Az Alföld folyóiratban a pénzt a siker követi, és nem fordítva: a februári „Pénz” szám után márciusban a sikeré a főszerep, hiszen a 2016-os Debreceni Irodalmi Napok ezt a témát állította középpontba, s az ott elhangzottak közül a lapszám két előadás, valamint a referátumokhoz kapcsolódó kerekasztal-beszélgetés szerkesztett változatait közli. A szövegeket Hegyháti Emese mesei hangulatú tűfilc-és tollrajzai illusztrálják.
A tematikus blokkot megelőzi a szépirodalmi rovat, melyben ez alkalommal elsősorban verseket olvashatunk. Aczél Géza (szino)líra sorozatából az állampénztár, államrend és államrendészet című darabokat közli a lap, s „a történelemből alkotott fogalmakra” jól rímelnek Villányi László személyesebb hangvételű versei, a Mi végre és az Átüt ingeden. Kerber Balázs művei arról tanúskodnak, hogy a szerző egymástól különböző megszólalásmódokban is otthonosan mozog: a Szél után és a Körséták II-III. című verseket mintha csak a szerzői név kötné össze, mégis magabiztos remekmű mind a három. Horzsolásszín, húsevő növények színe, lazacszín, tojáslikőrszín alkot sajátos szivárványívet Nagy Márta Júlia verseiben. A lírai műveket Halász Margit kisprózája, a Mint a mesében követi, majd Háy János három verse után Harag Anita Sellőasszony című regényrészletét olvashatjuk. A mágikus realista hagyományba is illeszkedő szövegből álljon itt egy részlet: „A kutya bemegy a vackára, és elkezdi szopni a takaróját, a macskák elindulnak még pikkelyeket keresni, a vízi liliomok kinyílnak, a nagyanyám pedig leveszi az otthonkáját, bemászik a tóba. A hátán lévő szemölcsök úgy szaporodnak, ahogy telnek az évek, szép lassan lepi el őket a víz. Lassan úszik a tó közepe felé, aztán már csak a pikkelyes farka látszik ki, és eltűnik teljesen.” Bende Tamás költeményei templomokba, szállodai szobákba, városi utcákba és „nem ember alkotta tájakra” kalauzolják az olvasót, Vörös István pedig hazugságról, utálatról és rossz jutalmakról tesz fel kérdéseket.
A rendhagyó Irodalmi Napok rovatban Hansági Ágnes azt vizsgálja, hogyan képes Jókai Mór csaknem 170 éven keresztül fenntartani a közönség figyelmét és érdeklődését. Sikerének különféle összetevői közül az egyik az, hogy a 48-as forradalom ikonikus alakjává vált, és ezen későbbi, sokak által kritizált politikai szerepvállalása sem változtatott. Irodalmi életműve páratlanul gazdag, több műfajban, többféle regiszterben egyaránt magas színvonalon volt jelen, ez biztosította, hogy széles körben népszerű legyen és maradjon. Szabó Tibor Benjámin a könyvkiadói szakma felől értelmezi az irodalmi sikert. Bevezetésként utal arra, hogy a könyvszakma megközelítéseit az irodalmi folyamaton érvényesíteni kockázatos vállalkozás, de előadásában meggyőző következtetésekre jut. Beszélhetünk könyvészeti sikerről (ha egy könyv minimum visszahozza, vagy túl is szárnyalja az előállítása költségeit), esztétikai sikerről, illetve a láthatóság sikeréről is (ha jelen van a közbeszédben) – ez utóbbit a legnehezebb elérni a szerző szerint. A számban közzétett referátumokhoz kapcsolódóan egy kerekasztal-beszélgetésre is sor került a rendezvényen A siker: trendek és véletlenek címmel. Bényei Tamás, Hansági Ágnes, Havasréti József, Szécsi Noémi és Szabó Tibor Benjámin vettek részt a beszélgetésben, Szirák Péter moderálásával, az írott változat sok izgalmas szempontot vet föl szerzői, kiadói és irodalomtörténészi megközelítésben egyaránt. „Mikor próbáltam készülni a beszélgetésre, rájöttem, hogy nem sokat tudok a sikerről, begugliztam azt, hogy, How to be successful? Eszembe jutott az, amit, Péter, mondtál, hogy a siker az egy fenomén. A siker az, hogy elérünk egy célt. Másfelől az oroszban két szó van rá (uszpeh és udacsa) az egyik a saját siker, valaminek a sikeres véghezvitele, a másik pedig az állapot. Elkezdtem gondolkodni a siker nyelvén, s rájöttem, hogy ez a szakrális beszédmódot helyettesíti, önmagába záródik. Ha megveszek egy olyan könyvet, hogy Hogyan legyünk sikeresek?, azzal a szerzőjét teszem sikeresebbé, más nem történik. A Wikipedián van egy How to oldal, megnéztem: 22 pontban és 58 alpontban van lebontva az, hogy hogyan legyünk sikeresek. Ebből is látszik, minél apróbb részekre bontjuk a receptet, annál nyilvánvalóbb, nincs ilyen fajta titok.” – írja Bényei Tamás.
Jelen lapszám tanulmányai Esterházy Péter – a kortárs magyar prózában az utóbbi négy évtizedében szakmai és olvasói vetületben is az egyik legsikeresebbnek tekinthető – életművének értelmezéséhez járulnak hozzá. Kulcsár Szabó Ernő nagyszabású dolgozata arra tesz kísérletet, hogy nyelvművészet, kánon és világkép összefüggéseit vizsgálja Esterházy regényeiben. Szirák Péter írása a szerző utolsó, életében megjelent kötetével, a Hasnyálmirigynaplóval lép dialógusba, amelyet nem a halál, hanem a meghalás dokumentumaként olvas. „A Hasnyálmirigynapló végső töredékessé válása, töredékben maradása, csöndbe torkollása a meghalás közvetíthetetlenségét példázza. Csak a betűk maradnak testamentumul, a hang és a hangot hordozó test emlékműveként, kísérteteként. Az olvasó gyásza: hangot hallok, s látom – még, valahogyan – az embert.”
A terjedelmes, szaktudományos és szépirodalmi műveket egyaránt bemutató Szemle rovat első cikke is egy olyan kötetet vizsgál, amely a meghalás, a távozás tapasztalatáról ad számot: Kulcsár-Szabó Zoltán írása Oravecz Imre Távozó fa című kiváló könyvéről nyújt alapos és ihletett olvasatot. A következő kritika szintén Kulcsár-Szabó Zoltánhoz köthető, hiszen A gondolkodás háborúi címet viselő könyvét vette górcső alá Gyulai Attila. Bihary Gábor a Gárdonyi Géza- és Bródy Sándor-életművet újraolvasó Mesterkönyvek faggatása című tanulmánykötetet szemlézte, melyet Bednanics Gábor és Kusper Judit szerkesztett. Utóbbi szerző egy önálló kötetet is megjelentetett A csillagok fényezése. Emlékezet és narratíva Gárdonyi Géza műveiben címmel, ezt Pataki Viktor tette mérlegre. Tarjányi Eszter a Kegyelmet a klasszikusoknak című tanulmánykötettel foglalkozik, melyben Szávai Dorottya és Szávai János szerkesztésével a sokoldalú Gyergyai Albertről szóló írások jelentek meg. Halász Hajnalka nyelvelméleti témájú könyvét Lőrincz Csongor ismerteti, ezt követően a recenzens kötetéről, a Költői képek testamentumairól Vajda Károly írását olvashatjuk. Haklik Norbert jóvoltából a kortárs szlovák prózába nyerhetünk bepillantást: kritikája Ivana Dobrakovová Halál a családban című, népszerű novellagyűjteményéről szól. Végül a lapszám zárásaként Baranyák Csaba fogalmazza meg gondolatait és kételyeit Egressy Zoltán Szarvas a ködben című regényével kapcsolatban.
HATVANNYOLCADIK ÉVFOLYAM — 2017. MÁRCIUS
ACZÉL GÉZA versei: (szino)líra (állampénztár; államrend; államrendészet)
VILLÁNYI LÁSZLÓ versei: Mi végre; Átüt ingeden
KERBER BALÁZS versei: Szél után; Körséták II.; Körséták III.
NAGY MÁRTA JÚLIA versei: Ékkőhamisítás; Gyöngy; Flaneurök Védasszonya; Képzelt advent
HALÁSZ MARGIT: Mint a mesében (kispróza)
HÁY JÁNOS versei: Külön; Nem tudok; Nem szerette
HARAG ANITA: Sellőasszony (regényrészlet)
BENDE TAMÁS versei: Szent Januáriusz; Ahogy van; Hősök tere
VÖRÖS ISTVÁN versei: Hazugmondók klubja; A kötelező utálatról; Rossz jutalmak
irodalmi napok
HANSÁGI ÁGNES: Jókai sikere (Egy írói pálya irodalmi és gazdaságtani aspektusai)
SZABÓ TIBOR BENJÁMIN: Szépséges breakeven: a pénzkánon és az „über hoch Literatur” (Sikerértelmezések a magyar és a nemzetközi könyvszakmában)
A siker: trendek és véletlenek (Kerekasztal-beszélgetés az Irodalmi Napokon)
tanulmány
KULCSÁR SZABÓ ERNŐ: Nyelvművészet – kánon – világkép (Esterházy Péterről)
SZIRÁK PÉTER: El kell mennünk innen (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló)
szemle
KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: Utoljára szembesülsz a véggel (Oravecz Imre: Távozó fa)
GYULAI ATTILA: A határon túlról (Kulcsár-Szabó Zoltán: A gondolkodás háborúi)
BIHARY GÁBOR: Újraolvasáson innen (Mesterkönyvek faggatása, szerk. Bednanics Gábor, Kusper Judit)
PATAKI VIKTOR: A tárgy megtisztítása (Kusper Judit: A csillagok fényezése. Emlékezet és narratíva Gárdonyi Géza műveiben)
TARJÁNYI ESZTER: A Nyugat franciája: Gyergyai Albert redivivus (Kegyelmet a klasszikusoknak. Írások Gyergyai Albertről, szerk. Szávai Dorottya, Szávai János)
LŐRINCZ CSONGOR: Megkülönböztetés nélküli különbségek (Halász Hajnalka: Nyelvi differencia megkülönböztetés és esemény között. Jakobson, Luhmann, Humboldt, Gadamer, Heidegger)
VAJDA KÁROLY: Képlékenység, képletesség és képiség az irodalomban (Lőrincz Csongor: Költői képek testamentumai)
HAKLIK NORBERT: Családi kör, avagy a fekete tizennyolc árnyalata (Ivana Dobrakovová: Halál a családban)
BARANYÁK CSABA: „mindent kétszer mond, kétszer mond?” (Egressy Zoltán: Szarvas a ködben)
képek
HEGYHÁTI EMESE tűfilc- és tollrajzai
Hozzászólások