Zalka Csenge Virág: Cápatestvér. Népmesék félreértett állatokról, Megyeri Annamária rajzaival
Zalka Csenge Virág évente vagy akár félévente megjelenő népmesekötetei között korábban is rendszeresen lehetett találni kifejezetten tematikus válogatásokat. A Széltestvér és Napkelte családi meséit, a Törpeszarvas és a déli álom trickster-meséit, a Világszép karácsony ünnepi meséit, vagy éppen a beszédes című Nagyvárosi népmesék hagyományos történeteit különböző szempontok, de azonos elvek rendezték egymás mellé. Nincs ez másképp a Cápatestvér esetében sem.
A jelen mesekötet a fentiek közül talán a Nagyvárosi népmesékhez áll legközelebb, amennyiben célja a környezeti nevelők munkáját segíteni. Míg azonban a korábbi munka mindennap látható növények, állatok és tárgyak történeteibe enged betekintést, addig a jelenlegibe Zalka csak olyan állatokról szóló történeteket válogatott, amelyekhez (jórészt indokolatlan) előítéletek kapcsolódnak.
A válogatás deklarált célja felkelteni a kíváncsiságot olyan élőlények iránt is, amelyekről korábban valószínűleg kizárólag elutasító kontextusban hallhattak. Nyilván nem az a szándék, hogy a továbbiakban a cápát (vagy a farkast, a krokodilt) veszélytelennek tekintsük. Természetesen a gyerekeknek a továbbiakban is meg kell tanítani, hogy milyen élőlényeknek ne menjenek a közelébe. Az viszont nagyon is része a szándéknak, hogy minél hamarabb tudatosuljon a gyerekekben: azokra a fajokra is szükség van az ökoszisztémában, amelyek adott esetben veszélyt jelenthetnek. Még a saját hasznuk (sőt, szépségük és különlegességük) is megvan. Ugyanezt lehet elmondani olyan kellemetlen, idegesítő, sőt, többnyire undorítónak tekintett fajokról is, mint az egér, a darázs vagy a százlábú.
Nagyszerű segédanyag tehát a kötet a környezeti neveléshez: azok a gyerekek, akik ezeket a meséket hallgatják, később eleven valóságként sajátíthatják el, miért fontos a környezettudatos viselkedés, vagy mire való a biodiverzitás. Arról nem beszélve, hogy ahogyan egy állattal kapcsolatos sztereotípiák megcáfolhatók, úgy az embertársainkkal szemben érzett előítéleteinken is lehet változtatni, adott esetben nagyon hasonló gondolkodási minták segítségével.
Mint Zalka mesegyűjteményeiben általában, úgy itt is az a jellemző, hogy az egyes meséket ismeretterjesztő megjegyzések is követik. Mivel a Cápatestvér akár egyéni olvasmány is lehet a gyerekek számára, amelyhez nem feltétlenül van szükségük idősebb hozzátartozóik segítségére, ezek a megjegyzések sem olyan részletesek, mint a kamaszoknak vagy felnőtteknek szóló kiadványokban. Mégis kellően informatívak, azaz tájékoztatnak az illető élőlény biológiai jellegzetességeiről, megindokolják a hozzá kapcsolódó előítélet alaptalanságát, megemlítenek alternatív meseváltozatokat, vagy éppen játékos feladatot adnak.
Ugyanígy megtalálható a kötetben a bibliográfia, bizonyítva, hogy mint mindig, a mesék minden szereplője és fordulata valamely adatolható, ellenőrizhető hagyományos történetből való. Nem a mesemondó találta ki őket: az ő feladata a részletek egybeszerkesztése, illetve az egységes stílus kialakítása több és többféle közönség előtt. A Zalka-kötetek meséinek talán legkülönlegesebb vonása az, hogy elvétve akad bennük olyan elem, amit a szerkesztő-mesemondó talált volna ki. Ha mégis akad ilyen, akkor is gondos kutatások után, a háttérhez pontosan hozzáillesztve (pl. a címadó mese édesvízi halfajai, amelyek a mesét követő megjegyzés szerint valóban éltek/élnek a mese helyszínén). Egyik mese sincs „modernizálva”, és ami a mai világhoz illeszkedik bennük, az bizony a hagyományban is létezett.
Akár többféle hagyományban is. Most is jól látszik, hogy Zalka a világ minden tájának hagyományos történeteiből művelődik, és ezáltal nem csak egzotikusságuk miatt vonzó történeteket hoz el a mai magyar gyerekeknek. Olyanokat is, amelyek egzotikusságukkal együtt általunk is ismert népmesetípusokba tartoznak, mint például az indonéziai Holle anyó, krokodillal a főszerepben, vagy a vietnámi Brémai muzsikusok unkával, rákkal és tigrissel. Még A hamelni patkányfogó „folytatása” is olvasható a történetek között. Nem egy mese így válik ismeretlenül is ismerőssé.
Arra is a szokásos módon vigyázott a szerkesztő-mesemondó, hogy minden mese valóban izgalmas, „jó sztori” legyen. Hogy ne pusztán attól váljanak fontossá, hogy van üzenetük, a cselekmény pedig ne pusztán csomagolás legyen a mondanivalón, hanem olyan történet, amely saját jogán is érvényesül. Van megoldandó probléma, lehet szurkolni a főszereplő(k)nek, vagy ha a főszereplő történetesen gonosz, akkor az ellenfelének, akinek találékonyságra, bátorságra, empátiára és/vagy éppen humorra van szüksége ahhoz, hogy győzhessen, és megkaphassa a jutalmát. Olykor elég annyi, hogy az ember vállalja önmagát – de milyen nehéz próbatétel lehet az minden mástól függetlenül is. Nem konfliktusmentes, magától értetődő boldogságot ígérnek tehát a szövegek.
Ennek a jellemábrázolásnak a szolgálatában állnak Megyeri Annamária illusztrációi is. A rajtuk szereplő állatok egyszerre emberszerűek (például mosolyognak; a póknak csak két szeme van), és nyújtanak többé-kevésbé pontos képet természeti környezetről és a benne élő emberekről egyaránt. Sőt, azoknak a kultúráknak a motívumait is igyekszik használni, amelyekből a mesék valók. A színek lágyak, kellemesek, látható következetességgel akkor törekednek a leginkább jóleső hatásra, amikor éppen a méltatlanul alulértékelt állatot ábrázolják.
Ha van Zalka mesekönyveinek hibája, az legfeljebb az, hogy nem könnyű az egyes kötetekbe illő meséket egymástól megkülönböztetni. Szinte összefolynak. Nehéz a kritikus dolga, ha változatosságot akar vinni a munkájába, mert egy-egy mesegyűjteményben gyakran nagyon hasonló vagy azonos elemeket emelhet ki.
Mégsem feltétlenül jelent ez problémát. A tematikájuk, esetleg a célközönségük mindenképpen elkülöníti az egyes köteteket, így mintegy kiegyensúlyozza a mesealkotói módszer és a kötetszerkesztési módok folytonossága. Mintha ugyanannak a (folyamatosan bővülő) gyűjteménynek újabb és újabb ciklusait olvasnánk.
Csak remélni tudom, hogy az eddigiekhez hasonló ritmusban fog gyarapodni a jövőben is a gyűjtemény. A minőséget nem kell remélni, azt biztosra lehet venni. Mint ahogyan azt is, hogy valami olyan új koncepcióval fogja Zalka meglepni a következő mesekönyvének olvasóit is, ami csak első ránézésre bizonyul majd váratlannak. Másodikra egyértelművé válik majd, hogy éppen most minden olvasónak éppen erre a koncepcióra van szüksége.
Zalka Csenge Virág: Cápatestvér. Népmesék félreértett állatokról, Megyeri Annamária rajzaival, Móra, Budapest, 2025. 128 oldal, ISBN 9789636037918.
Timár Krisztina korábbi kritikái Zalka Csenge Virág köteteiről az oldalunkon:
A néma istennő. Elfeledett görög-római mítoszok
Nagyvárosi népmesék
Hétlábú paripák és jó boszorkányok. Varázslatos csíki népmesék
A százegy ajtajú palota. Újraálmodott népmesék
A kalóz királylány. Nemzetközi népmesék mai gyerekeknek
Hozzászólások