Akkor erről kérdezted, az előkészületekről…
MANÓ: Nem.
MARK: Hát jó…
MANÓ: Tényleg tudni akarod?
MARK: Érdekelne.
MANÓ: Ilyet még sosem látott. Ilyen rossz vízjárást. Ezért rajzolt nekem egy térképet –
MARK: Egy térképet?
MANÓ: Vagyis én rajzoltam. Őfelsége hadihajójához, a Szarvashoz.
MARK: Mi van?
MANÓ: A hajóroncs. Ha olyan a vízállás, látszik a partról –
MARK: Tudom, mi az. De nem ez a neve.
MANÓ: Nem mi?
MARK: Őfelsége hadihajója. Nem értem, hogy jutottunk most ide –
MANÓ: Hát, szóval eléggé bent van, és Apa mindig mondta, hogy veszélyes odamenni. Ronny viszont ismeri az útvonalat –
MARK: És akkor mi van? Mit akarsz vele?
MANÓ: Mert Apa mondta, hogy Ronny mondta, hogy az apukája egyszer kiment vele oda –
MARK: Ez most valamilyen feldolgozási…
MANÓ: Még valamikor régebben. Amikor Ronny faterja dokkmunkás volt. De le volt égve, és valamivel fűteni kellett otthon. Úgyhogy megvárta a megfelelő vízállást, de nem csak az kell, hogy alacsony legyen, az is fontos, hogy alacsonyan legyen, de még valami más is kell hozzá. Valami sejtelmesség. Aztán fogott egy tescós bevásárlókocsit és a fiával elindult az éj leple alatt, és találtak a szikláson meg a fövenyen keresztül egy átkelőt. A hajótestből akartak tüzifának valót bontani, már ha maradt valami belőle. De Ronny azt mondja, hogy amikor odaértek a roncshoz, valami szörnyű és hátborzongató volt, ahogy ott állt ez a nyikorgó, alaktalan valami a homokban. És ahogy elindulnak a hajótest belsejében… látják a testeket, hordókban összekuporodva, mintha aludnának. És felismerik őket. Az elhunyt városlakók alakjai. Nem, nem is alakok, lelkek. De valaki más is jár közöttük. Valaki vagy valami. És Ronny faterjának rögtön leesik, hogy nem szabadna itt lenniük, úgyhogy ott hagyja a kocsit – pedig azt mondta, visszaviszi, mégis simán ott hagyja –, és elrángatja a fiát. És rohannak kifelé. És rohannak és rohannak. Jó hideg tél volt. De annyira sosem fáztak, mint aznap éjjel. (Szün.) De kiderült, hogy Ronny ebből semmire nem emlékszik.
MARK: Oké. Szóval ezt a sztorit Apa mesélte neked –
MANÓ: Aha.
MARK: És Ronny erről nem tud semmit –
MANÓ: Aha.
MARK: Tehát ebből arra következtethetünk…
MANÓ: Hogy Ronny elfelejtette.
Mark sóhajt.
MANÓ: De nem is csoda. Mert te is sok mindent elfelejtettél! Te, lehet, hogy a tengerparttal függ össze. A burjánzás, az algaburjánzás, a rákokat kipusztította, kibocsátott spórákat, vagy valamit, ami felejtést okoz, mert a hal jót tesz az agynak, akkor a rossz hal jót tesz az agyromlásnak, elrontja az agyat –
MARK: Most valamilyen rohamod van?
MANÓ: Ez tudomány.
MARK: A te agyad romlott meg, beszívod ezt a cuccot, ezt a bűzt. Ez nem algaburjánzás, hát még csak nem is hasonlít az alga szagához –
MANÓ (szün.): Te aztán tudod, milyen szaga van az algának…
MARK: Ez egyértelműen vegyszer.
MANÓ: Honnan?
MARK: Honnan! Hát, ezt magyaráztam, kikotorják a Tees folyó torkolatát, kitágítják, hogy nagyobb hajókat hozhassanak be. Ahogy mélyítik a folyómedret, feltúrják azt a sok szart, amit a vegyi üzemek meg a többi ilyen gyár kiöntött –
MANÓ: Bocs, de te mióta vagy ekkora szakértője a témának?
MARK: Hát, talán láttunk már elég ilyet, nem?
MANÓ: Egy napja se vagy itt, de már diplomás vízügyi földrajztudóssá léptél elő.
MARK: És megszólalt a tengerbiológus, baszod, a halprofesszor, baszd meg –
MANÓ: De én itt élek.
MARK: Nem lehet, hogy külső szemlélőként jobb rálátásom van a dolgokra? A kedvedért, mellesleg utánanéztem a definíciónak, „Szabadkikötő”, itt az oldal, ki van nyitva a telefonomon…
MANÓ: Ne fáradj.
MARK: Olyan kikötő, ahol az áruk mentesek a vámszabályok alól, mindenki számára nyitott kikötő –
MANÓ: Mondtam, hogy ne fáradj!
MARK: Csakhogy nem mindenkinek lesz nyitva, ugyebár? Mert ez a rohadt kormány –
MANÓ: Fejezd be. Mark, most már –
MARK: Befejeztem, befejeztem. Dugd csak homokba a fejed. Jó, ne szó szerint. Hányinger –
MANÓ: Ha ennyire értesz hozzá – rajzold meg te a térképet!
MARK: A Szabadkikötőhöz?
MANÓ: Nem, most mondtam, Őfelsége hajójához! Tessék! Jelöld a helyet X-szel!
MARK: Mi köze van ennek itt bármihez is?
MANÓ: Ki kell számolnom, hogy milyen útvonalon jött volna.
MARK: Ki jött volna?
MANÓ: A Hajós! Hogy kiderítsem, mi volt a gond. (Szün.) Ezért akartalak kihagyni ebből, nem akartam, hogy kiakadj. De nem jött el… a Hajós…
MARK (szün.): Oké.
MANÓ: Tegnap éjjel, látnom, éreznem kellett volna, ahogy idesétál a homokban.
A hold felé tekergőző agancsával. De nem volt semmi.
MARK: Aha, oké, hát ez van…
MANÓ (szün.): Az a feltevésem, hogy nem jutott ki a partra. Ezért kell a térkép, hogy ellenőrizzem. Mert a roncs csak bizonyos időszakokban jelenik meg, bizonyos vízállásnál… Erre amikor épp tiszta a terep, akkor bumm, itt a rákcunami.
MARK (szün.): Talán elfelejtett jönni, ha már mindenki elfeledkezik a dolgokról…
MANÓ: Gondolod?
MARK: Nem, Manó.
MANÓ: Szerintem túlságosan le van terhelve. A Hajós. Ez a sok halál. A halál megterhelő.
MARK: És egyesek jobban kezelik, mint mások –
MANÓ: Mert ha ezt a sok lelket egyenként kell elcipelnie a hajójára, akkor azért rendesen lefárad a végére, nem? Szerinted hány ráklelket bír el egyszerre? De várjál, még megvan neki a tescós kocsi?
MARK: Manó. Jól vagy?
MANÓ (szün.): Hagyjuk a térképet –
MARK: Igen, egyetértek –
MANÓ: Tudom, mit csinálok. Elrejtem a rákokat –
MARK: Mi van?
MANÓ: Megkönnyítjük a dolgát. Ásunk egy kis gödröt! Szabaddá tesszük az utat…
MARK (szün.): Tehát ez a sztori a Hajósról. Hogy átviszi a holt lelkeket –
MANÓ: Aha…
MARK: Ugye tisztában vagy vele, hogy nem igaz?
MANÓ: Történelmi tény –
MARK: Mm-mm. Nem.
MANÓ: Szemtanúk vannak rá –
MARK: Nem, nincsenek. Tudom, hogy… te egy kicsit máshogy szemléled a világot…
MANÓ (meghatódva): Ah, köszi.
MARK: De ugye azt nem gondolod komolyan, hogy egy zombi tényleg kijön a tengerből, és begyűjti Seaton Carew halottait?
MANÓ: Zombinak nem nevezném. Azokat lövöm a játékban, nem volna szép…
MARK: De tényleg? Most komolyan elhiszed?
MANÓ: Helyi legenda.
MARK: Olyannyira helyi, hogy rajtad kívül senki nem hallott róla.
MANÓ: Te is hallottál róla.
MARK: De volt Ronnynak bármi fogalma arról, hogy miről beszélsz? Volt? Mert nekem nem úgy tűnik –
MANÓ: Lehet, hogy családi titok.
MARK: Családi titok lehet egy sütirecept. Vagy hogy anyukád összeszűrte a levet
a bácsikáddal, és a tesód valójában nem is a tesód –
MANÓ: Tényleg?
MARK: Ez csak példa. A Hajós nem legenda, Manó, nem titok, hanem csak egy hazugság. Esti mese, ha nagyon jófej akarok lenni, de nem akarok jófej lenni, mert Apa csupa ilyennel tömte a fejünket, hazugságokkal, ahogy a csövön kifért, a kis dolgoktól egészen a nagyokig –
MANÓ: Milyen hazugságokkal?
MARK: Ezen kívül?
MANÓ: Na, mondd, milyen hazugságokkal? Milyen hazugságokkal? Semmire nem emlékszel a jóból, ha csak a rosszra emlékszel, akkor lehet, hogy te is hazug vagy. (Szün.) Tegnap este még azt mondtad, hiszel a Hajósban –
MARK: Nem mondtam.
MANÓ: Mikor azt mondtam, hogy őmiatta még van időd. És bármit is mondasz, muszáj elhinnem, hogy így volt, hogy elhitted, hogy ez még nem a vége. Mert ha nem. És mégsem jöttél…
MARK (szünet): Hosszú napod volt. Dőlj le egy kicsit. Ha nem szeretnél visszamenni a házba, van még egy szoba a szálláson, elküldöm a kódot. Addig maradsz, ameddig jólesik…
MANÓ: Te most mit csinálsz?
MARK: Felhívom Michaelt. Aztán megyek és lenyugszom.
Mark kimegy. Manó nekiáll eltemetni a rákokat.
BAGI ORSOLYA FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2024/8-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szolláth Katalin grafikája.)
Hozzászólások