KÉPISÉG ÉS DIGILEKTUS GENERÁCIÓS MEGKÖZELÍTÉSBEN
A kortárs médiakörnyezetben a képiség előretörése hosszú idő óta jól megfigyelhető folyamat. A digitális kommunikációban, elsősorban a közösségi médiában és az instant üzenetküldő rendszerekben használt emotikonok nemcsak a tartalom árnyalására, a jelentés gazdagítására és pontosítására alkalmasak, hanem a generációk közötti nyelvi és kulturális különbségek érzékeltetésének hatékony eszközei is. Míg az emotikonok használata a 2010-es évekig főleg az ifjúság digitális nyelvezetére volt jellemző, addig mára ez a gyakorlat generációkon átívelő jelenséggé vált. A folyamat szinte törvényszerű következménye a képi jelölők értelmezésének eltérései, a félreolvasások vagy alternatív olvasatok megjelenése. Ebből az alapvetésből kiindulva az alábbi szöveg egy olyan 2024-ben zajló kutatás eredményeit mutatja be, amely hazai környezetben vizsgálta az emojik kommunikációs szerepét, különös tekintettel az eltérő használatban megnyilvánuló generációs különbségekre.
Kulcsszavak: digilektus, emojik, generációk, médiakultúra, felhasználói kultúrák
- Bevezetés: mediális változások, virtuális és vizuális trendek
Az elmúlt közel húsz év fejleményei, elsősorban az online média térhódítása, számos olyan folyamatért felelős, ami rövid idő alatt is a fogyasztók figyelmének, figyelemkoncentrációs képességének jelentős csökkenését eredményezte (Newman 2010). Ezek között a tényezők között említhetjük az elérhető csatornák számának exponenciális növekedését, ami mára szinte végtelen számú felületet produkált a digitális térben. A csatornák számának növekedésével párhuzamosan a megtekinthető tartalmak mennyisége is minden elképzelést felülmúló ütemben nő, így kínálva szinte korlátlan számú választási lehetőséget a felhasználóknak (Gálik – Urbán 2014). Azonban a látszólag ideális helyzet a valóságban sokszor több problémát okoz, mint amennyi haszna van. A fogyasztók egyre nagyobb nyomás alá kerülnek a tartalmak áradatában, hiszen a szabadidő nem nő olyan ütemben, mint az érdekes és izgalmas tartalmak száma. A körülmények miatt egyre általánosabb tapasztalat a tartalmi dömping hatására kialakuló „tartalmi sokk” (content shock), illetve az ezzel összefüggésben megjelenő időnyomás, a növekvő ingerküszöb és a rövidülő figyelem (Trappel et al.). Mindez fokozódó versenyhelyzetet eredményez a médiapiacokon, ami egyelőre csak további problémákat generál.
A fent vázolt működések a klasszikus figyelemgazdaság felfutását jelzik (Crogan – Kinsley, 2012; Hartmann, 2009; McQuail, 2020). A klasszikus figyelemgazdaság keretei között a fogyasztót, illetve annak figyelmét tekintik erőforrásnak, és az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlat ennek a figyelemnek az egyre agresszívebb kizsákmányolására épül. Ezt szolgálja a végtelen számú csatorna, az egyre több, egyre színesebb, egyre vibrálóbb tartalmi áradat. Azonban ahogyan nincsen végtelen gazdasági növekedés, úgy a közönség kiaknázható figyelme is véges, nem beszélve az egyre gyarapodó negatív hatásokról. A klasszikus figyelemgazdaság, vagyis a személyre szabott tömeges meggyőzés válságát olyan negatív jelenségek kísérik, mint az egyéni szinten kialakuló pszichológiai hatások (képernyőfáradtság, frusztráció, depresszió stb.), a társadalom szintjén megjelenő diszfunkciók (végletekig polarizált társadalom, morális és értékválság stb.), az adatkezelési botrányok vagy éppen az álhírek (Tari 2017). A jelenségnek számos és távolra mutató hatása van. Mivel a figyelem megragadása és megtartása ebben a környezetben egyre nehezebb, egyre nagyobb kihívást jelent a meggyőzés és a befolyásolás is, függetlenül attól, hogy gazdasági, politikai vagy társadalmi típusú meggyőzésről van szó.
A jelenlegi mainstream piaci trendek azt jelzik, hogy a figyelemért vívott harc egyelőre a figyelemgazdaság klasszikus paradigmája szerint folytatódik. Emiatt a jövőben még több csatornára, még több tartalomra és az ingerküszöb további emelkedésére, illetve a figyelemkoncentrációs képesség további csökkenésére lehet számítani. A folyamat egyértelműen a vizuális tartalmaknak kedvez, amelyek egységnyi idő alatt a legsűrűbb jelentéstartalommal rendelkező üzenetek közvetítésére alkalmasak (Barthes 2010). Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben a fogyasztók körében éppen ezek a megosztások váltak a legnépszerűbbé, miközben ezzel párhuzamosan az írott szövegek vagy audio tartalmak népszerűsége csökkent. A kutatások alapján a jelentős mennyiségű mozgó- vagy állóképes tartalom fogyasztása ma már jelentős hatást gyakorol az írás- és olvasáskészségre, illetve a szövegértési kompetencia alakulására – elsősorban a digitális bennszülöttnek tekintett generációkban (Beke 2015; Prensky 2001). Szintén ezek azok a korcsoportok, ahol elsőként figyelhettük meg az írott szövegekben alkalmazott képi megoldások tömeges elterjedését a stickerek (matricák), a GIF-ek (tömörített formátumú animáció), a mémek (humoros vagy szatirikus képi remixek) és az emotikonok térhódításával (Veszelszki 2015).
Jelen tanulmány az emotikonok használatára fókuszál (Bódi – Veszelszki 2006). Míg ezek alkalmazása egészen a 2010-es évekig elsősorban az ifjúság digitális nyelvezetére volt jellemző, addig mára ez a gyakorlat generációkon átívelő jelenséggé vált. A folyamat szinte törvényszerű következménye a képi jelölők értelmezésének eltérései, a félreolvasások vagy alternatív olvasatok megjelenése. Ebből az alapvetésből kiindulva a dolgozat egy 2024-ben zajló kutatás eredményeit mutatja be, amely hazai környezetben vizsgálta az emojik kommunikációs szerepét, kulturális és társadalmi hatásait, különös tekintettel az eltérő használatban megnyilvánuló generációs különbségekre. Az alábbiakban a kutatás hátterét és legfontosabb eredményeit mutatom be.
- A vizsgálat háttere: kutatási kérdések, módszerek és adatközlők
A Yettel Magyarország Zrt. 2024 márciusában adott megbízást arra vonatkozóan, hogy térképezzük fel a hazai internetezők emoji használatát korosztályos bontásban. A megrendelő célja az volt, hogy az eredményeket egy PR-kampány keretében mutassa be az érdeklődők szélesebb körének: egészen pontosan azt, hogy miként használják a 16-65 éves magyarok az emojikat, illetve milyen generációs különbségek fedezhetőek fel ebben a gyakorlatban. A vizsgálat összesen öt átfogó, a témához kapcsolódó problémahalmazt vizsgált. Első lépésben kíváncsiak voltunk arra, hogy mi jellemzi az emojik szituatív használatát, milyen helyzetekben, milyen felületeken tűnnek fel, úgymint az e-mail, a chat programok vagy a közösségi média. A vizsgálat második részében azt próbáltuk kideríteni, hogy hogyan alakul az emotikonok ismerete, felismerése, illetve ezzel összefüggésben milyen generációs preferenciákkal találkozunk, vannak-e ilyen tekintetben jól kirajzolódó töréspontok a különböző korosztályok között. A kutatás harmadik szakaszában a félreértések, félreolvasások problémájával foglalkoztunk, míg a negyedik témakörben az ehhez kapcsolódó konfliktusokat és egyéb negatív élményeket igyekeztünk összegyűjteni. Végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy az emojikhoz kapcsolódó attitűdállításokban milyen generációs különbségekkel lehet találkozni.
A kutatás vegyes módszertannal dolgozott. A vizsgálat első, előkészítő fázisában fókuszcsoportos interjúkat szerveztünk egyetemi hallgatókkal, 18 és 23 éves kor között. A vizsgálatokból leszűrhető tanulságok alapján a kutatás második részében az online megkérdezés eszközrendszerét alkalmaztuk. A kérdőíves vizsgálat esetében igyekeztünk minél szélesebbre nyitni a lehetséges megkérdezettek körét, így a célcsoportba azok a 16-65 éves magyar állampolgárok kerültek be (Z, Y, X és kisebb arányban Boomer generációsok)[1], akik már láttak emojikat. A vizsgálat a magyar lakosságra nézve reprezentatív elemszámmal dolgozott (n=1006), az adatfelvétel pedig 2024. március 14-25. között zajlott.[2] A minta kialakítása során annak érdekében, hogy az egyes életkori kategóriákban biztosan elemezhető nagyságú válaszadó legyen, úgynevezett diszproporcionális mintát vettünk fel. A minta lakossági reprezentativitását súlyozási eljárás segítségével biztosítottuk. A válaszadásból kizártuk azokat, akik még sosem találkoztak emojikkal. Az összes felvett interjúból ezek aránya mindössze 1% volt, így az eredmények általánosíthatóak a magyar lakosságra.
- Eredmények
- Az emojik szituatív használata: e-mail, chat, közösségi média
A megrendelő kérésének megfelelően a kutatás céljai között szerepelt annak a kérdéskörnek a vizsgálata, hogy a hazai internetezők egyáltalán milyen szituációkban, mely ezközökön és alkalmazásokon használnak emotikonokat. A témát megalapozó, felvezető kérdések között szerepelt az a probléma, hogy vajon van-e különbség a különböző eszközökön történő internethasználatban a generációk között. A vizsgálat arra jutott, hogy a kutatás célcsoportját alkotó 16-65 éves korosztály esetében 2024-ben már nem találunk jelentősebb eltéréseket az eszközök általános használatában, inkább a felhasználás módjában és gyakoriságában mutatkoznak különbségek. Így az okostelefont ma már az idősebb korosztályok is szívesen veszik kézbe, de kevésbé gyakran használják azokat, mint a fiatalok vagy a középgenerációs Y nemzedék. A Z generációsok emellett több digitális eszközt használnak (tablet, okosóra stb.), az érettebb korosztályba tartozó X-esek pedig ma is gyakrabban fordulnak olyan klasszikus tömegkommunikációs eszközökhöz, mint a televízió vagy akár a rádió is.
A vizsgálat során arra is rákérdeztünk, hogy a különböző nemzedékek tagjai miként használják a közösségi oldalakat. Az eredményekből azt látjuk, hogy a magyar sajátosságoknak megfelelően a Facebookot nagyjából hasonlóan használják a válaszadók különböző generációi, de ez a platform valamelyest ritkábban jelenik meg a Z generáció válaszaiban. A TikTok, az Instagram, a Snapchat, a Reddit és a BeReal egyértelműen a fiatalok platformjai. A YouTube változatlanul kiemelkedő népszerűségnek örvend az Y-ok körében, míg az X generáció kevéssé használja, ezzel szemben az X (korábban Twitter) használata egyik hazai korcsoportban sem jellemző. A Messenger applikáció népszerűbb a fiatalok körében, mint az idősebbekében, míg a Vibert és a Whatsappot jelentősen kevesebb említésben láttuk felbukkanni. Az online levelezőprogramokat (pl. Gmailt) egyértelműen az érettebb korosztályok preferálják, ezeken a felületeken a megkérdezettek közül csak az Y és az X generáció tagjai aktívak.
A vizsgálatunk azt találta, hogy a közösségi oldalakon mutatott aktivitás tekintetében nincs jelentős különbség a vizsgált generációk között. Az eltérés inkább a látogatott felületek tekintetében tapasztalható, és abban, hogy míg a Z generáció tagjai egyre inkább a korlátozott megosztásokat és a privát üzenetküldés funkcióit használják, addig az érettebb korosztályok a nyilvános posztokat és megnyilvánulásokat kedvelik. Mindemellett nincs jelentős eltérés a generációk között abban a tekintetben, hogy milyen gyakran hoznak létre bejegyzéseket közösségi oldalakon, vagy hogy mások által készített tartalmat osztanak meg, esetleg mások posztjához hozzászólnak vagy azokra hangulatjellel reagálnak.
A vizsgálat alapján úgy látjuk, hogy az emojik használata a válaszadók véleménye szerint minden említett felületen elképzelhető és elfogadható, ugyanakkor a tényleges gyakorlatban látunk eltéréseket ehhez képest. Például az e-mailek vonatkozásában csak az Y generáció tagjai tartják elfogadhatónak az emojik megjelenítését, míg a Z generáció tagjai eleve nem választják ezt a csatornát, az X generációsok számára pedig helyzetidegen az, hogy emotikonokkal színesítsék az elektronikus leveleik tartalmát. A megkérdezettek egyetértenek abban, hogy az emotikonok használatának valódi terepe az instant üzenetküldő rendszerek világa, elsősorban a Messenger, a Snapchat és a Viber. Ezek a chat felületek inkább a Z generációhoz állnak közelebb, és az X generáció tagjaira jellemző a leginkább, hogy nem érzik magukat komfortosan ezeken a csatornákon. Ezeken a felületeken azonban ők is megengedőbbek az emojik használatával kapcsolatban, különösen közvetlen ismerősök esetében. A válaszokból az is kiderül, hogy ezzel a gyakorlattal bizonyos szempontból a kulturális elvárásoknak, a környezetük nyomásának tesznek eleget, ami abban az elvárásban nyilvánul meg, hogy ők is naprakészek legyenek az aktuális digitális trendek tekintetlében.
- Az emotikonok használata és ismerete, általános generációs preferenciák
Az eredmények alapján az emojik használata általánosnak tekinthető a teljes célcsoportban: a 15-65 évesek ötöde (21%) az online megnyilvánulásaiban rendszeresen használ emotikonokat, míg további minden második adatközlő (49%) a saját bevallása szerint „gyakran tesz így”. A megkérdezettek mindössze 5%-a nem alkalmaz emojikat a hangulata kifejezésére, velük jellemzően a válaszadók érettebb szegmenseiben találkozhatunk. Ezzel szemben a vizsgálat alapján minden nyolcadik megkérdezett (12%) nagyon sokféle emojit használ, míg további negyede (27%) is többféle hangulatjellel színesíti online mondanivalóját. Az így nyilatkozók jellemzően a fiatalabb korcsoportokból kerültek ki. Az általános használattal kapcsolatos válaszokból az is kiderült, hogy ugyanazon emotikonokból a válaszadók fele egyszerre többet is küld (pl. három nevető figura), közel egyharmaduk pedig nem csak sok, hanem egyszerre sokféle emojit használ egymás után.
A vizsgálat egyik hangsúlyos kérdése volt, hogy melyek a leggyakrabban használt emojik Magyarországon. Az „Ez az (egyik) általam leggyakrabban használt emoji” és a „Rendszeresen használom ezt az emojit” kérdésekre adott válaszok alapján a teljes mintában a következő szimbólumok a legnépszerűbbek: ❤, 😊, 😂, 🥰, 😘. Az említett kérdésekre adott válaszok alapján lehetőségünk nyílt arra is, hogy az eredményeket összehasonlítsuk a világszinten legnépszerűbb emotikonok alakulásával.[3] Az összevetés arra enged következtetni, hogy hazánkban egyes hangulatjelölők használata népszerűbbnek tűnik a nemzetközi trendekhez képest. Az eredményeink alapján a hazai internetezők körében jelentősen gyakrabban használt emojik: 😊, 😅, 🙂, 🥰. Ezzel párhuzamosan rajzolódik ki azoknak a szimbólumoknak a köre, amelyeket sokkal ritkábban használunk, mint a nemzetközi környezet tagjai: 👍, 🙏, 😭, 🎉, 🔥.
A vizsgálat ugyanezen szakaszában volt lehetőségünk arra is, hogy feltérképezzük a generációnként legkedveltebb emojik körét a hazai felhasználók között. Az eredményekből kiderül, hogy a digitális generációk válaszaiban hozzávetőlegesen ugyanaz az öt emotikon váltakozik, legfeljebb a kedvelések sorrendjében láthatunk apróbb eltéréseket. Ehhez képest az érettebb X generációnál látunk eltérést, ahol nem jelenik meg a könnyezve nevető figura, illetve változatlanul népszerű a felfelé tartott hüvelykujj szimbóluma. Ezek alapján a Z, az Y és az X generáció legkedveltebb emotikonjai a következőképpen alakulnak, Z generáció: 😂, ❤, 🥰, 🤣, 😍; Y generáció: ❤, 😊, 🤣, 😂, 🥰 és X generáció: 😊, 👍, ❤, 🙂, 😘. Ugyanitt kérdeztük a válaszadókat arról is, hogy mely emojikat kötik inkább az idősekhez és melyeket a fiatalokhoz. A válaszok alapján az idősek a klasszikusnak tekinthető, elsők között elterjedt, egyszerű alapjelentésekkel bíró szimbólumokat kedvelik: 👍, 🙏, 🙂. Ezzel szemben a fiatalabb korosztályok között a sírva nevetős és a szív szimbólum variációi hódítanak: 🤣, 💕, 😅.
- Félreolvasások, jellegzetes félreértések
A kutatást megelőző tájékozódás során felfigyeltünk arra, hogy a megkérdezettek jelentős arányban beszámolnak olyan esetekről, amikor egyes emotikonok értelmezése problémákba ütközött. Ebből kiindulva a kérdőív célzott kérdésekkel próbálta megvilágítani, hogy mely hazánkban is ismert és használt hangulatjelek esetében jelentkezik ez a probléma. Az előzetes felmérések alapján tíz olyan szimbólumot különítettünk el, amelyek egyfelől gyakran használtak, másfelől a jelentések, értelmezések tekintetében nagyobb különbségek mutatkoznak. Az online lekérdezés arra is rámutatott, hogy az adott emotikonok esetében a használatban és az értelmezésben megmutatkozó különbségeknek generációs háttere van. Lássuk tehát az említett tíz szimbólumot!
A sírva nevető figura (😂) a Z és Y generáció számára az „elképesztően vicces” jelentéssel működik, míg az X generációban csak néhányan ismerik ezt a jelentést, és sokan a „sírok örömömben” üzenettel azonosítják a szimbólumot. Ezzel szemben a nemzetközi környezetben megjelenő „boomer főnök” jelentést egyik hazai generáció se ismeri. A felfelé tartott hüvelykujj (👍) a Z generációban részben a jóváhagyás és a helyeslés jele, de sokan már a nemzetközileg is elterjed, passzív-agresszív, sértésként is értelmezhető „ez igen, gratulálok!” jelentéssel azonosítják. A lángnyelvet ábrázoló emotikon (🔥) a Z generációsok körében a „menő”, „kiváló” jelentésekkel használatos. Az Y generációsok között ez az értelmezés már kevésbé ismert, míg az X generáció tagjai egyáltalán nem ismerik vagy használják a jelzést, ők a „tűz van” vagy a „valami ég” értelmezésre asszociálnak. A koponya szimbólum (💀) a Z generációban jellemzően a „haláli jó”, „baromi vicces” jelentést hordozza, míg az Y generáció nem használja, de azt gondolja, hogy a jel a „mérgező” és „veszélyes” jelentésekkel társítható. Velük szemben az X generáció jórészt nem is ismeri és nem is látta még ezt az emojit.
A barack szimbólumot (🍑) a Z generáció erotikus jelentéstöbblettel használja „formás fenék” értelemben. Az Y generációnak egyszerűen csak a gyümölcs jut eszébe a képről, míg az X generációsok egyáltalán nem ismerik a jelzést, nem is használják. A vigyorgó bohócfej (🤡) a Z generációsok számára nagyobb arányban jelent negatív, passzív-agresszív jelentéstartalmakat, úgymint a „hiba”, „szégyen”, „hülyének érzem magam” kifejezések. Az Y és X generációsok nem használják ezt a jelzést, de ha így tennének, akkor a „bohóckodás”, „vicces”, „humoros” jelentésekkel társítanák. A fordított smiley-t (🙃) elsősorban a Z generáció használja sértő, passzív-agresszív jelzésként, körülbelül az „idióta vagy”, „ostoba vagy” jelentésekkel. Az Y és az X generációsok körében nem jellemző az emotikon használata, ők „bolondság”, „butaság” vagy „mosolygás” jelentésekre asszociálnak, de az ő értelmezésükben ezek pozitív konnotációval működő jelzések, amelyek teljes mértékben nélkülözik a sértés vagy a megszégyenítés szándékát. A feltartott karú emotikon (🤷♂️) a Z és az Y generáció esetében a „tudatlanság”, „tanácstalanság”, illetve „közömbösség”, „érdektelenség” jelentésekkel használatos. Velük szemben az X generáció jelentős része bizonytalan az értelmezésben, vagy nem is látta még az emojit. A piros zászlót ábrázoló emojit (🚩) a Z generációsok az angolszász kultúrából átvett „red flag” vagyis „vörös zászló” értelemben használják, ami a „kizáró ok”, „veszély” jelentéssel rendelkezik. Az Y és az X generáció számára éppen ellenkezőleg, pozitív jelentéssel bíró szimbólumról van szó, ők inkább a „megcsináltad”, „elérted a célt” értelmezésre asszociálnak, de jelentős azoknak az aránya, akik bizonytalanok a jelentésben vagy még nem is látták az adott jelzést. Végül a klasszikus smiley (🙂) jelentése változott a legtöbbet az utóbbi években. A Z generáció körében ez elveszítette a pozitív jelentését, sokaknál megjelenik a „tökre nem érdekelsz”, „ezt szóra sem méltatom” jelentés. Ezzel szemben az Y és az X generáció számára továbbra is inkább kedves, vidám, pozitív jelentésekkel él tovább a figura.
- Konfliktusok és problémák
A félreolvasások és félreértések mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon a felhasználók tapasztaltak-e konfliktusos helyzeteket abból kifolyólag, hogy nem a megfelelő emotikont használták a megfelelő kommunikációs szituációban. Meglepő módon, a válaszadók döntő többsége fel tudott idézni olyan helyzetet, amely kifejezetten rosszul érintette, és ami valamilyen módon az emotikonok helytelen használatából vagy értelmezéséből adódott. Az eredményeink alapján tízből három 16-65 éves válaszadó tapasztalta azt, hogy félreértették az általa küldött emojit. Érdekes eredmény, hogy míg az emojikat a fiatalok tartják a leghatékonyabb kommunikációs megoldásnak, addig éppen annál valószínűbb, hogy valaki félreértés áldozata lett, minél fiatalabb.
Az emojik használatának finomságait, érzékenységét jól mutatja, hogy a célcsoport tagjainak negyede bántódott már meg azon, hogy olyan emojit kapott az ismerőseitől, amit sértőnek, bántónak, kellemetlennek érzett az adott szituációban. Ugyanakkor többen beszámoltak arról is, hogy a későbbiekben kiderült, egy egyszerű félreértésről volt szó, vagyis a küldő sok esetben egyértelműen nem azzal a szándékkal kódolta az üzenetet, mint ahogyan azt a fogadó dekódolta. A korábbi témához hasonlóan ebben az esetben is érvényes, hogy minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy átélt már hasonló kellemetlen szituációt.
A válaszokból megtudtuk azt is, hogy minden harmadik válaszadóra jellemző, hogy a baráti vagy ismerősi körében használnak olyan emojit, amely egyedi jelentéssel rendelkezik. Ezeket a jelentéseket maga a közösség alakította, csak a csoport tagjai ismerik, így egyfajta „titkos kódrendszernek” tekinthető, amit csak a „bennfentesek” használnak. Mint az a beszámolókból kiderül, ezek a gyakorlatok jelentősen meg tudják erősíteni a csoportösszetartást azáltal, hogy kijelölik a „Mi” és az „Ők” határát. A fentiekből logikusan következik, hogy minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy rendelkezik ilyen élményekkel.
Végül megtudtuk azt is, hogy a 16-65 évesek háromnegyedénél fordult már elő legalább egyszer, hogy a kapott emoji jelentésében nem voltak biztosak, és minden negyedik válaszadónál ez gyakran előfordul. A generációk között nincs különbség ebben a kérdésben, amiből az is kitűnik, hogy az emotikonok használata dinamikusan változó, képlékeny terület, ahol még a fiatalok digitális jártassága sem mindig garancia arra, hogy a félreértésekből származó konfliktusokat elkerüljék.
- Az emojikhoz kapcsolódó attitűdállítások generációs különbségei
A vizsgálat során szerettük volna kideríteni, hogy a kutatásban megjelenő generációk általánosságban hogyan viszonyulnak az emojik használatához, azaz milyen előnyöket és hátrányokat, problémákat kötnek a gyakorlathoz. Az eredményekből kiderült, hogy egyes témakörök esetén szignifikáns különbségek mutatkoznak a különböző korcsoportok tapasztalataiban, az alábbiakban ezek ismertetésére térek ki.
A kutatás rávilágított, hogy a megkérdezett generációk közül a legidősebbek a legszkeptikusabbak azzal összefüggésben, hogy az emojik segítségünkre lehetnek az érzelmek kifejezésében. Az X generációsok ugyanis azt gondolják, hogy erre az írásbeli, de főleg a szóbeli kommunikáció jóval alkalmasabb. Míg a Z és Y generáció szerint az emojik használata könnyű, praktikus, és színesebb velük a világ, addig az X-esek nem osztják ezt a véleményt. Ők gyakran nem is használják ezeket az eszközöket, ha igen, akkor a külső elvárásoknak próbálnak megfelelni, és gyakran elvesznek a lehetséges jelentésvariációk kibogozásában. Ezek alapján nem meglepő, hogy csak az X generáció tagjai tudtak azonosulni azzal az állítással, hogy „simán lehet élni emojik nélkül is”. A digitális nemzedékek szerint sok egyéb pozitív tulajdonsága mellett az emojik gyorsítani tudják a kommunikációt, rövidebb idő alatt több dolgot lehet velük kifejezni, mint a hagyományos, írásbeli megoldásokkal. A fiatalok emellett azért is érzik hatékonynak az emotikonok alkalmazását, mert ezek segítségével elkerülhető a közösségi felületeken működő cenzúra. Így a szimbólumok segítségével olyan tiltott, jellemzően trágár kifejezésekre is utalhatnak, amelyek írott formában nem jelenhetnek meg a megosztásokban.
Egyedül a fiatalabb korosztályok érzik azt, hogy az emojiknak a közösségiség érzésének kialakításában és fenntartásában is van szerepe, megítélésük szerint fontos az, hogy egy társaságon belül mindenki használja és ugyanolyan értelemmel ruházza fel a mosolykódokat. Ezen a témán belül a Z generáció tagjai helyezkednek a szélsőségesebb álláspontra: ők nemcsak elvárják az emotikonok használatát, hanem azt is idegesítőnek tartják, ha valaki nem megfelelő módon, eltérő jelentéssel vagy oda nem illő kontextusban alkalmazza a jelzéseket. Mindezzel együtt csak az Y generáció tagjai vélekednek úgy, hogy az emotikonok használata „menő”, a Z generáció ezt teljesen természetesnek veszi, míg az X-esek nem tudnak ezzel az állítással azonosulni, sőt ők kifejezetten feleslegesnek érzik ezt a gyakorlatot. Kizárólag az X generáció tagjai vélekednek úgy, hogy az emotikonokat nem lehet minden helyzetben használni, míg a fiatalabb generációk ezzel a kérdéssel szemben semlegesnek tűnnek. Éles különbségek mutatkoznak abban a tekintetben is, hogy míg a digitális generációk csak akkor érzik barátságosnak és kifejezőnek az online kommunikációt, ha abban az emojik is megjelennek, addig az X-esek ennek éppen az ellenkezőjét gondolják. Végül a felmérésből azt is megtudtuk, hogy a Z generáció számára nem probléma a megfelelő emotikon kiválasztása, az Y-ok számára ez komolyabb megfontolást és több időt igényel, az X-ek pedig nem igazán foglalkoznak ezzel a problémával. A vizsgálat attitűdállításokkal kapcsolatos eredményeit az 1. táblázat foglalja össze.
- Táblázat
- Összegzés
A vizsgálat egyik fontos tanulsága lehet, hogy az emotikonok használata visszatükrözi az aktuális médiatrendeket: különös tekintettel a figyelemgazdaság jellemzőit, ezzel összefüggésben pedig a vizuális tartalmak és a rövidülő üzenetek térnyerését. A jelenleg legnépszerűbb platformok, mint az Instagram, a TikTok vagy a Messenger a gyors, rövid üzenetváltásoknak kedveznek. Ebben a közegben felértékelődik az emojik használata, amelyek képesek lehetnek a jelentés pontosítására vagy színesítésére, az érzelmek, hangulatok, reakciók vizuális formában történő jelölésére. A növekvő ingerküszöb hatására az emojik kompakt vizuális jelölőkként hatékonyan működhetnek a figyelemfelkeltés eszköztárában. Ezzel párhuzamosan a rövidülő figyelem is hozzájárulhat az emojik népszerűségének növekedéséhez, mivel a hosszabb szöveges tartalmak helyett rövid, egyszerű, hatásos megoldásokat kínálnak a digitális felületeken. Összességében tehát azt látjuk, hogy az emojik használata a digitális tartalomelőállítás és tartalomfogyasztás új trendjeihez történő alkalmazkodásként is felfogható, ami különösen a fiatalabb generációk véleménye szerint a hatékony és gyors kommunikációt segíti elő.
A kutatás alapján megállapítható, hogy a 16-65 éves hazai internetezők körében az emojik használata a digitális kommunikációban széles körben elterjedt gyakorlat, azonban a tényleges alkalmazásban, a preferált emotikonok körében, a szimbólumokhoz társított jelentésekben lényeges korosztályos különbségeket tapasztalunk. A közösségi platformok és az instant üzenetküldő rendszerek a Z generáció esetében hétköznapi, természetes kommunikációs közeget jelentenek, ahol az emojik használata az önkifejezés már-már szükségszerű és kölcsönösen elvárt eszközei. Ebben a korosztályban az emotikonok a jelentésárnyaló funkciók mellett a csoportidentitás kifejezésének fontos eszközei is, segítségükkel beazonosíthatóvá válnak a közösségen belüli és kívüli státuszok. Az Y generáció bizonyos értelemben hidat képez a bennszülött digitális nemzedékként azonosított Z-k és az első médiagenerációnak tartott X-ek között. Ők, bár jártasak az emojik használatában, előszeretettel használják is ezeket a digitális felületeken, de mindezt valamivel konzervatívabb attitűdökkel teszik. A digilektus legújabb változásait már nem ők diktálják, így az emojikkal társított friss jelentéskonstrukciókkal általában nincsenek tisztában, inkább a trendkövető magatartás jellemzi őket.[4] Az X generáció tagjai mind a használat, mind a jelentések, mind pedig az általános attitűdök tekintetében élesen elkülönülnek a Z és Y generációktól. Ők sok esetben csak külső nyomás hatására használják az emotikonokat, sokkal kevesebb szimbólumot ismernek, azokat pedig jellemzően a hagyományosabb, ismertebb jelentéstartalmakkal társítják. Ezekkel az észrevételekkel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az emojik generációnként eltérő értelmezése gyakran eredményez kellemetlen élményeket vagy félreértéseket, ahogyan azt például a sírva nevetős és a klasszikus smiley esetében láthattuk.
Mindent összevetve azt látjuk tehát, hogy miközben a fiatalabb generációk a digitális trendek megteremtői és követői, a középgeneráció és az idősebbek lassabban zárkóznak fel, s az érettebb nemzedékekhez közelítve egyre jellemzőbb az egyszerűbb, hagyományosabb kommunikációs megoldásokhoz való ragaszkodás. Az eredmények azt is világosan mutatják, hogy a digilektus használata során jelentkező félreértések és konfliktusok gyakran a különböző generációk eltérő emoji-használati szokásaiból adódnak.[5] Ez a jelenség pedig egyértelműen leleplezi az emoji-használat interkulturális és intergenerációs sajátosságainak tényét, valamint az ezekből fakadó kihívásokat a digitális kommunikációban.
Irodalom
Barthes, Roland (2010): A kép retorikája. In: Blaskó Ágnes – Margitházi Beja (2010 szerk.) Vizuális kommunikáció: szöveggyűjtemény. Budapest, Typotex. 109–125.
Beke Ottó (2015): Írásbeliség, szóbeliség, digitális kultúra. In: Orbán Jolán (2015 szerk.): Újmédia, újnyelv, újfilozófia, újirodalom(elmélet), újpedagógia? Pécs, Pécsi Tudományegyetem. 12–52.
Bódi Zoltán – Veszelszki Ágnes (2006): Emotikonok. Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban. Budapest, Magyar Szemiotikai Társaság.
Crogan, P. – Kinsley, S. (2012): Paying attention: Towards a critique of the attention economy. Culture Machine, 2012/13(29), 2-29.
Guld Ádám (2022): A Z generáció médiahasználata. Budapest: Libri.
Gálik Mihály. – Urbán Ágnes (2014): Médiagazdaságtan. Budapest, Akadémiai Kiadó
Hartmann, M. (2009): The changing urban landscapes of media consumption and production. European Journal of Communication, 2009/24(4), 421–436.
Kiss-Kozma Georgina (2024): Egy emoji többet mond minden szónál? – A magyarországi fiatalok emojihasználati szokásai. JelKép, 2024/1, 107-122.
McQuail, D. (2020): Media & Mass Communication Theory. London, Sage.
Newman, Michael Z. (2010): New media, young audiences and discourses of attention: from Sesame Street to ‘snack culture. Media, Culture & Society, 32.4 (2010): 581-596.
Prensky, Marc (2001): Digital Natives, Digital Immigrants. On the Horizon, MCB University Press, 9(5), 1–6.
Szűts Zoltán (2016): Az internet nyelve. Másodlagos írásbeliség, emojik és mémek. Korunk 27(4). 55–60.
Tari Annamária (2017): Bátor generációk – Szorongok tehát vagyok. Budapest, Tercium.
Trappel, Josef, Laura Bergés, and Elena Vartanova (2015): Crisis of the commercial media. Routledge, 2015. 82-96.
Veszelszki Ágnes (2013): Digilektus és netszótár. Irodalomismeret 2013/1: 184–97.
Veszelszki Ágnes (2015): Érzelemkifejezési módok a digitális kommunikációban: emotikonok és reakciógif-ek. Magyar Nyelvőr, 139(1). 74–85.
[1] A generációs felosztásról és a médiagenerációkról bővebben: Guld 2022.
[2] A kvantitatív kutatás lebonyolítását a Yettel Magyarország megbízásából az Impetus Research Kft. végezte.
[3] https://www.doofinder.com/en/statistics/most-used-emoji
[4] A digilektusról bővebben lásd: Veszelszki 2013; Szűts 2016.
[5] Hasonló eredményre jutott egy közelmúltban készült másik hazai kutatás is, ami a 15-29 évesek emojihasználatát vizsgálta. Erről bővebben: Kiss-Kozma 2024.
(Az előadás a a Debreceni Irodalmi Napok A levél című szimpóziumának keretében hangzott el.)
Hozzászólások